Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-16 / 29. szám

Szép, nyári nap, jó, aratásnak való idő... A nap buzgón süt, mintha ő is munkaegységért dolgozna ... Az ingem szerelmesen rámtapad .. Olyan nagy a meleg, hogy attól félek, halmazállapotom mentén cseppfolyóssá válik és akkor fuccs a riportnak... Az ég kék, de esküszöm, hogy szebb kék, mint a kedves olvasó menyasszo­nyának a szeme,­­ ami a legfur­csább, a levegő is kék és széna­illatú. No meg érett gabona­­szagú... A dánosi határban ro­zsot aratnak... Manna már nem hullik az égből, —• mondta Tabányi elvtárs, az elnök, vagyis Pali bácsi. — mire vártunk volna hát? Neki­láttunk az aratásnak. Akkora volt a rozs, hogy ki se látszot­tam belőle... Az aratók már öt órakor vágták a gabonát... A kaszálásnak szigorú rendje van: egy arató után jön egy kettőző, vagyis a marokszedő leány, két kasza után jön egy kötélteregető és egy kévekötő. A kereszteket közösen rakják. Hörcsögék is szeretnének beállni a brigádba, de a brigádtagok nem fogadják el ezt a „szíves segítséget“... Minden évben megmondják a hörcsögfamiliának, hogy minden egyes szemre igényt tart a téesz, mégis van pofájuk jelent­kezni ... És milyen nagy pofá­juk van!... A kaszálók szép egyforma ütemben végigmen­nek a táblán, aztán visszabal­lagnak az elejére és újra kez­dik ... Az első kaszás diktálja a tempót, nem lehet közben megállni és a lányokkal tere­ferélni ... A lányok néha rá­gyújtanak valami dalra, énekszó­val, mintha könnyebben menne a kaszálás... Tekintélyem eme mély laég az aratók között a vízhordófiú. A Petőfi-brigádnál Fehér Józsi­ka tölti be ezt a komoly funk­ciót, a brigádtagok nagy meg­elégedésére ... A vízhordófiú friss, hűs vizet hoz a közeli ta­nyáról és hol itt, hol ott tűnik fel kék kannájával... Nincs egyéb kötelessége, csak az, hogy pattanjon, mint a bolha, ha va­lahol vízért kiáltanak. Ha nem lusta a gyerek, akkor övé az ösz­­szes fogolytojás, amit a gaboná­ban lelnek... A fogolytojás­nak pedig nagy csereértéke van a gyerekek között... Előfordul néha, hogy tréfából elküldik Jó­zsit, nézze meg az ég alját, nem lóg-e az eső lába, de Fehér Jó­zsika nem megy, ő nem hagyja ott a hivatalát... Minél hamarább fejezik be az aratást, annál előbb fűthetik be a kemencét az új kenyérnek. De nemcsak kémmel aratnak, hanem kombájn is dolgozik a „Micsurin“ földjén, és jelentő­sen megkönnyíti a téesz-tagok munkáját... öröm nézni, hogy dolgozik ez az okos gép ... S nem a masina tehet arról, ha beüt a ménkű, csapágyolvadás, vagy ehhez hasonló... Mondom nem a gép tehet róla... Ne sza­porítsuk a szót, ne kerülgessük a forró kását: a gépállomás nem készült fel rendesen az aratásra. Persze sebtiben kijavítják a hi­bákat, de a kombájn mégis csak áll egy ideig, s a gabona nem vár... Aratni kell... Minél ha­marább fejezik be az aratást, annál előbb fűthetik be a kemen­cét az új kenyérnek. Délben letanyáznak a hímbe valamelyik terebélyes fa alá, s ott aztán elheveredve megeszik a hazulról hozott ebédet. Az egyik bácsi nagy edényből ka­nalazza a levest. Az edény lehet m­ásfélliteres. Amikor befejezte a levesevést, megkérdezem: — Mind megette? — Mind. — Tele volt? — Tele volt... Még­ meg is tapostuk! — hangzott a válasz. Megszólalt a felesége: — Tökfőzeléket is hoztam ... De hús kéne hozzá... — Fogj egy szöcskét! — fe­leli rá vígan a bácsi. De aztán kiderül, hogy nem kell szöcskére vadászni,­­ mert osztanak majd szalonnát meg húst... A téesz vezetősége csak későn kapott észbe, hogy az ara­tókról gondoskodni kell. Most tárgyalnak a földművesszövetke­zettel szalonna-ügyben. Jó, hogy nem Luca napjára akarnak