Katolikus főgimnázium, Lőcse, 1877

a görögök előítéletes napjai és az atheai ünnepek. A görögök, kik mindent szerettek volt személyesíteni, a napot is ilyen alakban tüntették fel, még­pedig­ Hesiodus (theogon, 124.) tanúsága szerint az íoa (nap) Erebus (έρέφω igéből, az alvilág mélyebb sö­tétsége, a Hades tulajdonképeni székhelye) és a NyS. (éj) leánya volt. A rómaiak kétféle fogalmat kötöttek a naphoz, a mint ez vagy a természet, vagy­ a hatóságok által meghatározva s felosztva lépett elő és megkülönböz­tették a polgári és természeti napot. A természeti nap, a nap (τ)λιος) föl­keltétől lenyugvásáig számíttatott. Fölosztották azt tizenkét órára, melyek a különféle évszakokban különböző hosszúsággal bírtak , a polgári nap pedig az egyik éjféltől a másikig vézetett. A görögök, illetőleg az athéniek a napot annak lenyugvásától kezdték. Solon egyik törvénye értelmében: „ó ήλιος έπί των ωρών έοχάτη wpa Ι'οτω.“ A nap egyik lenyugvá­sától a másikig terjedő időt tehát egész napnak [νν/ίλήμαρον) nevezték. A napnak órákra való fölosztásáról a legrégibb időkben szintén vajmi keveset tudhattak vagy épen semmit, mert Homer ezen szót ώρη, nagyobb időrészek, közönségesen pedig egész évszakok jelölésére használta. Ha a nap egyes részeit akarja megjelölni, úgy azokat a munka és nyugalom váltakozása , a nap fölkelte­s lenyugvása, s végre a nap bizonyos részeiben való foglalkozá­sok szerint határozza meg. Onnét magyarázhatjuk következő kifejezéseit: ώρη ()pozUri(> (lakoma ideje), ύπνον (alvás), κοίτοιο (lefekvés, alvás) vagy r/ficc/ fitcor (nap fele), dfc/fc/or (délutáni idő). A vízi óra, napmutató és napi óra föltalálása után találkozunk azon törekvéssel, a napot bizonyos egyenlő részekre osztani, mit az által véltek elérhetni, hogy az árnyék hosszúságát, melyet egy mutató a napórán a nap különböző részeiben leírt, mérték meg. Ezeken kívül más elnevezések is divatoztak a görögöknél, melyekkel a nap részeit meghatározták, mint: o­’ta, fit ίλη, ήλιον εις τα κάτω ρέποντος, dipt της ημέρας, esti idő, naplemente, ennélfogva az új nap kezdete és a réginek vége. Másodszor Bontva a késő este, az éj bekövetkezése. Homer ezen időrészt κνίφο.ς (esti szürkületnek) nevezi. Πρώτη νύξ, πρώτος ύπνος, πρώτη φυλακή, ννκτος άρχομένης, περί πρώτην μοίραν az éj első részét jelentette (prima fax), vagyis azon időpontot, melyen az éjjeli első évszak valt.

Next