Ludas Matyi, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1951-08-23 / 34. szám
EGY AMERIKAI HÖLGY LEVELET IRT MOZARTNAK, HOGY SZEREZZEN NEKI EGY ZENEMŰVET AZ AMERIKAI KATONASÁG RÉSZÉRE LEFOGLALJÁK AZ ANGOL KLUBOKAT visszaélt a vendégjoggall! NORVÉG DIÁKOK KUTYÁT HÜLDTEK AJÁNDÉKBA MARSHALLNAK. nuimozervuu nvi TITO: Mi az, hogy szervusz Utó?! KUTYA: Kollegák vagyunk. Én is a Marshall kutyája vagyok. FASISZTA PÁRTOT ALAKÍTOTT MUSSOLINI UNOKAÖCCSE. TRUMAN: Hallom, hogy fasiszta pártot alakított. Megvárt hozzá az önbizalma? AZ UNOKAÖCCS: Igen. Bízom ön bent . Újítók panaszkodnak Üzemfenntartó esztergályosok, illetve lakatosok vagyunk a Budapesti Cementáry Vállalatnál. Körülbelül öt hónapja, hogy beadtuk újításunkat, egy négykazettás prést. Az újítás el is készült, már három hónapja üzemben van és napi huszonnégy órát dolgozik. A három hónap leteltével reklamáltuk az újításért járó díjazást. Többszöri utánjárásra azt a választ kaptuk, hogy ,nemigen van gazdasági eredménye. De azt is csak akkor tudjuk meg, ha majd gyártásra kiadjuk és a kalkuláció megérkezik a vállalathoz. Három kérdés merül fel: 1. Ha nagyon kicsi a gazdasági eredmény, akkor miért akarja a vállalat kiadni tömeggyártásra? 2. Miért függ egy újítás sorsa egy vállalat beruházási tervétől, ami hat hónap múlva lesz időszerű. 3. Miért nem lehet eredményt kimutatni, amikor egy hasonló külföldi présgép 150— 170.000 forintba kerül, a mienk pedig használt anyagból van előállítva 18—20.000 forintért. Amellett kisebb, könnyebben kezelhető és 120—170 darab cementlappal többet csinál ugyanannyi idő alatt, mint a külföldi gép. Kedves Ludas Matyi, te tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre? Mészáros János esztergályos, Kovács József lakatos, Kulcsár János lakatos, VIII., Asztalos S.u. 12. Kedves Ludas Matyi! Alkotmányunk biztositja a jól végzett munka után járó üdülést. Én is megkaptam szabadságomat és kétheti üdülésre indultam feleségemmel és kétéves kislányommal. Becsomagoltunk fürdőruhát, könyveket, játékokat és mivel községünkben húsjegy nincsen bevezetve, vittünk egy pár csirkét a kislányom részére. Minden jól indult, elhelyezkedtünk a kocsiban, a kalauz kezelte a jegyünket, udvariasan köszönt és ment tovább. Már Pesthez közeledtünk, mikor az addig szép csendben meghúzódó csirkék türelmetlen csipogásba kezdtek, amire felfigyelt a kalauz és 7 forint 90 fillér megfizetésére szólított fel, mondván, hogy csirkét saját fogyasztásra is, díjmentesen csak személyvonaton szabad szállítani és a gyorsvonati utas tartozik jegyet váltani a csirke számára is. Nem akartam szabadságom jelentős részét utánjárásokkal tölteni és ettől való félelmemben, hogy valamilyen poros rendelettel a Máv végül is bebizonyította volna igazát, lefizettem a 7.90-et a mindössze 75 dkg-os pár csirke jegyváltása fejében. Most azt kérdem én, ha már a vasút megengedi, hogy saját fogyasztásra egy pár csirkét vihet az utas személyvonaton, a majdnem 100%-kal drágább gyorsvonaton miért bünteti a dolgozót további 7.90-nel? Földes Sándor, Pásztó ? ? C fik. Az érdekeltek hozzászólnak A külkereskedelmi minisztérium titkárságának sajtócsoportja közli Győri Imréné „Egy éj Székesfehérváron" című levelével kapcsolatban, hogy hasonló szállodahiány, sajnos, még igen sok vidéki városban fennváltott- 1952-es tervéiben ezen a téren is sok hiányosság fog megszűnni új szállodák építésével. Ugyancsak a belkereskedelmi minisztériumtitkárságának sajtócsoportja közli Tiszai Judit levelével kapcsolatban, hogy a jegyhivatalok félfogadási ideje a levél megírásakor fél ötig tartott, mert