Katolikus főgimnázium, Lőcse, 1866

-P (IV) Í>U g£i®é fejezet. i, Az általános és fajsúly elmélete. 1. A föld és más felületéről nem igen távol fekvő tárgyak közti viszontagos vonzás kihatása a nehézség; jelentkezései közé tartozik a súly, azaz oly nyomás, melyet valamely tesz minden szilárd vagy folyó alapra, vagy szabad esését gátló anyagra gyakorol. Azon vonzás, melyet a közellevő testek a földre gyakorolnak, annak irányában, melylyel a föld reájok hat, mint­ha kicsiny elenyészik, s minthogy a föld behatásának különfélesége egyenlőtlen anyagú testekre még eddig fel nem találtatott, szükségképen következik, hogy azok nehézsége egyenlő, a föld vonzása a testek egyes elemeire egyen­lően hatvan. A testek esése légmentes űrben ugyanazon törvények szerint történik, a súly azonban igen különböző, minthogy ez azon hatások összege által határozódik, melylyel a nehézség minden egyes elemet a föld felé vonz s mely ezen elemek mennyiségével egyenes arányban vagyon, ha az anyag ugyanaz. A test általános súlya minden egyes elemei földfelé törekvéseinek összege, mely vagy általános nagy­ság, vagy pedig adott mérték általi mérésnek eredménye; az általános súly tehát azon nyomás, melyet valamely test minden térfogat és anyag tekintetbe vétele nélkül alapjára gyakorol, miért is a test része­sei számával egyenes arányban van, vagyis a testek általános súlyai tömegeikkel egyenes viszonyban állanak. P, p­;M; m­, ha 1’ és p az általános súlyokat, M és m a tömegeket jelentik. Megjegyzendő, hogy a testek súlyai a földrajzi szélességgel és a tengerszin fölötti emelkedéssel változ­nak, m­i azonban csak igen finom és szorgosan készített ruganymérleggel bebizonyítható. Ha a testek általános súlyai azon térfogat tekintetbe vételével, melyet betöltenek, egymással összehasonlíttatnak, azoknak fajsúlyait nyer­jük, vagyis azon súlyt, melylyel valamely test bizonyos egységül felvett térfogatnál bir. p. o. egy köbhüvelyk ólom, egy köbláb viz, egy centilitre arany, — az ólom, a víz és az arany fajsúlyát adják, ha ezekben a köbhüvelyk a köbláb, a köbcentilisre egységül vétetnek. Ha valamely test általános (p) súlya és a térfogat egységének (s) súlya ismeretesek, ezekből (V) térfogat is kiszámítható, mert p = vs (1); s = — (N­); v — i( fill); V s mely három képletből p, v és s nyerhetők, ha kettő közölök ismeretes, v mindig azon számot jelentvén, mely meg­mutatja, hányszor találtatik az s-re vonatkozó térfogat egysége az egész test térfogatában. A (N­) alatti képlet segítségével oly testek fajsúlyait keressük, miket kisebb részekre osztani lehetetlen, hol azonban a térfogat vagy ismeretes vagy kiszámítható. A testek fajsúlyának meghatározása mind tudományilag, mind gyakorlatilag legnagyobb fontosságú, mert gyakran az általános súly csak az adott fajsúly- és térfogatból, a térfogat pedig az általános és fajsúlyból meghatá­rozható, majd pedig csupán a fajúlyból derül ki az anyagok minősége. A fajsúlynak eddig kifejtett értelméből következik, hogy ugyanazon tömegek mellett a fajsúlyok visszásan aránylanak a térfogatokkal, és egyenesen az általános súlyokkal: S: s ,­LV . Minthogy a testek fajsúlyának meghatározása az általános súly és a térfogat közti hasonlításon alapul, vala­melyik test egy másikra vagy pedig mindegyikre nézve egységül vetelik; e célra vegytanilag tiszta vizet használnak. Azonban nemcsak a folyadékok általában, de az egységül alkalmazott víz is kiterjed, azért legnagyobb gonddal voltak a 1*

Next