Ludas Matyi, 1949 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1949-12-22 / 52. szám
Lidi néni okos asszony hírében áll a faluban. Amit az is mutat, hogy vagy negyven esztendővel ezelőtt, amikor az ura egyszercsak elkezdett kocsmázni, azt mondta neki egy délután fejcsóválva: — Ejnye, Jejnye János, már félhat, oszt még mindig itthon van? Induljon már, mert elkésik! Itt van e, sütöttem egy pár pogácsát, vigye magával, arra jobban csúszik a bor! János gyanakodva nézett rá. — Mit dirigálsz? — horkant fel. — Ne küldözgess te engem, azt csinálom, amit akarok! Avval leült a kemence mellé s még ma is ott ül, pedig azóta negyven esztendő telt már el. Hát ilyen asszony Lidi néni. — Hány esztendős, Lidi néni? — kérdeztem tőle a minap. — Én? Hát én még csak hetvenhárom vagyok. — Csak? Lidi néném! — Hát. Mert Toka Mari már hetvenhárom és fél. Oszt hol van tőlem! Átgyalogolok én még máma is a szomszéd faluba, pedig az három és fél kilométer. — Mi dolga van a szomszéd faluban, Lidi néni? — Mozi van ottan — nevet szemérmesen Lidi néni. — A Hároméves Tervbe kapták. Az ötévesbe mink is megkapjuk, meg telefont is. Az jó dolog lesz. — Csak nem akar telefonálni, Lidi néni? — Hát már hogyne akarnék! Van nekem kivel beszélni. A lányom tisztviselőnő Pesten, a fiam meg munkás! — Aztán most hová készül, Lidi néni? — Én fiam? Megyek az egészségházba. Meg akarom csináltatni a fogaimat Nem vagyok én még hetvenhárom és féléves, mint a Toka Miam, hogy fog nélkül járjak, csak hetvenhárom vagyok én. Olvasni meg írni is tanulok közbe! Sokat kellene nekem pótolni! — De Lidi néni, a maga korában ... — Mert fiam, hetvenháromesztendős vagyok még csak, mire az ötéves terv is meglesz, akkor is csak hetvenhét-hetvennyolc leszek még! Mi az a hetven, hét esztendő fiam? Egészségházunk van, lesz a faluba hamarosan kultúrház, mozi, gépállomás, jó bekötőút, új híd, autóbusz szalad a falun keresztül! Most patkóljak el fiam, amikor jó minden? Ha bolond vanék! Most kezdődik csak a mi életünk! Itt elhallgat Lidi néni, kifújja az orrát és nagyot sóhajt.. — Haj, haj.. — Mi baj, Lidi néni? — Érzem már azért én is a kort! Ha tíz évvel fiatalabb volnék fiam, biciklizni is megtanulhatnék ... Gergely Miklós: A szónok: Nem is az a pár ruhadarab, hanem a szívjóság az, amivel a minden anyagiasságon felülemelkedni tudó, nemesszívü adakozók emelték ünnepünk fényét... Akiknél a memoria Ottan fészkel, hol az agy, Emlékeznek Drakulára, Aki rém volt, s igen nagy Kedves rém volt, megszerettük Tisztogattuk, vakartuk És hogy a por be ne lepje, Ponyva közé takartuk. Nagyanyánk is, miközben Rokka mellett orsózott, Drakulára gondolt és a Háta közben borsózott. Ámde ma már aző neve igencsak megfakula. Van itt bőven konkurrens. Minek ide Drakula? Jobbra Tito lidérckedik, Balra Franco látható Athén felől a mészárszék Szaga szinte átható. És ahol a citrom virul, Ott a Scelba ténykedik, A gall kakas országában Meg a Moci legénykedik. Mindegyik e rémek közül Drakulának mehetne, S ugyanakkor mindegyik egy Szívességet tehetne; Ráfeküdne minden „úr” egy Óriási ponyvára; Kiráznánk — és így valamit Hozna is a konyhára! PALYI JENŐ: Ái < gm£Ka !?F»Di Franco, a sportember A „Life” című amerikai magazin egyik legutóbbi számának II-ik oldalán látható ez a kép, amelynek aláírásából kiderül, hogy Franco nagy sportember és miként az ábra mutatja, nagy előszeretettel vadászik foglyokra.* Ugyanannak a számnak a 24-ik oldalán látható képből már az is kiderül, hogy a Fogolyvadászat eredményes volt, mert a kép bemutatja a madridi új, tízezer fogoly befogadására alkalmas börtönt.♦ A harmadik kép, amely a nagy fogolyvadász lebukását ábrázolja, későbbi időpontban fog megjelenni és valószínűleg nem a „Life“-ben. Sztrájkolnak a londoni elektromosművek Attlee: Na most mikor tudunk majd hazamenni a parlamentből? B e v in: Nem az a fontos, hanem az, hogy meddig tudunk még itt maradni a parlamentben? felé sül el... 1/4 SH lit — Visszahoztam kézen, hibás árut adott. Ez vissza