a jegyhivatalok dolgozói fél öt után egyéb munkáikat végezték. Egyébként azok, akik is ötig nem érnek rá, kedden és pénteken este nyolcig jöhetnek. A kiadott vásárlási könyvet azért nem bélyegezték le, mert a jegyhivatalok gyors felállítása során az első napokban nem tudták ellátni valamennyi jegyfiókot bélyegzővel. Hol itt a megoldás? Négyéves kislányomat meg május közepén lelkiiimém édesanyámnat punapestre parnonapi nyaralásra. Májusra lelkitültem vele a jegyes élelmiszereket, persze tejet, vajat és kenyeret nem tudott vinni egesz hónapra. A kislány élelmiszer jegyet aztán megprobáltuk átiratul Budapestre. A szolnoki városi tanácsnál kaptam élelmiszerkijelentőt, amit a ház- és tömbbizalmi igazolásával együtt felküldtem édesanyámnak. Az Országos Jegyközpont azonban a gyerek bejelentőjét követelte. A helyzet azonban az, hogy bejelenteni csak 16 éven felüli személyeket lehet, gyermekek csak szüleik bejelentőlapján szerepelhetnek. Minekutána én nem költözöm Pestre, kislányomat sem jelenthetem sem innen ki, sem Budapesten be, mert egy négyéves gyerek kijelentőjét, illetve bejelentőjét nem fogadja el a rendőrség. Bejelentő tehát nincs és nem is lehet, de jegyet csak bejelentőre adnak. Lehetséges volna, hogy ezzel le is zárult az ügy? Abban a reményben, hogy nem, közlöm kislányom nevét és jelenlegi tartózkodási helyét: Nagy Veronika, Budapest, VII., Nefelejts u. 49. II. em. 21. Elvtársi üdvözlettel: NAGY JÓZSEFNÉ, a szolnoki Városi Pártbizottság okt. fel., Szolnok, Kossuth-tér 4. Ludas Mátli! A történet'47-ben kezdődik azzal, hogy Molnár Károly Szt. István körúti lakossal együtt lakott leánya és annak családja. Miután mindhárman dolgoztak és pici gyerek volt, háztartási alkalmazott vigyázott a gyerekre, aki illetményadó szempontjából (betegbiztosítás) M. K nevén szerepelt. M. K. elköltözött a VII. kerületbe és veje Diósi Sándor a háztartási alkalmazottat átjelentette saját nevére. Az SZTK ennek tudomásulvételét azzal igazolta vissza, hogy D. S. nevére törzsszámot adott, amelyről őt írásban értesítette. Decemberben új háztartási alkalmazott lépett be, a régit ki az újat D. S. bejelentette az újonnan kapott törzsszámra. Január eleje: SZTK-tól értesítés Szt. István-kft-ra (és ezentúl is mindig oda), M. K-nak és D. S- nek, mindketten új törzsszámot kaptak. Január közepe: D. S. levelet írt az SZTK-nak, melyben az elején elmondottakat a törzsszámok pontos feltüntetésével megírja és kéri M. K. törzsszámát és a nevén szereplő háztartási alkalmazottat sztornírozni. Január vége: Levél SZTK-tól, melyben a fentieket visszaigazolja. Február: Állítólagos tartozásért M. K-nál foglalnak a VII. kerületben, fenti Szt. István körúti háztartási alkalmazott miatt. D. S. felment az Adóhivatalba és tisztázta, hogy tartozás nincs, ha lenne is, csak D. S-nek lehetne, M. K-nak megszűnt ez a számlája. Tudomásul vették. Április: M. K. nevére és D. S. nevére ugyanaz a tartalmú értesítés jött az SZTK-tól, hogy februárig bezárólag milyen illetményadóval vannak megterhelve. Ezen értesítésen a január elején megkapott törzsszámok szerepeltek. Levél SZTK-nak az ügy tisztázására. Július: M. K. törzsszámának feltüntetésével M. K. nevére intés jött, hogy februárig bezárólag még tartozik 35 forinttal. D. S. bement az Adóhivatalba és megmutatta a január végi levelet. Adóhivatal válasza: teljesen igaza van D. S-nek, de miután az SZTK őt fentiekről még soha nem értesítette és a könyvben a számla fennáll, kénytelen lesz foglalni, hacsak az SZTK őt le nem értesíti, hogy sztornírozza. D. S. írjon az SZTK-nak. D. S. írt. — a Ludas Matyinak. Diósi