Ludas Matyi, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-05-28 / 22. szám

Más lelkűlét élt már keblében Megrendülvén a sebes szél . . . A tömeg forrt, zúgott, lelkesült, Mint hadsereg mely harczra kél! Tán részegek ? ! mi ez ?! még ilyet Nem tapasztaltunk ezelőtt . . . S meghajtá három ezer, az nap Fejét a keresztvíz előtt. És támadának a kövekből Fiúk, hősök, tanítványok, Megváltozott a szív az elme, Saulokból lettek Pá­r­ok! S bár egymásután elindítanak Zsarnoki csapások alatt! . . . De a zászló leng, és a szent ügy Századról­ századra halad!. . . Dicső öreg! ott távol messze Az idegen földnek élén . . . Nem látsz-e hasonló tüneményt Áldott életednek egén?! Nem emlékeztet-e a pünkösd Hasonló nagy jelenetre? Midőn egy haldokló nemzetet keltet szavad uj életre! Erkölcstelen, hitvány, megromlott. Beteg elsülyedtek valánk, Körülöttünk ezer ellenség, — Áruló, — hitszegő, —falánk! Sötétségben ültek a lelkek, Rabszolga volt a nemzet, nép . . . De jön sebesen zúgó szélnek Zendülése, é­s Péter kilép... Szabadkai életképek. XVI.kép Keresztyén magyarázat. C­s­i­c­s­i­r­i: Mond meg nekem kedves B­o­r­s­i­k­a húgom, hogyan értelmezed Krisztus ama tanát, aki té­ged követte azt viszont kenyérrel“? B­o­r­s­i­k­a: Hát csak úgy édes bátyám ! hogy miu­tán Lénárd Máté a restauratió után , haszontalan munkakerülő „pro­l­etáriusnak“ nevezte a népet, mely őt polgármesternek megválasztá; most meg restau­ratió előtt a nép csupa keresztyéni viszonzásból nyilván És szólt — Te szóltál tüzes nyelven Mely gyújtott, lángolt, szikrázott A velők oszlásáig hatvan Egy egész népet felrázott! Nagyobb csudát tevés mint Péter! Kétszázezer esküdt égre. . . S h­aj­t­á o­d a lángszódra fejét Ama szent vérkeresztségr­e ! Vásár vala.— Kaszát vett a nép, D­e n­e­m v­i­v­é békén haza, Fegyveréül élesitteté, Mert ez zengett, ki a haza. Zengett városon, falun, pusztán, Ha még egyszer azt izeni: — Nem marad más csak asszony, öreg, Mindnyájan el fogunk menni ! ! ! És támadának a kövekből Fiúk, hősök, félistenek! Kik világra szóló hallatlan Nagy csudákat miveltenek. Mi ez ? kérdénk, tán az édes bor Ó nem, ... a Te szavad zendü­lt; Mint sebesen zugó szól, vihar, Melyre a szív kigyult, hevü­lt. Dicső öreg! váljon lesz-e még Zengő szódnak zendülése? S zengő szódnak zendülésére Honfiszivek hevülése? Mit olvasol a csillagokból? Mit mutat az isten ujja? Ó mondd, mikor zenghetjük ismét Alleluja! Alleluja!! Nagy Bőgős. intsa őt, derék hazaimnak és alkalmatos tisztviselőnek, s ha a szükség úgy hozza magával, lépjen, közbe Tóth Vilmos miniszternél, hogy nevezze ki bácsmegyei főis­pánnak. C­s i c­s í r i: Talán sok is lenne egyszerre a megye főispánság ? Borsika: Ugyan mikor volt feneke a „b­arát­­zsáknak“?!*) *) Pater Szömörcsényi krónikájából. B­o­r­s­i­k­a — 170

Next