Ludas Matyi, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-10-22 / 43. szám
— 338 — A hadügy nálunk csak honvédelmi leve, Nehogy elcsapja a hasunkat a leve, Ágyú nincs, ámde van elég mirajlese, De azért a honvéd Gödnél mit sem főze ! A belügy jó, — Vili jól tud reformálni, Jól tud a kormánynak többséget csinálni, Egy pár középkori fabanczot elővesz : Meg ne moccanj mokra! a virilis megesz! Demokrataságunk nagyban bizonyítja Azon szekrény, melynek Wenkheimnál van nyitja, Más helyütt kutya bőrt árul kutyapiszter! Nálunk ez nagy tisztség, kell rá egy minister, Vagyon elnökségié, — az a ki kormányoz, Édesget a tenger sok dicső vivmányhoz, A sok beszéd után a sor megmutatta: Pest-Budát Ígérte, Soroksárt sem adta! Mint a kistükörben Baranya vármegye Vagyon utoljára, —bárki tegye vegye: Meg — ’s ki lévén szabva mindennek az ára, így az igazságügy jutott utoljára! Kinek kedve telik a dévajkodásban, Ne fárassza fejét az okoskodásban, Ha hegedű szóban szereti a mesét — Mintha nem hallaná a sok szamár neszét — Olvassa e rigmust, csakúgy hébe-hóba, S vessen reám követ, ha igy nincs valóban! Nagy Bogos. Eredeti levelek. Édes komám Matyi! Szerbusz! Ügyi az árgyélusát, már találtán az hivő voltál, hogy az a feki német kirántotta alulam a gyiként, ojan régen vöt, hogy a te Andris szagád hozzád ellátogatott. Bizon komám sok czifra kis túra is történt velem az óta, a mióta kalamárizsom száját beszőtte a pók. Majd lesz talán tán módomban annak sorsáról szóltam. Hej komám, ides komám, de meg is változott ám az órától fogva a világ sorsa. Úgy tapasztalom, hogy nálunk már szörnyűséges német világ lett, az árgyilusát annak az ájtott lábú labancznak ! De már hogy is ne vóna az, mikor úgy hallom, hogy a magyar kormány Debreczenbe kiszill áthurczolkodni minden pereputtyával, mer hát ha ott teszi le a tulipántos ládát, az alfődi emberbe úgy beléragad majd az bükkfa nyelv, hogy Pannónia téniasszonyság czimerestül fódhoz vágja magát. Az áldóját a német betegségieknek, már most csak azt várom, hogy mikor lesz a hurczolkodás. Hanem ni, hé, mijen szörnyitsiges csömörletes világot kezdünk írni, sok ember mán kíttsigbe is kezd esni fülle. Az a hódvilágkipü cseh pimasz napsig ojan lármát csapott, hogy az égisz boldogságos osztrák alkotmányosság mán-mán már hogy a födhöz nem vágja magát. Mán most csak azt várjuk, hogy ükemék közül melyik mondja a másiknak, hogy uzsgyé feré, fel is az út alá is. Hanem hát pajtás, mán most csak azt szeretném tudni, hogy ha ez a feki cseh muzsikus nipsig fölmondja a szógálatot, ki fog a nimet temetésén muzsikálni . Nikomám ! hát az a se katona se pógár határ napsig, talán bolond gombát evett, hogy csak egy szál mohában kiáll a síkra . Feig hát bomoljon meg, most már azt is megakarja marni, aki neki nem is vétett. Hej a ki felmarkolta ecsim ! úgy nézem én ezt az egész dógot, hogy itt megint az a vén Kama Rilla téniaszszony rója elő már a ránczos pofáját, hogy a feki csipje meg egy kissé. Hát azt tudod-i mán, hogy az a vin kótyomfitty csalhatatlan koma már ríges rigm leszámolt a maga bürivel, hanem azok a feki jezsuiták úgy eltudták ókomlítani a dógot, hogy a világ erői semmit se tud■ Hogy a tályog essen abba a teligrófba, az ijet elhallgatja ám. Hanem hát a teremfáját, van ám még hosszú históriája annak a kótyomftty halálának. Mondják, hogy mikor a családja megtudta, előkerült egy gyönyörűséges fehér cseléd is, a csalhatatlan koma unokahuga. Heja ki fundálta a szépségét, de gyönyörűséges portéka is az. Mikor tálján országban jártam, láttam ezt a jószágot, mijen vót a lelkem adta czak! hanem komám erről mán nem szólok többet, mert még égnek mered a hajad szála. Hát az Deákpárti napsig mit csinál ? Tuttam én előre, hogy már meggyűlik neki a haja s nem talál rá a patyikába szert. Hanem hát láddi komám, az a sorsa, a ki mit főzött egye is meg a maga módja szerint. Hanem most már leteszem a tollat, mert nagyon neki találnék melegedni. Hát szerbusz Matyi ! Kerekes Andris.