Ludas Matyi, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1951-10-25 / 43. szám

h Ilyen vevő is van A pultnál: Csak mutogasson drág­a Mmuumat: gyerünk kérem rám nyugodtan, van időm bőven, gyerünk. Nem érek rá ácsoroani­ ráérek, dolgozó­­k­ vagyok. pénztárnál: gyerünk kérem. A csomagolónál: Mozgás, mozgás. A kijáratnál: Csak meséld drágám vidékről jattom­, indul a vonatom! nyugodtan, van időm, ráérek. . LUDAS MATYI A MAGYAR DIVATCSARNOKBAN | Nyitás | Délelőtt 11 óra van. A bejárati ajtónál komoly tömeg préselődik, várják a nyitást. Dacosan néznek befelé, arcukon ez van, nekem pré­dikálhattok fegyelemről, meg effé­lékről, én ju­szt is préselődöm. Pon­tosan 11-kor nyitás. A tömeg betó­dul, izgatott táskákban rohan a be­szerzési források felé. Megkérdem kísérőnket: lenne valami hátránya a vevőknek abból, ha nem ácsorog­nának itt órákkal a nyitás előtt? Válasz: semmi a világon. Hát ak­kor miért rohannak úgy? Kérdezd meg. Megkérdem: asszonyság, miért rohan úgy? Dühösen rámmordul csak úgy futtában, hogy a rák a ve­tésre ne menjen! Ezt értem. De miért rohan a többi ? Az áruház Versenyhíradója je­lenti: globális tervteljesítés szep­temberben 106,7%, a III. tervne­­gyedben 108,5%. A Szövetosztály tervét 120%-ra teljesítette. Füzes Istvánná (Harisnyaosztály) szep­temberben 3600 vevőt szolgált ki, tervét 172%-ban teljesítette. A Gazda­ mozgalmoron belül a dolgozók eddig mintegy 10 000,5 forint ér­tékű megtakarítást vállaltak. Az áruház 28 osztályának mintegy 600 dolgozója 100%-ig átérzi a munka­verseny jelentőségét. Kellőt... Harmadnap, amikor végig­megyek a cipőosztályon, egy se nem kövér, se nem sovány mama karján látok egy édes­, eleven, fekete köly­kök — Hogy hívják ezt a gyereket? — kérdem. — Zolika. — Nahát, Zo­lika, — mondom — majd gyere el legközelebb, ha a másik két pár cipőt elkoptattad. Nem is kell ma­mát hoznod, idetalálsz te már ma­gad is... teszik, nem javítják ki a hibájukat. A múltkor például nekem támadtál, az osztályértekezleten, hogy nem segítettem elcipelni a vállfákat. Én­­önkritikát gyakoroltam. Megmond­tam, hogy én vagyok a legjobb el­adó, hát miért éppen én cipeljem azokat a vacak vállfákat? És ho­gyan javítsam ki a hibámat, amikor sajnos, tökéletes vagyok? Panaszkönyv — dicsérőkönyv1 Úgy látszik, hogy ebben az áru­házban jó munka folyik, nemhiába a Belkereskedelmi minisztérium leg­jobb vállalata. A II. negyed vándor­zászlója is az övék. De legyünk óvatosak, nézzük meg a panasz­könyvet. Átlapozzuk, hát csupa di­cséret van benne. Miféle panasz­könyv az, amely tele van dicsére­tekkel? Ezt igazán meg kell dicsér­nünk. Kérem a panaszkönyvet! — Milyen a kritikai szellem a dolgozók között, szaktársnő ? — Remek. Kitűnő, fenomenális. Úgy megkritizáljuk egymást, hogy csak úgy ropog. A múltkor is úgy odamondtam annak a Babuseknek, hogy csak no. — És hogy állunk az önkritika terén ? — Hát... nem a legjobban. A szaktársak nem szeretn­e önkriti­kát gyakorolni és ha már ezt meg­ A vevő sem angyal. Ellesett párbeszéd. — Van női ballonkabát? — Jelenleg nincs, ké­rem. — Kék sincs? — Nincs, ké­rem. — Drapp sincs? — Jelenleg nincs, kérem. — Egyáltalában nincs, kérem ballonkabát? —Egyáltalában nincs, kérem. — És mikor lesz? — A jövő héten tessék bejönni. — Akkor lesz kék? — Azt előre nem tudom, kérem. — És drapp? — Azt sem tudom, kérem. — Ezen a héten nem lesz? — Nem, kérem. — Kék sem? — Nem, kérem. És drapp sem. — Miért olyan ideges kisasszony? Micsoda modor ez? Kérem a pa­naszkönyvet! — Tarján vállalatvezető elvtárs me­séli. A visszaélések elkerülése végett gyermekcipőt csak annak szolgá­lunk