Tanítóképezde, Losonc, 1907
Tanítás és felelet. Kétségtelen, hogy az újabbkori paedagogiának legnagyobb érdeme annak az elvnek a megállapítása, hogy az emberi lélek iskolai tevékenységei között ne az emlékezés, hanem az értelmesség legyen a domináló. Sajnos azonban, hogy igen sok iskolában még mindig nem annyira az értelmes felelésre, mint inkább memorizáltatásra — talán a szóbőség megszerzése kedvéért — fordítanak kiváló gondot. Sőt még ma is akadnak tanítók, tanárok, akiknek az osztályában a szóról-szóra való tanulás uralkodik. Bátran mondhatjuk, hogy ez a nagy hiba nemcsak az elemi oktatásban, hanem a középfokú iskolákban is még elég gyakori. Sőt legtöbbször ezen az alapon és ebben az irányban folyik tovább a tanítás és a tanulás a tanítóképzőben is, pedig az ilyen „módszer“-tapasztalat szerint állíthatom — főképen a tanítóképesítő-vizsgálatokon megbosszulja magát, mert ekkorára az egész anyagot vagy az anyag nagy részét szóról-szóra megtanulni senki sem képes. Érdekes, hogy egypár növendék, aki nem így tanul, a tanítóképesítőn rendesen javít a jegyein. Ez utóbbit látva és ismerve, sokat gondolkoztam azon, miképen lehetne a bevezetésemben említett bajon segíteni. Tanításaim közben sokat próbálgattam, míg végre sikerült az alább közölt s most részletesen okadatolandó eljárással megbarátkoznom. Mindenekelőtt szükségesnek tartom, hogy a növendékek a padok előtt feleljenek. Ennek az eljárásnak igen sok jó tulajdonságnak van. Hozzászokik a növendék az önállósághoz, a bátor fellépéshez. A padban is egyedül felel ugyan, de ülő növendékeket látván maga körül, nem érzi magát teljesen egyedül „állónak.“ Ellenben ha a padok előtt felel viselkedése, feladata sok tekintetben egyezik a tanító viselkedésével, feladatával, amikor ez az iskolájában tanítással foglalkozik; szóval a küntfalelő növendék nemcsak tanárának, hanem tanulótársainak is „felel.“ Ha majdan iskolájába kerül, tanítói fellépésében ez a vonás -- a pódiumon, a padok előtt való mozgás — nem lesz többé idegen, nem lesz ismeretlen előtte, hiszen éveken keresztül szoktattuk az önállóságnak erre a részletére. Ilyen eljárással az igen gyakran előforduló s kétségtelen, hogy nagyon rossz hatású súgást és a könyvből