Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1950-12-15 / 51. szám

a Fehérházban Dezső megcsalatkozása Truman: Ha ledobom, a fejemre esik. Mi az? Az óvatos csasztuskázó — Maga miért nem énekli a csasztuskát? — Mert az én osztályvezetőmről van benne szó s félek, hogy ki fog rúgni rám.­ ­Elnézést kérek, kedves Virágért, hogy levelemmel zavarom, de elő­fordul, hogy az ember sétál a pesti utcán és akkor hirtelen eszébe jut, hogy Erzsikének kellene venni egy szál virágot. És akkor hamarosan észrevesz egy fehérre festett cég­táblát", amelyen virágdíszes felirat áll. Ez: VIRÁGÉRT x. v. Az em­ber ilyenkor bólint, igen, itt veszek virágot, aztán hirtelen összeráncolja a homlokát és megáll az üzlet előtt. Mi volt az? VIRÁGÉRT x. ..? ... Mi az az x? ... Nem, itt valami té­vedés van. Újra felnéz, hosszasan nézi, nem, semmi kétség, ez x! No­­mármost... Virágért, az. Virág­­értékesítő rövidítése, igaz, hogy kissé zavaros betűkkel, meg lom­bozattal, dehát virág az virág, még a cégtábla is kihajt, ha esik rá az eső... A „v” az a „vállalat” szó rövidítése. De mi lehet az az x? Villámgyorsan x betűvel­ kezdődő szavak rajzanak bennem, sőt nem resteltem a fáradságot, bementem egy könyvüzletbe és könyvvásár­lás ürügye alatt megnéztem egy szótárban az x-el kezdődő szavakat. Szerencsére kevés van, de ez annál lesújtóbb. Mert nem lehet, hogy a VIRÁGÉRT az „Xavér Vállalat" lenne,­­még kevésbé elképzelhető, hogy „Xilofon Vállalat”,­ mert a xilofon tudtommal nem virág, ha­nem hangszer. (Igaz, hogy a ha­rangvirág viszont virág és nem hangszer.) Sajnos, a szótár ezeken kívül csak a következő szavakat sorolja fel, mint x-el kezdődőeket: X-lábak, X-lábú és X-sugarak. Hiába próbálom behelyettesíteni, egyik sem felel meg. „Virágért X-lábú Vállalat”? Nem, ennek semmi értelme sincs. Igaz viszont, hogy annak sincs értelme, hogy a Virágért valamennyi cégtáblája képrejtvényt tárjon a gyanútlan virágvásárlók elé. És még az sincs kiírva, hogy: „Cégtáblánk megfej­tése — átfestés után!" Kérem, hogy­ amennyiben önök­nél van valaki, aki meg tudja fej­teni, hogy mit jelent az „x” a „y" mellett... szíveskedjék azt a buda­pesti közönséggel is közölni. Ha lehet, olvashatóbb és ízlésesebb cégtáblán! Szívélyes üdvözlettel: VAJDA ALBERT, aki nem tud cégtáblát fejteni. Dezső irigylésre méltó ember volt. Múltkor az ő jelenlétében ciga­rettákról beszélgettünk. Valaki el­­panaszolta, hogy a Nikotex Har­móniából sokszor nemcsak a niko­tin, de a dohány is hiányzik és ezek után sötét titok, hogy akkor­­ mégis mitől büdös. Erre Dezső elő­vette a cigarettatárcáját és felénk kínálta: — A Nikotex Harmóniát Kőbá­nyán kell beszerezni, a Kakukfa-­­ utca sarkán álló IBUSz-pavillon- ,­ban. Ugyanis ott­ alacsonyabb a légnyomás a sok évi átlagnál, párateltebb a levegő és a trafikosnő huszonhárom és félfokos hőrmérsék­­leten tartja a cigarettákat, amivel eléri, hogy azok kemények marad­nak és jól szeretnek. Később valahogy a Ziiyiőmájasra terelődött a szó. Szerényen meg­jegyeztem, hogy a KÖZÉRT-ben egy nyolcvanért kiváló májast mér­nek. Dezső fölényesen legyintett: — Ugyan kérem, Óbecsén a Pántlikás­ utcában van az öreg Drabács bácsi hentesboltja. Ez az egyetlen hely az országban, ahol érdemes kenőmájast venni. Annak a májasnak lelke van, öregem! Ekkor már többen csóválták a fejüket, de Dezsőt nem lehetett megállítani. Rövid néhány perc alatt ■ megtudtuk, hogy a legjobb parkettkefét Újpesten, a legzama­tosabb tokaszalonnát a Bederics néninél, a legtartósabb Alfa Sepa­ratort pedig a Karpfenstein-utcá­­ban lehet kapni. Továbbá kiderült,­ hogy huncut az, aki nem Duna­­bogdányból hozatja a fejeskáposz­tát, kötözni való bolond, aki nem­ a Tulipán-utcai Firnájsz mesternél­ csináltatja a bilgeri csizmát és­ senki sem csinál olyan tartós lég­­szivattyúkat, mint az Ede bácsi­ műhelye Klotildligeten. Nagyon meglepődtem, amikor a napokban megpillantottam Dezsőt a Keleti-pályaudvaron. Egy kis bőröndöt cipelt, megtört és sápadt volt, szinte tíz évet öregedett. — Hova, hova? — kérdeztem. Fáradtan felelte: — Most érkeztem. Minden hó­napban egyszer le szoktam utazni Óbecsére... Tudod, a Drabács bácsihoz, kenőmájasért. Most on­nan jövök — itt elcsuklott a hangja — és egy világ dőlt össze ben­nem ... — Miért? — érdeklődtem rész­véttel. — Talán már nem jó­ a Drabács bácsi májasa? — De igen, — suttogta elhaló hangon — csakhogy kiderült, hogy már másfél év óta Pestről szerzi be a kenőmájast a KÖZERT-ből... Németh Zoltán QVio mugijaráz Tito (a jugoszláv munkáshoz): Mit panaszkodik? Látja, milyen nagyszerűen kiegészítjük egymást? — Mi ketten együtt kitesszük két átlagos jóltáplált polgár testsúlyát. Acheson a bárban — Acsikám, milyen erősen szorítod a derekamat! — Neked még szerencséd van darling, a délutáni tanácskozáson Attleenek a nyakát szorongattam.

Next