Katolikus főgimnázium, Lőcse, 1867
A lőcsei kir. kath. főgymnasium történetének vázlata rövid bevezetéssel a városról. ieidőn 1241-ben sorsüldözte IV. Béla királyunk uralkodása alatt, a pusztító tatárok vad hordái honunkat ölve s rabolva minden irányban elözönlöttek, a szepesi szászok huszonnégy városa grófjának még elég jókor sikerült felriasztott népével a Káposztafalva melletti erdőhegyre menekülni. A remegő tömeg körülsánczolá magát, a hegy erősséggé varázsoltatok, s ez idő óta menedéksziklának (lupis refugii) neveztetik. Ide vették magukat öregek ifjak, apák és anyák gyermekeikkel kezekben s öleiken, hogy a vérfürdőből meneküljenek; ide hajtották marháikat, s vitték élelmiszereiket, e helyen elrejtve s védve maradtak mindaddig, míg a mongolok 1242- ben feldúlt hazánk óriási temetővé változott térebről elhúzódtak. Most a magányos béretek úttalan meredekek és havasi rejthelyek közel egész sora bontakozik ki a még mindig félénk, félig kiéhezett sápadt embereknek, oly irányban halad mindenki, hogy elhamvasztott lakának romhelyét feltalálhassa s újból építkezzék. Eközben a gondos király is szorgalmas munkás német népet gyarmatosított a megnéptelenült földekre s ezek nagyobb számmal jövőnek a szepességre, hol városi telepitvények egész sorát alapították meg. Ezek egyike volt Lőcse város is, mely több s kevésbbé kedvező helyen tett sikertelen kísérlet után végre 1245-ben mostani helyén felépült. Nevét valószínűen a városon kívüli hegyen álló őrháztól vette, melyből az építkező lakosok ,,St’ltte fes jud" felkiáltással az újólag közelgő tatárellenre időnkint figyelmesekké tétettek. A történelemből ugyanis tudjuk, hogy a tatárok még IV. Béla idejében Nogaj és Telebug khánok alatt a kárpátokon keresztül országunkba berontottak, de visszafizettek. Értekezőnek szándéka a lőcsei kir. kath. főgymnasium történetének vázlatát adni; engedje meg azonban a nyájas olvasó, hogy bevezetésül a város viszontagságos sorsának némely vonásait felderíthesse. Lőcse már kezdetben jelentékeny sz. k. várossá emelt hely lévén teleptársai között első szerepet játszott, s azon véres mozgalmak, melyek Erdély fejedelmei által, a nemzeti és vallásszabadság kivívása czéljából indítva, a tizenhetedik, és tizennyolczadig században hazánk felső részét és a Tisza vidékeit elárasztották, e városra nézve sem viharzattak el nyomtalanul, s daczára többször ismételt zaklattatásainak többnyire megőrzé törvényes koronás fejedelme iránt hűségét. Alighogy Bocskay István 1604-ben Erdély fejedelmévé választatott, s az általános elégületlenség közepett magának könnyű szerrel pártot szerezvén az országban a polgárháború tiszkeit elszóló, Lippay Balázs főkapitányainak egyike ezer hajdú élén megjelent Szepesben, s kifosztván a Kap