Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1950-12-15 / 51. szám

Amerikai életforma A REKLÁM. A SPORTEMBER. és A FESTŐMŰVÉSZ. A FILMHŐS. Egy notórius későnjáró emlékirataiból Nov. 28. Ma egy kicsit elkéstem. Ugyanis amikor át akartam menni a Mú­zeumkerten, egy lófogatú teher­jármű összeütközött egy triciklivel és nekem az ijedtségtől elszakadt a cipőfűzőm. Meg kellett kötni. Nov. 30. Ez a Belcsák főosztályvezető durvalelkű ember. Tegnap este ugyanis a nagynénikém nevenap­­ját ünnepeltük s ezért egy kicsit elaludtam. Erre a Belcsák azt mondta, hogy aki reggel nem tud felkelni, az ne menjen el este. Hát megsértsem egy idős hölgy érzé­kenységét?! És­­különben is csak másodszor késtem el. Maximum harmadszor. A jövő héten új éle­tet kezdek. Dec. 3. Ma majdnem pontos voltam. Mert azt a három percet igazán nem lehet késésnek számítani. Mon­dom, az az öt perc nem a világ. Na jó, de azért a vacak kis tíz­perces késésért nem kell mindjárt a plafonra mászni! Dec. 4. Ez a Belcsák egy antiszociális fráter. Azért a kis késésért ,ilyen botrányt csinálni, pedig nem is én voltam az oka, hanem a káposztás cvekkedli. Tegnap az volt vacso­rára, ugyanis a kedvenc ételem. Mire ma reggel felmelegítették, — ugyanis én úgy szeretem lesütve, jó ropogósan, — háromnegyed nyolc múlt öt perccel. Hát szabad ezért a kis évekkedlsért fegyelmi bizottsággal fenyegetődzni?! Jövő héten új életet kezdek. Dec. 6. Baj van. Pedig bemutattam a nagypapám halotti bizonyítványát,­­ az öcsém anyakönyvi kivonatát,­ sőt a házbizalmi pecsétes írását is,­­ amely tanúsította, hogy reggel hét­től nyolcig epegörcsökben üreng­tem. Furcsán néztek rám. Ezeknek­­ megdögölhetik az ember ...­­ Pedig a tegnap esti kultúrpróbára igazán pontosan érkeztem volna . Csak az utolsó pillanatban üzem-­­ zavar miatt kialudt a környéken­­ az összes villanylámpa és én élté-­­ vedtem. A kultúrház helyett vélet-­­ lenül a sarki nagyvendéglőbe nyi-­j tottam be. Na majd holnaptól­­ kezdve!... Dec. 9. Ma egy félórával előbb keltem­­ fel. Rohanva öltözködtem s az ut­­­­cán tömtem magamba a reggelit. Háromnegyed nyolckor már bent voltam. Ekkor jött a Belcsák és közölte, hogy a fegyelmi bizottság határozatáig fel vagyok függesztve, mehetek haza. Hát érdemes pon­tosnak lenni? ... Kovács: Kedves szomszéd, ne haragudjon, hogy háborgatom, kölcsönadná egy pillanatra a műsort? Szabó: Ó hogyne, hogyne, nagyon szívesen, csak tessék! Kovács: Mi az? Mit tolakszik maga szem­telen fráter? Várjon a sorára! Szabó: Fogja be a száját, erőszakos csirke­fogó! A nézőtéren és a ruhatárban l'hiesed! Egyelőre kicsi vagyok De gondjaim mégis nagyok Minden munkát elvállalok Mert vállalni pompás dolog. Állandóan látok-futok, De sehova el nem jutok, Csak az ördög tudja joba­­n, Hogy ez a furcsaság hogy van? Szeminárium van reggel. Ott tanulok lendülettel. Szabadságharcos is vagyok. Ott délután tanulgatok. Este­felé DISZ-ülésem, Tizenegyre máris készen, De nem térek nyugovóra. Jön a gyorsírási óra. Én nem­ tudom, mert a lét vak. Mikor vagyok MSZT-tag? S nem sejteni vagyok bátor. Mikor legyek agitátor. Tény, hogy mindig látok-futok, De sehova el nem jutok, S fáradt vagyok, mint egy spongya, Mely az ultimét bemondja. S ha éjszaka kimerülten Már az ágyamra lehűltem, Álmomban, mint a képem­, Megjelenik nékem Lenin. Rám néz és a szeme lobban. Megszólal s a szívem dobban, „Kevesebbet, ámde jobban­“ 1. A. Görögország és Jugoszlávia kereskedelmi szerződést kötöttek

Next