Sándor. Szt. István-krt. 23. LEVÉL GYÖNGYÖSRŐL Ez év márciusában megalakult Gyöngyösön a Belsped kirendeltség. Megkerestük a gyöngyösi állomásfőnököt, hogy vasúti forgalmunk lebonyolítására bocsásson rendelkezésünkre helyiséget, ahol vasúti kezelő tisztviselőnk munkáját elvégezze. Ugyanakkor eljártunk a postahivatalban, hogy a vasút által részünkre kijelölt raktárhelyiségbe szereljék be a telefont. Tudni kell, hogy a szállítmányozási szakmában a telefon éppen olyan nélkülözhetetlen szerszám, mint a vasasnak a kalapács, vagy az asztalosnak a fűrész. Eltelt néhány hét, a hatvani postaigazgatóságtól megjött az engedély, a szerelők hónuk alatt a telefonnal meg is jelentek a vasútállomáson és mi már boldogan ráztuk egymás kezét abban a balga hitben, hogy ezentúl nem kell minden érdeklődés, felvilágosítás vagy utasítás céljából másfél kilométert gyalogolni városi irodánkból a vasútállomásra és így majd az eddig kárbaveszett sok munkaórát a munka elvégzésére fordíthatjuk. Ámde! A vasútállomás zord főnökelángpalossal űzte el a telefonszerelőket, mondván, hogy csak a miskolci vasútigazgatóság engedélyezheti a vasútállomás területén telefon felszerelését. Nosza megindult a telefonálások és levelek özöne. Elmúlt a tavasz, megjött a nyár, már az ősz is kopogtat, mikor végre pecsétes levelet kaptunk a miskolci vasútigazgatóságtól, melyben értesli, hogy az állomás perronján levő volt Ibusz kalickát bocsátja rendelkezésünkre és hozzájárul a telefon beszereléséhez. Ismét felsóhajtottunk és már lelki füleinkkel hallottuk vasúti kartársunk jelentkezését... de nem számoltunk a bürokráciával. A posta illetékes tisztviselője ugyanis kijelentette, hogy a telefon nem vezethető be a vasútigazgatóság hozzájárulása dacára sem, mert eredetileg a vasútállomás területén levő raktárirodába kértük, most pedig egész máshol, a vasútállomás területén levő Ibusz-pavillonról van szó. És bár a két helyiség közötti távolság száz méter sincs, újból kérnünk kell a hatvani postaigazgatóságtól a telefon felszerelésének engedélyezését. Közben Gyöngyösön sztahanovista élüzemek nőttek ki a földből, a dolgozók munkalendülete és szocialista öntudata túlteljesíti a felemelt ötéves tervet, Dunapentelén felépül az első szocialista város, Lengyelországban Varsó romjaiból hatalmas világvárost építenek. A Szovjetunióban sivatagokat dús termőfölddé változtatnak, Gyöngyösön pedig azokat a közléseket, amelyeket a téves kapcsolást is beleszámítva, öt perc alatt el lehetne intézni, csak a néhány ezer éve jól bevált gyalogküldönc útján tehetjük meg. Kartársaim nevében és nemzetgazdaságunk érdekében kérem a Ludas Matyit, közölje sirámunkat, hátha meghatódnak az illetékesek és mégis csak felszerelik a hónapok óta nélkülözhetetlen telefont. Márkus István, a gyöngyösi Belsped Kirendeltség adm. felelőse. A megtalált kocsi A Ludas Matyi augusztus 2-i számában közölték, hogy nyolc MAV-próbakocsi eltűnt. Ezek közül egyet megtaláltam. Ez a szolnoki MAV járóműjavító üvben van futójavításon. Felhívtam rá az osztályvezető figyelmét. Megállapították, hogy valóban a keresett kocsik egyike. Az osztályvezető megígérte, hogy az illetékes szervet értesítik. Mint becsületes megtaláló számot tartok a cikkben ígért nagy érdemrend egynyolcad részére. Joó Imre, Bognár, Szolnok, Kórósi u. 26/1. 