Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-24 / 4. szám

Italy is in the Coca-Cola Empire ... Cardinal Asealesi, Archbishop of Naples, blesses the filled bottles ss they roll ofT the production belt. ... Is tho same job fcb^rvedfor an English archbishop?^even make Mr. Rober^tfinshiD COCA COLA Az angol Daily Worker, a kommunisták lapja közli ezt a fényképet. Derek Kar­tonnak egy, a Coca Cola nevű amerikai limonádé Inváziójáról szóló cikkében. A kép aláírása a következő: „Olaszország a Coca Cola birodalmában fekszik ... Ascalesi bíboros, Nápoly érdeke, megáldja a tele palackokat, melyek a ter­melési szalagról legördülnek ... Vájjon egy angol érseknek is el kell-e végeznie ezt a munkát?“ Idézzük még Derek Karton cikkének „Boldogság“ c. fejezetét: „Time, az amerikai hetilap, közli annak az utasításnak szövegét, melyet a Coca Cola — az amerikai imperializmus erősza­kos képviselője — 300 külföldi képviseleté­nek küldött. Az utasítás elrendeli, hogy Coca Cola­­eladók számára gyűléseket kell tartani. Egy nagy naptárat kell a gyűlésterem hom­lokfalára akasztani. A kalendáriumon a gyűlés napjára kell mutatni. — Ez nem egy közönséges nap, embe­­­­rek. Ez nem az, uraim. Vörös ceruzát kell elővenni és karikát kell rajzolni a nap köré. — Ez vörösbetűs nap, amely változást hoz mindenkinek életébe és notesz-köny­vébe, aki most e teremben jelen van... Álljunk meg egy percre és gondolkodjunk el a boldogságon. Itt az utasítás utasítást ad, hogy szüne­tet kell tartani s aztán így folytatni: — Igen, csakugyan boldogságot mond­tam ... Néha az ember elgondolkodik, mi okoz jó érzést neki? Az, hogy valakit bol­doggá tett, hogy valakinek több mosolyt vitt az ajakára ... Több mosoly akkor van az „ember“ aja­kon, ha több Coca Colát adott el.“ A Coca Cola Európában Amerika máso­dik világháborús győzelmének következ­ménye. Sok-sok millió dollár hasznot je­lent, melynek egy részét a harmadik világ­háború előkészítésére használják fel. Mert a Szovjetunióban és a kommunista Kínában az emberek nem attól boldogok, hogy több Coca Colét adnak el. Ezen akar az Atlanti Szövetség változtatni. Becsüljük meg tehenünket — bánjunk vele udvariasan Ahogy azt a naiv pesti elképzeli­ pÁLYi­enő Megtörténik olykor némelyik szemináriumon Aki már egyszer hozzászólt Aki még egyszer sem szólt hozzá Kultúrverseny előtt a falu A „Hajó“ szerkesztőségében Szórakozott későn jövő — Szerkesztő elvtárs, cikket szeretnék írni egy ordító hibáról. — Mi az az ordító hiba? — Tóthné, a Darugyár gondnoknője, aki ordítani szokott és az hiba. — Nem megmondtam Kati, hogy ne itt a fészerben, a tyúkok között próbáljátok a táncokat, látod, most eltanulták... ... aki úgy jön reggel későn a gyárba, mintha este jönne későn haza a kocsmá­ból... TZSzta vizet a poháhrH* t A tisztaság terén volt itt némi összevisszaság. Most azután nagy harc Indult: - ^ Tisztaságot az üzembe, rend a lelke mindennek! Nem volt ilyen visszhangja még felhívásnak serint Erről szólnak újsághírek, plakátok, hanglemezek. Nosza, én is egy pár dolgot versben — nevén­­nevezek. Nem mellékes ügy, teszem fel, a háztáji tisztaság. Itt a „könnyebb ellenállás“ nem is olyan ritkaság. Az a kedves háziasszony vesse reám a követ. Aki rendben, tisztaságban „kisiklást“ el nem követ... Aki sohse kevert még meg főzés közben tűzhelyén Egy kanállal három ételt. Van-e olyan? — kérdem én. Hagymás sültből tejbegrizbe pendlizik a fakanál. Közben mosva nincs, csak nyalva... Van kire ez nem­­talál? S van-e, aki vendégének ételt adván perc alatt. Nem törölt még zsebkendőbe tányért, villát, poharat? Van-e, aki a piacon jó falatot üldözve. Nem dugta még a kisujját tövig egy-egy sülttökbe? Van-e, aki nem dugdosta ujját vajba, tejfölbe? Vélem, egy kis rendcsinálás e téren is elkelne... Van-e, aki nem kóstolt még szőlőt, almát mosatlan? Almát kenni kabátosjhoz, ez a tett sem szokatlan. S hogy ha csupán nőkről szóljak, — Jobbak tán a­­férfiak? Van, aki a tisztaságot követelni érti csak. Eltterüli a lábtörlőt, lába bármily csatakos, úgy törtet be a szobába, mint a karámba a kos. A ruhát szerteszórja, — rakja el a feleség! Hogy ő maga elrakhatná? Nem törődött bele még... Van férj, aki aktáit is ide-oda leteszi. Aztán, hogyha nem találja, a nejeit majd megeszi. — Ide tettem. Hova tetted? Nincs, akárhol keresem. Pfuj, micsoda slendriánság! — még ő mondja hevesen. Van férj, aki főz magának olykor, mikor hazatér. És utána úgy marad a konyha, mint egy csatatér. Kenve, fenve mind a lábas, mind a fazék, mind a tál. A feleség hazajön és, tiszta edényt nem talál. Férje ott benn rádiózik jóllakottan, kéjesen, S szól: — A nagyját elvégeztem. Többit majd te,­­édesem!... Jelzem, még az ilyen férjnél rosszabb, aki takarít. Eltünteti fűzésének árulkodó nyomait! Piszkos lábast, piszkos tálat a helyére beteszi. Tisztát rak a tetejébe s ezzel mintegy fedezi. Kanalát egy avas ronggyal ragacsosra terülve leteszi a tiszták közé, (ötletének örülve.) Krumplihéjat besepri a tűzhely alá kecsesen, S mellét veri: — Jó férj vagyok. Segítek a nejemen!... Tisztasági kampány lévén, fogadalom kellene. Nem lesz kampány a tisztaság! Nem vétünk már mellene!“ A tisztaság védelmére harci fegyvert aki fog. Jól teszi, mert szörnyen piszkos ellenségünk: a­­piszok. Ha legyőzzük, tiszta szemünk a jövőbe bízva néz. Siker titka: tiszta jellem, tiszta fej és tiszta kézi K. TÓTH LENKE: Mire tanít egy amerikai gyermekujság ? — ...és aztán úgy fejbevágta Fredet, hogy az szó nélkül össze­rogyott ... A PÁRIZSI LOUVREBAN — Na, most már az amerikai lá­togatók is meg lesznek elégedve..

Next