Ludas Matyi, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-09-01 / 34. szám

Prénai András k­irály tévéje a Venepfitiatáshoz Monsznyor, bocsásson meg a fiatalembernek, ki e soro­kat írja, mintegy sietve és hajadonfővel, bocsásson meg a vakmerő és szokatlan szár­nyalásáért, de ama gomba­­szögik és nerczegek óta, ki­ket legutóbbi soraim súrol­tak (mert nyelvében él a nemzet s ha szép a szárnya­lás, hát nyalni szárny nélkül is lehet s — tut rezervé —, épp ez bizonyítja, hogy kiöltő lennék,­ vagy mi a nyavalya). Őszentséged sem kerülheti el, hogy nyelvem hegyére ve­gyem, már csak a szárnyalás mián is. De mért is ne folytatnám sorozatos melléfogdosásaimat azon, ki — primpsz inter báresz —, midőn az or­szág (e more pátria) hallga­tott, elsőnek emelte fel sza­vát az üldözöttek­ védelmé­ben fajra és felekezetre való tekintet nélkül (méltóztatik ezt érteni), mindössze ahhoz ragaszkodván, hogy tényleg és defakto nyilasok legyenek. S ki szárnyalhatna ez ügy­ben, ha nem én, kinek gall eredetét egyre nehezebb két­­ség­bevonnii. Ezt, csak ennyit akartam. Monszenyőr, én, a Prónai, az András, ki nevek dolgában úgy tett eleresztve, hogy a Kincses Kalendárium is meg­irigyelhetné s ki nem sze­retné, ha e levele hízelgésnek tűnne, amikor tényleg az. Le kok­e marad, a kakas beteg — mondta nekem a nagy Viktor, aki félig-meddig Hugó volt (s higgye el, Monszenyőr, nem az én hibámból), ezt mondta a NEKEM s enged, tessék meg úgy érzenem, hogy huszonöt pásztorbotot érdemeltem volna, ha ez üze­netről jelt nem adok- S e jelben hadd maradjunk továbbra is Pifa méltóságod­­nak morganatikus házasságá­ból származó lelkigyermekei: Prónai Mihály Tiszta vizet a pohárba! A LEGIFIJ­ABBAK A PESTI TEJET FÜRDÉSRE HASZNÁLJÁK ÉS INKÁBB VIZET ISZNAK, MERT ABBAN LEGALÁBB NINCS TEJ. Mit csinál a jeruzsálemi Főmufti? A # legszomorúbb vicce — Végre­­ egy jó hír, Kacsb­ek úr! Olcsóbb lett a világháború!­­ — Hogyhogy? ................. — Leszállítottak az ablaküveg árat! A Vásárhelyi-ügy (Egy beszéd útja Soprontól Párizsig) Balogh páter: Doktor úr, mi baja van az orromnak? # ------------T ---- -- J V/** VUtUMH, • Orvost Semmi páterkám, csak megint beleütötte valamibe, amihez semmi köze esete az eltűnt tojással — Mi van má idegen, marha lilék ! — Hadd el, te Péter, eltünt a cukor. — Emmán baj, mivel iszod már eztán a toját ? — Szárazkalbásszal. Úgy még jobb is. Csak azok a precedencs pésvisek óbégatnak, meg a Piros, mer­t abszolút nő, ismerheted Péter. Gyüvök haza hetfün, hár nem elkezd nekem jajgatni, hogy na van marha, vígunk van, eltünt a cukor. Mondok észné légy Piros, ha nehezedre esik is, minek neked a cukor• Aszongya tuggya a jófene, de biztos fő tun­nám valamire hasznányi, minek is mentem feleségű ilyen energikus emberhen, aki nem tud a felesiginek egy félmázsa cukrot szerezni. Nem teszen az egy ötést se Piros, mondok, már segítünk rajta. Oszt hogyan, vín marha, mongya­­. Úgy, mondok, hogy már kimének a gyesznáóba alunni, amíg te túráztatod a szádat. Úgy is történt. Igená­m­, de