Ludas Matyi, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1951-08-23 / 34. szám

EGY AMERIKAI HÖLGY LEVELET IRT MOZARTNAK, HOGY SZEREZ­ZEN NEKI EGY ZENEMŰVET AZ AMERIKAI KATONASÁG RÉSZÉRE LEFOGLALJÁK AZ ANGOL KLUBOKAT visszaélt a vendégjoggall! NORVÉG DIÁKOK KUTYÁT HÜLD­­TEK AJÁNDÉKBA MARSHALLNAK. nu­­­im­­ozervuu­­ nvi TITO: Mi az, hogy szervusz Utó?! KUTYA: Kollegák vagyunk. Én is a Marshall kutyája vagyok. FASISZTA PÁRTOT ALAKÍTOTT MUSSOLINI UNOKAÖCCSE. TRUMAN: Hallom, hogy fasiszta pártot alakított. Megvárt hozzá az önbizalma? AZ UNOKAÖCCS: Igen. Bízom ön bent . Újítók panaszkodnak Üzemfenntartó esztergályosok, il­letve lakatosok vagyunk a Buda­pesti Cem­entáry Vállalatnál. Kö­rülbelül öt hónapja, hogy beadtuk újításunkat, egy négykazettás prést. Az újítás el is készült, már három hónapja üzemben van és napi huszonnégy órát dolgozik. A három hónap leteltével reklamál­tuk az újításért járó díjazást. Többszöri utánjárásra azt a vá­laszt kaptuk, hogy ,nemigen van gazdasági eredménye. De azt is csak akkor tudjuk meg, ha majd gyártásra kiadjuk és a kalkuláció megérkezik a vállalathoz. Három kérdés merül fel: 1. Ha nagyon kicsi a gazdasági eredmény, akkor miért akarja a vállalat kiadni tö­meggyártásra? 2. Miért függ egy újítás sorsa egy vállalat beruhá­zási tervétől, ami hat hónap múlva lesz időszerű. 3. Miért nem lehet eredményt kimutatni, amikor egy hasonló külföldi présgép 150— 170.000 forintba kerül, a mienk pe­­dig használt anyagból van elő­állítva 18—20.000 forintért. Amel­lett kisebb, könnyebben kezelhető és 120—170 darab cementlappal többet csinál ugyanannyi idő alatt, mint a külföldi gép. Kedves Ludas Matyi, te tudsz válaszolni ezekre a kérdésekre? Mészáros János esztergályos, Kovács József lakatos, Kulcsár János lakatos, VIII., Asztalos S.­u. 12. Kedves Ludas Matyi! Alkotmányunk biztositja a jól végzett munka után járó üdülést. Én is megkaptam szabadságomat és kétheti üdülésre indultam fele­ségemmel és kétéves kislányom­mal. Becsomagoltunk fürdőruhát, könyveket, játékokat és mivel köz­ségünkben húsjegy nincsen beve­zetve, vittünk egy pár csirkét a kislányom részére. Minden jól indult, elhelyezked­tünk a kocsiban, a kalauz kezelte a jegyünket, udvariasan köszönt és ment tovább. Már Pesthez közeledtünk, mikor az addig szép csendben meghú­zódó csirkék türelmetlen csipo­gásba kezdtek, amire felfigyelt a kalauz és 7 forint 90 fillér meg­fizetésére szólított fel, mondván, hogy csirkét saját fogyasztásra is, díjmentesen csak személyvonaton szabad szállítani és a gyorsvonati utas tartozik jegyet váltani a csirke számára is. Nem akartam szabadságom je­lentős részét utánjárásokkal töl­teni és ettől való félelmemben, hogy valamilyen poros rendelettel a Máv végül is bebizonyította volna igazát, lefizettem a 7.90-et a mindössze 75 dkg-os pár csirke jegyváltása fejében. Most azt kérdem én, ha már a vasút megengedi, hogy saját fo­gyasztásra egy pár csirkét vihet az utas személyvonaton, a majd­nem 100%-kal drágább gyorsvona­ton miért bünteti a dolgozót to­vábbi 7.90-nel? Földes Sándor, Pásztó ? ? C­­ fik. Az érdekeltek hozzászólnak A külkereskedelmi minisztérium titkárságának sajtócsoportja közli Győri Imréné „Egy éj Székesfehérvá­ron" című levelével kapcsolatban, hogy hasonló szállodahiány, sajnos, még igen sok vidéki v­árosban­ fennv­álto­tt- 1952-es tervéiben ezen a té­ren is sok hiányosság fog megszűnni új szállodák építésével. Ugyancsak a belkereskedelmi mi­nisztérium­­titkárságának sajtócso­portja közli Tiszai Judit levelével kapcsolatban, hogy a jegyhivatalok félfogadási ideje a levél megírásakor fél ötig tartott, mert a jegyhivatalok