Ludas Matyi, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1951-08-23 / 34. szám

EGY AMERIKAI HÖLGY LEVELET IRT MOZARTNAK, HOGY SZEREZ­ZEN NEKI EGY ZENEMŰVET AZ AMERIKAI KATONASÁG RÉSZÉRE LEFOGLALJAK AZ ANGOL KLUBOKAT visszaélt a vendéqjoqqall! NORVÉG DIAKOK KUTYÁT HOLD- TEK AJÁNDÉKBA MARSHALLNAK. nu i im; ozervuu i nvi TITO: Mi az, hoqy szervusz Utó?! KUTYA: Kolleqák vagyunk. Én Is a Marshall kutyája vagyok. FASISZTA PARTOT ALAKÍTOTT MUSSOLINI UNOKAÖCCSE. TRUMAN: Hallom, hoqy fasiszta pártot alakított. Megvárt hozzá az önbizalma? AZ UNOKAOCCS: Igen. Bízom ön bent 6 Újítók panaszkodnak ? ? ‘ 1 fik, Uzemfcnntartó esztergályosok, il­letve lakatosok vagyunk a Buda­pesti Ceinentáru Vállalatnál. Kö­rűidéiül öt hónapja, hogy beadtuk újításunkat, egy negykazeitás prést. Az újítás el is készült, már három honapja üzemben van és napi huszonnégy órát dolgozik. A három hónap leteltével reklamál­tuk az újításért járó díjazást. Többszöri utánjárásra azt a vá­laszt kaptuk, hogy ,nemigen van gazdasági eredménye. De azt is vsak akkor tudjuk meg, ha majd gyártásra kiadjuk és a kalkuláció megérkezik a vállalathoz. Három kérdés merül fel: I. Ha nagyon kicsi a gazdasági eredmény, akkor miért akarja a vállalat kiadni tö­meggyártásra? 2. Miért függ egy újítás sorsa egy vállalat beruhá­zási tervétől, ami hat hónap múlva lesz időszerű. 3. Miért nem lehet eredményt kimutatni, amikor egy hasonló külföldi présgép 150— 170.000 forintba kerül, a mienk pe. dig használt anyagból van elő­állítva 18—20.000 forintért. Amel­lett kisebb, könnyebben kezelhető és 120—170 darab cementlappal többet csinál ugyanannyi idő alatt, mint a külföldi gép. Kedves Ludas Matyi, te tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre? Mészáros János esztergályos. Kovács József lakatos, Kulcsár János lakatos, VIII., Asztalos S.-u. 12. Kedves Ludas Matvi! Alkotmányunk bizlositju a jól végzett munka után járó üdülést. En is megkaptam szabadságomul és kétheti üdülésre indultam jele­segemmel és kétéves kislányom­mal. Becsomagoltunk fürdőruhái, könyveket, játékokat és mivel köz­ségünkben húsjegy nincsen beve­zetve, vittünk egy pár csirkét a kislányom részére. Minden jól indult, elhelyezked­tünk a kocsiban, a kalauz kezelte a jegyünket, udvariasan köszönt és ment tovább. Már Pesthez közeledtünk, mikor az addig szép csendben meghú­zódó csirkék türelmetlen csipo­gásba kezdtek, amire felfigyelt a kalauz és 7 forint 90 fillér meg­fizetésére szólított fel, mondván, hogy csirkét saját fogyasztásra is, díjmentesen csak személyvonaton szabad szállítani és a gyorsvonati utas tartozik jegyet váltani a csirke számára is. Nem akartam szabadságom je­lentős részét utánjárásokkal töl­teni és ettől való félelmemben, hogy valamilyen poros rendelettel a Máv végül is bebizonyította volna igazát, lefizettem a 7.90-et a mindössze 75 dkg-os pár csirke jegyváltása fejében. Most azt kérdem én, ha már a vasút megengedi, hogy saját fo­gyasztásra egy pár csirkét vihet az utas személyvonaton, a majd­nem 100%-kal drágább gyorsvona­ton miért bünteti a dolgozót to­vábbi 7.90-nel? Földes Sándor, Pásztó Az érdekeltek hozzászólnak A balkereskedelmi minisztérium titkárságának sajtócsoportja közli Győri Imréné „Eqy éj Székesfehérvá­ron" cimú levelével kapcsolatban, hoqy hasonló szállodahiány, sajnos, méqlgen sok vidéki y árosban- feinv álíTTtr- 1952-ee tervévben ezen a té­ren is sok hiányossáq foq megszűnni új szállodák építésével. Uqyancsak a belkereskedelmi mi­nisztérium -titkárságának sajtócso­portja közli Tiszai Judit levelével kapcsolatban, hoqy a jeqyhivatalok félfogadási ideje a levél meqirásakor fél ötiq tartott, mert a jeqyhivatalok