Ludas Matyi, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1948-09-25 / 39. szám
e l Bjorkány, a MAORT-ficté — Disznóság, megint olaj jön a kútból! Valaki szabotálja a szabotázst! A szemfuus szellő panaszai — Nem értem kolléga úr, mit gyűlölnek rajtunk ezek a szüretelők? Még a belünket is kitapossák! — Kérem, el akarok válni a feleségemtől! — És miért? — kérdi az ügyvéd. — Mert horkol. — TiZ nem válóok. — Igen, de mindig mámát horkol ... Beszélgetés egy eszpresszóban — Képzeld. Maca, tegnap este egy pimasz férfi belopódzott a szobámba. — Hát miért nem zártad be az ajtót, Liliként? — Bezártam, csakhogy akkor már bent volt a szobában. Itt az újfajta sör, a „Bika“ Kiki maga mesterségét folytatja Mit csinál Mihály gazda? Fosztogatom a kukoricát. Hát maga mit csinál Zsíros szomszéd ? Én is csak fosztogatok, fosztogatok ... PÁZY//INÓ Mindszenty bíborosok más és Mihencs, az ő prófétája nem hajlandók állításaikat érvekkel bizonyítani Egyszerűen kijelentik a demokrácia intézkedéseiről, hogy beleütköznek a természetjogba. Ahogy elejtett gorombaságaikból kivehetjük, a természetjog a következő: az ember a legősibb korszakban magával hozott a teremtés műhelyéből bizonyos adottságokat (például a papi nagybirtokot, az egyházi iskolát, a dunaparti vérfürdőket, a német megszállást), aki tehát ezeket megszünteti, az úgy beleütközik a természetjogba, hogy attól kódul. Más vélemények szerint a természetjog édestestvére Szálasi megboldogult talajgyökerének, amely a rögvalóság gyepűjén termett és a demokrácia elfelejtette kigyomlálni. A napokban alkalmunk volt egy számunkra teljesen kimerítő beszélgetést folytatni Szórványossy Bendegúzzal, az ismert természetjogásszal. — Mondja drága Szórványossy mester — szólítottuk meg az esztergomi aula, a „Hazánk” szerkesztősége és két összeesküvés között — milyen ismett az az ősi közösség, amelynek alapján elítélik a változásokat manapság? — Az emberi társadalom — felelte Bendegúz urunk ! — a történelem előtti idők sötétjébe nyúlik vissza. Tehát aki a sötétséget megl akarja szüntetni, magával vonja prímás urunk méltói haragját. Ebben a korban | nem volt írás-olvasás, tehát | nem tudunk róla semmit ! Aki írás-olvasást akar a már százezer év előtti ki- próbált természetes analfa-| bétizmus helyett, az nem kap a jegyeire egyetlen | gramm szerzetestanárt sem. — De tovább megyek —| mondotta Szórványossy egyhelyben topogva — maguk | szabad népeket akarnak. Vegyék tudomásul, hogy öt | napon keresztül csupán új napot teremtette az Úr, | amely nem volt Magyar, | no meg a csillagokat, amelyek nem voltak ötágúak, valamint a földet, amely nem volt felosztva és a tengert, hogy az amerikai | bombaszállítmányok áthajózhassanak az Ínséggel sújtott országok megsegí| tésére. A hatodik napon pedig nem a „Szabad Nép” | jelent meg, hanem csak Ádám, az „Új Ember”. — Ami a gyárak államosítását illeti, szintén meg van róla a véleményünk.] Megírja a biblia, hogy Ádámnak arca verejtékével kell megkeresnie a kenyerét. Hogy képzelik el maguk a verejtékezést, ha már akkor nem lettek volna tőkések? — Szép, szép kedves Szórványossy — mondtam neki! —, de miféle természetjogon akarja a prímás az újságírókba belefojtani a sze-mélyét érintő kritikát? . Szórványossy láthatólag nem jött zavarba és igy felelt: — A saját természetes jogán. Neki már csak ilyen a természete. Csomna Béla Kép a jövő tanévből — Brávó fiacskám! Gratulálok a tiszta ügyes bizonyítványodhoz! — Ujjé! Ugy látszik, a papa nem olvas újságot! Szabad a rizs Vas Zoltán: Most dolgozni fog? A rizs: Ugyan kérem! Engem mindenütt szívesen lát- nak ebédekre és vacsorákra! A jólneveit borbélységed A háború előtt volt a pesti Dunaparton egy uszoda, ahol a minisztériumok „előkelő” urai fürödtek délutánonként. Ebben az uszodában volt egy kis borbélyműhely is és itt volt segéd a Józsi. A borbélyüzem jól ment, Józsi ügyeskezű, fürge borbély volt, de egy dolog mégis állandóan keserítette a mestert. Józsi modortalan volt, nem tudott, az előkelő urakkal bánni, teljesen mindegy volt neki, miniszteri tanácsos volt-e valaki, vagy csak közönséges referens. Egy napon a mester elővette Józsit. — Józsi, utoljára figyelmeztetem magát, hogy a mi vendégeinkkel alázatos udvariassággal kell bánni. Ha ezt nem szívleli meg, holnap már el is mehet. Ebben a percben egy tanácsos úr lépett az üzletbe. I A mester nagy hajbókolással üdvözölte: — Alázatos tiszteletem, méltóságos uram, kegyeskedjék helyet parancsolni. Józsi megemberelte magát és harsányan visszhangzott: — Méltóztassék kegyeskedni, méltóságos uram. Bo- s rotválás lesz, alázatos tisztelettel, méltsás uram? Szabad lesz a fazont is megigazítani alázatos főtiszteletem- mel? A mester boldogan mosolygott és elégedetten dörzsölte kezeit. Az előkelő vendég kifelé menet megállt egy szekrényke előtt. Odafordult Józsihoz: — Mennyibe kerül ez a kölni víz? — Hét pengő, üveg nélkül, alázattal esedezem. A méltóságos úr megvette a kölnit és fizetett az alázatosan hajlongó Józsinak, aki egész a boltajtóig kísérte a magas vendéget. — Alázatos szolgája vagyok, méltóságos uram, köszönjük alázattal... Majd hirtelen eszébe jutott valami, a tanácsos úr után szaladt és hatalmasat csapott a vállára. — Hallja, az üveget aztán majd hozza vissza! gasi. — Hová, hová, tanácsos úr? — Megyek szabadságra. — És minek viszi magával az íróasztalát? — Mert félek, hogy amíg távol vagyok, valaki leül mellé.