dolgozói fél öt után egyéb munkái­kat végezték. Egyébként azok, akik is ötig nem érnek rá, kedden és pénteken este nyolcig jöhetnek. A kiadott vásárlási könyvet azért nem bélyegezték le, mert a jegyhiva­talok gyors felállítása során az első napokban nem tudták ellátni vala­mennyi jegyfiókot bélyegzővel. Hol itt a megoldás? Négyéves kislányomat meg má­jus közepén lelkiiimém­ édesanyám­­nat punape­stre parnonapi nyara­lásra. Májusra lelkitültem vele a jegyes élelmiszereket, persze tejet, vajat és kenyeret nem tudott vinni egesz hónapra. A kislány élelmi­szer jegyet aztán megprobáltuk át­iratul Budapestre. A szolnoki vá­rosi tanácsnál kaptam élelmiszer­­kijelentőt, amit a ház- és tömb­­bizalmi igazolásával együtt fel­­küldtem édesanyámnak. Az Or­szágos Jegyközpont azonban a gyerek bejelentőjét követelte. A helyzet azonban az, hogy bejelen­teni csak 16 éven felüli személye­ket lehet, gyermekek csak szüleik bejelentőlapján szerepelhetnek. Mi­nekutána én nem­ költözöm Pestre, kislányomat sem jelenthetem sem innen ki, sem Budapesten be, mert egy négyéves gyerek kijelentőjét, illetve bejelentőjét nem fogadja el a rendőrség. Bejelentő tehát nincs és nem is lehet, de jegyet csak bejelentőre adnak. Lehetséges volna, hogy ezzel le is zárult az ügy? Abban a reményben, hogy nem, közlöm kislányom nevét és jelen­legi tartózkodási helyét: Nagy Ve­ronika, Budapest, VII., Nefelejts­ u. 49. II. em. 21. Elvtársi üdvözlettel: NAGY JÓZSEFNÉ, a szolnoki Városi Pártbizottság okt. fel., Szolnok, Kossuth-tér 4. Ludas Mátl­i! A történet­­'­47-ben kezdődik az­zal, hogy Molnár Károly Szt. Ist­­ván­ körúti lakossal együtt lakott leánya és annak családja. Miután mindhárman dolgoztak és pici gye­rek volt, háztartási alkalmazott vi­gyázott a gyerekre, aki illetmény­­adó szempontjából (betegbiztosí­tás) M. K­ nevén szerepelt. M. K. elköltözött a VII. kerü­letbe és veje Diósi Sándor a ház­tartási alkalmazottat átjelentette saját nevére. Az SZTK ennek tudomásulvéte­lét azzal igazolta vissza, hogy D. S. nevére törzsszámot adott, amely­ről őt írásban értesítette. Decemberben új háztartási al­kalmazott lépett be, a régit ki­ az újat D. S. bejelentette az újonnan kapott törzsszámra. Január eleje: SZTK-tól értesítés Szt. István-kft-ra (és ezentúl is mindig oda), M. K-nak és D. S- nek, mindketten új törzsszámot kaptak. Január közepe: D. S. levelet írt az SZTK-nak, melyben az elején elmondottakat a törzsszámok pon­tos feltüntetésével megírja és kéri M. K. törzsszámát és a nevén sze­replő háztartási alkalmazottat sztornírozni. Január vége: Levél SZTK-tól, melyben a fentieket visszaigazolja. Február: Állítólagos tartozásért M. K-nál foglalnak a VII. kerület­ben, fenti Szt. István­ körúti ház­tartási alkalmazott miatt. D. S. felment az Adóhivatalba és tisztázta, hogy tartozás nincs, ha lenne is, csak D. S-nek lehetne, M. K-nak megszűnt ez a számlája. Tudomásul vették. Április: M. K. nevére és D. S. nevére ugyanaz a tartalmú értesí­tés jött az SZTK-tól, hogy feb­ruárig bezárólag milyen illetmény­adóval vannak megterhelve. Ezen értesítésen a január elején megka­pott törzsszámok szerepeltek. Levél SZTK-nak az ügy tisztá­zására. Július: M. K. törzsszámának fel­tüntetésével M. K. nevére intés jött, hogy februárig bezárólag még tartozik 35 forinttal. D. S. bement az Adóhivatalba és megmutatta a január végi leve­let. Adóhivatal válasza: teljesen igaza van D. S-nek, de miután az SZTK őt fentiekről még soha nem értesítette és a könyvben a számla fennáll, kénytelen lesz foglalni, hacsak az SZTK őt le nem érte­síti, hogy sztornírozza. D. S. írjon az SZTK-nak. D. S. írt. — a Ludas Matyinak. Diósi