Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1952-02-28 / 9. szám

A Csőgyár — mondják — olyan, mint a növésben lévő gyerek nad­rágja: mindig kicsi, mindig hozzá kell toldani egy­ darabot. Ugyanez a helyzet a Csőgyárban is: mindig hozzá kell építeni, mindig nagyobb lesz. Most éppen új­­csőgyár épül. Cso­dálatos dolog. Az épület egyik felé­ben még építkeznek, húzzák a falat és a szürke téli égbolt a plafon. A másik felében már két hengersoron gyártják a csöveket. Hogy mi az a hengersor? Kis türelmet, mindjárt azt is megmagyarázom. Először is van a cső. Hogy mi­lyen a cső? Azt hiszem, ezt min­denki tudja. Egy rúd, amelynek ki­fúrták a belsejét. De hogy jön ez létre? Ezt is mindjárt elmondom. Az öntecs — így hívják a nyers­anyagot, amiből a cső lesz — meg­érkezik a gyárba. Mondjuk a cse­peli martinból. Ez az öntecs, avagy másképpen lyuknélküli cső, bekerül a blokkhántoló műhelybe, és ott szép gömbölyűre hámozzák. Azután megfúrják a csövet és mehet a po­kolba, azaz a kemencébe. Több ke­mence van egymás mellett és mind­egyik kemencében más az éghajlat. Mivel ezek a kemencék lejtősen van­nak építve, és a kemencékben gör­gők is vannak, a cső végiggurul rajtuk. A lejtőn bizony már nem lehet megállni. A cső az előhenge­­részhez kerül, aki megkérdezi a csőtől: meleged van, komán ? Na­­gyon melege lehet a komának, mert vörös, mint a rák és időnként kí­sérteties zöld fény lebegi körül Innen kerül aztán a hengersorra. Elérkeztünk a hengersorhoz. A hen­gersor egy sorozat henger, amelyen a cső végigtáncol a tüskéhez. Nehéz egy ilyen cső élete. Itt megint meg­fúrják. A tüske pontosan a megha­tározott átmérőjű lyukat fúrja ki. Ez a tüske, természetesen valami­vel nagyobb, mint a sündisznó tüs­kéje, de ahhoz hasonló. A következő lé és a nyújtás. Itt a másfél méte­res csőből tíz tizenegy méteres cső lesz. Ez a hosszú cső végigszalad a következő hengersoron és ott aztán a­ sok fúrás után véglegesen elfűré­szelik. A fűrész úgy elvágja a leg­vastagabb csövet is, mint a konyha­kés a csabai kolbászt. Azzal a kü­lönbséggel, hogy a csabai kolbász nem csinál tűzijátékot, amikor szét­trancsírozzák a megfelelő nagyságra, a cső viszont igen. Ha még nem vették volna észre, kész is lett a cső. Most már csak adsi­ktálják és aztán nincsen nála külön­, cső szerte a vidékeken. A cső innen a raktárba kerül. De, ha oda kerül, mindennek vége, jobb sorsra érdemesek ezek a jól elkészített, derék, szép szál csövek. Miért nem jó, ha a raktárba kerül­nek? Azt megtudják, ha figyelme­sen elolvassák ezt az oldalt. Mikes György Csőgyári kislexikon ANYAGELLÁTAS: Hát az bizony egy kicsit döcögős. Néha egy félórás is elsétálgatnak, mert nincs elég anyag. Az ilyen séta az emésztést ugyan elősegíti, de a termelést aligha. BUMM! Mondja a tüske, amikor lyukat fúr az anyagba. CSEPELI martinászéi*! Küldjetek jobb minőségű nyersanyagot a cső­gyáriaknak. Sok a selejt a rossz minőség miatt. DIÓSGYŐRIEK! Olvassátok el a csepelieknek küldött üzenetet. Ez néktek is szól. ÉLŐZEM. Ezt a megtisztelő címet szeretné visszaszerezni a Csőgyár. FALIÚJSÁG. Az MSZT faliújságja első helyezett lett a Rákosi Művek faliújság versenyében. GÉPESÍTÉS, a kishengersornál még kézi erővel is dolgoznak, de