Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1950-06-16 / 25. szám
ia RÁKOS MÜVEK M m T ~W • 1 ~ s *_• 4 4 Z/i ^7 JBB iH—______Képzelj el, a nyájas olvasó egy huszonnyolcezer lakosú várost, amelyben semmiféle jármű sincs, tehát mindennemű közlekedés gyalogszerrel bonyolódik le. Menj el ebbe a városba, tölts ott egy délelőttöt s aztán számolj be tapasztalataidról, amelyek valóban nagyszerűek, csak egy hiba van. Az, hogy e benyomásaid nagyrészét elgyalogoltad. A Rákosi Mátyás Művekről van szó, erről a gyárvárosról, ahol valóban huszonnyolcezer ember dolgozik, méghozzá nem akárhogy, hanem példamutató szorgalommal, hogy a vállalat kiérdemelt nevéhez méltó is maradjon. Olimpikon legyen a talpán aki itt egyik műhelyből „csak úgy átugrik ” a másikba. Az idegen pillanatok alatt eltéved az „utcák” rengetegében, még forgalmi rendőr sincs, legfeljebb az ember szeme jelez zöldetpirosat, ha a napba néz. Elmondjuk a főkapunál, hogy innen meg innen jövünk, ezért meg ezért, így meg úgy. Minden rendben van: előzetes bejelentés, nehézipari belépő, újságírói igazolvány. Az ország legnagyobb gyárába bejutni (igen helyesen) nem könynyű dolog. Azt is elmondjuk, hogy a varrógépműhelybe igyekszünk, ahol tudomásunk szerint az ifik százai dolgoznak. Kapunk is nyomban egy kísérőt és megindulunk legelőször is az alig néhány mérföldnyire eső SZIT-irodába, hova is az ifik bizonyos fokig tartoznak. Illetve nagyrészük. Illetve csak egy idő óta, mivelhogy a „jobb későn, mint soha” közmondás alapján végre teljes erővel megindult a SZIT-propaganda. Utunk elsődleges céljához érve, mindenekelőtt megállapítjuk, hogy életünkben nem láttunk még ilyen nagy gyárban ilyen kis SZIT-irodát. A helyiségben két ifjú elvtárs ül s mikor mi négyen belépünk, nekik direkt ki kell menniök, hogy mind a hatan elférjünk. Szerencsére az egyik elvtársnőnek dolga van, kísérőnk pedig dolgavégeztével távozik s így simán bezsúfolódunk. Rövid beszélgetés következik a rendkívül szimpatikus és tevékeny SZIT-adminisztrátorral. A beszélgetés azért rövid, mert elvtársnőnk kategorikusan kijelenti, hogy náluk minden a legnagyobb rendben van. Magatartása olyan határozott, hogy a feladott keresztkérdésekbe végül is mi zavarodunk bele s ilyen feldúlt lelkiállapotban vágunk neki személyes kísérete mellett a varrógépműhelyhez vezető útnak. Ez alig néhánynapi járóföldre hogy rövidev,sen ifjú kísérőnkkel együtt eltévedünk. Ő ugyan váltig hangoztatja, hogy tudja az utat, de a mi bizalmunk megrendült, mióta a SZIT- ügyek legnagyobb rendbenvalóságát hangsúlyozta. Szerencsére felfedezünk egy karszalagos elvtársat nyomban érdeklődni kezdünk a varrógépműhely holléte felől. — Előbb igazolják magukat, kérem, — mondja, aminek nagyon megörülünk, mert azt mutatja, hogy az éberség a gyár területén nemcsak írott malaszt s minden új zónában napirendre lesz tűzve. Hogy-hogy nem azonban, kezünk mellényül a zsebünkben meghúzódó igazolványok rengetegében és tévedésből villamosbérletünket húzzuk elő, melyen rosszul sikerült fényképünkön és az igazolvány számán kívül jóformán semmi sem látható. • Köszönöm, rendben van — állapítja meg az elvtárs s ezzelvéget is ér az igazoltatás, amely nyilván az Éberség kis hibával” akció keretében zajlott le. S mert nincs az a távolság, amely végül el ne fogyna, meg is érkezünk a varrógépműhelyhez, ahol valóban minden rendben volt, eltekintve néhány kisebb-nagyobb hibától. A lényeg azonban az volt, hogy megérkeztünk, sokat láttunk, hallottunk, tapasztaltunk s ezt a mellékelt számtalan ábra igazolja, legalább olyan meggyőzően, mint a fentebb említett villamosbérlet személyazonosságunkat. Darvas Szilárd le két hét és teljesen az ifjúmunkások A varrógépüzem most áll átszervezés nem tetl birodalma lesz. Természetes, hogy minden ifjúmunkás szeretne a varrógépországban dolgozni, ahol minden ifi megmutathatja mit tud s ezt különösen aktuálissá teszi az egységes ifjúsági szövetség létrehozása. A képen békésen szendergő kis ifi is arról álmodik, hogy a varrógépüzemben dolgozik s időnként hangosan felsóhajt álmában a sok fúró, faragó, reszelő, vágó ifitársát látva: — Hej, ha én is, én is köztetek lehetnék ... Szeretem a rejtvényeket " Még pelenkát viselő korom óta nagy rejtvényrajongó vagyok. Nem csoda hát, hogy örültem, mikor a varrógépüzemben a falitáblán már messziről rám kacagott mintegy hívogatva egy óriási képrejtvény, amelyen ház, három liba, és egy makk szerepelt. Amikor közelebb mentem és megfejtettem a rejtvényt, már nem voltam vidám az örömtől, nemcsak azért, mert könnyen ment a fejtés, hanem a rejtvény a szemem láttára egyszerűen átalakult