Ludas Matyi, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-09-17 / 38. szám

Ad au­diendum verbum. Szent ballada a kereszt­es és közös­­ügyes vitézkorból. „Ad audiendum verbum“ Epi­kópus de Fehérvár Ökörfalusi szent Vincze ítéld fórum elé áll Egyszerű reverendában . . Mintha csak plébános volna . . Vezeti fel a kapu ör­t egy frakkos és strinilis szolga. Miniszterek ka­­­pagosa 11 Főúri disz, ünnepi mez- Ben fogadják el a pátert S a fülét sem hegyezi ez. „Hah! pártütő reverenda! Hajtsd meg derekad a porig . . Mind veszni fog, ki a kormány 8 törvény ellen agyazkodik.“ Jámbor hitű osztrák gyaur! Te lesz azt gondolod talán? Pauper a biró szólt igy, Kardját megütve oldalán. Bah! vakapád . . olvasóját Pergetve ujjain — kérdi: „Tudja e nagyméltóságod Hogy mi az a ..jus piacéti“ ? Édes fiam! mind kérdés? Hogy az ördögbe ne tudnám . . Egy kis pirongatorium — Nyomot se hagy az insulán. Benissime . . benissime . . Páter reverendissime! Mily pompásan fejtette meg!? Kiálták a miniszterek . . És szólanak most a birák: „Elmehet nagy méltóságod“ Persze tovább hirdetni a . . . Római csalhatlanságot. 298 Es Ökörfalusi Vincze . Szépen a markába nevet, Kapván a hierarchia Erre még nagyobb vérszemet És még­is cultusminiszte Marad Pauper Tivadar! Komédia volt az egész História .... vakulj m­a­g­y­a­r!“ Ludas Matyi. Eredeti levelek. Húz Há­j­int polgár társnak Nagy Körösön. Megengedjen bajdtom úram ! hogy a ..Ludas Matyi“ 37 szám álon tett azon nyil­atkoz­at ója, miszerént pofosz­­kodi Szűcs Indje csakugyan nem Nagykörösi születésű, én mint hitele­s tanúbizonyság nyilatkozhassak. Haj­ago­s János kecskeméti polgártárs azt állította , hogy Agárdi és Jesi Szűcs Im­re, ki jelenleg Kecskemétnek valami főkapitánya, nagykörösi, nem pedig kecskeméti eje­det­ű gyerek várna. Hogy ne veszekedjenek baját uraimék! most én vágok közr­e, ’s ketté szakítom a vitát és kétkedést következőképpen: Agárdi és Jesi Szűcs lmre vájt komám, egykori száma- 1 dó juhász, természetes és tagadhatóan fia Szűcs Imre, jelen­leg Kecskemét város főkapitánya, sem Kecskeméten, sem­­ Nagykörösön, sem sehol másutt az országba, hanem Akasz­tón született egy éjfélkor támadt zivatar alkalmával. Még pe­dig a mint én híven emlékezem, és a mint az anyaköny­­­­vünk is tartalmazza, mint idétlen gyerek jött a világra le­­zárt szemekkel s mint igen idétlen gyermekekkel gyakran tenni szokták, egy meg szeliditett három színű házi komon­­y­dort s­zoptattak t­ele, minek következtébe derekasan magába szívta a kutya természetet. Ijy körülmények közt, miután szemei meg nyiladoztak s kifejlödött , még sobancz korába beszegődött bojtásnak, és miután e szerepét igen jól vitte, Horváth Döme megfo­gadta számadójának, és miután itt is megütötte a mértéket, meg­tette őt házi titoknokának ’s minden ingó és ingatlan v­agyona fölötti legföbb impektósának. Ezeket igy elő adva, ne vesződjék többé senki az ö szü­letés beje és fajamijei ja eredetéről, mert ő valóságos akasztói születésű és úgy hisz szűk, hogy Akasztón is fog­­ egykor kimúlni e szomorú világból. Czuczák István, akasztói temető csősz.

Next