Sándor. Szt. István-krt. 23. LEVÉL GYÖNGYÖSRŐL Ez év márciusában megalakult Gyöngyösön a Belsped kirendelt­ség. Megkerestük a gyöngyösi ál­­lomásfőnököt, hogy vasúti forgal­munk lebonyolítására bocsásson rendelkezésünkre helyiséget, ahol vasúti kezelő tisztviselőnk munká­ját elvégezze. Ugyanakkor eljár­tunk a postahivatalban, hogy a vasút által részünkre kijelölt rak­tárhelyiségbe szereljék be a tele­font. Tudni kell, hogy a szállít­mányozási szakmában a telefon éppen olyan nélkülözhetetlen szer­szám, mint a vasasnak a kalapács, vagy az asztalosnak a fűrész. Eltelt néhány hét, a hatvani postaigazgatóságtól megjött az en­gedély, a szerelők hónuk alatt a telefonnal meg is jelentek a vasút­állomáson és mi már boldogan ráztuk egymás kezét abban a balga hitben, hogy ezentúl nem kell min­den érdeklődés, felvilágosítás vagy utasítás céljából másfél kilométert gyalogolni városi irodánkból a vasútállomásra és így majd az ed­dig kárbaveszett sok munkaórát a munka elvégzésére fordíthatjuk. Ámde! A vasútállomás zord főnöke­­lángpalossal űzte el a telefonsze­relőket, mondván, hogy csak a mis­kolci vasútigazgatóság engedélyez­heti a vasútállomás területén tele­fon felszerelését. Nosza megindult a telefonálások és levelek özöne. Elmúlt a tavasz, megjött a nyár, már az ősz is ko­pogtat, mikor végre pecsétes leve­let kaptunk a miskolci vasútigaz­­gatóságtól, melyben értesli, hogy az állomás perronján levő volt Ibusz kalickát bocsátja rendelke­zésünkre és hozzájárul a telefon beszereléséhez. Ismét felsóhajtottunk és már lelki füleinkkel hallottuk vasúti kartársunk jelentkezését... de nem számoltunk­­ a bürokráciával. A posta illetékes tisztviselője ugyanis kijelentette, hogy a telefon nem vezethető be a vasútigazgatóság hozzájárulása dacára sem, mert eredetileg a vasútállomás területén levő raktárirodába kértük, most pedig egész máshol, a vasútállo­más területén levő Ibusz-pavillon­­ról van szó. És bár a két helyiség közötti távolság száz méter sincs, újból kérnünk kell a hatvani posta­­igazgatóságtól a telefon felszerelé­sének engedélyezését. Közben Gyöngyösön sztahano­vista élüzemek nőttek ki a földből, a dolgozók munkalendülete és szo­cialista öntudata túlteljesíti a fel­emelt ötéves tervet, Dunapentelén felépül az első szocialista város, Lengyelországban Varsó romjai­ból hatalmas világvárost építenek. A Szovjetunióban sivatagokat dús termőfölddé változtatnak, Gyön­gyösön pedig azokat a közléseket, amelyeket a téves kapcsolást is beleszámítva, öt perc alatt el le­hetne intézni, csak a néhány ezer éve jól bevált gyalogküldönc útján tehetjük meg. Kartársaim nevében és nemzet­­gazdaságunk érdekében kérem a Ludas Matyit, közölje sirámunkat, h­átha meghatódnak az illetékesek és mégis csak felszerelik a hónapok óta nélkülözhetetlen telefont. Márkus István, a gyöngyösi Belsped Kirendeltség adm. felelőse. A megtalált kocsi A Ludas Matyi augusztus 2-i számában közölték, hogy nyolc MAV-próbakocsi eltűnt. Ezek kö­zül egyet megtaláltam. Ez a szol­noki MA­V járóműjavító üv­ben van futójavításon. Felhívtam rá az osztályvezető figyelmét. Meg­állapították, hogy valóban a kere­sett kocsik egyike. Az osztályve­zető megígérte, hogy az illetékes szervet értesítik. Mint becsületes megtaláló szá­mot tartok a cikkben ígért nagy érdemrend egynyolcad részére. Joó Imre, Bognár, Szolnok, Kórósi­ u. 26/1. 