Állami főreáliskola, Lőcse, 1883

4 »Éveken át voltam érdeklődő tanúja önök buzgó munkálkodásának« mondod jóságos szerénységgel; de mi tudjuk, hogy nemcsak tanúja, hanem lelke voltál munkás­ságunknak. Tántoríthatatlan ragaszkodás Istenhez, rendületlen hű­ség a hazához, fogyhatatlan szeretet az emberiséghez adtak Neked erőt a tudomány eszmeharczában, vezéreltek az ifjú­­ ság nevelésében, választották Veled, a gyöngédségnek sze­rény és mégis biztos sikerű és mégis méltósággal teljes módját a tanárok vezetésében. Minden kornak megvannak saját eszméi, és erényei. Nemességgel párosult lelki erő abban van, a­ki az eszmék­nek megfontolva hódol, öntudatosan gyakorolja kora erényeit. Te óva intettél bennünket, nehogy azt, a­mi még éretlen, ártalmas táplálékál adjuk növendékeinknek; buzdí­tottál, lelkesítettél a múltak mulasztásainak pótlására, a haza jövőjének biztosítására; mert korunk erényei kiválóan haza­fias vonatkozásúak és ily irányúak. Te nem szegődtél azon irány szolgálatába, mely a valódi szabadság első föltételét, a férfias önérzetet a szolga­­lelkűség nyomorúságával fenyegeti. Az ó­korban a tudomány­nyal, tanítással és neveléssel való foglalkozás szabaddá­, a középkorban nemessé tette a rabszolgát, sőt még a legközelebbi múltban is a tisztelet koszorúja illette a szellem munkásait; mert a mint egy rész­ről a bizalom és elismerés édes jutalma a munkának, fél- *

Next