Ludas Matyi, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-11-17 / 45. szám

íimíiéa C4fíf 4cléatv özönével hozza a posta a pályázatokat 100 libával díjazott legutóbbi rejtvényünkre. Az első libarejtvény megfejtését legkésőbb novem­ber 15-én postára kel adni, a száz nyertes ne­vét pedig mához egy hétre megjelenő számunk­­ban közölni fogjuk. Most pedig meghirdetjük második pályá­zatunkat, melynek résztvevői között ugyan­csak 100 darab körübelül ötkilós élő libát sorsolunk ki Lapunk jelen számának egyik sorában egy liba rejtőzik. Hogy félreértés ne legyen: nem maga az a szó, hogy „liba“ fordul elő, hanem egy olyan szó, amely magában foglalja a „liba“­­szót. (Például: „A bűvész a makkhetest bele­keverte a kártyapakl­i­b­a“.) Meg kell keresni ezt a rejtőző libát — ez a feladat. És ha megvan, megírni nekünk azt, hogy hányadik oldalon van a keresett liba. Magától értetődik, hogy az ebben a közlemé­nyünkben előforduló libák a pályázatban nem vesznek részt. A pályázat egyéb tudnivalói a következők: 1. A pályázathoz mellékelni kell lapunk első oldaláról a kivágott „B.libajegyet“. 2. A megfejtéseket csakis levelezőlapon lehet beküldeni. A libajegyet tehát a levelező­laphoz hozzá kell ragasztani, vagy tűzni. 3. A pályázatokat lapunk címére (Buda­pest, vm., József­ körút 5.) kell küldeni, vagy személyesen behozni. 4. A pályázatokat legkésőbb november 22-én postára kell adni. 5. A­ második száz liba szerencsés nyerte­seinek névjegyzékét mához két hétre megjelenő számunkban közöljük. Ugyanakkor megírjuk azt is, hol vehetik át a nyertesek a libákat. 6. Azoknak a vidéki pályázóknak, akiknek sok libájuk van, s liba helyett inkább mást szeretnének, a libával egyenértékű, általuk választott más nyereményt küldünk. — Mondja, lehetne szó egy kompromisszumos meg­oldásról? PESTI ÍNYENC —■ Olvasta Kucsera úr? Röpülhet Buda­pest felett. Autóúttal, ebéddel együtt 30 forint. — Pompás! De mondja csak... Mennyi­vel kell többet fizetnem, ha nem akarok repülni? Tizenhat éven aluliaknak nem A rádió este fél 10 órakor kezdte közvetíteni­ az Euridike című darabot abban a feltevésben, hogy a serdülő ifjúság fél 10 órakor már az igazak álmát alussza. Képünk egy pesti családot ábrázol a rádióközvetítés élvezetében elmerülve. A háttérben mélyen alvó pár a papa meg a mama. A folött­ sikerek a Metropol-sörözőben (Kiküldött tudósítónk telefonjelentése a Rókusz kórházból) Emlékezetes az a forró siker, amelyet a Nemzeti Színház vendégszereplése aratott a Metropol-söröző­ben. A Metropol áldozat­kész vezetősége már ak­kor elhatározta, hogy rendszeresíteni fogja eze­­ket a gálaesteket, ami­kor is nemcsak magának az estnek, hanem a kö­zönségnek a gálájáról is a legmesszebbmenően gon­doskodni kíván. Tudósí­tónk, aki jelenleg a Ró­­kus-kórházban, a Metro­pol vendégei részére fenn­tartott külön teremben piheni ki a nagy élmény fáradalmait, így számol be a nagy sikerről: i—. Régen köztudomá­­­ú, hogy a Metropol­­kávéház műsoros estjeit egyre nagyobb sikerrel zajlanak le, úgyhogy ez a zaj­lás sokszor a Kör­útig, sőt még messzebb is elhallatszik. Minden es­te zsúfolásig megtelnek a Metropol összes helyi­ségei és a közönség valósággal , egymást az asztalokért, sőt az asztalokkal. Pén­teken este magunk is meggyőződhettünk e hír valódiságáról. Alighogy a gépfegyverekkel és tankokkal megerősített zenekar megadta a jelt s a csillárokat lesza­kították, a közönség tombolása máris kezdetét vette. Eleinte csak tányérok és szódájsüvegek dobá­­lásával adták jelét tet­szésüknek, később azon­ban áttértek a komo­lyabb berendezési tár­gyakra is. Ilyen és eny­­nyi sikert egy rakáson még nem láttunk. Asz­talok, székek­­ és vég­tagok repkedtek a má­moros hangulattól izzó levegőben, többen elaléltak a gyönyörűségtől. Mi magunk is jobbnak vél­tük beszállni egy mentő­autóba, mielőtt elvérez­tünk volna. Az életben maradt vendégeik vidám hangulatban é­j­fé­li­g együtt maradtak a ke-.e­rületi őrszobán. Tudósítónk telefonjelen­tése Itt megszakadt, mert elvesztette eszméletét és állapota válságosra for­dult. Viszont a kávéház életbenmaradásához van remény. — dorbé — Ne dobja el ócska, szakadt, hiányos százmillió adópengőseit! Három régiből egy újat csinál Élelmes Éliás mű* _____i* \/f' •• i L.____i/L-i/- f %!(sLjantto­v Szeretett lapomnak, a Világnak első oldalán ezt olvastam: „Titokzatos te­lefonáló látta az Arlberg­­expressz szürkekabátos gyilkosát“. . Az a tény, hogy még a rejtélyes gyil­kosság szemtanúja is ti­tokzatos lett, hallatlan iz­galommal töltött el. Nem jól bírom a rejtélyeket, ideges lettem. Azonnal meggyújtottam minden Villanyt, de a világosság sem nyugtatott meg. Fél­­ tem egyedül lenni, kisiet­tem a konyhába. Egy szürkeszoknyás gyanús fiatalasszonyt találtam a tűzhely mellett. Néhány rejtélyes hús­szeretett sü­tött egy kék lábasban. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy aszongya: — Jenő, mindjárt zabál­ha tsz. Ezen a nyomon elindul­va azt kérdeztem: — Főzelék is van? Erre a keresztkérdésem­re megtört, és bevallotta, hogy van. Elébe tártam, hogy részletes beismerés­sel könnyíthet helyzetén. Erre így szólt: — Mindent elmondok. Előadta, hogy már ré­gebben készült tettére. Megfigyelte, hogy az az az utca, amelyben lakunk, a piachoz vezet. Reggel, egy óvatlan pillanatban kisurrant a házból s gu­mitalpú cipőben kiment a Lehel­ térre. Kezében a sza­tyorral többször körbe­járta a piacot, hogy ne keltsen feltűnést. Nem sok­kal utóbb megállt egy is­meretlen, 50 év körüli pa­­rasztasszomy előtt, aki ko­sarában gyanús káposztát tartogatott. Kifizetni és leméretni pillanat mara volt. Azután úgy, ahogy kisurrant, hazasurrant. Itt tartott vallomásában, amikor vérfagyasztó és különös csengetés hallat­szott. Azonnal az ajtóhoz ug­rottam és egyetlen rán­tással kinyitottam. Egy férfi állt az ajtóban, aki­­re a kapott személyleírás pontosan ráillett. — Jó estét Kucsera úr — mondottam, hogy fi­gyelmét eltereljem. Cini­kus felelete így hangzott: — Alászolgája Bamber­ger úr. Mire magamhoz tértem, a pénzem már nála volt. Kétségbeesett kiáltozásom,­ra csoportosulni kezdett körém a feleségem, aki­nek egybehangzó állítása szerint házbérbeszedés ál­dozatai lettünk. Hogy a ház közbizton­ságát megjavítsam, raz­­ziaszerűen átfésültem a feleségem haját. De nem találtam sem­mit. Csak a bagoly huhogott. Vagy még az se. Tabi László

Next