Katolikus főgimnázium, Lőcse, 1875
A római Malom elterjedésének tényezői és a DoMI-féle töredékei. Ámbár a római nemzetnél a jövendő nagyság csirái már jókorán feltűntek , mégis századok folytak el a nélkül, hogy nagy embereinek tetteit, a nép ajkán forgott énekeket, dalokat, mondákat — miken az irodalom rendszerint kezdődik — följegyezte s ekkép irásműveltségét megindította volna. Ennek megtörténte után a római nyelvvel és jelesebb írókkal való ismeretség sokszerű, tudományos haszonnal és műelvvel kínálkozik ; a magasabb miveltségre vágyakozónak épen nélkülözhetlen ; mert azon felül, hogy a római nyelv és irodalom a régi időkben és különösen az egész középkor folytában nagy befolyással hatott jelen európai miveltségünk- s vallási és polgári fejlettségünkre : e nemzet szellem-művei teszik időnkben is legáltalánosabb s a görögök után — egyszersmind leggazdagabb forrásait, minden újabb nemzetek classicai mivelődésének, nyelve pedig világegyetemes közlönyét a tudós érintkezéseknek, úgy, hogy e tekintetben vele a földnek egy nyelve sem hozathatik hasonlításba. Lássuk meg tehát azon tényezőket, melyek a római nyelv és irodalom elterjedését és felvirágzását az újabbkori segédeszközök és találmányok hiánya nélkül is eredményezték. Ha a középkornak aránylag csekély irodalmi termékenységét és szükségletét úgyszólván lenézőleg tekintjük, meg kell hajolnunk a rómaiaknak magas fokon álló műveltsége előtt. Jelen értekezésünk nem vonatkozandik azon korszakra, melyre Ammianus Marcellinus mondja, hogy a rómaiak házi mulatságait az ostábla képezi; de atyáiktól öröklött könyvtáraik el vannak zárva, mint a borzasztó sírok a nap világától. 1*