Ludas Matyi, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-09-25 / 39. szám

Rendszereid Ja A Vezér személyesen A nemrég még nagyhatalmú acélgyári vezér­­igazgatót meglátogatja rózsadombi villájában egy riporter. Amikor vége van a látogatásnak, inas kíséri ki a kavicsolt parkon keresztül. A riporternek már bemenet felé is feltűnt, hogy a park ösvényén szépen föllocsolt vizesnyolcasokat látott, most megkérdi hát az inastól: — Maga öntözi ide ezeket a szabályos vizes­nyolcasokat? — Nem én, hanem a gazdám. — A gazdája?? Ideáll locsolni? Az inas finom mosollyal rázza meg a fejét. — Nem kérem. Hanem föl-le sétál itten, egész nap sír és közben csóválja a fejét. — Olvasta? Egy házaspár összeverekedett a törvény­szék folyosóján, amikor ki­jött a tárgyalóteremből. — Nahát ez igazán túl­zás, még a válás után is házaséletet folytatni. A legifjabbak betartják a divatszabályokat Piccard profeaador­el in­dulatáról a tenger fenekére Piccard professzor zseb­kendőjét lengetve búcsúzik a parton álló tömegtől, majd idegesen szétnéz: — Mi az, a Ludas Matyi rajzolói nincsenek itt? — Mi családi lap vagyunk — magyarázzuk meg a pre­­fesszornak. Mi nem raj­­zoljuk a tenger fenekét. A hajó elindulása után pár perccel motorcsónak ér utol bennünket. Legnagyobb meglepetésünkre Marshall amerikai kül­ügyminisztert ismerjük fel a motorcsónak utasában. — Professzor úr! Profesz­­szor úr! — kiabálja. — Vi­gyen magával! — Minek? — kérdi cso­dálkozva Piccard professzor. — Mert azt mondták, hogy menjek a víz alá a tervemmel ... • a^rrinii­­■' A BENÁRESZI szent tehén Ez a történet még az el­­­m­­últ színházi évadból ma­ A **anontiHumoan ................................................... radt vissza, amikoris a fő­város egyik legüresebb színházának igazgatóját megkérdezte munkatársunk: — Na hogy megy a szín­ház, direktor úr? — Nem akarok sokat be­szélni — felelte az igaz­gató. — Elég, ha annyit mondok, hogy a pénztáros­nőnk szívszélhűdést kapott és csak öt nap múlva vet­ték észre! ____________ A szoknya aljának a földtől 35 centiméterre kell lennie Bogár Imre: Te Táska, ez nekünk nem társaság. Én ennek behúzok egyet . PAlY!J£NÓ — Szerencsés fickó ez a Rupindra! Ő végzi a szent tehén mögött szertartásokat. - £2 jgefl PAlyjjcnS A keretlegény Magyar—cseh — Ezen az alapon meg tudtunk egyezni! Az építtető: Hahaha, röhögnöm kell anyjuk! Hol le­szünk mi már huszonöt év múlva ... A villamosokon egyre nagyobb tért hódítanak azok a kis keserűvíz reklámszövegek, amelyek az utazó közönség figyel­mét raffinált értelmetlenségükkel hívják fel ma-a­gukra: Mi is tudunk ilyesmit kitalálni! íme: Miazmás, toprongyos legyek fecsegik. A ragaszkodásnak igen elterjedt formája a­ Művelői, a derék csimpeszkodók gyakran el­felejtkeznek magukról és ilyenkor bizony. (Már amennyire egy kalocsai tehetős!) Ellenkezés nélkül (gól!) keménygallérban a nyakhoz, de gramofon... Szép? Na ne mondja!... Kutykimity. Tehát vászonra gyorsan lakkecsettel, szikvíz gyomorbetegeknek! Zacskó ... Tacskó. REGGEL MQM DÉLBEN ESTE MAGA ICjöl MEG A

Next