Ludas Matyi, 1949 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1949-09-02 / 36. szám
Erdőtűz Franciaországban óriás szellő termesztésével kísérleteznek (Kép a jövőből) Friss ez a Jég? Friss, Jóérem. Még egészen meleg. Szerény ember Az egyik ferencvárosi bérkaszárnya udvarán megjelenik egy öreg bácsi, nyakában egy rettenetesen nyekergő, ócska verklivel és legalább 10 percig kínozza a lakók halló idegeit. Mikor végez produkciójával, végigjárja a lakásokat. Az egyik ajtóban megjelenik egy termetes néni és rákiabál a verklisre: — Hallja, ilyen vacak zenéért-én nem adok semmit! — Kérem, — feleli az öreg — a zenéért nem is számítok fel semmit, csak a csavarásért tessék valamit adni Az új Hero hatalmas erdőtüzekért Ramadlert, teszik felelőssé.) — Legyen szíves, ebből nekem vagy egy félkilót, a szőlőszemből vágjon le — Nini, anyukai Ott ül Vilmos császári Amilyen a kérdés, olyan a felelet 4 TAXIKALAND Ügyes-bajos dolgaim néha úgy kívánják, hogy taxiba üljek. Ezzel a műfajjal is a Demokrácia ajándékozott meg engem, mert ha jól megszámítom, a felszabadulás után esett meg velem életemben először, hogy teljesem örválltam egyedül, saját költségemre taxiba ülhettem. Eleinte elfogadott voltam és gyakorlaton. Tétován, szinte szégyenkezve somfarc eltarrt a taxihoz és ügyet egy ottan bajmosódtasni különféle kallantyukkal, amelyekkel a beavatottak a taxi ajtaját szoktak együgyes mozdulattalelrántani. Benűn akocsiban szerényen meghúzódtam a sarokban s miiközben cigarettám hamuját a markomba szórtam, hipnotizáltad meredtem a taxiórára, amelynek minden egyes ugrása a szívem e hasított. Később a gyakorlat átsegített a kezdtet nehézségein Ma már ott tartok, hogy látszatra tejesen olyan vagyok, mint egy szakképzett taxiutas. Már nem vacakolok az ajtóval, sőt azt is elsajátítottam, amit úgy neveznek, hogy „bevágta magát egy taxiba”. Berni ülve unott, közömbös arcot vágok, mintha a világ legtermészetesebb dolgát nevelném.De lelkem mélyén tudom és érzem, hogy önökké reménytelen dilettáns maradok, aki a lámpalázát sohasem fogja leküzden. Erre vall például az, hogy rém mindegy nekem, hülyén taxiba ülök. Szeretem a szép kocsikat. Ha egy új taxiba ülhetek, mámoros boldogság tölt el. Fentiekből világosim kiderül, milyen kétségbeejtő lelkiállapottalkerültem a napokban, amikor taxiba kellett ülnöm és a soros autót megpillantottam. Ócska, ütött-kopott tragacs volt, amilyetmég soha nem láttam. Noé bárkája lehetett ilyen az egész özönvíz-forgalom lebonyolítá^ától^tétovázv^^bh^ tam meg mellette. Az öreg, pápaszemes soffőr, olyan rozzant, mint a bárkája, készségesen kipatant az ülésről. — Tessék parancsolni — kompenzálta susogva a fülembe, miközben mozdulatainak fürgeségéből csak úgy bőgött a kisebbségi érzés. Beszálltam, de nem bírtam leplezni csalódásomat. — El fog ez indulni? — kérdeztem aggódva. A kocsivezető vérigsértve nézett rám pápaszeme mögül: — Ez, kérem? Különb ez, mint akármelyik kikent, kifent autócska. Olyan motor van ebben, kérem, mint a bivaly. Rákapcsolt, a bárka hörgött kettőt, utána tüsszentett, majd abbahagyta. — Új kondenzatúra van benne és az nehezen melegszik be — mondta a soffőr magyarázóan. Néhány percig hörgette a motort, miközben én idegesen harapdáltam cigarettám végét. — Az lesz a legjobb, — próbálkoztam — ha beülök egy másik kocsiha. A soffőr egy sebzett vad pillantásával nézett rám, akit a vadászati tilalom idején lőttek meg. A taxi ebben a pillanatban rogyadozva elindult, ami a soffőrből az őszinte elragadtatás rikkantását váltotta ki . Olyan ez, kérem, mint egy fiatal csikó! A csikóval egész a Nagymező utca sarkáig nem volt baj. Mindössze egy kis idegesítő szuszogás és klappogás volt hallható a motor tájékáról, ami egy ilyen öreg csikónál nem is szokatlan. A klappogás jelentőségét csak akkor ismertem fel igazán, amikor rájöttem, hogy az öreg kocsivezető egyre hangosabban társalog velem a régi autók mindenféle előnyéről, hogy elnyomja a klappogás tébolyító zaját. Amellett arcán a lelki küzdelen^merev^nosol^^g^ észlelhető, amely kocsivezetőknél a motor bedöglését közvetlenül meg szokta előzni. ■ így lett. A Nagymezőutca és Lovag utca sarkára az autó nagyot sikkedt, aztán löttyedten megállt. A soffőr bátorítóan rám : mosolygott. — Egy pillanat — I mondta és könnyed moz- I dulatta! kilibbent a kocsi- I ből. Felnyitotta motorházát, ■ belepiszkált, majd végtelen | bizalmat sugárzói arccal I visszaült és indított. Csakhogy az autó nem I indult. Az öreg kezdte el I veszteni magát. Taposott, húzkodott, kiugrott, be-ugrott, semmi. Kiszálltam a kocsiból. — Én csak ide megyek , a Bajcsy Zsilinszky-út sarkára — mondtam. — Ezt a néhány lépést megteszem a gyalog. — Nem, azt nem enge- I dem — sikoltott kétségbeesetten. — Tessék beülni, máris megyünk. Kiugrott, beugrott, piszokált, taposott, húzkodott semmi. Az arcáról csórított a víz, a kabátját már rég ledobta. Könyörgő tekintettel rimánkodott: — Tessék egy kicsit megtolni, akkor biztosan elindul. — Elkések, édesapám! Itt van dolgom a sarkon. Hagyjon gyalog odamenni. Nem tágított. Kiszálltam, az autóból és elkezdtem tolni vele együtt. Amikor a kocsi svanyba jött, beugrott a kormány mellé, taposott, húzott, stb. Eltoltam egész a Bajcsy Zsilinszky út sarkáig. Így értünk el a ház elé, ahol dolgom volt — Ha megvár, — mondtam kaján gonoszsággal — visszatolom a standig. Szomorúan nézett rám és mély fájdalommal suttogta: — Ez még sohase fordult elő vele... Annyira hasonlított egy megcsalt férjhez, hogy dupla borravalót adtam neki Megtévesztő hasonlóság A Wall Street pénzeli az elszaporodott amerikai fasiszta szervezeteket — Három négerlincselésért és két gyilkosságért kapok kétszuznyolcvan dollár. — Itt van háromszáz, adjon vissza húszat. — Horn tudok visszaadni. — Nem baj, jön még egy gyilkossággal.