Ludas Magazin, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1990-11-01 / 11. szám
FÖLD S. PÉTER: Tökéletes alibi Dr. Inkognito Mária nyomozó főhadnagy szolgálatba helyezte magát és elkezdte a gyanúsított kihallgatását. Többen látták magát, amint a játszótéri homokozókban összegyűjtötte a műanyag vödröket és lapátkákat, majd azokkal eddig ismeretlen célból eltávozott. Mindez tegnap délután négy és öt óra között történt. - Ez kérem valami hatalmas félreértés lehet - jelentette ki Gorom Balázs betanított analfabéta, jelenleg gyanúsított. - Erre az időszakra nekem tökéletes alibim van, ugyanis Hordóval, Bütyökkel és dr. Herendi Porcelán barátommal ekkor rámoltuk ki özvegy Békegalamb Leóné lakását. Dr. Inkognito Máriát nem lehetett megtéveszteni. Ha ő valamit a fejébe vett, annak a végére is járt. Miért rámolták ki özvegy Békegalamb Leóné lakását? Pénzt kerestek, netán aranyat? Gorom Balázs akkorát nevetett, hogy az egy parlamenti frakciónak is becsületére vált volna. -Jegyezze meg, nyomozó elvtársnő... - Kisasszony! - szakította félbe dr. Inkognitó Mária. - Azok az idők jócskán elmúltak, amikor én a magukfajtáknak elvtársnő voltam. - Jegyezze meg, kisasszony, hogy én csak kábítószerben utazom. - Kábítószerben? - nyitotta nagyra szolgálati pupilláit dr. Inkognito Mária. - Maga kábítószeres? - Á, dehogy, naccságos nyomozó kisasszony. Csak tudja, enélkül nagyon nehéz egy jó pisztolyhoz hozzájutni. Ha van heroin, Kovács Ahmed a Váci utcán szerez pisztolyt. - A pisztolyt aztán maga busás haszonnal továbbadja. - Hová tetszik gondolni? Hát akkor meg mivel járnék betörni? Puszta kézzel, vagy egy ócska dezodoros palackkal? Ne tessék már engem röhögtetni, mert hülyét kapok! - Maga rablással is foglalkozik? - tette fel az adekvát keresztkérdést dr. Inkognito Mária. - Tulajdonképpen nem szívesen. De vannak esetek, amikor nem jön össze a tiltott határátlépés, s alig akad egy-egy szemérem elleni vétség, sikkasztás. Valamit csak kell csinálni. Dolgos ember voltam világéletemben, nem ülhetek ölbe tett kézzel. -Tiltott határátlépés, szemérem elleni vétség? - hápogott Inkognitó doktornő. - Maga aztán nem aprózza el! - Bár igaza lenne! - sóhajtott fel Gorom Balázs. - De még a Belső-Átellen utcai műkincslopásról is majdnem lemaradtam, olyan rossz az információáramlás! Tudja, milyen nehéz manapság az utcáról telefonálni? - Talán telefonfosztogatással is foglalkozik? - Én? Csak rézhuzalban utazom, kérem! A fene bajlódik majd mindenféle hülye kétforintossal. - Tudja, hogy magának mekkora szerencséje van a vödörlopási ügyben? Miután három tanú igazolta, hogy tegnap délután négy és öt óra között nem lopott műanyag vödröket és lapátkákat, ezért ön ellen a nyomozást megszüntetem. - Köszönöm, drága kisasszony! Hálából visszaadom a rendőrigazolványát! - Az igazolványomat... Hogy került ez magához? - Mondtam már, hogy nem szeretek ölbe tett kézzel üldögélni. Gondoltam, amíg beszélgetünk, valamivel hasznosítom magam...