sza­lonnát osztani az aratóknak... Evés közben bizony majd mind­egyiküknek a szalonna jár a fejében... Ebéd után megkérdezzük: — Az új kormányprogrammot olvasták? — Rádión hallottuk! — mond­ják bólogatva. — No és mi a véleményük? — Hát én csak annyit mondha­tok, — feleli Szabó Györgyné, — hogy nem lépek ki a téesz­­ből, dehogy is lépek! Tavaly az elszámoláskor szépen kaptunk... Természetben is, meg pénzben is ... Pedig a tavalyi esztendő aszályos esztendő volt... Az idén sokkal több lesz ... Nekünk jó dolgunk van a téeszben! A többiek is helyeselnek. Cséplée. A cséplőgépet Jucika hajtja. No, nem egy kislány, hanem a Jucika nevű traktor. A cséplő­gépen tábla: a gép normája 117 mázsa. Tegnapi eredmény: 167 mázsa. A cséplőgép állandóan eszik. Az etetők tömik, mint a libát, de dolgozik is a gép de­rekasan, szünet nélkül. Hosszú kocsisorok állandóan hozzák a gabonát a földekről, nem lehet megállni. 4*a* a zsákok híznak­­a beléjük ömlő gabonától, a szál mát repíti a futószalag, a török meg hullik ki belőle... Jólesik az embernek, ha szellő fújdogál, csak a töreket ne fújná széjjel. Be kellene szervezni a szelet, inkább összefújná, mint széjjel. Mondja, a cséplési ellenőr, hogy szép eredményeket értek el a cséplők és hogy a szemveszte­­ség még a megengedett két szá­zaléknál is kevesebb. — Föl­köszöntötte már­ őket ezért a rigmusbrigád? — kérde­zem. — Rigmusbrigád? —, nevet egy törökhordó leány, — kinek van arra ideje­ aratás idején? Ez hát a helyzet a kultúr­­munka területén? Ha ők r­em mondanak, akkor mi mondunk rigmust róluk. Pihen most a rigmusbrigád. Sajnálják a tüdőt, gigát,. Azt mondják: aratunk. Ezért nem szól a dalunk! Ne aludjon most a brigád. Csúfoljon ki minden hibát, A lustát, hanyagot, Talál hozzá anyagot. Szálljon vígan rigmus, ének. Érdemesről a dicséret. Hallgass hát szavunkra: Könnyebb lesz majd a munka. Tudjuk, hogy most minden munkáskézre szükség van, de azért, ha lehet csináljanak egy rigmusbrigádot. Ne mondják azt, hogy majd aratás után, mert aratás után jön a gyümölcssze­dés, aztán a szüret, később az ősziszántás... Munka mindig van, legyen rigmus is mindig. Pali bácsinak főj a feje, mert ugye először is itt van az aratás... Az még csak men­ne valahogy, mert mindenki arat, még a könyvelő is ... Mé­nesi elvtárs két tétel elkönyve­lése között learat egy rend ro­zsot ... De a kukoricát meg kel­­lene kapálni, a gyümölcsöt meg kellene permetezni... Nincs hozzá ember... Illetve volna, de valahogy rosszul szervezték meg a munkát...!No meg az­tán itt vannak az öt- és tíznapos jelentések, ilyen-olyan statiszti­kák, csak győzze az ember ki­tölteni őket... De azért nem ideges az elnök elvtere, mert tudja, hogy az idén olyan ter­més lesz a „Micsurin" földjén, de az egész országban is, hogy az valami csuda. Utómmá Mire ez a cikk megjelenik, már biztosan régen learatták a rozsot és a búzát is vágni kezd­ték... A kedves olvasót tehát megnyugtathatom: búza is lesz, bor is lesz, békesség is lesz. Akkora volt a rozs, hogy ki sem látszottam belőle. A DÁNOSI HATÁRBAN ROZSOT ARATNAK... Ez a helyzet a kultúrmunka területén. LUDAS MATYI. — Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA. — Szerkesztő: TAB­ LÁSZLÓ. — A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VII., Lenta-krt 9—11. Telefon: 222-271, 221-293. — Kiadóhivatal: VII., Lenin­ krt. 9—11. Telefon: 221-285. — Terjeszti: Posta Központi Hírlap Iroda 0. V. Előfizetés, személyes ügyfélszolgálat: V. József nádor-tér 1. Telefon: 183-002, 180-850. — Budapesti Szikra Nyomda, V., Honvéd­ u. 10. — Felelős vezető: Lengyel Lajos Igazgató. — Példányszám: 257.000.

Next