Ludas Magazin, 1989 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

FÖLD S. PÉTER — Hova tette a levágott fejet? — kérdezte Békovács felügyelő, aki­­ már sok kü­lönös esettel találkozott, de ilyen különössel most elő­ször. — Beledobtam a kukába! — mondta Pipi néni. Békovács felügyelő résnyi­­re nyitott szemmel, jellegze­tes pillantásokat vetett Pipi­­ nénire. Sok­­ bűnössel volt már dolga, de olyannal, mint Pipi néni, most először. Odakint hideg, metsző szél fújt, Békovács felügyelő ös­­­szébb húzta magán a nyo­mozó közegek számára­­ rend­szeresített fakabátot. Sok­szor, sőt, gyakran nyomozott már különös időjárási viszo­nyok között, de olyan met­sző, hideg szélben, mint amilyen ezúttal is fújit, most először. — Hol van az a kuka? — tette fel a keresztkérdést Bé­kovács felügyelő Pipi néni­­ne... — Ha egy kicsit feljebb emeli a fejét és nem szegi le, mint egy vizsla, akkor megláthatja — mondta Pipi néni. — Ugyanis ott van a kuka az orra előtt. Békovács felügyelő fel­emelte a fejét és meglátta kukát. Rengeteg kukát látott már életében, de ilyet most először. Ez a kuka ugyanis műanyagból volt és valaki szürkére festette. — Vajon­­ miért? — futott át rajta a gondolat, de elhes­sentette. — Itt van a ués is! — mutatta Pipi néni. — Milyen kés? — kérdez­te Békovács felügyelő. Hos­­­szú, mozgalmas élete során sok kérdést feltett már, de most úgy érezte, valóban az elevenjébe talált. — Amivel levágtam a fe­jét! — válaszolta Pipi néni. — Nono, csak sorjában! — morogta a bajusza alatt Békovács felügyelő. — Lás­suk előbb azt a levágott fe­jet! Odaóvakodott a kukához, felemelte a­­ tetejét és min­den bátorságát összeszedve, belenézett A fej tényleg ott volt. Cso­mókban állt rajta az alvadt vér, még friss volt, de tá­volról sem kívánatos. — Gyanús körülmény a kés! — sóhajtott Békovács felügyelő és ismét Pipi néni felé fordult. — Szóval, ezzel a késsel? — Ez akadt utamba — védekezett Pipi néni. — Egy nyisszantás. Pipi néninek ennyi is­­ elég. Még soha sen­ki nem reklamált. Békovács felügyelő láza­san jártatta az agyát. Pipi néni beismerte, de azért fö­löttébb gyanús! — Hol­­ tartózkodott két perccel­­ ezelőtt? — kérdezte. — Itt — felelte Pipi néni. — Magával beszélgetek, már vagy negyedórája! — Tudja ezt valaki­­ iga­zolni ? — vonta össze a szem­öldökét Békovács felügyelő. — Sajnos, senki — sóhaj­tott Pipi néni. Úgy szakadt ki belőle az igazság, mint zacskós tej a szatyorban. — Hacsak­­ maga nem hajlandó tanúsítani, hogy­­ magával be­szélgettem. — Nem vagyok hajlandó — mondta Békovács fel­ügyelő. — Sőt, mondok va­lamit: maga­­ most velem jön. — Örömest, már itt se va­gyok! — felelte Pipi néni. — Megyek­­ is mingyár, csak még kiveszem nekije a­­ má­ját, a szívét, meg elkattin­­tom a gigáját. — Tudja mit? —­­mondta Békovács felügyelő. — Adja inkább ide azt a csirkét úgy, ahogy­­ van! Majd az asszony otthon kibelezi! álló, Kovács úr? Itt a szülészet. Gra­tulálok! Fél órával ezelőtt egy szép kisfiú apja lett. — Nagyon szépen köszönöm, de meg tudná mondani, hogy ki a boldog anya? hajótörött végső erőfeszítéssel kiúszik a szigetre. Felesége a parton áll és onnan kiáltja feléje: — Hol voltál ilyen sokáig, Ödön? Hi­szen a hajó már három órával ezelőtt el­süllyedt.

Next