Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1952-01-24 / 4. szám
Italy is in the Coca-Cola Empire ... Cardinal Asealesi, Archbishop of Naples, blesses the filled bottles ss they roll ofT the production belt. ... Is tho same job fcb^rvedfor an English archbishop?^even make Mr. Rober^tfinshiD COCA COLA Az angol Daily Worker, a kommunisták lapja közli ezt a fényképet. Derek Kartonnak egy, a Coca Cola nevű amerikai limonádé Inváziójáról szóló cikkében. A kép aláírása a következő: „Olaszország a Coca Cola birodalmában fekszik ... Ascalesi bíboros, Nápoly érdeke, megáldja a tele palackokat, melyek a termelési szalagról legördülnek ... Vájjon egy angol érseknek is el kell-e végeznie ezt a munkát?“ Idézzük még Derek Karton cikkének „Boldogság“ c. fejezetét: „Time, az amerikai hetilap, közli annak az utasításnak szövegét, melyet a Coca Cola — az amerikai imperializmus erőszakos képviselője — 300 külföldi képviseletének küldött. Az utasítás elrendeli, hogy Coca Colaeladók számára gyűléseket kell tartani. Egy nagy naptárat kell a gyűlésterem homlokfalára akasztani. A kalendáriumon a gyűlés napjára kell mutatni. — Ez nem egy közönséges nap, emberek. Ez nem az, uraim. Vörös ceruzát kell elővenni és karikát kell rajzolni a nap köré. — Ez vörösbetűs nap, amely változást hoz mindenkinek életébe és notesz-könyvébe, aki most e teremben jelen van... Álljunk meg egy percre és gondolkodjunk el a boldogságon. Itt az utasítás utasítást ad, hogy szünetet kell tartani s aztán így folytatni: — Igen, csakugyan boldogságot mondtam ... Néha az ember elgondolkodik, mi okoz jó érzést neki? Az, hogy valakit boldoggá tett, hogy valakinek több mosolyt vitt az ajakára ... Több mosoly akkor van az „ember“ ajakon, ha több Coca Colát adott el.“ A Coca Cola Európában Amerika második világháborús győzelmének következménye. Sok-sok millió dollár hasznot jelent, melynek egy részét a harmadik világháború előkészítésére használják fel. Mert a Szovjetunióban és a kommunista Kínában az emberek nem attól boldogok, hogy több Coca Colét adnak el. Ezen akar az Atlanti Szövetség változtatni. Becsüljük meg tehenünket — bánjunk vele udvariasan Ahogy azt a naiv pesti elképzeli pÁLYienő Megtörténik olykor némelyik szemináriumon Aki már egyszer hozzászólt Aki még egyszer sem szólt hozzá Kultúrverseny előtt a falu A „Hajó“ szerkesztőségében Szórakozott későn jövő — Szerkesztő elvtárs, cikket szeretnék írni egy ordító hibáról. — Mi az az ordító hiba? — Tóthné, a Darugyár gondnoknője, aki ordítani szokott és az hiba. — Nem megmondtam Kati, hogy ne itt a fészerben, a tyúkok között próbáljátok a táncokat, látod, most eltanulták... ... aki úgy jön reggel későn a gyárba, mintha este jönne későn haza a kocsmából... TZSzta vizet a poháhrH* t A tisztaság terén volt itt némi összevisszaság. Most azután nagy harc Indult: - ^ Tisztaságot az üzembe, rend a lelke mindennek! Nem volt ilyen visszhangja még felhívásnak serint Erről szólnak újsághírek, plakátok, hanglemezek. Nosza, én is egy pár dolgot versben — nevénnevezek. Nem mellékes ügy, teszem fel, a háztáji tisztaság. Itt a „könnyebb ellenállás“ nem is olyan ritkaság. Az a kedves háziasszony vesse reám a követ. Aki rendben, tisztaságban „kisiklást“ el nem követ... Aki sohse kevert még meg főzés közben tűzhelyén Egy kanállal három ételt. Van-e olyan? — kérdem én. Hagymás sültből tejbegrizbe pendlizik a fakanál. Közben mosva nincs, csak nyalva... Van kire ez nemtalál? S van-e, aki vendégének ételt adván perc alatt. Nem törölt még zsebkendőbe tányért, villát, poharat? Van-e, aki a piacon jó falatot üldözve. Nem dugta még a kisujját tövig egy-egy sülttökbe? Van-e, aki nem dugdosta ujját vajba, tejfölbe? Vélem, egy kis rendcsinálás e téren is elkelne... Van-e, aki nem kóstolt még szőlőt, almát mosatlan? Almát kenni kabátosjhoz, ez a tett sem szokatlan. S hogy ha csupán nőkről szóljak, — Jobbak tán aférfiak? Van, aki a tisztaságot követelni érti csak. Eltterüli a lábtörlőt, lába bármily csatakos, úgy törtet be a szobába, mint a karámba a kos. A ruhát szerteszórja, — rakja el a feleség! Hogy ő maga elrakhatná? Nem törődött bele még... Van férj, aki aktáit is ide-oda leteszi. Aztán, hogyha nem találja, a nejeit majd megeszi. — Ide tettem. Hova tetted? Nincs, akárhol keresem. Pfuj, micsoda slendriánság! — még ő mondja hevesen. Van férj, aki főz magának olykor, mikor hazatér. És utána úgy marad a konyha, mint egy csatatér. Kenve, fenve mind a lábas, mind a fazék, mind a tál. A feleség hazajön és, tiszta edényt nem talál. Férje ott benn rádiózik jóllakottan, kéjesen, S szól: — A nagyját elvégeztem. Többit majd te,édesem!... Jelzem, még az ilyen férjnél rosszabb, aki takarít. Eltünteti fűzésének árulkodó nyomait! Piszkos lábast, piszkos tálat a helyére beteszi. Tisztát rak a tetejébe s ezzel mintegy fedezi. Kanalát egy avas ronggyal ragacsosra terülve leteszi a tiszták közé, (ötletének örülve.) Krumplihéjat besepri a tűzhely alá kecsesen, S mellét veri: — Jó férj vagyok. Segítek a nejemen!... Tisztasági kampány lévén, fogadalom kellene. Nem lesz kampány a tisztaság! Nem vétünk már mellene!“ A tisztaság védelmére harci fegyvert aki fog. Jól teszi, mert szörnyen piszkos ellenségünk: apiszok. Ha legyőzzük, tiszta szemünk a jövőbe bízva néz. Siker titka: tiszta jellem, tiszta fej és tiszta kézi K. TÓTH LENKE: Mire tanít egy amerikai gyermekujság ? — ...és aztán úgy fejbevágta Fredet, hogy az szó nélkül összerogyott ... A PÁRIZSI LOUVREBAN — Na, most már az amerikai látogatók is meg lesznek elégedve..