Ludas Matyi, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-27 / 44. szám

VI. ÉVFOLYAM. Megjelenik minden vasárnap. Ara félévre 3, egész évre tfrt. Az előfizetési pénz a­z ADÓHIVATALBA városháztér 6. sz. alá küldendő. Fest cÉM 1872. 44 szám. GYŰJTŐKNEK Öt előfizeti után tiszteletpéldány jár. Egyes példány ára helyben 10 kr. [ JV1 A TY I N A K« van szánva. Szerkesztői iroda: Városház tér 6. sz. ide küldendő mindenféle kézirat, mely »LUDAS A katona-faköpönyeg*. (Hegedű­széban szép mese.) Megtörtént az Budavárban Hogy volt egyszer kutyavásár, Megtörtént az mostanában — Hogy a magyar . . no egyszer már Ur volt saját udvarában. Csináltatott önpénzéből Egy katona köpönyeget, De csak fából és nem rézből, Mert ennyit már meg sem tehet A saját emberségéből. Na, még azt is megtehető: Hogy a köpönyeget szépen Nemzeti színre festeté­­ Hanem aztán ő volt épen — Melylyel magát mattá tévé. Mert e tény a sógorának Sehogy sem vala Ínyére, És boszus haragra lázadt Hogy nem sárgafeketére Festető azt a faházat. Sőt mi több . . az ebanyája! — Ezt már talán el se hinnéd — Azt mondá, hogy cserepárja Rebellisnek hármas színét . . Még quótáért sem strázsálja. Tyü i­de igy az államkasszát, — Melyben pedig különben sincs Egyéb mint státus-adóság — E féltékenyen őrzött kincs, A tolvajok ellophatják. Lenni érnek, vagy nem lenni ? E kérdés várt feleletet, Mit lehetett von’ mást tenni ? Mint azt a faköpönyeget . . Szépen svarzgelbre festeni. Most már aztán szent a béke, Mert ama nagy sárgaháznál — A sógornak büszkesége Tátott szájú cserepár áll . . S mesémnek im itt a vége. Ludas Matyi.

Next