Ludas Matyi, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-10-01 / 40. szám

­ások fiain.: Küzdelem a létért (Kitalált történet) Konkrét Döme­nsés operáció közben egyike volt azon ke- történt egy kis pech­veseknek, akik karri­ is, mert az operáló­­erjüket saját maguk­ kés félreszaladt, an­­nak köszönhetik. Szót­­vágott egy másik galmnas, szerény és m­áí?.Jr követ­tisztességes ember keztében Döme egy volt ugyan, de volt TMs­k irányban két --------------■ -—’----------dett biccentgetni. Ez a biccentgetés olybá tűnt, mintha Döme helytelenítsen bólo­gatna és ez végtele­nül rosszulesett mind­azoknak, akik nem tudtak Döme beteg­­egy jótulajdonsága, végéről, de azoknak amely mindenki előtt is, akik tudtak róla, kedveltté tette őt. Egy reggel aztán Ugyanis az ostrom­a indult a lavina Kon alatt légnyomást ka­pott és a feje állan­dóan ütemesen rán­gatózott. Ez a rán­gatózás egészen úgy tűnt, mintha Döme helyeslően bólogatna ______ mindarra, amit kon­­krét Döme éppen ak­aanak neki. Ez vég­­fákat írt alá, amikor jelenül jóleső érzés- berontott hozzá Sá­séi töltötte el azokat, muelffy, a furunkulus akik nem tudtak osztály fősámesze és Döme betegségéről, így szólt: valamint azokat is, _ Döme, meg akik tudtak róla. Így vagy fúrva! Konkrét Döme rövid _ Honnan tudod^ idő alatt csodálatos — kérdezte Konkrét, karriert futott be és aki megőrizte lélek­­csakhamar az Ország jelenlétét, gos Közérzethitelesítő — Biztos. A por- Hivatal élére nevez- tás ma reggel nem ték­­ki főmángorlól köszönt Kondeknek. minőségben, márpedig köztudo-Ez volt a helyzet mása, hogy Kondek egészen addig, míg nagy tisztelője fele- Döme egy hírneves séged őnagyságának. orvosspecialista ke De ha ez még kevés,­zére adta magát. Ez vedd tudomásul, hogy az orvos értette a az altiszt az előbb mesterségét és olyan büdös sonkát hozott sikeresen operábta nekem, mert tudja, meg betegét, hogy a­hogy baráti viszony­kóros fejbólogatásból ban vagyok veled, sikerült teljesen ki- — kire gyanak­­gyógyítania. Sajnos szól? — kérdezte azonban, a szeren- Döme és egyre sű­­rűbben biccentgetett beteg fejével. — Bárzay, ez vilá­gos. Emlékezz visz­­sza, Bárzayról a múlt­kor tanuk előtt azt mondtad, hogy viszo­nya van a titkárnőjé­vel, akitől most szü­letett a második gye­reke. Bárzay veszé­lyes ember, mert a zuhanybizottságnak most ő a főcsilinge­­lője. Azonnal vissza kell fúrnod, azt is megmondom, hogyan Bárzaynénak udvarol egy Bendő nevű színész, aki 1920-ban dunyhát lopott egy özvegyasszonytól. Eh­hez az özvegy asszonyhoz ki kell küldeni egy ripor­tert ... — Nem csinálom — mondta Döme fá­radtan és folytatta az akták aláírását. — Kérlek, ahogy parancsolod — szólt hűvösen Sámuelffy és azonnal átment Bár­­zayhoz, informálván őt konkrét Döme al­jas terveiről. Másnap Döme író asztalát átették egy szobába, amelynek nem volt ablaka és az ajtaja a W. C.-re nézett , pillanatnyi­lag nem tudott ezzel törődni, mert a fele­sége előző nap név­telen levelet kapott, amelyben arról érte­sítették, hogy fér­je megcsalja őt egy rendőri felügyelet alatt álló nővel. Néhány nap múlva Dömétől elvitték a ruhafogasát és az íróasztalát kicserélték egy hokkedlire. A W. C. kulcsot is elvették tőle, úgyhogy a szem­közti kávéházba láto­gatott el, ha a szük­ség úgy kívánta, egé­szen addig, míg a pincérek ki nem dob­ták. Ezidőtájt a taka­rítónők már nem kö­szöntek vissza neki és az altisztek rá­tiportak a lábára, ha találkozott velük a folyosón. Két hét múlva egyik kollégája kiigényelte a lakását és egy ismeretlen­­egyén feljelentette orvhalászatért. Há­­rom nap múlva meg­halt. Egy utas le­rúgta a villamosról, mert megkérdezte tőle, hogy merre van a Légszesz­ utca. Ami­kor a mentők meg­tudták, hogy hívják, nem merték elvinni, a kórházba nem mert­­ék felvenni, a Bonc­­tani Intézetben nem merték felboncolni. A temetésére senki sem mert kimenni. Egy deszkával jelölték meg a sírját, ame­lyen a nevét elírták De ezt a deszkát is reggelre ellopta va­­l­aki. Meggyorsítják a lakáskiutalást — Látja, ez igen! Amíg tegnap a moziban voltam, kiutalták a lakásomat valakinek! A plasztikus filmnél könnyen megeshetik — Nincs véletlenül egy orvos a nézők között?! ! Párisi levél (/.g'i'* laptáraaink nyomán) Ősz van a frois de flou­­­ogne-ban, de ősz van a Montmartreon is. A fa­levelek: a könnyed és franciás kis francia fa­levelek franciás köny­­nyedséggel hullnak a fákról, mintha nem tud­nák, mi történik most Párisban, hogy most dől el a nagy harc a hói és a yuvré között. Mert a párisi nők javarésze a négyéves náci megszállás alatt rájött arra, hogy nem mindegy az, hói vagy yuvré. Az a világ már elmúlt, amikor a pá­risi szalonok hölgyei gurm­rozott szoknyákban lopták a napot. Ma már mindenki tudja Parisban, hogy a jövő a hóié. Nekünk magyaroknak kissé furcsa talán, hogy ilyen fontosságot tulajdo­nítanak a guurénak meg a hóinak, am­ikor nyilvánvaló, hogy egy jó plisszé min­dennél többet ér. Egy feltűnő jelenséget mindenesetre tapasztal­tunk Párisban: a zsabó kezd újra tért hódítani. Különös érdekességet ad a dolognak, hogy a leg­több zsadó húzott. Mint érdekes pletykát megemlítem még, hogy valami UNO-közgyűlés van Párisban, hétmillió munkás sztrájkol és a glokni kezd kimenni a divatból. ______Charlotte Gugyerák -­ Tanulni kell! IDEJUTOTT A METRO-OROSZLÁN xxtxiixx’xxxxixxx I^XHXXX'iX.Xxlxixx E0YAI. ^1P@(UL© Tyű, az istállója»! Ugy látszik, mégis jó dolog a műtrágya.

Next