0 7~----------------&Q,mm1 SEGÍTSÉG! Kedves Ludas Matyi! Szeretnénk megkérni, hogy fáradj ki hozzánk a Budai Járási Tanácshoz a XI. ker. Zsombolyai u. 5. szám alá és menj le az alagsorba. Ez az alagsor tulajdonképpen pincehelyiség, de kinevezték alagsornak, mert az lényegesen szebben hangzik. De akármilyen szépen hangzó nevet kap, nem alkalmas arra, hogy három „termében" összezsúfolva több mint hetven ember dolgozzék. Pedig így van már hónapok óta. Kedves Ludas Matyi, te talán ki tudnád nyomozni, hogy a bürokrácia útvesztőjének melyik zugában kallódik egy év óta a Budai Járási Tanács elhelyezési ügye. Pedig már készültünk is a költözködésre, csomagoltunk, selejteztünk, hitelt igényeltünk, csak éppen nem költözködtünk. Most is a pincében találsz meg bennünket, de már nagyon szeretnénk feljönni onnan. A Járási Tanács DISZ szervezetének vezetősége nevében: Varga Ilona titkár. Miért vagyok még mindig pelenkában? Kedves Ludas Matyi! Sok töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy én is hozzád fordulok segítségért. Dacára annak, hogy már egy éves elmúltam, még mindig pelenkában élek, de sietek gyorsan hozzátenni, hogy ez nem az én hibám és nem a mamám hibája, egyszerűen nem találunk technikai megoldást. Mamám és én már hónapok óta járjuk a várost, de sehol nem kapunk egyetlen pelenkapótló edényt sem. Néhány magánszektornál ugyan mulattak hasonló jellegű edényeket, de a mamám felvilágosította őket, hogy fürdésre lavórt használunk. Az Edénybolt NV néhány üzletében úgy néztek a mamámra, mintha ők nem is így kezdték volna a gyermekségüket. Néhány üzletben viszont sajnálkozva kijelentették, hogy pillanatnyilag csak nappali edényeik vannak, és én pelenkában maradtam. így jutottam arra a gondolatra, hogy megkérlek téged: írd meg, hogy a legifjabbak hol szerzik be szépszámú edényeiket és segíts hozzá, hogy én is, mint a legiffjabbak egyik legiffjabb tagja hozzájussak egy ilyen egyszerű kis edényhez. Válaszodat várva üdvözlünk. Kajuk Gyuszika, egyéves kisgyerek, Bp., VII., Nefelejts u. 65. A A legiffjabbak edényeit mi rajzoljuk, de nem hisszük, hogy Gyuszika problémája megoldódnék, ha rajzolnánk neki is egyet, így hát jobbnak véltük a levelet közzétenni. (Szerk.) Rejtély a XVIII. kerületben A XVIII. kerületben, Pestszent- Lőrincen lakom, ahol a Szervestrágya NV-nek járó összegeket a Fővárosi Díjbeszedő KV 18. pénztára szedi be. A házban még egy lakó van. Midőn 1950-ben ki akartam fizetni a reám eső összeget, a Díjbeszedő KV nem fogadta el azzal, hogy az egész házra eső összeget fizessem be. A ház másik lakója nem volt hajlandó fizetni és én sem voltam hajlandó helyette fizetni. Tavaly júniusban végre a másik lakó albérlői hajlandók voltak a főbérlőre eső tartozást kifizetni, ekkor kifizettem az egész hátralévő összeget és nyugtát kaptam róla. Most július 9-én megjelent a Díjbeszedő KV díjbeszedője egy 1950. V.—VI.-i hátralékos 14,40 forintos összegű számlával. Én bemutattam az 1950-ben kapott nyugtát, amely bizonyította, hogy hátralékos tartozás nincs, de a díjbeszedő azt válaszolta, hogy őt ez nem érdekli, ha nem fizetek, kikapcsolja a villanyt. Tudtam, hogy nem tartozom, ezért nem is fizettem, mire a villanyomat kikapcsolták. Másnap elmentem a Díjbeszedő KV pénztár 18. kirendeltségéhez és bemutattam a tavalyi nyugtát, amely 52.20 forintról szólt, ők azt mondták, hogy ez csak négy hónapra szól. Hiába magyaráztam, hogy négy hónapra nem fizethetünk 52.20 forintot, amikor egy hónapra 7.70 forint jár a két lakás után. Nem én vagyok az egyedüli a XVIII. kerületből, aki nem tudja megérteni, hogy a Díjbeszedő KV 18. kirendeltségénél hogyan számolnak és a dolgozók által kifizetett összegeket hogyan és hová könyvelik. Az ilyen ügyek elintézésére órákat kell távolmaradni munkánktól és sajnos mégsem érünk el eredményt, duplán kell fizetni. Bóka Jolán, Vili., Vörös Hadsereg útja 244.