Ludas Matyi, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1951-10-25 / 43. szám
h Ilyen vevő is van A pultnál: Csak mutogasson drága Mmuumat: gyerünk kérem rám nyugodtan, van időm bőven, gyerünk. Nem érek rá ácsoroani ráérek, dolgozók vagyok. pénztárnál: gyerünk kérem. A csomagolónál: Mozgás, mozgás. A kijáratnál: Csak meséld drágám vidékről jattom, indul a vonatom! nyugodtan, van időm, ráérek. . LUDAS MATYI A MAGYAR DIVATCSARNOKBAN | Nyitás | Délelőtt 11 óra van. A bejárati ajtónál komoly tömeg préselődik, várják a nyitást. Dacosan néznek befelé, arcukon ez van, nekem prédikálhattok fegyelemről, meg effélékről, én juszt is préselődöm. Pontosan 11-kor nyitás. A tömeg betódul, izgatott táskákban rohan a beszerzési források felé. Megkérdem kísérőnket: lenne valami hátránya a vevőknek abból, ha nem ácsorognának itt órákkal a nyitás előtt? Válasz: semmi a világon. Hát akkor miért rohannak úgy? Kérdezd meg. Megkérdem: asszonyság, miért rohan úgy? Dühösen rámmordul csak úgy futtában, hogy a rák a vetésre ne menjen! Ezt értem. De miért rohan a többi ? Az áruház Versenyhíradója jelenti: globális tervteljesítés szeptemberben 106,7%, a III. tervnegyedben 108,5%. A Szövetosztály tervét 120%-ra teljesítette. Füzes Istvánná (Harisnyaosztály) szeptemberben 3600 vevőt szolgált ki, tervét 172%-ban teljesítette. A Gazda mozgalmoron belül a dolgozók eddig mintegy 10 000,5 forint értékű megtakarítást vállaltak. Az áruház 28 osztályának mintegy 600 dolgozója 100%-ig átérzi a munkaverseny jelentőségét. Kellőt... Harmadnap, amikor végigmegyek a cipőosztályon, egy se nem kövér, se nem sovány mama karján látok egy édes, eleven, fekete kölykök — Hogy hívják ezt a gyereket? — kérdem. — Zolika. — Nahát, Zolika, — mondom — majd gyere el legközelebb, ha a másik két pár cipőt elkoptattad. Nem is kell mamát hoznod, idetalálsz te már magad is... teszik, nem javítják ki a hibájukat. A múltkor például nekem támadtál, az osztályértekezleten, hogy nem segítettem elcipelni a vállfákat. Énönkritikát gyakoroltam. Megmondtam, hogy én vagyok a legjobb eladó, hát miért éppen én cipeljem azokat a vacak vállfákat? És hogyan javítsam ki a hibámat, amikor sajnos, tökéletes vagyok? Panaszkönyv — dicsérőkönyv1 Úgy látszik, hogy ebben az áruházban jó munka folyik, nemhiába a Belkereskedelmi minisztérium legjobb vállalata. A II. negyed vándorzászlója is az övék. De legyünk óvatosak, nézzük meg a panaszkönyvet. Átlapozzuk, hát csupa dicséret van benne. Miféle panaszkönyv az, amely tele van dicséretekkel? Ezt igazán meg kell dicsérnünk. Kérem a panaszkönyvet! — Milyen a kritikai szellem a dolgozók között, szaktársnő ? — Remek. Kitűnő, fenomenális. Úgy megkritizáljuk egymást, hogy csak úgy ropog. A múltkor is úgy odamondtam annak a Babuseknek, hogy csak no. — És hogy állunk az önkritika terén ? — Hát... nem a legjobban. A szaktársak nem szeretne önkritikát gyakorolni és ha már ezt meg A vevő sem angyal. Ellesett párbeszéd. — Van női ballonkabát? — Jelenleg nincs, kérem. — Kék sincs? — Nincs, kérem. — Drapp sincs? — Jelenleg nincs, kérem. — Egyáltalában nincs, kérem ballonkabát? —Egyáltalában nincs, kérem. — És mikor lesz? — A jövő héten tessék bejönni. — Akkor lesz kék? — Azt előre nem tudom, kérem. — És drapp? — Azt sem tudom, kérem. — Ezen a héten nem lesz? — Nem, kérem. — Kék sem? — Nem, kérem. És drapp sem. — Miért olyan ideges kisasszony? Micsoda modor ez? Kérem a panaszkönyvet! — Tarján vállalatvezető elvtárs meséli. A visszaélések elkerülése végett gyermekcipőt csak annak szolgálunk