Ludas Matyi, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1951-01-18 / 3. szám

ti a Cmiártumát A Bamert jutalma Múlt év november 26-án a Bamert, amely egy államosított vállalat bányagépek és mechanikai szállítógépek gyártására, felajánlást tett 20 db szénkaparó-berendezés leszállítására. Ehhez tudni kell, hogy a Népgazdasági Tanács már előzőig utasította a Bamertet húsz darab kaparógép előállítására. S ennek következtében a Bamert ajánlatát úgy értelmezték, hogy az év végéig összesen negyven gépet fog leszállítani. A Bamert riadtan tiltakozott és ismertette a Tervhivatallal azt a levelezését, amelyben el van mondva, hogy a Bamert eredetileg a megrendelt 20 db gép helyettcsak ötöt tud szállítani, mert nem volt birtokában a szükséges anyag. (Klingelnberg fogazású kerekek, krómnikkel kovácsolt darabok, Gall-lánc és egyebek.) De „feszíteni“ akarta a tervteljesítést s „öntevékenyen" elutazott Győrbe és Ózdra és utánanézett, hogy a szükséges anyagok ott nincsenek-e raktáron. S mikor rájött, hogy ott vannak, (s mert lehetségesnek tartotta, hogy onnan, ahol vannak, megkapja őket), lehetségesnek tartotta, hogy a hivatalos rendelésből szállításra vállalt öt darabon túl még tizenkét darabot fog szállítani, így jött volna ki a húsz, (?) amit a bányászértekezleten fölajánlott s amit, általában negyvennek értettek. Hogy-hogynem — az iratokból nem egészen világos — tervteljesítés esetére harmincezer forint prémiumot ígértek a Bamert dolgozóinak. (Goda főosztályvezető.) Sőt ennek egyharmadát, tízezer forintot, már ki is fizették. Holott a Tervhivatal nem látta a tervet teljesítettnek s a prémium kifizetését nem engedélyezte. Most úgy áll a dolog, hogy a Bamert húsz kaparógéppel a tervet és a felajánlást is teljesítettnek véli és szeretné a hátralékos húszezret is kifizetni. Mi viszont a felajánlások ügyét nem látjuk kellőképen rendezettnek. A Bamert 1950 dec. 23-i „feljegyzésében“ ezt írja: „Mint utóbb tudomásunkra jutott, a Bányász Szakszervezet a 20 db általunk felajánlott kaparóvályút úgy értelmezte, hogy az már a korábban vállalt 20 db-on felül értendő. Ez a körülmény azonban összes fölöttes hatóságaink előtt is nyilvánvalóan lehetetlenségnek kell, hogy tűnjön." De a Bányász Szakszervezet előtt csak akkor „tűnhetett“ volna lehetetlenségnek, ha tudta volna, hogy az eredeti húsz kaparógépet a Bamert eredetileg nem vállalta. Várjon tudta-e? GÁBOR ANDOR Akasztó A Kiskőrös és Dunatetétlen közti országúton fekszik Akasztó község, Csengőd közelében. Onnan kaptunk egy levelet az iskola húsz dolgozójának petróleumáról, amelyet, húsz liternyi mennyiségben már minden fórum megítélt, de Balázs Béni szövetkezeti kiskirály, mégsem adott ki, mert, azt mondta, a tanítóknak is egyenként kell sort állaniuk egy-egy liter petróleumukért. A levél így végződik: „Érdekes lenne, ha egyszer Ludas Matyi is itt lenne sort állni az akasztói dolgozók között. Sokat hallana Balázs Béniről és ismerőseiről, csupa olyasmit, amit az akasztói dolgozók nem mernek elmondani a gyűléseken. Hallana szép meséket kisistenek basáskodásáról, bújócskát játszó flanellekről, meg nem rendelt lisztről, eltagadott cukorról, stb., stb. Egy egész számon keresztül szórakoztathatná ezekkel olvasóit. Talán megtanulnák belőle a többi község dolgozói: milyen szövetkezeti ügyvivőt kell választaniuk, ha azt akarják, hogy sajátjuk legyen a Szövetkezet, ha azt akarják, hogy a gyermekeikből szocialista embert nevelő pedagógusokat támogassák. Egy ilyen látogatás és mesecsokor után esetleg rájönnének arra, hogy a Szövetkezet csakugyan az övék s hogy annak ügyvitelét igenis joguk van elenőrizni s talán kijönnének Akasztóra a SZÖVOSZ- tól is, hogy egy kis tapasztalatcserét szervezzenek." Nem tudjuk, mikor kerülünk ki Akasztóra, de addig is a SZÖVOSZ figyelmébe és a kiskőrösi pártszervezet figyelmébe ajánljuk az akasztói szövetkezetet. Nézzék meg, mi van