rejtéllyé. Azt mondja a megfejtett rejtvény: a gyártás tervezésnél a hibák okozója Marton makacssága. Ez eddig rendben van és így lett rejtély a rejtvény, de miben makacs hát a Marton, mit jelent a liba, akarom mondani hiba jelen esetben. Azt is megtudtam, bár a rejtélyeket nem kedvelem annyira, mint a rejtvényeket. Ugyanis Marton elvtárs a gyártásszervezés vezetője s mint ilyen, kedvenc szavajárása a — „csakazértis”. Tegyük föl azt mondják ennek a derék Marton elvtársnak valamilyen hibázott dologra vonatkozóan, hogy el van hibázva, mire Marton elvtárs közli, hogy nem és ha tizen mondják, akkor sem, és bár ő is tudja, hogy tényleg hiba van, akkor is megcsinálja, keresztül viszi, úgy, ahogy ő akarja, csak azért is, csakazért is, százszor is csak azért is. Valamelyik műhelyrésznél mondjuk anyaghiány van, kevés a csavar, kevés az alkatrész, a másik részén a műhelynek viszont a fölöslegtől fulladoznak. S miért van ez? Talán azért, mert csak azért is? Az anyaghiány mindössze azért van, mert Csakazértis elvtárs nem mindig veszi figyelembe a dolgozók segítő szándékát, holott semmi gonoszság nem vezeti a dolgozókat, amikor figyelmeztetik Marton elvtársat a termelésben itt-ott mutatkozó fennakadásra. Pedig különben jól dolgozik Marton elvtárs és szeretik is, ha le tudna szokni, — én így látom, én így akarom, én csakazértis így gondolom, én csak azért is keresztülviszem gondolatmenetéről, még kiválóbb lehetne munkája. A dolgozóitszeretetet mi sem bizonyítja jobban, minthogy kellemes és szolid portrét rajzoltak Marton elvtársról s elárulták azt is, ha teljesen megjavul Marton elvtárs, a legközelebbi portrén csinos frizurával s finoman kunkorodó bajuszkával fogják ábrázolni. így áll hát a villámtáblára rajzolt rejtélyes rejtvény ügye s ezért az összes varrógépüzemi dolgozók nevében megkérem Marton elvtársat, közismert rejtvényszeretetem ellenére kérem meg, hogy toljon ki velünk, ne adjon több okot rejtvényszerkesztésre s a jövőben teljes egységben működjön együtt a dolgozókkal, csak azért is, csak azért is, csak azért is. _____N. S. J. "v Csak bekötött fejjel lehet dolgozni Az üzemben lányok is dolgoznak s ősrégi szokás szerint nagyobb, bodrosabb, lobegóbb hajat viselnek, mint a gyakran tarkopaszságot kedvelő fiúk. Azonban a gép gép s a lánykák haját gyakori veszély fenyegeti. Ezért kéne kendővel bekötni, s leszorítani a repkedő friazonban erre a gyengébb snem nemigen kapható. Mikor megkérdeztük az egyik kislányt, miért játszik a veszéllyel, ■■ felelte: — Én bizony csak akkor kötöm be szívesen a fejemet, ha Tóth Rózsika helyett. Kovács Jánosnénak hívnak majd. Ifjúmunítás: Ne féljen pap®, fogunk mi olyan jó varrógépeket készíteni, mint maguk. öreg szaki: Nem vagyok én ijedős természet, Janikám, de akkor fogtok ti igazán jó munkát végezni, JUHAS, ha még nálunknál is jobb varrógépeket csináltok. A « Öregek és fiatalok » füvésznő az mellett színésznőktől gyakran hallani efféléket: — Rémes! Délelőtt próba, délután próba, este előadás .. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a színésznők általában három esetben panaszkodnak: a) ha nem játszanak, b) ha játszanak, c) mindig.) [ Szóval mindezt elismerésem Németh Magdolnáé, a Rákosi MátyásMűvelt ifi-munkásszínjátszójáé, aki nemhogy panaszkodott volna, de büszkén mesélte, hogy a színjátszáson kívül „mellesleg ” még a következőket csinálja: Átképzőiskola, tanonciskola, kul- stúrvezetői elméleti oktatáson való részvétel, továbbá szorgalmas tevé-ékenykedés az adminisztrációs cso- sport munkájában. No és természe- Itesen közben a szakmájában is tö- Ikéletesíti magát, lévén műszerésztanuló. E számtalan tevékenysége közepette segítette győzelemre színjátszó-csoportját, amely az Országos Ifjúsági Kultúrversenyen az első díjat nyerte. Szóval ennyi munka mellett még nyerni is maradt ideje. Én a magam részéről csak azt az alakítást láttam, amit a rábízott műszeren végzett. Szakértők szerint igen jól oldotta meg ezt a feladatát is „komolyra véve a figurát”, s egy pillanatra nem ejtve leszerepét vagy a háromfelvonásos vasdarabot. Igaz, hogy mindazért, amit itt a műhelyben csinál, a demokráciától tapsnál sokkal többet kap: derűs ifjúságot, tudást, boldog jelent és még boldogabb jövőt. Nem csoda, ha a munkáját a színjátszásnál is jobban szereti. S úgy tudja kívülről, hogy se kell neki. .. megsúgni s Bent- "mint az ugrásszerűen emelkedik teljesítménye. Képünk a notórius későnjövőt ábrázolja, aki még az üzemi rovatról is lekésett. Ugrásszerű teljesítmények ILONA 600 százalékot teljesít, civilben a távolugrásban döntöget rekordot rekordra és így elmondhatjuk