Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1950-07-21 / 30. szám

Telket vettem Érden 1948 őszén 2300 forint munkaverseny- jutalmat kaptam. Ebből egy kis gyümölcsös telket vettem Érden. A Vagyon átruházási illeték lerovásával szabadságomból 5 (öt) napot töltöttem el. De ez még semmi. Beadtam a budafoki járásbírósághoz, mint telekkönyvi hatásadhoz az átírási kérvényt. Három hónapig vártam a végzést, akkor lementem Budafokra (ismét egy elmulasztott munkanap), ahol is közölték, hogy egyszer megpróbálták a végzés kézbesítését, hétköznap délelőtt, amikor természetesen munkában voltam, aztán arra az álláspontra helyezkedtek, hogy majd eljövök. Ezzel ide is adták a végzést, amely szerint „kérelmemet a betétbeli széljegy törlése mellett megtagadták”, mert a telekkönyv szerint az átírni T kért ingatlan szántó, tehát mezőgazdasági ingatlan. ..amiért is a 13.100/1948. Korm. sz. rend. értelmében a tkvi hatóság az ily ingatlanokra vonatkozólag csak az esetben hozhat határozatot, ha a 8890/1948. Korm. sz. rend.-bel írt mentesítés községi bizonyítvánnyal igazoltatik, avagy azt az ingatlanforgalmi Bizottság előzetesen jóváhagyta.” Miután férfi létemre nem illik elájulni, erőt vettem magamon és mindjárt ott helyben, szóban előadtam, hogy a kérdéses terület 15 évvel ezelőtt volt szántó, akkor parcellázták, annak pedig éppen a budafoki tavi hivatalban kell nyomának lennie. Ezen túlmenőleg, akárhogy áll is ,de iures a helyzet, a kérdéses telek lakott belterületen van, be van kerítve, tizenötéves gyümölcsfák vannak rajta, eket az tizenöt év óta nem látott, sőt azelőtt sem nagyon, mert a kérdéses, terület gazdasági udvar volt azelőtt. Minderre bájos mosollyal azt felelték, hogy mindez meglehet, dehát ők a telekkönyvhöz kell hovy tartsák magukat, ahova tizenöt év óta elfelejtették bevezetni a parcellázás folytán előállott művelési ágváltozást. Ezután emberi mivoltukra appellálva atyai tanácsukat kértem, hogy mit tervek? Erre ők, hogy lássam, mennyire nem bürokraták, azt tanácsolták, hogy kérjek az érdi községházán egy községi bizonyítványt, amely szerint a kérdéses telek nem szántó, hanem házhely, akkor az ügy simán elintéződik. Ezzel a bizonyítvánnyal felszerelve adtak be újabb kérvényt tizenegynéhány forintos bélyeggel és az átírás rövidesen meglesz. Bár nem értettem, miért kell nekem kétszer leróni a bélyegilletéket a más hanyagsága miatt, mégis megfogadtam a tanácsot, mert kissé már kezdtem az ügyet unni. Nem lévén azonban már több szabadságom, nem mehettem el személyesen az érdi községházára, hanem egyik vasárnap megkértem állandóan ottlakó érdi szomszédomat, hogy szerezze meg a neki átadott iratok alapján a községházáról azt a bizonyítványt. A következő vasárnap megtudtam, hogy a szomszéd el is ment de elzavarták azzal, hogy hozzon a telekkönyvi hivataltól igazolást arról, hogy a kérdéses területet tizenöt évvel ezelőtt tényleg parcellázták akkor kiadják az igazolványt. A kör bezárult. Ez tavaly nyár végén történt, azóta töprengek ennek a történetnek hatásos befejezésén, de nem tudok választani a következő lehetőségek között: 1. Belenyugszom abba, hogy kemény munka árán vett telkem elvész, mert azt az eladó most már újra eladhatja másnak, akár többször is egymásután, hiszen a következő vevő is csak úgy jár, mint én. Olyan ez a telek, mint a postagalamb: akárhányszor eladják, mindig visszarepül a gazdájához. 