Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1952-11-13 / 46. szám
Vállalatunk dolgozóinak megoszlott a véleménye Barlagi Gergelyt illetően. Az egyik tábor kissé hibbantnak tartotta, a többiek öntudatos karrieristának, ő viszont csak mosolygott az efféle véleményeken . Az események engem fognak igazolni — hajtogatta rejtélyesen. Eláruljuk, hogy Barlagi — minden túlóratérítés nélkül — éjszakánként is benn időzött a vállalatnál. Meg is indokolta: — Egyszer mégis csak lesz éjszakai ellenőrzés! És akkor kit találnak az ellenőrök a hivatalban késő éjszaka? Barlagit. Édes álom helyett kigörnyed Íróasztalára észszerű újításokon törve a fejét? Barlagi! — De hiszen nappal is dolgozhatsz! — hangzott az ellenvetés. Barlagi diadalmasan felkiáltott: — Mi abban a vicc? Nappal az egész ország dolgozik! ... Egy szeles őszi éjszakán éppen kiterjedt magánlevelezését intézte a hivatalban. (A hivatal gépén, a hivatal papírján.) Lenke néninek írt vidékre szívhezszóló sorokat: „... és ne felejtkezzen meg rólunk, Lenke néni, a disznóöléskor, különösen a májast kedveljük...“ És ekkor léptek be a szobába az ellenőrök. Ezért a percért érdemes volt virrasztani. Barlagi nem volt a szavak embere. Inkább a szónoklatokat kedvelte. Rögtön rázendített: — Késő éjszaka is dolgozom. Építem az országot, mert a legfőbb érték az ember, azaz a termelékenység és a szocializmus! Az ellenőrök hozzászoktak a meglepetés adta zavarhoz, s egyikőjük barátságosan megkérdezte: — Miért dolgozik ilyen késő éjjel, kartárs? Ez az! Ezt a kérdést várta már hosszú-hosszú hónapok óta. Meg is volt rá a gondosan megfogalmazott válasz, amelynek elhangzása után könny kellett volna hogy ellepje az ellenőrök szemét és egyikőjüknek megindultan csak ennyit kellett volna mondania: — Hát igen! Vannak még nagy és dicső elmék, akik ismeretlenül dolgoznak a nép javáért! És mi boldogan üdvözöljük önt elsőnek, mielőtt előléptetésre, sztahanovistának és Kossuth-díjra ajánlanánk! Ha az ember nagyon vár valamit már hosszú ideje és az hirtelen bekövetkezik akkor a jól megfogalmazott mondanivalók a semmibe oszlanak és szánalmas dadogás veszi kezdetét, így járt Barlagi is. — Izé ... illetve ... azért maradtam bent, hogy ... hogy ... kidolgozzam azt az észszerűsítést, amely szerint... vagyis hogy ... hogyan lehetne a munkaidőt megrövidíteni ... mert ugyebár a túlóra ... Az egyik ellenőr diszkréten megcsipkedte magát és miután meggyőződött róla, hogy nem álmodik, az írógéphez lépett — Ez a tervezet eleje? — érdeklődött. A levél árulkodott: Lenke néni májasairól fecsegett — Ez társadalmi munka, — dadogott Barlagi — építem a kapcsolatot a város és a falu között. A falu azé, aki megműveli, a májas azé, aki elfogyasztja. . Az ellenőrök megértően néztek egymásra. Ebben a pillanatban ahhoz a csoporthoz tartoztak, amely hibbantnak minősítette Barlagit De még mielőtt nézetüket nyilvánították volna, élesen megszólalt a telefon. Barlagi a kagylóhoz ugrott. — Halló! — mondta érces hangon a telefonba. Várt, amíg a fél elmondta mondókáját, majd így válaszolt: — Hogyne, nagyon szívesen, bármikor. Ilyenkor is boldogan állok az ügyfelek rendelkezésére. És, ha éjjel háromkor hívott volna... Akkor is elintézném... Büszkén fordult az ellena válasszal: — Tekintve, hogy ilyen szorgalmasan dolgozik éjjelente, kortárs, áthelyezésre javasoljuk egy másik vállalat éjszakai műszakjára. Akkor aztán, ha tovább akar maradni, legfeljebb nappal is bennmarad ... Tardos Péter A belgrádi végrehajtó jótanácsa — Nézze jóasszony, nekem hiába panaszkodik! Nem muszáj magának ilyen szép, drága lakásban lakni... Az angol tőkés esete az amerikai tőkéssel Angol tőkés- A szocialista rendszer és a kapitalista rendszer megfér egymás mellett, de hogyan férjen meg egymás mellett két kapitalista rendszer? Szövetséges megszállók /.