Ludas Matyi, 1949 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1949-12-22 / 52. szám

Sztálini műszak x/ 8 § — Hallja, kollégám, sokat füstölögtem már életem­ben, de ilyen vidáman még soha. — Miért? — Mert ma ünnepeljük azt, akinek köszönhetem, hogy a jövőben is vidáman füstölöghetek. Egy másfélkilós munkadarab kalandjai — Kérem az X. J. 356-os munkadarabot, Kovács elvtárs! — Kocsit hoztál? — Annak a másfélkilós anyagnak? — A fenét annak. A hozzátartozó papíroknak, ami­ken elszámolják!­ ­Mily&K­empeh Hatkor zörög a vekker, Kence szaktárs nem kel fel. Ébredjen? ne ébredjen? És elalszik mélyebben. Ilyen ember Kence. Eszébe jut: nem lesz jó. S talpra ugrik negyedkor, Morog, nem lesz baj, hiszen. Csak két lépés az üzem! Ilyen ember Kence, öltözik öt perc alatt, Más öt alatt átszalad, Kapuhoz sem ért még jól, A sziréna bőgve szól. Ilyen ember Kence. Kezeslábast fölveszi, Reggelijét megeszi, Pohár vizet megiszik, Elcigizik egy kicsit. Ilyen ember Kence. Megkéri a hegesztőt: „A darálóm eltörött, Hegesztd meg jól, kollégám, De igazán szépen ám!” Ilyen ember Kence. Meglátja a haverját: „Szerbusz, komám, mi újság?” S nyomban nagy dumába kezd. Az óra csak nézi ezt: Ilyen ember Kence. Ebédidő? Már? Ez szép! Kanalazza levesét, Szürcsöli, szürcsölgeti, Félóra kevés neki. Ilyen ember Kence. Ebéd után is van még Lógásra ok épp elég, Kence mindet elkapja, így múlik el a napja. Ilyen ember Kence. És azt mondja: Hasztalan, Az embernek peche van, Üldözik és zaklatják Ezek a kommunisták!” Ilyen ember Kence, Gács András, Ganz hajógyári ifjúmunkás.­ ­ Lapunk legközelebbi száma december 29-én, csütörtökön jelenik meg. Ideális pihenés — Gyerünk szívem cso­magolni — lihegi Lujcsák Benő, a Halikra-feldolgozó­­m­­űvek vállalatvezetője. — Megkaptam a szabadságot, egy óra múlva indul a vo­nat ... Tíz perc múlva úgy tele van a bőrönd, hogy a fog­kefét és a nyakkendőket csak nehezen tudja bele­gyömöszölni az egyik ci­pőbe Az sem számít, hogy az egyik inggallér egy kissé kilóg a fedél alól, fontos az, hogy már itt vannak az állomáson. Csak ez a jegyváltás ne tartana olyan soká, ez a lökdösés, szorongás és oldalba könyökölés, de az sem számít sokat, hogy közben letaposták az egyik tyúkszemét, sebaj, ott egye a fene, nem nagy veszte­ség, női helyette másik. Az a lényeg, hogy már itt ülnek a vonaton és még öt perc hiányzik az indulás­hoz. — Fékezz, Malvin — csap hirtelen a homlokára és leugrik, be az első tele­fonfülkébe. Halikrafeldol­­gozó? Arról van szó, hogy az egyik cégtől kértem ár­ajánlatot, ha levél érkezik címemre, azonnal továbbít­sák hozzám, mert ezt az ügyet csak személyesen tudom elintézni. Hogy mi­kor jön a levél? Lehet hogy holnap, lehet hogy két év múlva. * Az utazás fáradalmai után remek az alvás. — Most két hét teljes nyugalmam lesz — mondja Luscsák és felugrik, mert a telefonhoz kérik. Mikor visszajön, ádámcsutkája idegesen jár fel és alá. Sajnos azonnal vissza kell mennem, lehet, hogy es­tére, de lehet, hogy csak pár nap múlva érek vissza — mondja a feleségének és elrohan. — Na, mi van? — rob­ban be az üzembe késő délután. — Valami levél jött .. — Hát nem mondtam, hogy küldjék utánam? — De igen, csak az már később jutott eszünkbe. Azért nincs semmi baj, már jóvá tettük a hibát és mmmmimmmmmmmmmm ■ ! Az üzemekben kiállítják a selejtet félórával ezelőtt postára adtuk.* — Nem jött még meg? — kérdezi másnap este, mikor holtfáradtan bele­rogyik az üdülő egyik ka­rosszékébe. Kinek van kedve ilyenkor aludni? Vagy pláne enni! — Ez a levél elakadt valahol! — jelenti ki hatá­rozottan három nap múlva. Feláll. — Nem várhatok tovább!* Az üzemben valóban hi­bát követtek­­el. Sikerült neki kinyomozni, hogy a levelet nem az üdülőbe, h­anem a lakására címez­ték.* — Nem jött valami le­vél a részemre? — kérdezi a házgondnoktól. — De igen ... — Akkor adja ide gyor­san, mert nagyon sürgős. — Erre én is gondoltam! — feleli felcsillanó szem­mel a gondnok. — Ahogy tegnap délután megkap­tam,­ mindjárt továbbítot­tam is az üdülőbe. * — Hogy jutott eszedbe visszaküldeni a levelet? — kérdezi dühösen a feleségé­től. — Te mondtad szívem, hogy pár napig fent ma­radsz, én meg tudtam, hogy sürgős. Luscsák rogyadozó láb­bal indul vissza az állo­másra.• Már három napja van otthon, amikor sikerül el­kapnia a postást.­­­ Tudtam, hogy nya­ralni tetszik, továbbítottam. — Most már nem­ me­gyek vissza, úgyis feladja az asszony — mondja, de két nap múlva már olyan türelmetlen, hogy felhívja az üdülőt. — Olyan mérges voltál a múltkor, hogy feladtam, most már nem mertem megtenni­ — Csicsergi a felesége a kagylóba. — Azonnal add fel! — ordítja és kitámolyog a fülkéből. Két nap múlva idegesen ragadja ki a levelet a pos­tás kezéből és remegő ujjakkal tépi fel. Egy ideig hülyén bámul maga elé, aztán elvágódik a padlón. A cédulán egy nyomtatott sor áll­ ,s Ne felejtse el megújí­tani sorsjegyét!“ Kékvölgyi Vilmos. — Ez a selejtkiállítás. — És mi van a szomszédos nagyteremben, elvtárs? — Oda mehetnek be a szerzők szégyenkezni. December 21-én — Hány százalékra tel­jesíti a normáját Horváth Ede? Fogalmam sincs róla, már két perce nem kaptam jelentést az esztergályozó­­műhelyből. Ludas Matyi Felelős szerkesztő: LApok Hí­.I.A Szerkesztő: TAHI I.ÁNZS.K­ Lapkiadótulajdonos: SZABADSÁG lapkiadóvállalat. Szerkesztőség: Honvéd­utca 10. Tel.: 127—750 és 128--031. Kiadóhivatal: Budapest, Józs­ef-körút 5. Tel.: 139—150 és 138-382. Nyomatott a Budapesti Szikra Nyomda M­. offset-körforgógépein. V., Honvéd-u. 10. Felelős nyomdavezető: Radnóti Károly.

Next