másnap megen eekezd óbégatni a ■ Piros, hogy na Gergely, most osztvn meg vagyunk lüve víg­­kippen, eltünt mán a tojás is. Mondok ne csüggeggy Piros, mondd csak el nyugottan a tényváladékot, honnét veszed, hogy eetünt a tojás, ersze ott van kétszáz darab a gara­­bolyba. Aszondi a Piros, megájjon marha lilék, ne a garabolyt nizze.A hanem a zujságot, abba benne van, hogy eetünt a tojás. Mondok ne csüggeggy Piros, polítikás ember valam­in Ez valami — Sanyika! Túl jó a házi feladatod. Ki segített a pa­­pádnak ? — Nem mindegy Kacsk­ekné azt mondja ebéd után a férjének: — Dezső kérlek ... Délután helyszíni közvetítés lesz nálunk. — Hogy jutott ez eszébe a rádiónak? — Ki beszél a rádióról­? 1 cupringet hoz ide egy mir­d­nest. — Én már beírattam a fia­mat az egyetemre. És maga. Köcsög úr? — Én még nem. Sajnos, még mindig nem akadt vevő a házamra. Már itt tartunk. — Hová, hová, Malcsák úr? — Bemegyek egy kicsit a toloncházba. — Mi dolga van ott? — Megvárom, amíg meg­kapom az amnesztiát és azután újra kijövök. — Nézze plakátragaszt Arra mifelénk oda nem pipa úr, hová rajzolta a pipát? tesznek, hanem taplót... Nem jutom­ előre'-«*­­A főpapi pályán, ) Pro­vizor lettem a * ^Kormány patikáján, S ^ Ne folyjon az élet­­ lütyimutyi lanyhán, Gondoskodom arról ! Én ezen a konyhán,. ' V. Bugyimról öljön, mint Sátán pocsolyája, Azért gyújtom én a Tüzeket alája, f­e S dobok a fazékba­­/ Kígyót, békát, férget, S keverem-kavarom. Kotyvasztom a mérget kiirtottak. Szetem tetszetős U ’Tányéron kínálom, il Mert amit csinálok, iStikében csinálom. *Bő a reverendám, -Kg Sok elfér mögéje, ' J Napjaim’, lapjaim’ Így viszem tökélyre, Közös lovunk hátán Termelem a túrót, #1­­ Főzőkanál mellé jani Használom a túró Fúrom ezt, fúrom aztJ Intrika-láz éget, Keverem-kavarom, ’újr­a­kotyvasztom a mérget. Magam mindenféle ,,'^1 Ügybe beleártom, Láthatatlan dróton Mozgatom a pártom. "^1 Mert sajtóm nekem vant S a tollak enyémek, ^ I Szaporodnak itt a­­ Fura tünemények. % mw Tolom a kulisszát Eli Hol balra, hol jobbra, pjj S eldngol im arcom, mian Anonymus szobra, Lefüllentem, ha kell*? A fáról a kérget, S keverem-kavarom,"'t?'’ Kotyvasztom a mérget. J CSODA A ENNYEKBEN — Hallja pincér! Ez a bé­tapörkölt egészen hideg! — Mert valódi béka, kérema lássan! Hát ti kik vagytok? Mi vagyunk azok, akiket ROOSEVELT kiirtása után a fasisztáki fasizmus teljes Doln/aA cFzitárcL: 1 Dal másét atwaqrml ^/felhúzva a rolló, 'll)jól kitol a szegényekkel ‘■­/éa U sej, az agrár-olló, /sj /I osztoznak a sápon, U úgy hívom az Árhivatalt: kicsi Drágaságom. __. \\H f 'v nem csoda, hogy nyakig vagy unj az anyag s az árban, , szakember az Istenadta, § VI l ezért van, hogy belátásra | j Egyes urak arcbő­reit ^ y saru könnyek mossák, Nyuszek a menyasszonyával üldögél egy ligeti padon: — Eml­kém­ — Így a meny­asszony, — vegyél drágám ne­kem egy rendes bundát . .. Nyruszek felkacag: — Óh, te­­kis csacsi! Tudod, hogy én így szeretlek téged, ahogy Néha téved az ember... — Igaz, hogy megszökött a Kis Saléz? — Maga