//// w\\//// Angol polgár: Az én házam az én váram? Kesselringet betegség címén szabadlábra helyezték — Súlyos beteg. Fegyencnek alkat — Makkegészséges! Katonai szolgálatlan ... latra alkalmas! AMERIKA LEGÖREGEBB EMBERE Irta: MARK TWAIN Ennek a becsületes, öreg négernek az élete — a halálával kezdődött. Ahogy mondom: a halálával. Pontosabban: amikor először meghalt. Addig senki se tudott róla. Aztán annál többet. Valóban, szép pályát futott be, a halála után! Úgy vélem, életrajzirodalmunkat gazdagítom, ha részletesen foglalkozom a becsületes, munkában megőszült öreg néger történetével. Éppen ezért lelkiismeretesen összegyűjtöttem az anyagot, hiteles forrásokból és az alábbiakban ezennel nyilvánosságra hozom őket: Washington elnök híres inasát George-nak hívták. Miután egy fél évszázadig hűségesen szolgálta gazdáját és ezalatt legteljesebb bizalmát kiérdemelte, még az a szomorú kötelesség is várt reá, hogy hőnszeretett urát a Potomac melletti örök pihenőhelyére kisérje. Tíz évvel később, 1809-ben becsületben megőszülve ő maga is meghalt, gyászolva és megsiratva mindenkitől, aki csak ismerte őt. A Boston Gazette ugyanezen évi száma a következőket írja erről az eseményről: ..George, az elhunyt Washington elnök kedvenc inasa kedden Richmondban (Virginia állam) 95 éves korában meghalt. Élemedett kora ellenére is utolsó percéig megőrizte szellemi frisseségét és emlékezőtehetségét George jelen volt Washington másodszori elnökké választásán és a nagy elnök temetésén is és pontosan emlékezett minden kiemelkedő mozzanatra a fenti két eseménnyel kapcsolatban.” Ezután egy ideig nem hallottunk többet Washington híres inasáról, egészen 1825 májusáig, amikor ismét meghalt. A Filadéltkai Újság így írt a szomorú eseményről: „Maconban, Georgia államban meghalt a múlt héten egy George nevű néger, aki Washington elnök kedvenc inasa volt. George 95 éves korában halt meg. Öntudatát mindvégig megőrizte. "Pontosan visszaemlékezett Washington másodszori elnökké választására, Washington halálára és temetésére, a Cornwallis lázadására, a Trenton-i ütközetre, a Calley-Forge-i csatára stb. A tiszteletben megöregedett agg négert Macon egész lakossága kisérte utolsó útjára.“ Georgeról megemlékeztek 1830 Július 4-én is ,a nemzeti ünnepen, továbbá 1834 és 1836 Július 4-én is. George ezután — egészen váratlanul — 1840 november 4-én ismét meghalt. A St. Louis-i Republican november 25-i száma a következőkben számol be az eseményről: „Meghalt a forradalom utolsó szemtanúja. George, Washington elnök egykori kedvenc inasa tegnap 95 éves korában meghalt, városunkban, Mr. John Leavenforth házában. Az elhunyt halálának percéig szellemi képességeinek teljében volt és pontosan visszaemlékezett Washington első és második elnökkéválasztására, az elnök halálára, a Cornwallis lázadásra, a Trenton-i csatára, a mammounthi ütközetre, a nemzeti seregek Valley Forge-i vereségére, a Függetlenségi Nyilatkozatra stb., stb. Fehér ember temetése sem lehetett volna impozánsabb, mint George-é.” Ezután szünet következett George halálában. Csak hébe-hóba emlegették a Július 4-i ünnepségeken. De 1855 őszén George ismét meghalt. A Kaliforniai Napló így írt az eseményekről: „Egy agg hős halála. Dutch Fiat-ben, e hó 7-én elhunyt George. Washington elnök hűséges inasa, 95 éves pátriárkái életkorban. Emlékezete, amely nem hagyta cserben haláláig, csodálatos tárháza volt az érdekesebbnél érdekesebb történeteknek. Részletesen visszaemlékezett Washington elnök első és második elnökké választására, a cornwallisi lázadásra, a trentoni és a mammounthi, valamint a Bunker-Hill-i ütközetekre, a Függetlenségi nyilatkozatra stb. stb. George köztiszteletben állott Dutch Flat-ban és 10.000 emberre becsülik azoknak a számát, akik utolsó útjára kísérték.“ Pontosan feljegyeztem: 1864 júniusában halt meg George utoljára. A Michigan Kurír számolt be a szomorú eseményről: A forradalom dicső szemtanúja nincs többé! George, Washington elnök hűséges néger inasa a múlt héten Detroitban meghalt George 95 éves korában halt meg és egészen haláláig, sőt halála pillanatáig megőrizte teljes szellemi képességeit. Pontosan visszaemlékezett... (Itt következett a szokásos felsorolás!). Óh, a hűséges öreg inas! Meghalt és nem találkozunk vele, amíg ismét fel nem támad. Addig nyugszik békében, mint mindazok, akik megérdemlik, hogy békében nyugodjanak. George, az öreg Inas valóban rendkívüli egyéniség volt. Már csak azért is, mert ötször, és mindig pontosan 95 éves korában halt meg. Ha még legalább idősebb korában halt volna meg! De hiszen károsodás így sem érte, első halála óta pontosan 56 év telt el és így George legutoljára 151 éves korában halt meg, mint kétségkívül: Amerika legöregebb embere! Fordította: Koppány Sándor