Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1950-12-15 / 51. szám
Amerikai életforma A REKLÁM. A SPORTEMBER. és A FESTŐMŰVÉSZ. A FILMHŐS. Egy notórius későnjáró emlékirataiból Nov. 28. Ma egy kicsit elkéstem. Ugyanis amikor át akartam menni a Múzeumkerten, egy lófogatú teherjármű összeütközött egy triciklivel és nekem az ijedtségtől elszakadt a cipőfűzőm. Meg kellett kötni. Nov. 30. Ez a Belcsák főosztályvezető durvalelkű ember. Tegnap este ugyanis a nagynénikém nevenapját ünnepeltük s ezért egy kicsit elaludtam. Erre a Belcsák azt mondta, hogy aki reggel nem tud felkelni, az ne menjen el este. Hát megsértsem egy idős hölgy érzékenységét?! Éskülönben is csak másodszor késtem el. Maximum harmadszor. A jövő héten új életet kezdek. Dec. 3. Ma majdnem pontos voltam. Mert azt a három percet igazán nem lehet késésnek számítani. Mondom, az az öt perc nem a világ. Na jó, de azért a vacak kis tízperces késésért nem kell mindjárt a plafonra mászni! Dec. 4. Ez a Belcsák egy antiszociális fráter. Azért a kis késésért ,ilyen botrányt csinálni, pedig nem is én voltam az oka, hanem a káposztás cvekkedli. Tegnap az volt vacsorára, ugyanis a kedvenc ételem. Mire ma reggel felmelegítették, — ugyanis én úgy szeretem lesütve, jó ropogósan, — háromnegyed nyolc múlt öt perccel. Hát szabad ezért a kis évekkedlsért fegyelmi bizottsággal fenyegetődzni?! Jövő héten új életet kezdek. Dec. 6. Baj van. Pedig bemutattam a nagypapám halotti bizonyítványát, az öcsém anyakönyvi kivonatát, sőt a házbizalmi pecsétes írását is, amely tanúsította, hogy reggel héttől nyolcig epegörcsökben ürengtem. Furcsán néztek rám. Ezeknek megdögölhetik az ember ... Pedig a tegnap esti kultúrpróbára igazán pontosan érkeztem volna . Csak az utolsó pillanatban üzem- zavar miatt kialudt a környéken az összes villanylámpa és én élté- vedtem. A kultúrház helyett vélet- lenül a sarki nagyvendéglőbe nyi-j tottam be. Na majd holnaptól kezdve!... Dec. 9. Ma egy félórával előbb keltem fel. Rohanva öltözködtem s az utcán tömtem magamba a reggelit. Háromnegyed nyolckor már bent voltam. Ekkor jött a Belcsák és közölte, hogy a fegyelmi bizottság határozatáig fel vagyok függesztve, mehetek haza. Hát érdemes pontosnak lenni? ... Kovács: Kedves szomszéd, ne haragudjon, hogy háborgatom, kölcsönadná egy pillanatra a műsort? Szabó: Ó hogyne, hogyne, nagyon szívesen, csak tessék! Kovács: Mi az? Mit tolakszik maga szemtelen fráter? Várjon a sorára! Szabó: Fogja be a száját, erőszakos csirkefogó! A nézőtéren és a ruhatárban l'hiesed! Egyelőre kicsi vagyok De gondjaim mégis nagyok Minden munkát elvállalok Mert vállalni pompás dolog. Állandóan látok-futok, De sehova el nem jutok, Csak az ördög tudja joban, Hogy ez a furcsaság hogy van? Szeminárium van reggel. Ott tanulok lendülettel. Szabadságharcos is vagyok. Ott délután tanulgatok. Estefelé DISZ-ülésem, Tizenegyre máris készen, De nem térek nyugovóra. Jön a gyorsírási óra. Én nem tudom, mert a lét vak. Mikor vagyok MSZT-tag? S nem sejteni vagyok bátor. Mikor legyek agitátor. Tény, hogy mindig látok-futok, De sehova el nem jutok, S fáradt vagyok, mint egy spongya, Mely az ultimét bemondja. S ha éjszaka kimerülten Már az ágyamra lehűltem, Álmomban, mint a képem, Megjelenik nékem Lenin. Rám néz és a szeme lobban. Megszólal s a szívem dobban, „Kevesebbet, ámde jobban“ 1. A. Görögország és Jugoszlávia kereskedelmi szerződést kötöttek