2. Vastagabb ólomcsődarabbal felszerelve felkeresem az illetékes hivatalokat, az ügyet mégegyszer átbeszéljük és jobb belátásra bírom őket. 3. Ezzel a ponyvaregénnyel megnyerem a Ludas Matyi pályázaténak első díját, azt megfelezem az illetékes hivatali közegekkel és ők büszkék lesznek rá. 4. Nem felezek meg semmit, hanem a Ludas Matyi leközli regényemet és ennek hatásaként mégis elintézik. 5. Felakasztom magam. Kíváncsian várom, melyik megoldás hoz eredményt. És végül: mi ebből a morál? Az, hogy ugyanakkor szereztem egy másik telket is Érden, 400 forint értékben, nyelvoktatás ellenértékeként. Ez szintén parcellázott területen van, a telekkönyvben, mint házhely szerepel. A valóságban azonban ma is mezőgazdasági ingatlan, tavaly kukorica termett rajta, az idén nem tudom, hogy mi Ezt a telket azonban simán átírták, mert — nem mezőgazdasági ingatlan. Az első számú telek még ma sincs átírva, mert — még mindig szántó, holott azóta már egy kis hétvégi viskót is építtettem rá. A budafoki Járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság iktatási száma az I. telekről: 5014/1949. A II. telekről: 5013/1949. JÁMBOR BÉLA: Budapest, II., Keleti Károly u. 24. Olaszországban újra megjelent a fasiszta Popolo d’Italia Mussolini: Milyen rendes fiú ez a De Gasperi! Nem feledkezett meg rólam, küldött egy tiszteletpéldányt... Elvtárs, légy éber Egy munkás két arca A régi bérezésnél. A darabbérezésnél. Fekete nem hisz Ribbentropban Ütődött ismerősöm, Fekete, megállított az Oktogonon. A szeme lázas izgalomban égett, olyan volt, mint a megszállott, őt is Amerika szállta meg, illetve Amerika hangja, ugyanis reggeltől estig rémhíreket mond, estétől reggelig pedig kitalálja őket. — Úgy hallottam, hogy Formozán gyűjtik össze a főerőket, — mondta kidülledt szemmel. Te mit hallottál? — Ma még nem beszéltem telefonon Formozával. — Egyébként a Benelux-államok is küldenek csapatokat Koreába. Te mit hallottál? Na megállj Fekete, gondoltam és komoly képet vágva a füléhez hajoltam: — Ha nem adod tovább... Szívére tette kezét. — Ugyan kérlek, bennem megbízhatsz. — Szóval megbízható forrásból hallottam, hogy Rommel... — Rommel? Hiszen az meghalt. — Jó vicc. Úgy halt meg, mint te! — Megjegyzem, én nem nagyon hittem benne ... — Szóval Rommel lesz Mac Arthur vezérkari főnöke és egy hét alatt... — Nem is kell neki egy hét. — Öt nap! Azután jön Vietnam. — És a berlini kérdés? — Magától megoldódik. Ribbentrop alakít kormányt. — Ribbentrop? Azt felakasztották Nürnbergben. — Bolond ember! Két év óta a Downing-street tanácsadója. Ő alakít majd kormányt Berlinben. Most minden attól függ, hogy El Alameinnél hogyan alakul ki a helyzet. — Mi van El Alameinnél? — A szabadcsapatok támadásba lendültek. — Ezt nem is hallottam. — Sok mindent nem hallottál. — Honnan vagy ilyen jól informálva? — Neked megmondom. Állandó levelezésben vagyok Hofer altábor-Csodálkozott. — Hofer az első világháború hadijelentéseit adta ki! — És most ő lesz a harmadik világháború tájékoztató irodájának vezetője. Fekete gyanút fogott. — Te viccelsz velem. Most már Ribbentropban sem hiszek! Faképnél hagyott. Fekete ezentúl is csak az Amerika hangjában hisz... Jstti... naggyal. Szemtelen legyek — Hová, hová kolléga úr? — Lenézek egy kicsit Siófokra. Kell az embernek egy kis kikapcsolódás. — Mikor jön vissza? — Az esti gyorssal...