Ludas Matyi, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1951-01-18 / 3. szám

ti a Cmiártumát­­ A Bamert jutalma Múlt év november 26-án a Bamert, amely egy államosított vál­lalat bányagépek és mechanikai szállítógépek gyártására, felajánlást tett 20 db szénkaparó-berendezés le­szállítására. Ehhez tudni kell, hogy a Népgazdasági Tanács már előző­ig utasította a Bamertet húsz da­rab kaparógép előállítására. S en­nek következtében a Bamert aján­latát úgy értelmezték, hogy az év végéig összesen negyven gépet fog leszállítani. A Bamert riadtan tiltakozott és ismertette a Tervhi­vatallal azt a levelezését, amelyben el van mondva, hogy a Bamert ere­detileg a megrendelt 20 db gép he­lyett­­csak ötöt tud szállítani, mert nem volt birtokában a szükséges anyag. (Klingelnberg fogazású ke­rekek, krómnikkel kovácsolt dara­bok, Gall-lánc és egyebek.) De „fe­szíteni“ akarta a tervteljesítést s „öntevékenyen" elutazott Győrbe és Ózdra és utánanézett, hogy a szük­séges anyagok ott nincsenek-e rak­táron. S mikor rájött, hogy ott van­nak, (s mert lehetségesnek tartotta, hogy onnan, ahol vannak, meg­kapja őket), lehetségesnek tartotta, hogy a hivatalos rendelésből szállí­­tásra vállalt öt darabon túl még tizenkét darabot fog szállítani, így jött volna ki a húsz, (?) amit a bá­nyászértekezleten fölajánlott s amit, általában negyvennek értettek. Hogy-hogynem — az iratokból nem egészen világos — tervteljesí­tés esetére harmincezer forint pré­miumot ígértek a Bamert dolgozói­nak. (Goda főosztályvezető.) Sőt ennek egyharmadát, tízezer forintot, már ki is fizették. Holott a Terv­hivatal nem látta a tervet teljesí­tettnek s a prémium kifizetését nem engedélyezte. Most úgy áll a dolog, hogy a Bamert húsz kaparó­géppel a tervet és a felajánlást is teljesítettnek véli és szeretné a hátralékos húszezret is kifizetni. Mi viszont a felajánlások ügyét nem látjuk kellőképen rendezettnek. A Bamert 1950 dec. 23-i „feljegy­zésében“ ezt írja: „Mint utóbb tudomásunkra jutott, a Bányász Szakszervezet a 20 db általunk felajánlott kaparóvályút úgy értelmezte, hogy az már a ko­rábban vállalt 20 db-on felül ér­tendő. Ez a körülmény azonban összes fölöttes hatóságaink előtt is nyilvánvalóan lehetetlenségnek kell, hogy tűnjön." De a Bányász Szakszervezet előtt csak akkor „tűnhetett“ volna lehe­tetlenségnek, ha tudta volna, hogy az eredeti húsz kaparógépet a Ba­mert eredetileg nem vállalta. Vár­jon tudta-e? GÁBOR ANDOR Akasztó A Kiskőrös és Dunatetétlen közti országúton fekszik Akasztó község, Csengőd közelében. On­nan kaptunk egy levelet az is­kola húsz dolgozójának petróleu­máról, amelyet, húsz liternyi mennyiségben már minden fó­rum megítélt, de Balázs Béni szövetkezeti kiskirály, mégsem adott ki, mert, azt mondta, a ta­nítóknak is egyenként kell sort állaniuk egy-egy liter petróleu­mukért. A levél így végződik: „Érdekes lenne, ha egyszer Lu­das Matyi is itt lenne sort állni az akasztói dolgozók között. Sokat hallana Balázs Béniről és isme­rőseiről, csupa olyasmit, amit az akasztói dolgozók nem mernek elmondani a gyűléseken. Hallana szép meséket kisistenek basásko­­dásáról, bújócskát játszó flanel­lekről, meg nem rendelt lisztről, eltagadott cukorról, stb., stb. Egy egész számon keresztül szóra­koztathatná ezekkel olvasóit. Ta­lán megtanulnák belőle a többi község dolgozói: milyen szövet­kezeti ügyvivőt kell választaniuk, ha azt akarják, hogy sajátjuk le­gy­en a Szövetkezet, ha azt akar­ják, hogy a gyermekeikből szocia­lista embert nevelő pedagóguso­kat támogassák. Egy ilyen láto­gatás és mese­csokor után eset­leg rájönnének arra, hogy a Szö­vetkezet csakugyan az övék s hogy annak ügyvitelét igenis jo­guk van elenőrizni s talán ki­jönnének Akasztóra a SZÖVOSZ- tól is, hogy egy kis tapasztalat­­cserét szervezzenek." Nem tudjuk, mikor kerülünk ki Akasztóra, de addig is a SZÖ­­VOSZ figyelmébe és a kiskőrösi pártszervezet figyelmébe ajánl­juk az akasztói szövetkezetet. Nézzék