Katolikus főgimnázium, Lőcse, 1866
-P (IV) Í>U g£i®é fejezet. i, Az általános és fajsúly elmélete. 1. A föld és más felületéről nem igen távol fekvő tárgyak közti viszontagos vonzás kihatása a nehézség; jelentkezései közé tartozik a súly, azaz oly nyomás, melyet valamely tesz minden szilárd vagy folyó alapra, vagy szabad esését gátló anyagra gyakorol. Azon vonzás, melyet a közellevő testek a földre gyakorolnak, annak irányában, melylyel a föld reájok hat, mintha kicsiny elenyészik, s minthogy a föld behatásának különfélesége egyenlőtlen anyagú testekre még eddig fel nem találtatott, szükségképen következik, hogy azok nehézsége egyenlő, a föld vonzása a testek egyes elemeire egyenlően hatvan. A testek esése légmentes űrben ugyanazon törvények szerint történik, a súly azonban igen különböző, minthogy ez azon hatások összege által határozódik, melylyel a nehézség minden egyes elemet a föld felé vonz s mely ezen elemek mennyiségével egyenes arányban vagyon, ha az anyag ugyanaz. A test általános súlya minden egyes elemei földfelé törekvéseinek összege, mely vagy általános nagyság, vagy pedig adott mérték általi mérésnek eredménye; az általános súly tehát azon nyomás, melyet valamely test minden térfogat és anyag tekintetbe vétele nélkül alapjára gyakorol, miért is a test részesei számával egyenes arányban van, vagyis a testek általános súlyai tömegeikkel egyenes viszonyban állanak. P, p;M; m, ha 1’ és p az általános súlyokat, M és m a tömegeket jelentik. Megjegyzendő, hogy a testek súlyai a földrajzi szélességgel és a tengerszin fölötti emelkedéssel változnak, mi azonban csak igen finom és szorgosan készített ruganymérleggel bebizonyítható. Ha a testek általános súlyai azon térfogat tekintetbe vételével, melyet betöltenek, egymással összehasonlíttatnak, azoknak fajsúlyait nyerjük, vagyis azon súlyt, melylyel valamely test bizonyos egységül felvett térfogatnál bir. p. o. egy köbhüvelyk ólom, egy köbláb viz, egy centilitre arany, — az ólom, a víz és az arany fajsúlyát adják, ha ezekben a köbhüvelyk a köbláb, a köbcentilisre egységül vétetnek. Ha valamely test általános (p) súlya és a térfogat egységének (s) súlya ismeretesek, ezekből (V) térfogat is kiszámítható, mert p = vs (1); s = — (N); v — i( fill); V s mely három képletből p, v és s nyerhetők, ha kettő közölök ismeretes, v mindig azon számot jelentvén, mely megmutatja, hányszor találtatik az s-re vonatkozó térfogat egysége az egész test térfogatában. A (N) alatti képlet segítségével oly testek fajsúlyait keressük, miket kisebb részekre osztani lehetetlen, hol azonban a térfogat vagy ismeretes vagy kiszámítható. A testek fajsúlyának meghatározása mind tudományilag, mind gyakorlatilag legnagyobb fontosságú, mert gyakran az általános súly csak az adott fajsúly- és térfogatból, a térfogat pedig az általános és fajsúlyból meghatározható, majd pedig csupán a fajúlyból derül ki az anyagok minősége. A fajsúlynak eddig kifejtett értelméből következik, hogy ugyanazon tömegek mellett a fajsúlyok visszásan aránylanak a térfogatokkal, és egyenesen az általános súlyokkal: S: s ,LV . Minthogy a testek fajsúlyának meghatározása az általános súly és a térfogat közti hasonlításon alapul, valamelyik test egy másikra vagy pedig mindegyikre nézve egységül vetelik; e célra vegytanilag tiszta vizet használnak. Azonban nemcsak a folyadékok általában, de az egységül alkalmazott víz is kiterjed, azért legnagyobb gonddal voltak a 1*