Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-07 / 19. szám

Ahogy „ők“ választottak . . . Még az átkos Horthy-választások idején tör­tént. A derék Bódog János bácsinak feltűnt, hogy az urak nagyon sokat törődnek a néppel az utóbbi időben. Babonás ember lévén tudta, ha a tyúk­szeme fájt, időváltozás, ha az urak sokat jönnek a faluba, választás lesz. Nem is volt ez babona, in­kább hagyomány. Úgyis volt. Néhány hétre a „bü­dös parasztból" „kedves bátyám" lett. Eljött a választás napja. De János bátyánkat csak nem érdekelte az egész, pedig ő is megkóstolta a potyabort. „A po­litika úri huncutság'' — ez volt a jelszava. És nem ment szavazni. Egyszer csak díszes autó állt meg nádfedeles vityillója előtt. Olyan szép, hogy még a pora is más volt, mint az amit a szél kavart fel. Kiszállt belőle néhány „vasaltnadrágos" és — csoda tör­tént — előre megsüvegelték János bátyánkat. — Eljöttünk magáért, kedves Bódog bácsi, hogy ne kelljen lábhintón szavazni menni. Habozott egy kicsit az öreg, aztán tetszett is neki a dolog, pláne anyjukját is magával viheti, hát kötélnek állt. Amint belépett a szavazóhelyiségbe, ketten is ugrottak hozzá, az egyik tollat nyomott a kezébe, a másik egy ívet tolt az orra alá, a harmadik mutatta a helyet, ahová a keresztet kell rakni. Nem is okoskodott az öreg, ennyi kedvességet meg kell szolgálni, beírta ő a keresztet, ahová kérték. Hazafelé persze gyalog mentek. Egyszer csak megszólal az asszony: — Mondd csak apjuk, aztán kire is szavaz­tunk mi? — Hinyye, a nemjóját —­ felelte az öreg — ezt elfelejtettük megnézni. — Gyere csak vissza, mindjárt megtudjuk. Azon nyomban visszafordultak, majd a sza­vazóhelyiségbe lépve illően megkérdezték: — Tessen már mondani, aztán kire is szavaz­tunk az előbb. Az imént udvarias urak mogorva hangon ri­­pakodtak az öregekre: — Hát maguk még azt sem tudják, hogy a szavazás t­i­t­ko­s? (lengyel) ! A jn községi ciaországi lasztások után A község tanács­­választásokon a Francia Kommunista Párt az ország első pártja lett. Egy newyorki stúdióban Ez még csak egy kis ízelítő volt, Mayer úr! Tőkés: Ressz van a tőzsdén, esnek a papírok... Dulles úr, dobjon be egy-két háborús fenyegetést. JAROSLAV HASEK :­ ­Jaroslav Hasek, a kiváló cseh humorista éles szatírával gúnyolta ki a régi világ soha vissza nem térő alakjait. „A mester­­detektív", az egykori rendőrségről rajzol groteszk képet.) Gustav Potocska detektívregényen kívül elv­ből nem olvasott semmiféle könyvet. A sok Nick­­ Carter megemésztése után elhatározta, hogy maga­­ is felcsap detektívnek. Ez nem volt nehéz. Nagy­bátyja, a tábornok, pár kedves sort írt a rendőr­főnöknek, aki erre nyomban felfedezte Potocska tehetségét és azonnal alkalmazta. Így aztán a de­­­­rék Potocska, mint a „békebeli" prágai rendőrség­­ többi tagja, felvette a fizetését és lopta a napot. De önök nem ismerik Potocskát, ha azt hi­szik, hogy ő csak állásra, készpénzre áhítozott. Az ő szívében ambíciók is buzogtak és addig noszo­gatta a detektívfőnököt, amíg az reá nem bízott egy szerfelett bonyolult nyomozást. Felszólították, sürgősen derítse ki bizonyra Johan Klicska fod­rász lakását. Az illető albérlőnek jelentette be ma­gát a Thun­ utca 15. szám alatt, özvegy