Állami főreáliskola, Lőcse, 1883
4 »Éveken át voltam érdeklődő tanúja önök buzgó munkálkodásának« mondod jóságos szerénységgel; de mi tudjuk, hogy nemcsak tanúja, hanem lelke voltál munkásságunknak. Tántoríthatatlan ragaszkodás Istenhez, rendületlen hűség a hazához, fogyhatatlan szeretet az emberiséghez adtak Neked erőt a tudomány eszmeharczában, vezéreltek az ifjú ság nevelésében, választották Veled, a gyöngédségnek szerény és mégis biztos sikerű és mégis méltósággal teljes módját a tanárok vezetésében. Minden kornak megvannak saját eszméi, és erényei. Nemességgel párosult lelki erő abban van, aki az eszméknek megfontolva hódol, öntudatosan gyakorolja kora erényeit. Te óva intettél bennünket, nehogy azt, ami még éretlen, ártalmas táplálékál adjuk növendékeinknek; buzdítottál, lelkesítettél a múltak mulasztásainak pótlására, a haza jövőjének biztosítására; mert korunk erényei kiválóan hazafias vonatkozásúak és ily irányúak. Te nem szegődtél azon irány szolgálatába, mely a valódi szabadság első föltételét, a férfias önérzetet a szolgalelkűség nyomorúságával fenyegeti. Az ókorban a tudománynyal, tanítással és neveléssel való foglalkozás szabaddá, a középkorban nemessé tette a rabszolgát, sőt még a legközelebbi múltban is a tisztelet koszorúja illette a szellem munkásait; mert a mint egy részről a bizalom és elismerés édes jutalma a munkának, fél- *