ki, aki a szóbanforgó gyereket is magával hozza. Egy napon fel­megyek a cipőosztályra és látok egy kövér mamát, karján eleven, édes kis kölyökkel. — Hogy hívják a ki­csit? — kérdem. Lacika. — Nahát, Lacika — mondom — mindjárt kapsz egy szép kis cipőt a bácsitól... Másnap ismét felmegyek a cipő­­osztályra és látok egy eleven, édes kis fekete kölyköt egy sovány mama karján. — Hogy hívják a kicsit? — kérdem. — Józsika. — Nahát, Jó­zsika, — mondom, bár a gyerek is­merős volt egy kicsit — mindjárt kapsz a bácsitól egy szép kis ki­kísérőnk, Árvai Anna elvtársnő, versenyfelelős, időnként megrántja a kabátomat. — Elvtárs, rajzolja­tok le egy csomagolót... Kifejtem, hogy nézeteim szerint az eladó kü­lönb munkát végez, mint a csoma­goló, mert mit­­csinál a csomagoló? Csomagol és kész. Kísérőnk elné­zően mosolyog: — Hogy tévedsz! A csomagoló munkája a legfelelősségteljesebb, a legnehezebb. Elő­ször is ő ellenőrzi a számlákat és­ ő felelős a hibákért. Azonkívül csomagol. Azonkívül a rossz vevő, aki az eladónál még nyájas és a pénztárnál még csak aprókat toppant, a csomagolónál már fúj és toporzékol... És ezt a csomagoló, mint egy angyal tűri, közben vigyáz a számokra és arra, hogy annak a vevőnek, aki egy csuprot vett, ne adjon oda egy bi­ciklit... Ó, a csomagoló, mit tud­játok, mi az a csomagoló... — Mi voltál te, Árvai elvtársnő, mielőtt függetlenítettek? — Csomagoló... — mondja és szemérmesen földre süti a szemét. Gádor Béla Tanulságos történet A szőke: Én készen veszem a pocgyulát. A fekete: Én csináltatom. A szőke: Én készet vettem. A fekete Én, sajnos, csináltattam Árvai Anna, versenyfelelős, a Versenyhíradó szerkesztője Kovács Brigitta, a tánccsoport tehetséges tagja Horváth Eszter, akit a Versenyhíradó „Tüske" rovata meg­­szurkált és azóta példa­­mutatóan dolgozik KvcAe­e*: 4 fÖLDALATtI ... A Magyar Divatcsarnok vezetőinek sok gondot okoz a blokk, amellyel kettős baj van. Néha nehéz elolvasni a gyorsan odavetett szöveget, szá­mokat, máskor pedig hiba csúszik az összeadásba. Az első hiba könnyen orvosolható: többször kell elolvasni, amíg meg­érti az ember. Igaz ugyan, hogy a Tüske, a Divatcsarnok versenyhír­­adójának vidáman dorgáló rovata szerint még egy patikus sem tudta megfejteni az eléje kerülő cédulát, ami r­­á nem jött, hogy az a Divat­­.twi nők egyzéke és nem orvosi re­cept. Ebben a viccben van egy kis túlzás. A blokkok egyre olvashatób­bak, az esetleges hibákat pedig észreveszi a revízió. Legutóbb pályázatot hirdetett a Divatcsarnok. A verseny­híradóban közöltek egy jegyzéket, amelyre szándékosan sok­ hibát írtak. Azt kell megfejteni, hány hiba van rajta. Seregestől érkeztek megfejtések. Ez a szellemi torna is elősegíti az ügyet: a jövőben még jobban vigyáznak az eladók a blokkírásnál. Pár nappal ezelőtt az áruház egyik üzletvezetője ellenőrző körútján azt látta, hogy egy eladó a rejtvényt fejti. — Rájött már arra, hogy hány hiba van a blokk körül? — kérdezte az üzletvezető. — Öt hibát fedeztem fel — hang­zott a válasz. — Tévedés! Hat hiba vanl A leg­nagyobb hiba ugyanis az, hogy munkaidő alatt fejd a rejtvényt, amikor vevő áll a pult előtt .P. A cipőosztályon — Nénikém, harminckilences ma­gasszárú cipő csak a jövő héten lesz — Nem baj, kedveském, majd megvárom. Ez is megoldás? — Szaktársak — mondta Somogyi József, a férfi konfekció helyettes osztályvezetője — megérdemlem a kritikát. Az osztályomon valóban rossz a kollektív szellem, a nehe­zebb munkát mindenki a másikra tolja, ígérem, hogy a hibát kijavít­juk. Somogyi szaktárs úgy javította ki a hibát, hogy mindent maga csinál.

Next