Pusekné­­nál. A nyomozás oka: az adóhivatal átírt, hogy Johan Klicska évek óta hátralékban van nyolc ko­ronával és a legutóbbi felszólítás azzal érkezett vissza, hogy „címzett ismeretlen“. Potocska először leborotváltatta a bajuszát, aztán álbajuszt ragasztott magának, lakatossegéd­nek öltözött, szerszámládát akasztott a vállára és így kopogtatott be a házmesternéhez. —­­Itt lakik özvegy Pusekné, aki elvesz­tette a lakáskulcsát? — kérdezte ravaszul. — Itt valami tévedés lehet — válaszolta a házmesterné — özvegy Pusekné két esztendővel ezelőtt meghalt. A detektív összeráncolta a homlokát. Olvas­mányaiból emlékezett: gyakran eltesznek valakit láb alól, hogy eltüntessék a nyomokat. De a ház­mesterné bőbeszédűen elmondotta a betegség és a halál körülményeit, leírta a díszes temetést, majd közölte, hogy Pusekné egyetlen fia Przemysl­­ben nagy partrét csinált és a hozományból szóda­vízgyárat létesített. Potocska érezte, hogy a nyomozás döntő stá­diumához érkezett. Lukupecnek kendőzte magát és azonnal Przemyslbe utazott. Ott napok alatt ki­derítette, hogy a fiatal Pusek (özvegy Pusekné­­nak, Klicska háziasszonyának fia) bizonyra Obulskynál volt alkalmazásban, mielőtt megnő­sült, de itt megszakadt a fonál, mert Obulsky Csikágóba költözött. — Addig ütöm a nyomot, amíg meleg — b­­­i­hegte Potocska. Szegény kivándorlónak öltözött, s hajójegyet váltott és Amerikába utazott. Két hétig bolyongott Csikágóban államköltsé­­­­­gén, de még mindig nem találta meg Obulskyt, a­­ fiatal Pusek főnökét, holott az ő anyjánál, özvegy, azaz most már néhai Puseknénál lakott albérlet­­é­ben Klicska Johan, akit az adóhivatal köröz nyolc­­ korona hátralékért. Nyomozása közben betért egy borbélyüzletbe­­ és itt várakozás közben feltűnt neki, hogy a fod­­­­rász csehül beszélget egyik kliensével. — Maga talán cseh? — kérdezte szuggesztív­­ hangon. — Hogyne, — felelt a fodrász kedélyesen. —­­ Nézze meg künn a cégtáblát, Johan Klicska a ne­­­­vem. A mesterdetektív elfojtotta izgalmát és fel­adta a keresztkérdést: — Ön lakott Prágában albérletben özvegy, illetve néhai Puseknénál? — Igen. De amikor én nála laktam, még csak özvegynek mondotta magát, egyáltalán nem volt néhai. Potocska úgy ahogy volt, borotválatlanul ki­rohant az üzletből, a postára sietett és a követ­kező táviratot adta fel a prágai főkapitány címére: „Klicskát rejtélyes körülmények között megta­láltam. Pénzt kérek hajójegyre. Potocska." Azt hiszem nem fog csodálkozni a kedves Ol­vasó, ha elárulom, hogy Potocskát a mesteri nyo­mozásért nyomban előléptették, ő sem csodálko-­ij í■ -- ----------------------------------------------------------------­ Adenauer: ,,A bonni rendszer csak addig maradhat fenn, amíg az amerikai csapatok Nyugat-Németországban vannak.“ Volik­ ,jfiitala a homályból, velük megyek a feledésbe .. A Szépművészeti Múzeum Goya-kiállításáról A PRAVDA VÁLASZA UTÁN... Goya (1746—1828) rajza a pápa hintapolitikájáról. A pápa, mint kötélt­áncos. Eisenhower: Valóban! Mit is tettünk mi a béke érdekében? De Gasperi a szélsőjobboldali pártokkal kacérkodik keresztény­demokrata pá­rt — Maga tetszik nekem, szép fekete grófom... _ Nincs egy vasam se ... .... Nem baj. Majd megkapom a mandátumát...

Next