Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-11-05 / 44. szám

'/ \ ól iaaúiatt V.UáaózzK'záCiá/ a jl a karjai és w u ------------------------------------------------- V Q hiányoznak. A világ legpokolibban megcsonkított hullája ! Kizárólag erősidegzetűeknek, illetve még azoknak se y Jaj!­ ­ Pokoli, tébolyult, őrjítő, idegrázó, stb. jelenetek színhelye volt tegnap dél­után pontosan három és között a XVI. kerületi Külső Gázszag­ utca- Bubuska Vendel nyolc­vanhároméves pékinas le­szaladt egy pillanatra a lakásából, hogy megpo­fozza egy ismerősét, még az ajtót se tettei be, csak annyit mondott családjá­nak, hogy ,,Mindjárt jö­vök.“ A szerencsétlen pékinas három perc múlva csak­ugyan visszajött, betette az ajtót, lehúzta a haris­nyáját, papucsot vett fel, majd gyanútlanul elkezd­te a Világot olvasni. Több érdekes dolog aztán már nem is történt vele. Az igazi borzalmak azonban csak ezután kö­t csöndes kül­telki ház életében. Este fél hétkor be akart jönni a ház kapuján Csikk Vero­nika nyugalmazott ház­tartásbeli. Ahogy a félho­mályos kapualjba lépett, velőtrázó sikoly szakadt f fel cserepes ajkáról. A kapu alatt ugyanis egy ■S hatalmas hulla feküdt. —» Még borzalmasabbá tet­­­­­te a leletet, hogy a hul­lának hiányzott az egész feje. A fiatal nyugalma­zott háztartásbe­li, aki jó nevelésben részesült és nem volt ilyesmihez szok­va, élesen sikoltozott to­vább­ A kicsődülő lakók megállapították, hogy a­ hullának nemcsak a feje, hanem a nyaka és a válla is hiányzik, sőt tüzetesebb megvizsgálás után kide­rült, hogy a melle , és de­reka sincs meg, valamint A tébolyult borzalmak éjszakája volt ez: egy faggyúgyertyai kísértetiei­­sen pislogó világossá­gá­­­nál megállapították, hogy a holttest egyetlen meg­maradt része egy cipő­fűző, amely a­­maga mez­telenségében olyan irtó­zatos látványt nyújtott, hogy a gyengébb idegzetű asszonyok közül többen enni kezdtek. A borzalmasan meg­csonkított holttestet a késő éjjeli­ órákban szál­lították el és közszemlére tették ki. A Világ munkatársa beszélt a negyvenhat nő­vel, akik a borzalmasan megcsonkított holtestben vőlegényüket vélték fel­ismerni. — Egy félpár cipőfűző maradt meg a drágámból — zokogta az egyik. — Nem baj, az is harminc fillér és negyvenért már vehetek egy Világot... Gádor Béla , V­­. Közlemény Véres, rejtélyes szatírgyil­­kosság harakirivel egybe­kapcsolva a Nagyfuvaros­­utcában. Ma délben borzalmas iszonyatnak jöttek nyo­mára a Ngyfuvaros­ utcá­­ban. A 33. számú föld­szintes ház második eme­letén lévő misztikus szo­­bakonyhás lakás hátbor­zongató konyhájában hús­cafatokat és zsírdarabká­kat találtak egy bőrbe erősen bevarrva. Az első pillanatban világos volt, hogy véres, rejtélyes sza­­­­tírgyilkossággal állunk szemben, harakirivel egy­bekapcsolva. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb húsdarab is csak másfél centi nagyságú, egyelőre csak anyit sikerült meg­állapítani, hogy az áldo­zat 18 éves és három hó­napos, feltűnően tündök­lő szépségű, szőkésbarna lány, aki nem szerette a grízes metéltet. A bes­tiális gyilkos gonosztevő valószínűleg hentes vagy mészáros volt, mert a hús­darabkák nagy szakérte­lemmel voltak a bőrbe belevarrva. 