ki, aki a szóbanforgó gyereket is magával hozza. Egy napon felmegyek a cipőosztályra és látok egy kövér mamát, karján eleven, édes kis kölyökkel. — Hogy hívják a kicsit? — kérdem. Lacika. — Nahát, Lacika — mondom — mindjárt kapsz egy szép kis cipőt a bácsitól... Másnap ismét felmegyek a cipőosztályra és látok egy eleven, édes kis fekete kölyköt egy sovány mama karján. — Hogy hívják a kicsit? — kérdem. — Józsika. — Nahát, Józsika, — mondom, bár a gyerek ismerős volt egy kicsit — mindjárt kapsz a bácsitól egy szép kis kikísérőnk, Árvai Anna elvtársnő, versenyfelelős, időnként megrántja a kabátomat. — Elvtárs, rajzoljatok le egy csomagolót... Kifejtem, hogy nézeteim szerint az eladó különb munkát végez, mint a csomagoló, mert mitcsinál a csomagoló? Csomagol és kész. Kísérőnk elnézően mosolyog: — Hogy tévedsz! A csomagoló munkája a legfelelősségteljesebb, a legnehezebb. Először is ő ellenőrzi a számlákat és ő felelős a hibákért. Azonkívül csomagol. Azonkívül a rossz vevő, aki az eladónál még nyájas és a pénztárnál még csak aprókat toppant, a csomagolónál már fúj és toporzékol... És ezt a csomagoló, mint egy angyal tűri, közben vigyáz a számokra és arra, hogy annak a vevőnek, aki egy csuprot vett, ne adjon oda egy biciklit... Ó, a csomagoló, mit tudjátok, mi az a csomagoló... — Mi voltál te, Árvai elvtársnő, mielőtt függetlenítettek? — Csomagoló... — mondja és szemérmesen földre süti a szemét. Gádor Béla Tanulságos történet A szőke: Én készen veszem a pocgyulát. A fekete: Én csináltatom. A szőke: Én készet vettem. A fekete Én, sajnos, csináltattam Árvai Anna, versenyfelelős, a Versenyhíradó szerkesztője Kovács Brigitta, a tánccsoport tehetséges tagja Horváth Eszter, akit a Versenyhíradó „Tüske" rovata megszurkált és azóta példamutatóan dolgozik KvcAee*: 4 fÖLDALATtI ... A Magyar Divatcsarnok vezetőinek sok gondot okoz a blokk, amellyel kettős baj van. Néha nehéz elolvasni a gyorsan odavetett szöveget, számokat, máskor pedig hiba csúszik az összeadásba. Az első hiba könnyen orvosolható: többször kell elolvasni, amíg megérti az ember. Igaz ugyan, hogy a Tüske, a Divatcsarnok versenyhíradójának vidáman dorgáló rovata szerint még egy patikus sem tudta megfejteni az eléje kerülő cédulát, ami rá nem jött, hogy az a Divat.twi nők egyzéke és nem orvosi recept. Ebben a viccben van egy kis túlzás. A blokkok egyre olvashatóbbak, az esetleges hibákat pedig észreveszi a revízió. Legutóbb pályázatot hirdetett a Divatcsarnok. A versenyhíradóban közöltek egy jegyzéket, amelyre szándékosan sok hibát írtak. Azt kell megfejteni, hány hiba van rajta. Seregestől érkeztek megfejtések. Ez a szellemi torna is elősegíti az ügyet: a jövőben még jobban vigyáznak az eladók a blokkírásnál. Pár nappal ezelőtt az áruház egyik üzletvezetője ellenőrző körútján azt látta, hogy egy eladó a rejtvényt fejti. — Rájött már arra, hogy hány hiba van a blokk körül? — kérdezte az üzletvezető. — Öt hibát fedeztem fel — hangzott a válasz. — Tévedés! Hat hiba vanl A legnagyobb hiba ugyanis az, hogy munkaidő alatt fejd a rejtvényt, amikor vevő áll a pult előtt .P. A cipőosztályon — Nénikém, harminckilences magasszárú cipő csak a jövő héten lesz — Nem baj, kedveském, majd megvárom. Ez is megoldás? — Szaktársak — mondta Somogyi József, a férfi konfekció helyettes osztályvezetője — megérdemlem a kritikát. Az osztályomon valóban rossz a kollektív szellem, a nehezebb munkát mindenki a másikra tolja, ígérem, hogy a hibát kijavítjuk. Somogyi szaktárs úgy javította ki a hibát, hogy mindent maga csinál.