ott, úgy látszik, találni fognak egyetmást. Mi fáj a kuláknak? — Volt röntgenvizsgálaton Zsíros szomszéd? — Voltam. — Aztán mit találtak a gyomrában? — A földmívesszövetkezetet. Eisenhower a legnagyobb titokban érkezett Párisba Schuman. Az rendben van tábornokom, hogy maga a legnagyobb titokban jött Párisba, tie hogy fogjuk a franciákat a legnagyobb titokban rávenni, hogy meghaljanak értünk?! Poros úr, aki házunkban a „régivágású úriembereket“ képviseli, körülbelül olyan arccal járkál állandóan a világban, mint egy ürü, amely ebben a pillanatban kapta a hírt, hogy a nagybátyját éppen most eszik a nagy vendéglőben céklával. Tegnap azonban a szokottnál is ürűbb ábrázattal állított meg a lépcsőházban. — Azt ugye tudja, hogy az én fiam hülye? — kérdezte váratlan fordulattal Poros úr. — Nem tudom — vallottam be szégyenkezve. — Eddig mindig azt hallottam róla, hogy a legokosabb gyerek a házban. — Kitől? — vonta fel a szemöldökét Poros úr. — Magától. — Én is hülye vagyok — mondta férfiasan Poros úr. — Mert arra a hülye gyerekre csak egy hülye ember mondhatja, hogy okos. Tessék csak elképzelni, milyen kínos látszatba kevert. Jön be tegnap este hozzám két békebizottsági tag, azt mondják, hogy a ház megindította a küzdelmet a sorbaállás ellen, ennek a háznak a lakói többet nem fognak sorbaállni. Kérdezték, helyeslem-e. Nyitott ajtókat döngetnek uraim, mondtam nekik, mert a mi családunkból eddig még senki se állt sorba. Erre megszólal az én hülye fiam, hogy azt mondja, csak én, meg anyu, meg Erzsi, meg apu, de külön álltunk sorba, akkor az nem számít sorbaállásnak, ugye, azt mondta apu, tegyünk úgy, mintha nem ismernénk egymást, ha szólok hozzá a sorban, úgy megpofoz, hogy leesik az a dinnyefejem. Képzelheti, Guriga úr, azt a kínos helyzetet. Szerencsére rögtön rápirítottam a gyerekre, mondtam, ne hazudj Pistike, szégyeld magad, én a te korodban sose hazudtam! Erre azt mondja, hogy hát mikor kezdted, apu? Majd elsüllyedtem a föld alá, kérem. - O. — Önnek erre csak ennyi megjegyzése van? Kérem, én nem tudom hol tanulja ezeket a dolgokat a gyerek, mikor tőlem csak szépet jót és nemeset tanulhat! Szerencsére kérem elkezdtek beszélni a békebizottsági tagok a takarékosságról, a békebizottság indít kérem egy versenyt, hogy akinek a gáz- és villanyszámlája a legnagyobb csökkenést mutatja az előző havihoz képest, az kap kérem egy szép könyvet. Nagyon szép és nemes gondolat, mondom én. Erre megszólal kérem az én hülye fiam, hogy akkor ti mért pazaroljátok a villanyt apu, tegnap is égett a lakásban minden villany és amikor Erzsi azt mondta, hogy ég minden villany a lakásban, te azt mondtad, hogy nem baj, kibírjuk. Ezt mondta kérem az én hülye fiam, így blamálja az apját. Szerencse, hogy tudják róla az egész házban kérem, hogy egy hülye hazudozó kölyök, a jövő héten akarom a lélektaniba vinni kérem ... Aztán az újságolvasásról beszéltek kérem a békebizottsági tagok, én erre megmondtam nekik őszintén az igazságot, hogy nekünk öt újság jár, erre azt mondja Pistike, hogy ne lódíts apu, mert egy se jár, tegnap is kértem a gangon az újságosnénitől egy újságot, hogy már én is olvashassak egyszer egy újságot és az újságos néni azt mondta, hogy nekünk nem ad,mert ő csak előfizetőknek ad és mi nem vagyunk előfizetők .. . Hát hallott már ilyet kérem? Most itt állok a hülye hazudozó fiam miatt kérem az egész ház előtt azzal a látszattal, hogy mi nem olvasunk újságot, sorbaállunk és pazarlunk, kisül a szemem kérem... — Igen — mondtam egy kis kárörömmel. — Most itt állnak. Remélem, levonja ebből a tanulságot? — Hogyne kérem — csillant fel Poros úr szeme. — Soha többé nem engedem be azt a hülye kölyköt a szobába, ha vendégek vannak. Mert most miatta fordítják félre az emberek a fejüket, ha meglátnak. Gergely Miklós Tito konyhája — Itt a dollárja, hé. Készen van már az a falnivaló? — Én már tálalnám, de nem akar megpuhulni.