Állami felsőbb leányiskola, Lőcse, 1908
I. Berecz fiatal, min. biztos emlékezete. 1908. szeptember 14. Füg hogy megkezdettük a folyó tanévet, máris nagy gyász érte magyar nemzeti felsőbb leányiskolai tanügyünket, amennyiben Berecz Fiatal, mélyen tisztelt és szeretett miniszteri biztosunk, 1908. évi szeptember hó 14-én kiszenvedett. Igaz ugyan, hogy akkori időben nem igen biztató hírek jöttek hozzánk egészségi állapotáról, mégis meglepett és mélyen megrendített bennünket ez a gyászeset, mert még mindig erősen reméltük, hogy betegségét most is, úgy mint máskor, legyőzi. Hogy mennyit vesztett vele felsőbb leányiskolai magyar tanügyünk, az eléggé kitüntetik Safáry Irma, internátusi igazgatónő, alábbi méltatásából; én itt csak annyit jegyzek meg, hogy a lőcsei felsőbb leányiskolának Berecz Fiatal elhunytában kettős vesztesége lett, mert iskolánkat már az 1881-82-ik tanévvel és első éveiben mindenféle felszerelésekkel ellátta, sőt nemrégiben, amidőn iskolánk új épületet kapott, ismét bútorokkal és más szükséges dolgokkal felszerelni segített. Ezenkívül pedig iskolánk tanításának nívóját jóakaratú útmutatásaival és tanácsaival magasra emelte, egyszóval anyagi és szellemi tekintetben egyaránt emelte és fejlesztette intézetünket. Fizért is Safáry Irma igazgatónő azt javasolta, hogy egy napot szenteljünk az ő emlékének, és mindjárt vállalkozott is az emlékbeszéd megtartására. Ezt annál inkább megtehette, mert a 80-as években a budapesti felsőbb leányiskolában együttműködött vele, tehát minden tekintetben jól ismerte. A gyászemlékezet megtartása sok körülménynél fogva késett, míg végre 1909-ik évi május hó 16-án a tantestület és a növendékek jelenlétében megtörtént az intézet tornatermében, amely e célra a gyászmegemlékezés magasztosságához képest fel volt díszítve. Safáry igazgatónő a következő emlékbeszédet mondotta: Kedves Növendékeink! Emberi szívünk virágoskertjében pompázik egy ritka, csodaszép virág, amelynek színe, illata különös gyönyörűséggel árasztja el még azok lelkét is, akik csak messziről szemlélik fölséges szépségét ; míg az, akinek sikerült ezt a ritka, nemes növényt a saját szíve kertjében nyílásra bírnia, állan dó