Ludas Magazin, 1987 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
FEKETE GÁBOR: mmm ítélt — Ismertetem a vádiratot — mondta a bíró, aki szavahihető ember volt, mert csakugyan ismertetni kezdte a vádiratot: — A vádlott, Böhömnagy Bertalan, ötvenöt éves tökfelsői lakos ez év június másodikén befejezve munkahelyén a nyolcórai ácsorgást, hazament, majd este beült a Trabantjába és Tökfelsőről Makkalsóra hajtott. Útközben elgázolt egy malacot, egy turbékoló galambpárt, egy kecskét, egy libát, egy kakast a hozzátartozó tyúkokcalt hoz a pincér, mindig megsiratom a marhát. Nem ,kérem, nem a pincért. És ha egy szúnyog megcsíp, büszke vagyok arra, hogy az én véremet szívja, eszem ágában nincs agyoncsapni. Ellentétben a művezetőmmel, aki szintén szívja a véremet. A bíró közbekérdezett: — Akkor hát mi a nyavalya ütött magába azon az estén? Inni nem ivott, hiszen a szonda csak paradicsomlevet mutatott ki. Talán narkózott előzőleg? Ragasztót szipózott? Mitől lett ilyen agresszív? Az ügyvéd észrevette, hogy az ügyész elbóbiskolt, és azon nyomában szót kért: — Van szerencsém a tanúk tömegével bizonyítani, hogy a védencem egy békés, jámbor, mafla, bárgyú, tohonya alak. Nem kábítószerezik, hiszen amikor Tök felső főutcáján négy forintért kínálták a heroin kilóját, védencem azt kiáltozta: „Ez árfelhajtás, disznóság!” Az ügyész felébredt és keresztkérdést tett fel Böhömnagynak: „ Vádlott, alapos a gyanú, hogy maga mákostésztát vacsorázott, és a mákból ópiumot vont ki ... Böhömnagy tagadott: — Akkor este az asszony tejfölös, töpörtyűs túróscsuszát készített, de csak a tejfölt, a töpörtyűt és a túrót vonta ki belőle. Ópiumot nem. A bíró megvakarta a fejét, aztán megvakarta a két népi ülnök fejét, végül megkérdezte: — Miért mutatott szamárfület a tsz-elnöknek? — Bosszúból — válaszolt halkan a vádlott —, a múlt héten a makkalsói piacon kinyújtotta rám a nyelvét... Az ügyész csapkodni kezdte az iratokkal az asztalt: — Böhömnagy Bertalan, könnyítsen a lelkén, vallja be, milyen ajzószert használt, hogy ennyire elszabadultak az indulatai, akkor este az országúton! Böhömnagy, aki egyszemélyben volt az első-, másod- és huszadrendű vádlott, krákogott egyet, baltüdejéből mély sóhaj szakadt ki, mire a bíró közölte, hogy még egy ilyen hörgés, és felürítteti a termet. Erre Böhöm nagy elcsendesedett és vallomást tett: — Aznap este megnéztem a tévéhíradót. Robbantottak a baszkok, géppisztolyoztak a maffiózók, bombát dobtak az örmények, gyújtogattak az írek, lőttek a kurdok. A sportot és a meteorológiát már meg sem néztem, felugrottam, bevettem egy kalmopirint, kirohantam a kocsimhoz, aztán már semmire sem emlékszem, csak arra, hogy bódult voltam és erőteljes .. A bíróság példás ítéletet hozott. Bűnösnek találta a vádlottat egyrendbeli kalmopirinezésben, ezért két hétre eltiltotta a tévéhíradó nézésétől. Az ügyész elsírta magát, a védő súlyosbításért felkal, egy jobbfácánt, egy nyulat és egy sündisznót. A sün azonban kilyukasztotta a kocsi bal hátsó kerekét, ezért a vádlott kénytelen volt abbahagyni ámokfutását. Kerékcsere közben a közeli tszből hazafelé tartó tsz-elnöknek szamárfület mutatott, majd az árokparton ballagó pulikutya fenekére paskolt. Röviddel később szamárfület mutatott a pulinak és a tszelnök fenekére paskolt. Mindeme cselekmények kimerítik a garázdaság fogalmát. A tárgyalás Böhöm nagy vallomásával folytatódott: — Tisztelt bíróság! Zsúfolásig vagyok enyhítő körülményekkel. Sose bántottam állatokat, pedig körül vagyok véve velük. Jellemző rám, hogy ha a vendéglőben palebbezett.o