Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-11-11 / 45. szám

KIS PANOPTIKUM ~»h~j5v ' jól fatdh&zatlani ab&ex A határozatlan ember bement a vendéglőbe, hogy megebédeljen. A pincér elébe tette az étlapot, a határozatlan ember — noha farka sébes volt — hosszan nézegette. Végül is nagy nehezen kinyögte: — Egy menüt kérek. — Húslevessel, vagy burgonyalevessel? — kérdezte a pincér. A határozatlan ember erre előbb maga elé nézett, aztán hirtelen felkapta a fejét és a plafont figyelte. Közben megidézte a húsleves és a krumplileves ízét s figyelte, hogyan reagálnak a nyálmirigyei- Mindkettőhöz nagy kedve volt, de mert a menühöz csak egyféle leves járt, tovább tűnődött. — Tejfölös a burgonyaleves? — kérdezte hirtelen, mert egy pillanatra úgy érezte, hogy a krumplileves mellett van a helye. — Nem kérem — így a pincér — nem tejfölös. A határozatlan ember most már ebben az irányban gondolkozott tovább. A pincér ezalatt ott ált mellette s arra gondolt, hogy előző vasárnap milyen jó filmtet látott. — A húsleves persze nagyon forró — mondta ekkor a határozatlan ember, nem is kérdő színezettel, inkább csak azért, hogy jelezze: foglalkozik az üggyel. Forró húsleves — tejföltelen krumplilelves; az esélyeik e pillanatban egyenlőknek mutatkoztak. — Tessék talán burgonyalevest ... — mondta a pincér bágyadtan — nagyon finom. — Csipetke van benne? — Van, hogyne kérem, van, van... — felelte a pincér mohón — nagyon finom csipetke van benne, csemege csipetke kérem ... A határozatlan ember persze nem hagyta el szédíteni magát- ismerte ezeket a lelkiismeretlen pincéreket. Mit nekik, hogy a vendég mit eszik? — A húslevesben csigatészta van? — tette fel hirtelen a keresztkérdést. — Nem. Metélt Bosszúsan pattintott az ujjával: itt volt a döntő lélektani pillanat Ha most a húslevesben csigatészta lett volna, a kérdés eldől. De így . . • A helyzet még nyílt — Nézze — mondta a menőknek — ha a krumplileves nem nagyon borsos ... Tulniillik az epém.. — Tudom kérem. Nem nagyon borsos? — És nem is nagyon paprikán — Nem. Nagyon finom. Nagyszerű burgonyaleves, csipetkével. — Ugyanis a húslevest nem szeretem... — s ezt hangosan mondta, hogy meggyőződjék róla, igaz e? Megrezzent Nem igaz — vallota be önmagának — szereti' a ' húslevest. Persze, hogy szereti. Húsleves metélttésztával, igazán finom. A pincér a törlőruhával csapkodta az asztalt A határozatlan ember érezte, hogy a döntés pillanata elérkezett. — Burgonyalevest kérek — mondta ki keményen, mint egy kúriai elnök s amikor a pincér elindult utánakiáltott: — Halló! Hozzon mégiscsak ... — és ideérve legyintett és így fejezte be: — Eh, maradjon csak burgonyaleves... És egész nap bánta, hogy nem húslevest evett. Hol a gyufa? — Mi van magával, Gugyerák? — Vettem kétezer doboz gyufát. — Minek az magának? — Hát nem tudja, hogy nem lehet kapni? ger*6 i Megoldás A tanító arról tart előadást az iskolában, hogy a lélek is lehet tisztátalan. Aztán felszólítja Skripacot: — Mondd, fiam, mit csinálsz akkor, ha a tested piszkos? — Fogok egy szappant és megmosom. A tanító bólint: — Helyes. Na és, ha a lelked piszkos? — Akkor gargalizálok. Taszilokrácia Tasziló már jó pár perce beszélget Agenorral az Emke-sarkon, amikor egyszerre csak észbekap: — Tyű kérlekalásan, minket föl fog itt inni a rendőr! — Miért ima föl itt minket a rendőr, hisz nem csinálunk semmi rendellenest, kérlekalásan. — Dehogynem kérlekalásan. Már harmadszor mutat szabadot a lámpa és mi egyszer sem mentünk át az úttesten. Ariszto Kretének — Tegnap kint voltam kérlekalásan a Lipótmezőn, meglátogattam szegény Agenor barátunkat és képzeld azt hitte, hogy én Napoleon vagyok. — Az semmi kérlek, engem valaki tegnap meg éppenséggel istennek nézett. — Ne mondd, kérlek alásan, hogy lehet az! — Elaludtam a moziban az utolsó előadáson s amikor már mindenki hazament, arra ébredek, hogy a jegyszedő rázza a vállam és ijedten mondja: „Szent Isten, maga még mindig itt van?!“ a tethminhaladása A Független Demokrata (Pfeiffer) Párt párthelyisége Olvassuk, hogy árnak, futó autó garázdálkodott Ebből is látható, hogy már megkezdődött az ámokfutás gépesítése. Már régen panaszkodnak az ámokfutók, hogy nem bírják az iramot. Több jóképességű ámokfutó bokarándulást kapott ámokfutás közben és kénytelen volt leállni. Más álmokfutók kifulladtak és kénytelenek voltak csekélyebb sebességre áttérni, így azonban az elérhető eredmény sokkal silányabb. Most végre korszerűsítették az ámokfutást- A jelszó: kényelem, biztonság, gyorsaság! Elmúltak már azok az idők, amikor az ember gyalog volt kénytelen ámokot futni. Ludas Matyi Megjelenik mind«» anltrttklin reklb nerkesits: DARVAS SZILÁRD ticrkend: TABI LÁSZLÓ Felelte kiad«: ELEK LÁSZLÓ Kéziratokat, rajzokat nem őrlünk meg és nem adunk vissza Szerkesztőség Honvédutca 10. Tel.: 127—750 és 128—031. Kiadóhivatal: Budapest, József körút 5. Tel.: 139—150 és 130—382 Nyomatott a Szikra Lapvállalat offset-körforgógépein. Felelős nyomdavezető Nedeczky liszló Ha a közönség továbbra is bántalmazza a futtbalistákat "araiak«^" te» m eéó Bognár polgármester: Nézze, mi mindent tartalékolt a főváros. Fogyasztó: Tyű, de jól fogok lakni 1948 januárjában.