dolgozói fél öt után egyéb munkái­kor végezték. Egyébként azok, akik ff ötig nem érnek rá, kedden és pénteken este nyolcig jöhetnek. A kiadott vásárlási könyvet azért nem bélyegezték le, mert a jeqyhiva­talok qyors felállítása során az első napokban nem tudták ellátni vala­mennyi jeqyfiókot bélyegzővel. Hol itt a megoldás? Negyeves kislányomat meg má­jus középén lelkűiméin éuesanyam- nuz ouuape'slre parnonapi nyara­lásra. Májusra leikuullem veie a jegyes élelmiszereket, persze lejei, vajai és kenyeret nem tudott vinni egesz hónapra. A kislány élelmi­szer jegyet aztan megproDaltuk át­iratul Budapestre. A szolnoki vá­rosi lanacsnal kaptam élelmiszer- kijelentőt, amit a ház- es tomb- bizaimi igazoiasavai együtt tel- küldtem édesanyámnak. Az Or­szágos Jegykozpont azonban a gyerek bejelentőjét követelte. A nelyzet azonban az, hogy bejelen­teni csak 16 éven felüli személye­ket lehet, gyermekek csak szüleik bejelentőlapján szerepelhetnek. Mi­nekutána én nein költözöm Pestre, kislányomat sem jelenthetem sem innen ki, sem Budapesten be, mert egy négyéves gyerek kijelentőjét, illetve bejelentőjét nem fogadja el a rendőrség. Bejelentő tehát nincs és nem is lehet, de jegyet csak bejelentőre adnak. Lehetséges volna, hogy ezzel le is zárult az ügy? Abban a reményben, hogy nem, közlöm kislányom nevét és jelen­legi tartózkodási helyét: Nagy Ve­ronika, Budapest, VII., Nefelejts-u. 49. II. em. 21. Elvtársi üdvözlettel: NAGY JOZSEFNE, a szolnoki Városi Pártbizottság okt. fel., Szolnok, Kossuth-tér 4. Ludas Mútl/i! A történet l'J47-ben kezdődik az­zal, hogy Molnár Károly Szt. Ist- ván-köruti lakossal együtt lakott leánya és annak családja. Miután mindhárman dolgoztak és pici gye­rek volt, háztartási alkalmazott vi­gyázott a gyerekre, aki illetmény- adó szempontjából (betegbiztosí­tás) M. K- nevén szerepelt. M. K. elköltözött a VII. kerü­letbe és veje Diósi Sándor a ház­tartási alkalmazottat átjelentette saját nevére. Az SZTK ennek tudomásulvéte­lét azzal igazolta vissza, hogy D. S. nevére törzsszámot adóit, amely­rőt őt írásban értesítette. Decemberben új háztartási al­kalmazott lépett be, a régit ki- az újat D. S. bejelentette az újonnan kapott törzsszámra. Január eleje: SZTK-tól értesítés Szt. István-krt-ra (és ezentúl is mindig oda), M. K-nak és D. S- nek, mindketten új törzsszámot kaptak. Január közepe: D. S. levelet írt az SZTK-nak, melyben az elején elmondottakat a törzsszámok pon­tos feltüntetésével megírja és kéri M. K. törzsszámát és a nevén sze­replő háztartási alkalmazottat sztornírozni. Január vége: Levél SZTK-tól, melyben a fentieket visszaigazolja. Február: Állítólagos tartozásért M. K-nál foglalnak a VII. kerület­ben, fenti Szt. István-körúti ház­tartási alkalmazott miatt. D. S. felment az Adóhivatalba és tisztázta, hogy tartozás nincs, ha lenne is, csak D. S-nek lehetne, M. K-nak megszűnt ez a számlája. Tudomásul vették. Április: M. K. nevére és D. S. nevére ugyanaz a tartalmú értesí­tés jött az SZTK-tól, hogy feb­ruárig bezárólag milyen illetmény­adóval vannak megterhelve. Ezen értesítésen a január elején megka­pott törzsszámok szerepeltek. Levél SZTK-nak az ügy tisztá­zására. Július: M. K. törzsszámának fel­tüntetésével M. K. nevére intés jött, hogy februárig bezárólag még tartozik 35 forinttal. D. S: bement az Adóhivatalba és megmutatta a január végi leve­let. Adóhivatal válasza: teljesen igaza van D. S-nek, de miután az SZTK őt fentiekről még soha nem értesítette és a könyvben a számla fennáll, kénytelen lesz foglalni, hacsak az SZTK öt le nem érte­síti, hogy sztornírozza. D. S. írjon az SZTK-nak. D. S. írt: — a Ludas Matyinak. Diósi Sándor. Szt. István-krt. 