Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-10-15 / 41. szám
Álmaimban megjelenk Egy ragyogó lehetsz, Válnék azzá, mire iegvan Lelkemben a tehetsz! Jaj istenem, én micoda Csudákat is tehetnél, Ha én egyszer krumpli-ügyi Kormánybiztos leheték! Burgonyás tábornaginak Cimeztetném magamat, Krumpli-fejű fejesei közli Hallatnám a szavam, Nyilatkoznék a lapotnak: ,,Krumpli nincs, de lehet még“, Ha én egyszer krumpli-ügyi Kormánybiztos lehetnék. Krumpli-jegyet nyer ,tartatnék Háromszínűt, nemzet, Plakátokat rajzoltatnk, Mik a krumplit éltek, Krumpli-közi kongresszusra Velencébe sietnék, Ha én egyszer krumli-ügyi Kormánybiztos lehetnék. Vállaimon színarany él Szikráznék az epület Autón járnék, hogy krumplit Megkeressem, hova l itt. S elrendelnémcsirk tegyék, j Kit elfog az ehetnék Ha én egyszer krupli-ügyi !'' Kormánybiztos leheték. (j. Gálár Andor Hindu gond Lakást igénybevenni hivatal céljaira tilos O mert ily későn Ha én egy» tér... (u · VJ C \ \iJ fc/ o \‡‹-‚ /' (£ v / f~^(\ s ^ VJ s \ A J vJ'' O , ‘ csak most leplezi le a szobrot Zsolt úr? Mert eddig én is ott álltam a talapzaton. — Na hogy van kedves Rabindra Tagindra? — Köszönöm kérdését, csak azt nem tudom, mi vagyok Inkább: éhes vagy független. — Ezek itt mint lakók alszanak, vagy mint köztisztviselők? Ciákkaktikafi áttolni autók teámábá. Képünk az állami autókat számcsökkentés közben ábrázolja. Haj, haj bargóra — Jó napot, nagysád, Kolorádóból. — Maga hülye, itt akarálni? 2. — Szegény embernek Krumpli az ebéd, tök a — Nézd az ipsét, krumplival! Mégis szörnyű, etetsz velem, legalább hétnél egy kis krumplit igeny a sora, vacsora, felvág ah így -Saj bogár vagyok krumplit za 3. héten húsz asárnap föz 2 . (A taxiállomáson egyetlenegy taxi áll. Mindössze ennyit kell tudnunk az egészhez.) I. PASAS (táskával a kezében messziről szalad a taxi felé és integet, sőt a kalapját is lengeti, hogy felhívja magára a sofőr figyelmét). SOFŐR (nem veszi észre). II. PASAS (oldalról tör a sofőrre, ugyanabban a pillanatban, amikor I. pasas odaér. Be akar szállni, de az visszarántja. Most izgatott beszélgetés kezdődik. I. PASAS: Kérem én már messziről integettem, tessék csak hagyni ezt a kocsit! (Cibálja.) II. PASAS: Ügyen kérem, integetett! Sokan integetnek egy ilyen nagy városban, érdekes. Integetett, na és? (Be akar szállni.) I. PASAS (visszacibálja): Hát majd én megmutatom magának, hogy nem száll be! II. PASAS: Hát majd én megmutatom önnek, hogy beszállok! (Be akar szállni.) I. PASAS: Erőszakos fráter! II. PASAS: Hallja,kaphat egy frászt!I. PASAS (hirtelen magába száll, sírni kezd): Uram... Orvos vagyok és egy haldoklóhoz kell mennem. Emberéletről van szó.... Ha idejében érkezem, megmenthetem... És ezenfelül a vonatom is indul... A feleségem a pályaudvaron vár, ha elkésem, öngyilkos lesz... N. PALAS (komoran): Sajnálom ... Tudja meg, uram, hogy egy ötszázfőnyi csoport Budán most tart a Duna felé, hogy átmenjen a Lánchídon... Három vak vezeti őket... Vidékről jönnek, és nem tudják, hogy ,a Lánchíd megszűnt... Belezuhannak a Dunába... ötszáz emberélet uram... (Be akar szállni.) Oda kell rohannom! I. PASAS (visszacibálja): Kérem, tudja, hova utazom? Washingtonba. Itt a táskámban van a világbéke terve. Ha idejében odaérkezem, aláírják. Ha elkések, kitör a háború. Az jó lesz magának? I. PASAShirtelen felrántja az ajtót és az ülések számából megállapítja, hogy nagy taxiról van szó, ami jóval drágább. Hirtelen: Tudja mit, kérem? Legyen a magáé... Mit menjünk ölre egy vacak kocsiért? I. PALAS: JÓl hallok? Uram, köszönöm... (Kezet csókol.) Ön nagyszerű ember. .. Mindjárt láttam, hogy csak úgy sugárzik a szeméből valami. Most már tudom, hogy a megértés volt... Köszönöm... II. PASAS: Semmiség... Szeretnünk kell egymást, uram... Emberek vagyunk... I. PASAS (benéz a kocsiba, ő is meglátja, hogy nagytaxi): Kérem... Én nem is tudom, hogy elfogadhatom-e öntől ezt a nagylelkűséget.. (El akar menni.) II. PASAS (karonragadja): Ha meggondolom, ön orvos... emberéletről van szó... I. PASAS: Igen, de szerintem az illető már úgyis meghalt. És nem is baj. Rossz ember volt. II. PASAS: És a felesége ,a pályaudvaron... Nem,az öné a kocsi... (Be akarja tuszkolni.) I. PASAS (nem hagyja magát): Legyek őszinte? Nem érdekel a feleségem. (A fülébe súgja.) Azt hiszem, megcsal... II. PASAS: Na, de a világbéke... (Be akarja tuszkolni.) I. PASAS (nem hagyja magát): A világbéke? Jól jön az holnap is... Hanem rohanjon, uram... ötszáz ember a Lánchídnál... II. PASAS: Meggondoltam. Ha olyan hülyék, hogy belesétálnak a Dunába, ám tegyék. Mit fogom én izgatni magamat! Szép idő van. Nincs kedve sétálni? I. PASAS: Boldogan j önnel ne? (Karonfogva eltávoznak.) Tahi László