téved, dehogy, a pá­ter Szólás szökött meg. — Ördög vigye, mindig el­tévesztem ezeket a népbíró­sági lelkészeket. Izgató vicc A liszt: Hallja, molnár?! Községesítik a malmát! A molnár: Meg van maga őrölve? Nemes férfiú Cseh előadó: Most pedig megegyezem a káposztával! Olcsó nyári vendéglő — Mi ez a tíz forint a számlában? — A csillagos ég a göncölszekérrel. — Nabhát, ez felháborító! — Ugyan! Mit szólt volna uraságod, ha azt a fias­tyúkot is beleszámítom? .....arra vida a példa ragadós Az Elektromos Művek felszólították a fogyasztóközön­séget, hogy tartalékoljon pénzt a közelgő villanyszámlákra való tekintettel. Ennek hatása alatt most a következő hir­detés közzétételére kérték fel lapunkat: Vevő Őfensége visszatért! A forint megjelenése óta páratlan átalakuláson ment keresztül a főváros vásárló­­közönsége. Nem nagyon vásá­rolnak, visszafeleselnek a segé­deknek és ami talán a legfur­csább: csak olyasmit vesznek, amire szükségük van, így az­tán nem csoda, ha a kereske­dők végleg elkeseredtek. Nem egy közülük a csőd szélére ju­tott, sőt jónéhány kereskedő csak azért nem követett el öngyilkosságot, mert a hozzá­tartozók ellenezték . „A vásárlóközönségnek fejé­be szállt a dicsőség!“ — nyilat­­kozott egy kereskedelemügyi szakember­ — Arra persze nem gondolnak, hogy lehet még egyszer háború! ? Akkor aztán, mi kereskedők emlékezni fo­gunk arra, hogy melyik vevőnk volt udvarias és előzékeny a békében!.. Ám néhány elszánt keres­kedő felvette a harcot a közön­ség kegyeiért. Sok esetet hal­lottunk, hogy a vevőket érté­kes ajándékokkal, ösztöndíjak­kal, esetleg végkielégítéssel csalogatják magukhoz. Egy élelmes sörte nagykeres­­kedőnek, bizonyos Veplacsek­­nek az üzlethelyiségében pél­dául üzleti órák alatt hatvan­tagú szalonzenekar muzsikál. — Óriási a siker! — nyilat­kozott munkatársunknak a bol­dog sörtenagykereskedő. — A tömeg sorban áll az üzletem előtt, hogy hallgassa a zenét. • • — És vásárolnak? — Nem. — kedvetlenedlen el Veplacsek. — Az az egy meg­van, hogy nem vásárolnak ... Elgondolkozva nézett a leve­gőbe. — Sejtem, hol a hiba!..­ — mondotta. — Azt hiszem az oboás lehet egy kicsit gyenge... A kereskedők közti versen­gést azonban kétségkívül Kö­röm Benő fűszeres fogja meg­nyerni, ugyanis kirakatában a következő tábla lóg: „Aki nálam öt forintért vá­sárol, annak ajándékba adok egy kiló színszappant, melyet kívánságára öt forintért azon­nal visszaveszek!“ — Hol itt az üzlet? — kér­dezte munkatársunk az első pillanatban kissé megdöbben­ve. — Öt forintot kap és ötöt azonnal vissza kell fizetnie a szappanért ? — Nem kell visszafizetnem! — kuncogott Köröm. —**Ez a trükk! Senki sem lesz bolond az egy kiló kitűnő színszappant visszaadni, amikor csak öt fo­rintot adok érte!­­ .. ifj. Hont Ferinc A PÉNZEMBER TRAGÉDIÁJA Csak kétszer egyék naponta?­­ Adja el nélkülözhető holmijait! Kérjen állami ösztöndíjat ! HOZZUK A GÁZSZÁMLÁT ! Gázművek || Gerő Sándort Érdekelné a Vígszínház újjáépítése, Igazgató úr? Mert a Magyar Színházat már készre csináltam.

Next