0­ 7~----------------­&Q,mm1 SEGÍTSÉG! Kedves Ludas Matyi! Szeretnénk megkérni, hogy fá­radj ki hozzánk a Budai Járási Tanácshoz a XI. ker. Zsom­­bolyai­ u. 5. szám alá és menj le az alagsorba. Ez az alagsor tu­lajdonképpen pincehelyiség, de kinevezték alagsornak, mert az lényegesen szebben hangzik. De akármilyen szépen hangzó nevet kap, nem alkalmas arra, hogy három „termében" összezsúfolva több mint hetven ember dolgoz­zék. Pedig így van már hónapok óta. Kedves Ludas Matyi, te ta­lán ki tudnád nyomozni, hogy a bürokrácia útvesztőjének melyik zugában kallódik egy év óta a Budai Járási Tanács elhelyezési ügye. Pedig már készültünk is a költözködésre, csomagoltunk, se­lejteztünk, hitelt igényeltünk, csak éppen nem költözködtünk. Most is a pincében találsz meg bennünket, de már nagyon sze­retnénk feljönni onnan. A Járási Tanács DISZ szer­vezetének vezetősége nevében: Varga Ilona titkár. Miért vagyok még mindig pelenkában? Kedves Ludas Matyi! Sok töp­rengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy én is hozzád fordu­lok segítségért. Dacára annak, hogy már egy éves elmúltam, még mindig pelen­kában élek, de sietek gyorsan hoz­zátenni, hogy ez nem az én hibám és nem a mamám hibája, egysze­rűen nem találunk technikai meg­oldást. Mamám és én már hóna­pok óta járjuk a várost, de sehol nem kapunk egyetlen pelenkapótló edényt sem. Néhány magánszek­tornál ugyan mulattak hasonló jellegű edényeket, de a mamám felvilágosította őket, hogy für­désre lavórt használunk. Az Edény­­bolt NV néhány üzletében úgy néz­tek a mamámra, mintha ők nem is így kezdték volna a gyermek­ségüket. Néhány üzletben viszont sajnálkozva kijelentették, hogy pillanatnyilag csak nappali edé­nyeik vannak, és én pelenkában maradtam. így jutottam arra a gon­dolatra, hogy megkérlek téged: írd meg, hogy a legifjabbak hol szerzik be szépszámú edényeiket és segíts hozzá, hogy én is, mint­ a legiffjabbak egyik legiffjabb tagja hozzájussak egy ilyen egyszerű kis edényhez. Válaszodat várva üd­vözlünk. Kajuk Gyuszika, egyéves kisgyerek, Bp., VII., Nefelejts­ u. 65. A A legiffjabbak edényeit mi raj­zoljuk, de nem hisszük, hogy Gyu­szika problémája megoldódnék, ha rajzolnánk neki is egyet, így hát jobbnak véltük a levelet közzé­tenni. (Szerk.) Rejtély a XVIII. kerületben A XVIII. kerületben, Pestszent- Lőrincen lakom, ahol a Szervestrágya NV-nek járó összegeket a Fővárosi Díjbeszedő KV 18. pénztára szedi be. A házban még egy lakó van. Midőn 1950-ben ki akartam fizetni a reám eső összeget, a Díjbeszedő KV nem fogadta el azzal, hogy az egész házra eső összeget fizessem be. A ház má­sik lakója nem volt hajlandó fizetni és én sem voltam hajlandó helyette fizetni. Tavaly júniusban végre a másik lakó albérlői hajlandók voltak a főbérlőre eső tartozást kifizetni, ekkor kifizettem az egész hátralévő összeget és nyugtát kaptam róla. Most július 9-én megjelent a Díj­beszedő KV díjbeszedője egy 1950. V.—VI.-i hátralékos 14,40 forintos összegű számlával. Én bemutattam az 1950-ben kapott nyugtát, amely bizonyította, hogy hátralékos tarto­zás nincs, de a díjbeszedő azt vála­szolta, hogy őt ez nem érdekli, ha nem fizetek, kikapcsolja a villanyt. Tudtam, hogy nem tartozom,­ ezért nem is fizettem, mire a villanyomat kikapcsolták. Másnap elmentem a Díjbeszedő KV pénztár 18. kirendelt­­ségéhez és bemutattam a tavalyi nyugtát, amely 52.20 forintról szólt, ők azt mondták, hogy ez csak négy hónapra szól. Hiába magyaráztam, hogy négy hónapra nem fizethetünk 52.20 forintot, amikor egy hónapra 7.70 forint jár a két lakás után. Nem én vagyok az egyedüli a XVIII. kerületből, aki nem tudja megérteni, hogy a Díjbeszedő KV 18. kirendelt­­ségénél hogyan számolnak és a dol­­gozók által kifizetett összegeket ho­gyan és hová könyvelik. Az ilyen ügyek elintézésére órákat kell távol­maradni munkánktól és sajnos mégsem érünk el eredményt, duplán kell fizetni. Bóka Jolán, Vili., Vörös Hadsereg­ útja 244.

Next