az új csőgyárban mér minden gépe­sítve van. HIÁNYZÁS. A fizetés utáni napon ötször annyian hiányoznak, mint a fizetés előtti napon. Várjon miért? Azt hiszem nem nehéz kitalálni. JAJ! Ezt viszont mi mondtuk, amikor elszáguldott mellettünk egy vörösen izzó cső. Azt hittük egye­nesen nekünk rohan. KÉMÉNY. Ezt elfelejtették építeni az új csőgyárban. Szerencsére még idejében észrevették. LELKESEDÉS. Ez nem hiányzik a csőgyáriakból. Határidő előtt akar­ják teljesíteni a Rákosi elvtársnak tett felajánlásukat. MENNYISÉG. Volt egy idő, ami­kor csak mennyiségre termeltek. Tudniillik, ha nagy és nehéz csöve­ket csináltak, fittyet hányva a mi­nőségnek és a szükségletnek, akkor előbb tudták teljesíteni a tervet. NŐK. Most már olyan helyeken is dolgoznak nők,­ ahol eddig csak férfiak dolgoztak. A csővágók rend­szerint nők.' ÓZDIAK! Nektek is azt üzenjük, amit a csepelieknek és a diósgyő­rieknek, mindig az PERSZE. Persze nem anyag hibás. Van amikor az aki csőráll- az ered­mény így is, úgy is egy: selejt. Ig­az hibás. Kishengersori részlet A kishengersor nem is olyan kicsi. Brácki István előhengerész fogadja a kemencékből méltóságtelje­sen előgördülő izzó csöveket, és megmutatja nekik az utat, merre kell menniök, ha komoly, használható csö­vek akarnak lenni. Divatbemutató a Csőgyárban Az olvasztárok kék védőszemüveget kapnak, amit különböző formájú álarcokba varrnak bele. Utcai használatra nem alkalmas. Tessék választani. Melyik szebb?! MI EZ? Nemes György, a fúrócsőgyér szta- Madarász Ferencné csővágó,­­hanovistája. Még nem sztahanovista, de az lesz. Kmeeth László forrósztár. A rejtélyes raktár Ha valaki a Csőgyárban a rak­tárról kezd el beszélni, abban a minutumban elhallgatnak, vagy ilye­neket mondanak: ma szép idő van... tegnap még szebb volt... de tegnap­előtt volt a legeslegszebb! Mi lehet a raktárban? — töpreng­tünk. Talán titokzatos kincseket őriznek? Verne Gyula óta semmi sem lehetetlen. Miért olyan furcsák az emberek, ha a raktárról van szó? Valamit el akarnak titkolni előttünk. Mégiscsak kincsek lesznek ott Kinyomoztak: valóban kincsek voltak ott: csövek. Annyi csövet még életemben nem láttam együtt (lásd a raktárról szóló képünket). Ha lefektetnék őket egy­más mellé, akkor elérnének talán egészen Jeruzsálemig is. Ha odáig nem, akkor egy kicsit idébb, monj­­uk Makóig. Honnan van ez a sok cső? 1946- tól egészen a múlt évig a raktárban hordták össze, a fel nem használt, el nem szállított, át nem vett anya­gokat. Most már kitesz vagy 300 vagon csövet Talán spórolós a raktáros? Nem. Hát akkor miért gyűjtötték? Valószínűleg senkinek nem kelle­nek ezek a csövek. Hogy nem kellenek? úgy kellenek mint egy falat kenyér, mint a siva­tagi vándornak az oázis vize ... Egy-két keresztkérdés után rájöt­­tünk. Sose árt, ha van a háznál egy pár csövecske, sosem lehet tudni mire jó. Illetve ők pontosan tudják mire jó. Sok a selejt? Nosza! — mondják egyesek. — Gyerünk a raktárba, pótoljuk onnan. Le vagyok maradva a tervteljesi visszaságban hevernek itt különböző réssel? — mondja valaki. — Nosza, méretű csövek. Mivel nem volt gyerünk a raktárba! Jó a raktár. Bemerészkedtünk a Csőgyár rak­tárába is. Ha itt valaki eltéved, sohasem kerül elő. Nagy