Katolikus főgimnázium, Lőcse, 1885
a hajcsövesség elmélete. (Folytatás.) A folyadéknak a fallal képezett szöge, vagy rövidebben, de persze nem oly szabatosan, a fali szöglet annál tompább, minél nagyobb a tapadási erő, és annál hegyesebb minél inkább csökken a tapadás, vagy ami az utóbbi esetben egyre megy, minél nagyobb a folyadék részecskéi közt fennálló tömecsonzás a tapadási erő ellenében. Mert a fali szögletet a szokottabb mód érint, t. i. a folyadékból kiálló faltól a TT` érintőig mértük1), míg mások, Mousso?12), ezen érintőnek a folyadékban álló fallal képezett szögét veszikli szögletnek, ez tehát a mienknek kiegészítő szöge. S szerint .4-ban (5. ábra) a folyadék felszíne függélyesen áll az R eredőn, azonban már a távolabbi A1 és A’ tömecseknél mindinkább közea függélyeshez, mert ezen tömecsekre a fal hatása csekélyebb, a folyadék felszíne MN faltól, illetőleg laptól bizonyos távolságban máretesen vízszintes. A folyadék tehát AB alakú emelkedést fog feltüntetni, a feltétel értelmében, mely szerint a folyadék tömecsvonzása kisebb atpadási erőnél, az MN lapot meg fogja nedvesíteni. A Q—P tehát azon különbséget fejezi ki, mely a folyadéktömecseknek a szilárd falhoz való tapadása és a tömecseknek egymással való összefüggése közt létezik; azért a folyadék azon edényekben, melyeket meg nem nedvesít domború, és azokban, melyeket megnedvesít homorú alakot vesz fel, mint ez az első esetre higanynyal és üveggel, a másodikra pedig vízzel és üveggel tett kísérletekből s a következő ábrákból szembetűnően látható. *) L. a múlt évi közlemény 1), a 4. és 5. ábrát. 2) Moussen, Physik. 1. k. 59. 1. 1*