Ludas Matyi, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-10-27 / 44. szám
VI. ÉVFOLYAM. Megjelenik minden vasárnap. Ara félévre 3, egész évre tfrt. Az előfizetési pénz az ADÓHIVATALBA városháztér 6. sz. alá küldendő. Fest cÉM 1872. 44 szám. GYŰJTŐKNEK Öt előfizeti után tiszteletpéldány jár. Egyes példány ára helyben 10 kr. [ JV1 A TY I N A K« van szánva. Szerkesztői iroda: Városház tér 6. sz. ide küldendő mindenféle kézirat, mely »LUDAS A katona-faköpönyeg*. (Hegedűszéban szép mese.) Megtörtént az Budavárban Hogy volt egyszer kutyavásár, Megtörtént az mostanában — Hogy a magyar . . no egyszer már Ur volt saját udvarában. Csináltatott önpénzéből Egy katona köpönyeget, De csak fából és nem rézből, Mert ennyit már meg sem tehet A saját emberségéből. Na, még azt is megtehető: Hogy a köpönyeget szépen Nemzeti színre festeté Hanem aztán ő volt épen — Melylyel magát mattá tévé. Mert e tény a sógorának Sehogy sem vala Ínyére, És boszus haragra lázadt Hogy nem sárgafeketére Festető azt a faházat. Sőt mi több . . az ebanyája! — Ezt már talán el se hinnéd — Azt mondá, hogy cserepárja Rebellisnek hármas színét . . Még quótáért sem strázsálja. Tyü ide igy az államkasszát, — Melyben pedig különben sincs Egyéb mint státus-adóság — E féltékenyen őrzött kincs, A tolvajok ellophatják. Lenni érnek, vagy nem lenni ? E kérdés várt feleletet, Mit lehetett von’ mást tenni ? Mint azt a faköpönyeget . . Szépen svarzgelbre festeni. Most már aztán szent a béke, Mert ama nagy sárgaháznál — A sógornak büszkesége Tátott szájú cserepár áll . . S mesémnek im itt a vége. Ludas Matyi.