össze-Iránytűnk, térképünk és idegenveze- ^olyan^a raktár, mint a mese­lőnk, félúton visszafordultunk. Keli soha ki nem fogyó zsákocska. Nem értjük, hogy miért nem szál-! I­utottá­k el eddig ezeket a csöveket? Fel kell számolni ezt a raktárt! Elmondom néktek milyen ? Hogy mire kell egy ilyen cső. Olyan, mint emberben az ér. Melyben szívedhez fut a vér. Ha elcsavarod a csapot Amit kívántál, megkapod. De, ha nem volnának csövek, Állhatnál ott, mint a cövek. | A gáz is csövön jut hozzád. ] Az olajat is úgy hozzák. | —­ A cső halála: repedés Még azt se mondja: mukk és kész. ‘ De ritkán fordul ez elő. •■Nem tesz ilyet egy rendes cső. Ilyen sajt, a Közértben az ementi­ áll Ez viszont egy csőgyár! selejt. A cső lukacsos, azaz használ­hatatla­n•! A fúrócsőgyárban olyan agy­kaput csináltak, hogy azt csak két ember tudja kinyitni. Kisajtót viszont elfelejtettek vágni. Mivel állandóan ki-be járkálnak, a nagykapu állandóan, nyitva van fallal védekeznek a hideg szél ellen sem lehet kikerülni. Hap­i. A dolgozók spanyol Ötletes megoldás, de a náthát így Egy kis szerelem Minden ellenkező híreszteléssel szemben a Dísz-titkár is lehet sze­relmes. ő sincsen juharfából. A csőgyári Dísz-titkár ismerte ezt a bölcs tételt, szerelmes is volt, mint egy ágyú. A vezetőségi tagok látták a pél­dát, hűen követték a kapott direk­tívákat és minden egyes vezetőségi tag szerelmes lett Még a reszort nélküli vezetőségi tagok is, ami az­tán már igazán nagy szó. A helyzet azonban nem volt egy­szerű. Mert a Disz-titkár szerelmes le­tt az agitprop titkárba, a kultúr­­felelős meg a gazdasági vezetőbe... Nem! ... Várjunk csak!... Az agrt­­proptitkár szerelmes volt a gazda­sági vezetőbe, a kultúrfelelős meg a ... De ez nem is fontos ... Elég annyi, hogy mindenki szerelmes volt. Most képzeljünk el egy ilyen vezetőségi értekezletet. Valószínűleg a következő kérdéseket tárgyalták meg: mini, milyen szép a hold és miért szép? Ki szereti jobban a má­sikat? Meddig szeretsz? Továbbá ki­tárgyalták az örök szerelem fogal­­mát és így tovább. . Nem csoda hát, hogy a Dísz­munkát elhanyagolták. A tagságban ugyan nem volt mindenki szerel­mes, de azért szétszéledtek, ki erre, ki arra, de sohasem a Dísz-napra. Aztán a Disz-napokat sem tartották Egyszer aztán a párttitkár elv­társ beszélt a fejükkel. Úgy, mint egy apa. Azóta minden a legna­gyobb rendben van. Vígan folyik a Disz-munka, egymásután alakulnak a tanulókörök, van már kultúrcso­­port... Én megsúghatom azt is, hogy azonkívül még szerelmesek is. Be­bizonyosodott, hogy lehet Jó Disz­­tag az is, aki szerelmes. De minél előbb. Azt mondja a régi közmondás is: amit ma megtehetsz,­­ ne halaszd holnapra. Versike a csőről Ludas Matyi Főszerkesztő: GÁBOR ANDOR Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ A kiadásért felen a Lapkiadó Vállalat Igazgatója Szerkesztőség: VII., Lenin-krt 9-11. Telefon: 222-271, 221-293. Kiadóhivatal: VII., Lenin-krt 9—11 Telefon: 221-285 Hirdetési osztály: VII., Lenin-körút 9—11. Telefon: 221—285. Terjeszti: Posta Központi Hírlap Iroda 0. V. Előfizetés, személyes ügyfélszolgálat: V., József nádor­tér 1. Telefon: 183-022, 180-850. Budapesti Szikra Nyomda. V., Honvéd­ utca 10 Felelős vezető: Radnóti Károly

Next