meg, mi van ott, úgy lát­szik, találni fognak egyetmást. Mi fáj a kuláknak? — Volt röntgenvizsgálaton Zsíros szomszéd? — Voltam. — Aztán mit találtak a gyomrában? — A földm­ívesszövetkezetet. Eisenhower a legnagyobb titokban érkezett Párisba Schuman. Az rendben van tábornokom, hogy maga a legnagyobb titokban jött Párisba, tie hogy fogjuk a franciákat a legnagyobb titokban rávenni, hogy meg­haljanak értünk?! Poros úr, aki házunkban a „régi­vágású úriembereket“ képviseli, kö­rülbelül olyan arccal járkál állan­dóan a világban, mint egy ürü, amely ebben a pillanatban kapta a hírt, hogy a nagybátyját éppen most eszik a nagy vendéglőben cék­lával. Tegnap azonban a szokottnál is ürűbb ábrázattal állított meg a lépcsőházban. — Azt ugye tudja, hogy az én fiam hülye? — kérdezte váratlan fordulattal Poros úr. — Nem tudom — vallottam be szégyenkezve. — Eddig mindig azt hallottam róla, hogy a legokosabb gyerek a házban. — Kitől? — vonta fel a szemöl­dökét Poros úr. — Magától. — Én is hülye vagyok — mondta férfiasan Poros úr. — Mert arra a hülye gyerekre csak egy hülye ember mondhatja, hogy okos. Tessék csak elképzelni, mi­lyen kínos látszatba kevert. Jön be tegnap este hozzám két békebizott­sági tag, azt mondják, hogy a ház megindította a küzdelmet a sorbaál­lás ellen, ennek a háznak a lakói többet nem fognak sorbaállni. Kér­dezték, helyeslem-e. Nyitott ajtókat döngetnek uraim, mondtam nekik, mert a mi családunkból eddig még senki se állt sorba. Erre megszólal az én hülye fiam, hogy azt mondja, csak én, meg anyu, meg Erzsi, meg apu, de külön álltunk sorba, akkor az nem számít sorbaállásnak, ugye, azt mondta apu, tegyünk úgy, mintha nem ismernénk egymást, ha szólok hozzá a sorban, úgy meg­pofoz, hogy leesik az a dinnyefe­jem. Képzelheti, Guriga úr, azt a kínos helyzetet. Szerencsére rögtön rápirítottam a gyerekre, mondtam, ne hazudj Pistike, szégyeld magad, én a te korodban sose hazudtam! Erre azt­ mondja, hogy hát mikor kezdted, apu? Majd elsüllyedtem a föld alá, kérem. - O. — Önnek erre csak ennyi meg­jegyzése van? Kérem, én nem tu­dom hol tanulja ezeket a dolgokat a gyerek, mikor tőlem csak szépet jót és nemeset tanulhat! Szeren­csére kérem elkezdtek beszélni a békebizottsági tagok a takarékos­ságról, a békebizottság indít kérem egy versenyt, hogy akinek a gáz- és villanyszámlája a legnagyobb csökkenést mutatja az előző havi­hoz képest, az kap kérem egy szép könyvet. Nagyon szép és nemes gondolat, mondom én. Erre megszó­lal kérem az én hülye fiam, hogy akkor ti mért pazaroljátok a vil­lanyt apu, tegnap is égett a lakás­ban minden villany és amikor Erzsi azt mondta, hogy ég minden vil­lany a lakásban, te azt mondtad, hogy nem baj, kibírjuk. Ezt mondta kérem az én hülye fiam, így blamál­ja az apját. Szerencse, hogy tudják róla az egész házban kérem, hogy egy hülye hazudozó kölyök, a jövő héten akarom a lé­lektaniba vinni kérem ... Aztán az újságolvasásról beszéltek kérem a békebizottsági tagok, én erre meg­mondtam nekik őszintén az igazsá­got, hogy nekünk öt újság jár, erre azt mondja Pistike, hogy ne lódíts apu, mert egy se jár, tegnap is kértem a gangon az újságosnénitől egy újságot, hogy már én is olvas­hassak egyszer egy újságot és az újságos néni azt mondta, hogy ne­künk nem ad,­­mert ő csak előfize­tőknek ad és mi nem vagyunk elő­fizetők .. . Hát hallott már ilyet kérem? Most itt állok a hülye ha­zudozó fiam miatt kérem az egész ház előtt azzal a látszattal, hogy mi nem olvasunk újságot, sorbaál­­lunk és pazarlunk, kisül a szemem kérem... — Igen — mondtam egy kis kár­örömmel. — Most itt állnak. Re­mélem, levonja ebből a tanulságot? — Hogyne kérem — csillant fel Poros úr szeme. — Soha többé nem engedem be azt a hülye kölyköt a szobába, ha vendégek vannak. Mert most miatta fordítják félre az emberek a fejüket, ha meglátnak. Gergely Miklós Tito konyhája — Itt a dollárja, hé. Készen van már az a falnivaló? — Én már tálalnám, de nem akar megpuhulni.

Next