Állami főreáliskola, Lőcse, 1871

Csosnovicer Mátyás leveles könyve. A „Századok“ 1869-ki folyamában*) röviden közöltem azt, a­mit Gosnovi­­cerről megtudhattam. Leveles könyve 22 apró ívet tesz, durva papírja kis 8-ad részbe hajtva, hangjegyekkel festett, kopott irhába kötve. A kézirat igen csinos, jól olvasható a szokott rövidítésekkel. Tulajdonosa a lőcsei evang. convent. Az egész könyvben 146 különféle tartalmú iromány találtatik; ezek közül az első 110 magyarországi,­­ a következő 36 erdélyi ügyekre vonatkozik. A legelső Kassán 1661. jun. 24-én, az utolsó 1671. aug. 12-én Gyulafejérvárrt kelt. Nem feladatom vázolni azon kört, a melyben Gosnovicer élt s a kört, a melyben működött, itt Wesselényi amott Apafy irodájában. Magára a hires összeesküvésre nem vetnek itj fényt az iratok, igy tehát a történelmi érdek sem fontos, azonban látszik, hogy Wesselényi, már 1664. tavaszán el volt keseredve hazája sorsán s világos vala előtte, miszerint a bécsi udvartól, még azon esetben is, ha szégyenszemre a jezsuita reactio szekeréhez kapaszkodnak, rabszolgaságnál egyebet nem várhatnak. „Buja szaporájában“ írott levelét a Századok idézett folyamában ismertettem meg. A nádor erőteljes iránya eléggé ismerős. Hogy az efféle kifejezések: „én is mutatandó jó akarattyáért köteles és érdemes hálaadással való szolgára akarok találtatnom (116. szám), — vagy: „én pedig ha voltam az ő Nagysága életében köteles az Nagyságtok házához, holta után akarom meghmutatnom,“ (12-ik szám) hogy azon időben ki­­válólag ékes magyarságul tartatának, ez tudva van. Sorra véve az egyes iratokat az érdekesbek tartalma im ez: 1. szám. Egyházi ügy Eperjes városához, latin nyelven. 2. szám Nádori körlevél a kósza katonák üldözőbe vételéről, igen hű képet nyújt a rettenetes időkről. 3. szám. Kelt N.-Lipcsén, 1665. apr. 17. Gróf Balássy Imre uram ellen sok rendbéli excessusi végett ordinarius Tábla Bírák uramékat, némely ő felsége Consiliariusait és más törvénytudó becsületes Rendeket is Posonyba értekezletre hiv. ') X-ik füzet, 748. lap. 1*

Next