Ludas Matyi, 1945 (1. évfolyam, 1-33. szám)
1945-10-21 / 23. szám
I. évfolyam, 23. szám. SZATIRIKUS HETILAP Budapest, 1915 október 21. UP V wv ÁPA:40P£NGŐ1 Sötét Ödön átalakult tánctanárrá s így nem zárták be — Jelentés a spekuláció elleni harcról — közellátási miniszter e hét elején elrendelte az eszpresszók bezárását. Másnapra ■ nem volt eszpresszó Budapesten. Átalakultak kifőzéssé s azt főzték ki, hogy ily módon fogják elkerülni a bezáratást. Még egy szenzációs átalakulásról adhatunk hírt. A gazdasági rendőrség két detektivje tegnap délután elő akarta állítani Sötéth Ödönt, mert feljelentették, hogy 1200 kiló csokoládét rejteget a lakásán. Sötéth Ödön ajtaján ez a tábla állt: SÖTÉTH ÖDÖN tánc- és illemtanár Bent a lakásban meglepő kép fogadta a detektíveket. Tizenkét fogyasztó táncolt Sötéth füttyére. Az illusztris tánc- és illemtanár lekötelező szívélyességgel zsakettben és szürke csokornyakkendővel fogadta a detektíveket: — Egyidőben valóban foglalkoztam élelmiszerüzletekkel, de még márciusban abbahagytam, mert vérem hajtott, hogy tánctanár legyek. Iparengedélyt váltottam s azóta is táncoltatom az én kedves tanítványaimat. Így szólt s egy illatos zsebkendőt szagolgatva bemutatta tanítványait, négy gyári munkást, öt magántisztviselőt és három napszámost. — Ezek már mind úgy táncolnak, ahogyan én fütyülök — mondta derűsen mosolyogva. — Hát az uraknak van idejük várni, néhány hónap múlva tanítványaim bemutatják a haláltáncot. Ma még nincs mindenki itt, vannak, akik húzódoznak a tánctól. De lesz itt még össztánc is — ön is be tudna nekünk mutatni valami táncot ? — tette fel a keresztkérdést az egyik detektív. — Hogyne. A tojástáncot nagyon ügyesen járom. — És mi igaz abból, hogy 1200 kiló csokoládét rejteget? — Ugyan! Minek egy tánctanárnak csokoládé? — Tényleg — mondták a detektívek —, minek egy tánctanárnak csokoládé? És eltávoztak. — . . »Heinrich bácsi cikke a Ludas Matyi számára: Hogy vészeltem át? A náci üldöztetésük idején bizony nehéz volt elkerülni a fasizmus gyilkos fegyvereit. Egy szerencsétlen, megtört öreg zsidó Ül előttünk, Heinrich bácsi, aki különben Imrédy néven bujkált sokáig, ő mondja: — Hamis okmányokat voltam kénytelen szerezni, hogy el tudjam kerülni a szörnyű üldöztetéseket.. Bankár voltam s a külsőm is meglehetősen gyanús volt. Letagadtam a származásomat, kiadtam magamat árjának. Sokáig bujkáltam a legkülönbözőbb politikai pártokban, álruhában, politikusnak adtam le magamat. Sokáig úgy szerepeltem, mint miniszterelnök, de észrevették s megint bujkálnom, kellett. — A múlt évben deportáltak Németországba s magam sem tudom, hogyan sikerült megmaradnom a sok antiszemita között. —■ Most hoztak haza, igazán minden köszönet megilleti az amerikai hatóságokat, amiért repülőgépen hozzák haza a szegény zsidó deportáltakat. Nagyon örülök annak, hogy végre nem kell tovább tagadnom, mindent megmondhatok. Kicsit lefogytam az uttóbbi időben, de remélem, hogy nemsokára semmi bajom sem lesz. • Megkértük Heinrich bácsit, hogy aláírásával hitelesítse elbeszéléseit. Kérésünknek készséggel tett eleget.Íme az aláírás: puisztámmi