2 közlemény Megoldódott a nagyfuva­rosutcai gyilkosság rejté­lye. Az áldozat Mata Hari, egy észvesztően szép, fia­tal táncosnő. A nagyfuvarosutcai rej­télyborzalom ügyében munkatársunk befejezte a nyomozást. Sikerült minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy az ál­dozat Mata Hari, a szív­döglesztően klassz tán­cosnő, aki már régebben eltűnt szülei lakásáról. A feltűnően izmoscombú fia­tal lány már napok óta jegyben járt gyilkosával, aki Kisvárdán sakter volt. Munkatárs­unk felkereste lakásán az öreg Matát. Az igénytelen szobában, a sarokban mosdótál volt, mellette cirokseprű. Az öreg Mata, akinek a feje nem volt bekötve, egy cseppet sem raccsolva be­szél: — Nem... Nem hi­szem, hogy a lányom volt... Hiszen már negy­ven éve meghalt... A Mata-mama is hig­gadtan fogadta az esemé-­ nyeket. Nem sírt, nem jajveszékelt, nem is volt otthon. 3. közlemény Váratlan fordulat a nagy, fuvaros utcai rejtély ügyé­ben. Nem Mata Hari az áldozat, csak valószínű. Az öreg Mata ma beje­lentést tett a rendőrség­re, hogy lánya időközben megkerült. Ugyanis csak­ a szomszéd kocsmába ment le sörért és vissza­jött. Ezzel szemben most már biztosra vehető, hogy a gyilkos azonos a düssel­dorfi rémmel, aki Ha­­verda Máriát a Párisi­ Nagyáruház pincéjében megölte. A nyomozás fo­lyik. 4. közlemény 1 Legváratlanabb fordulat a Mata Hari-gyilkosság ügyében. A nagyfuvaros utcai gyil­kosság ügye tovább bo­nyolódik. Kiderült, hogy, a konyhában talált, kör­­bevarrt hús- és zsírdarab­kák egy nagy darabi disznósajt volt, amelyet­ a lakó, Paculek Gyula, családjával jóízűen elfo­gyasztott. Paculek Mária, aki a bűnjel legnagyobb részét elfogyasztotta, így nyilatkozott munkatár­sunknak: — Klassz volt. Nagyon bírom a disznósajtot. Azért valami nincs rend­ben Paculek Mária kö­rül. A csodálatos szép­ségű fiatal lánynak fel­tűnően gömbölyű térdei vannak és járás közben ingerlően ringatja tökéle­tes csípőjét. Hat hónapja jegyben jár egy hentes­legénnyel. A nyomozás folyik. A MI KIS SAJTÓNK - c ^OT^Z^rL^MAK 0 jjt) £ CVeNOE 'iDEGZ­STÜEKNE OLVASLAK/ Megtaláltuk a csepeli gyilkosság áldozatát! Az illető nem hulla, 165 centi magas és feltűnően sokat beszél! Egyes, részeit még homály fedi! Munkatársunknak másfélórai bravu- I­roa nyomozás ut­án sikerült megtalálnia­­ a csepeli kéjgyilkosság áldozatát Mal­­­­csák Benő állásnélküli búvár szemé­­­­lyében. A ,,Spicces vízipókhoz“ címzett­­ vendéglőben akadtunk rá, éppen egy erősen megcsonkított­­ bécsi szeretett evett és a Világot ol­vasta, tehát tökéletesen ráillett az a sze­­­­mélyleírás, amelyet a Teleki-téren a­­ kékzinű jegyek­­VA- szelvényére karcs­­lünk. Meg sem kísérelte a tagadást. — Igen, én vagyok az­ áldozat —­­ mondja meghökkentő cinizmussal­­ és szavai nyomán egy kalandokban és­­ fordulatokban rendkívül gazdag élet­pálya bontakozik ki szemeink előtt. A fiatal Malcsák Benő huszonnégy­­éves korában, iskolái elvégzése után született egy bíborpiros nyári alkonyon a Nyíregyháza melletti Kolozsváron. Már gyerekkorában­ ­ kitűnt társai közül azzal, hogy semmi­ben sem különbözött tőlük. Ez a kü­löncsége sokáig megmaradt és végzete­sen determinálta élete későbbi szaka­szát és átszállójegyeit. A csepeli gyil­kosság napján valami különös lelkikényszertől ~ hajtva. ~ vásárolt egy Világ­ot, egy Világosság­ot és egy Szabadság­ ot és ettől kezdve feltartóztathatatlanul rohant végzete felé. Naponta megvette az összes bul­várlapokat, amitől egyrészt anyagi romlásba dőlt, másrészt csaknem megtébolyodott, állandó kényszerképzetei vannak és hol a Supkára, hol a Harasztira gya­nakszik. így lett fiatalon, alig hetven­nyolc éves korában a csepeli gyilkosság egyetlen igazi áldozata és csak az vi­­gaszt­alja, hogy a Világ legközelebbi pályázatán esetleg megnyeri a kisorso­landó nagy hathengeres kényszerzub­­bonyt. Eddig tart Malcsák Benő vallomása. Rövid agnoszkálás után búcsút veszünk tőle és kilépünk az utcára. November van. A szél néhány elsárgult rendőri riportert kerget az őszi aszfalton. (dalárd) Az utolsó szó jogán Csepelen kifogták a Dunából egy szerencsétlen meggyilkolt nő maradványait. Ebben az ügyben eddig két szenzációs fordulat következett be. A keddi szenzációs fordulat. Armi Irma az áldozat. A szerdai szenzációs fordulat: nem Armi Irma az áldozat. A humorista bánatosan teszi le a tollat. Az az indián-tánc, a­mit az úgynevezett bulvárd-sajtó jár egy-egy bonctani, lelet körül, már nem parodizál­ható. Mit torzítson az ember azon, ami torzabb már nem is lehetne? Egy témával hát megint kevesebb. Kár. Szép, jó, mindig hálás téma volt. * Persze, valami kis új mulatság mindig akad­ Az egyik délutáni lap riportere kedden elsőnek jelentette: Armi Irma az áldozat■ Szerdán az áldo­zatnak vélt lány apja megtekintette a tetemet és kijelentette, hogy nem a lánya. A tetemnézés után beszélt az újságíróval, akinek el akarta■ mondani, hogy tévedés történt, nem az ő lányáról van szó. Az újságíró azonban, azt akarta hallani, hogy igenis neki volt igaza. Ennek következtében kette­jük beszélgetése körülbelül így folyt le: — Hát szerkesztő úr, ez bizony nem az én... — Várjunk csak. Hát a hajszín nem egyezik? — Az kérem egyezne talán, de nem egy barna nő van kérem . • ■ — Várjunk csak ... Olyan barna nő, aki nem­csak barna, de eltűnt is, nincs ám valami sok! — Az lehet kérem, de ez mégsem az én lá­nyom, no! — Hanem hát akkor kié? — Azt én honnan tudhassam? — Szóval ön azt állítja, hogyha az ön kedves lányát feldarabolnák, nem így nézne ki? — Én nem tudom kérem, hogy nézne ki az én kedves lányom feldarabolva. — Na úgy-e! Hát akkor honnan tudja, hogy ez nem a maga lánya? — Hát kérem... hebegi az illető — azt én nem tudom ■ •. Csak úgy látom, hogy nem az Irmuska. — Noshát legyen erős uram! Igenis az Irmuska! — Ez biztos? — Mint a halál — Szóval azt tetszik gondolni, hogy gyászoljuk? — Egész nyugodtan! Azzal az újságíró beszalad a szerkesztőségbe, mert megszületett a harmadik szenzációs fordulat, m­­égi­s Armi Irma az áldozat. És alcímnek még azt is odaírja: „Beszélgetés a gyászoló apával". Hajh, hajh ... De, ha már el kell temetnünk egy témát, lega­lább utoljára kitomboljuk magunkat. Mint látható, búcsúoldalunkon fellép a társulat színe-java. Az­után agyő, feldarabolt holttest, ég veletek titok­zatos körülmények, szenzációs fordulatok■ Bele­fáradtunk a dologba Már a legborzalmasabb ripor­ton sem tudunk röhögni. Tabi László újságírójelölt a vizsgán írni erről a lábszárcsontról Na és mondja fiatalember

Next