23. LEVÉL QYÖNQYÖSRŐL Ez év márciusában megalakult Gyöngyösön a Belsped kirendelt­ség. Megkerestük a gyöngyösi ái- lomásfönököt, hogy vasúti forgal­munk lebonyolítására bocsásson rendelkezésünkre helyiséget, ahol vasúti kezelő tisztviselőnk munká­ját elvégezze. Ugyanakkor eljár­tunk a postahivatalban, hogy a vasút által részünkre kijelölt rak­tárhelyiségbe szereljék be a tele font. Tudni kell, hogy a szállít­mányozási szakmában a telefon éppen olyan nélkülözhetetlen szer­szám, mint a vasasnak a kalapács, vagy az asztalosnak a fűrész. Eltelt néhány hét, a hatvani postaigazgatóságtól megjött az en­gedély, a szerelők hónuk alatt a telefonnal meg is jelentek a vasút­állomáson és mi már boldogan ráztuk egymás kezét abban a balga hitben, hogy ezentúl nem kell min­den érdeklődés, felvilágosítás vagy utasítás céljából másfél kilométert gyalogolni városi irodánkból a vasútállomásra és így majd az ed­dig kárbaveszett sok munkaórát a munka elvégzésére fordíthatjuk. Ámde! A vasútállomás zord főnökc- lángpalossal űzte el a telefonsze­relőket, mondván, hogy csak a mis­kolci vasútigazgatóság engedélyez­heti a vasútállomás területén tele­fon felszerelését. Nosza megindult a telefonálások és levelek özöne. Elmúlt a tavasz, megjött a nyár, már az ősz is ko­pogtat, mikor végre pecsétes leve­let kaptunk a miskolci vasútigaz- gatóságtól, melyben értesh, hogy az állomás perronján levő volt Ibusz kalickát bocsátja rendelke­zésünkre és hozzájárul a telefon beszereléséhez. Ismét felsóhajtottunk és már lelki füleinkkel hallottuk vasúti kartársunk jelentkezését... de nem számoltunk — a bürokráciával. A posta illetékes tisztviselője ugyanis kijelentette, hogy a telefon nem vezethető be a vasútigazgatóság hozzájárulása dacára sem, mert eredetileg a vasútállomás területén levő raktárirodába kértük, most pedig egész máshol, a vasútállo­más területén levő Ibusz-pavillon- ról van szó. És bár a két helyiség közötti távolság száz méter sincs, újból kérnünk kell a hatvani posta- igazgatóságtól a telefon felszerelé­sének engedélyezését. Közben Gyöngyösön sztahano­vista élüzemek nőttek ki a földből, a dolgozók munkalendülete és szo­cialista öntudata túlteljesíti a fel­emelt ötéves tervet, Dunapentelén felépül az első szocialista város, Lengyelországban Varsó romjai­ból hatalmas világvárost építenek. A Szovjetunióban sivatagokat dús termőfölddé változtatnak, Gyön­gyösön pedig azokat a közléseket, amelyeket a téves kapcsolást is beleszámítva, öt perc alatt el le­hetne intézni, csak a néhány ezer éve jól bevált gyalogküldönc útján tehetjük meg. Kartársaim nevében és nemzet- gazdaságunk érdekében kérem a Ludas Matyii, közölje sirámunkat, h'átha meghatódnak az illetékesek és mégis csak felszerelik a hónapok óta nélkülözhetetlen telefont. Márkus István, a gyöngyösi Belsped Kirendeltség adm. felelőse. A megtalált kocsi C\7~----------------­&Q , m m 1 A Ludas Matyi augusztus 2-i számában közölték, hogy nyolc MAV-próbakdcsi eltűnt. Ezek kö­zül egyet megtaláltam. Ez a szol­noki MA V ]árómüjavító üv-ben van futójavításon. Felhívtam rá az osztályvezető figyelmét. Meg állapították, hogy valóban a kere­sett kocsik egyike. Az osztályve­zető megígérte, hogy az illetékes szervet értesítik. Mint becsületes megtaláló szá­mot tarlók a cikkben ígéri nagy érdemrend egynyolcad részére. Joó Imre, bognár, Szolnok, Kórósi-u. 26/1. SEGÍTSÉG! Kedves Ludas Matyi! Szeretnénk megkérni, hogy fá­radj ki hozzánk a Budai Járási Tanácshoz a XI. kér. Zsom- bolyai-u. 5. szám alá és menj le az alagsorba. Ez az alagsor tu­lajdonképpen pincehelyiség, de kinevezték alagsornak, mert az lényegesen szebben hangzik. De akármilyen szépen hangzó nevet kap, nem alkalmas arra, hogy három „termében" összezsúfolva több mint hetven ember dolgoz­zék. Pedig így van már hónapok óta. Kedves Ludas Matyi, te ta­lán ki tudnád nyomozni, hogy a bürokrácia útvesztőjének melyik zugában kallódik egy év óta a Budai Járási Tanács elhelyezési ügye. Pedig már készültünk is a költözködésre, csomagoltunk, se­lejteztünk, hitelt igényeltünk, csak éppen nem költözködtünk. Most is a pincében találsz meg bennünket, de már nagyon sze­retnénk feljönni onnan. A Járási Tanács DISZ szer­vezetének vezetősége nevében: Varga Ilona titkár. Miért vagyok még mindig pelenkában? Kedves Ludas Matyi! Sok töp­rengés után arra az elhatározásra jutottam_ hogy én is hozzád fordu­lok segítségért. Dacára annak, hogy már egy éves elmúltam, még mindig pelen­kában élek, de sietek gyorsan hoz­zátenni, hogy ez nem az én hibám és nem a mamám hibája, egysze­rűen nem találunk technikai meg­oldást. Mamám és cn már hóna­pok óta járjuk a várost, de sehol nem kapunk egyetlen pelenkapótló edényt sem. Néhány magánszek­tornál ugyan mulattak hasonló jellegű edényeket, de a mamám felvilágosította őket, hogy für­désre lavórt használunk. Az Edény- bolt NV néhány üzletében úgy néz­tek a mamámra, mintha ők nem is igy kezdték volna a gyermek­ségüket. Néhány üzletben viszont sajnálkozva kijelentették, hogy piílana'nyiiag csak nappali edé­nyeik vannak: és én pelenkában maradtam. így jutottam arra a gon­dolatra, hogy megkérlek téged: ird meg, hogy a legifjabbak hol szerzik be szépszámú edényeiket és segíts hozzá, hogy én is, mint'a legifijabbak egyik legifijabb tagja hozzájussak egy ilyen egyszerű kis edényhez. Válaszodat várva üd­vözlünk. Kajuk Gyuszika, egyéves kisgyerek, Bp., VII., Nefelejts-u. 65. <4 legifijabbak edényeit mi raj­zoljuk, de nem hisszük, hogy Gyu­szika problémája megoldódnék, ha rajzolnánk neki is egyet. így hát jobbnak véltük a levelet közzé­tenni. (Szerk.) Rejtély a XVIII. kerületben A XVIII. kerületben, Pestszent- Icrincen lakom, ahol ä Szervestrágya NV-nek járó dsszeqeket a Fővárosi Díjbeszedő KV 18. pénztára szedi be. A házban még egy lakó van. Midőn 1950-ben ki akartam fizetni a reám eső összeqet, a Díjbeszedő KV nem fogadta el azzal, hoqy az eqész házra eső összeget fizessem be. A ház má­sik lakója nem volt hajlandó fizetni és én sem voltam hajlandó helyette fizetni. Tavaly júniusban véqre a másik lakó albérlői hajlandók voltak a főbérlőre eső tartozást kifizetni, ekkor kifizettem az eqész hátralévő összeqet és nyugtát kaptam róla. Most Július 9-én meqjelent a Díj­beszedő KV díjbeszedője eqy 1950. V.—Vl.-I hátralékos 14.40 forintos összeqű számlával. Én bemutattam az 1950-ben kapott nyuqtát, amely bizonyította, hoqy hátralékos tarto­zás nincs, de a díjbeszedő azt vála­szolta, hoqy őt ez nem érdekli, ha nem fizetek, kikapcsolja a villanyt. Tudtam, hoqy nem tartozom,' ezért nem is fizettem, mire a villanyomat kikapcsolták. Másnap elmentem a Díjbeszedő KV pénztár 18. kirendelt- séqéhez és bemutattam a tavalyi nyuqtát, amely 52.20 forintról szólt, űk azt mondták, hoqy ez csak néqy hónapra szól. Hiába magyaráztam, hoay néqy hónapra nem fizethetünk 52.20 forintot, amikor eqy hónapra 7.70 forint jár a két lakás után. Nem én vaqyok az egyedüli a XVIII. kerületből, aki nem tudja meqérteni, hoqy a Díjbeszedő KV 18. kirendelt- séqénél hogyan számolnak és a dol- qozók által kifizetett ősszeqeket ho­gyan és hová könyvelik. Az ilyen üqyek elintézésére órákat kell távol­maradni munkánktól és sajnos méqsem érünk el eredményt, duplán kell fizetni. Bóka Jolán, Vili., Vörös Hadsereq-útja 244.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék