Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-24 / 39. szám

/tá­ga odáig. A fonyódi járási tanács­hoz sürgős levélben rende­let érkezik, amelyet azon­nal a községi tanácsokhoz kellene kézbesíteni. A ren­delet annyira sürgős, hogy ha tegnap érkezett volna már akkor is későn lenne De most végre itt van, haj­rá, végrehajtani! Miseta János elnökhelyet­tes elvtárs fenntartja magá­nak a jogot, hogy először ő olvasson minden levelet Olvassa hát el! Majd hol­nap. Ma sajnos vidéken van Másnap megérkezik vi­dékről. Elolvassa. Átküldi a Begyűjtési osztályra. Hajrá, most aztán gyorsan végre­hajtani! A begyűjtési osztály ve­zetője azonban fenntartja magának a jogot, hogy elő­ször ő olvasson minden levelet. Olvassa hát el! Majd holnap. Ma sajnos vidéken van. A harmadik nap délelőtt­jén megérkezik vidékről. Elolvassa. Iktatni küldi, az­tán ismét elmegy. Iktatják. Leírják egy példányban, hogy minél hamarabb el le­hessen intézni, de leírás közben kiderül, hogy előbb a többi osztállyal koordi­­náltatni kell. Utasítást erre csak az osztályvezető ad­hat, aki már sajnos ismét vidéken van. A negyedik napon az osz­tályvezető koordináltatná a rendeletet, azonban a nagy munkatorlódásra való te­kintettel ez a fontos műve­let egy kissé eltolódik. Dél­felé megérkezik az akta koordinálva. Hajrá, most aztán azonnal végrehajta­ni! Hohó! Álljunk meg egy szóra! A végrehajtáshoz­­ stencil i stencil kell és nincs. Stencil a változatosság ked­véért nem azért nincs, mert vidéken van. Egyszerűen nincs. Holnap érkezik pos­tán. Megérkezik az ötödik nap és a stencil. Most már mindössze papír hiányzik az elintézéshez és az üd­vösséghez. Rohanás Lantos elvtárshoz, ő a papírfele­­lős. Lantos elvtárs a sten­cillel ellentétben az egy­hangúság kedvéért vidéken van. A hatodik napon az egy­hangúság fokozása kedvéért még mindig vidéken van. A hetedik napon van stencil, p­apír és rendelet, amely már egy héttel ez­előtt is későn érkezett volna a községi tanácsokhoz. Szá­guldás Csonka elvtárshoz, hogy sok példányban húzza le a rendeletet. Csonka elv­társ mellékfoglalkozása, te­lefonközpontos. Nincs vidé­ken. Dolgozik. Ma nem ér rá, majd lehúzza holnap. Holnap, azaz a nyolcadik napon végre elkészül a ren­delet. Alá kell írni. Ki ír­hatná más alá, mint az osz­tályvezető? Az osztályve­zető azonban ma képtelen aláírni. Hogy miért? Nem kell sokat találgatni. Per­sze, hogy vidéken van. Kilencedik nap. Már min­den el van intézve. Majd­nem. Mert mire borítékba kerülnek a rendeletek, a postázó bezárt. Majd hol­nap. Holnap... Eljön a holnap és a ren­delet végre vidéken van. Aztán kezdődik az egész elölről, mert időközben a fonyódi járási tanácshoz sürgős levélben ismét ren­delet érkezik... Országit György Reggeli jelenet a Tejvendéglőben, ahol a csészék fülei le vannak törve.­ ­ Hozzászólás a „Ludas Matyi“ „borbély“- cikkéhez Hajvágási rekord A Dohány-utca és Kertész­utca sarkán lévő fodrászhoz tértem be, hogy hajamét rö­­videbbre vágassam. Vallat­óra fogtak: „Haj vágás? Fejmo­sás? Borotválás?” „Csak nyi­­latkozás!" — válaszoltam a keresztkérdésekre. „Csak?“ — kérdezte vésztjóslóan. „Csak!!“ — feleltem röviden. Kétes tisztaságú lepedőt ka­­nyarítottak nyakamba­­la ■ára néztem, pont kilencet mutatott. Mire megszusszan­tam, a fodrász máris körbe­­n-ritt a tarkóm táján. Hir­telen a ritkító olló csatto­gott a kobakom körül. Most egy szempillantás alatt a fü­lem mellett le a nyakszir­­temig vonalat nyírt jobb- és baloldalamon, majd borotvát rántott elő és megkérdezte: ‚,Hajmosás?“ .­­­. .Jkskkótás?“ ,Jtolni?” Nem is válaszoltam, csak könnyeztem, miközben a fülem és nyakam körül zsonglőrködött a borotvával. Aztán egy másodperc tized­­része alatt lerántotta a nya­kamról a hurokként szorító leplet is csak annyit mon­dott, hogy „Háromhatvan.” Mikor kifelé támolyogtam, az órára tévedt a szemem: ki­lenc óra hat percet mutatott. A boszorkányos tempótól csak az EMKE-kávéházban tértem magamhoz, amikor a kiszol­gáló a szokott .Jó reggelt" helyett ,tecsértessék"-kel kö­szöntött. Felpillantottam a tükörbe: úgy néztem ki,mint egy franciskánus barát. A borbély valóságos tonzurát nyírt a fejemen, mert „csak" nyilatkozni mertem és nem vettem igénybe más szolgál­tatást. Cs. I. „KIK“ felelnek egy közeli tömeg­katasztrófáért? Hatan laktunk társbérlet­ben a II. kerület, Baka­ utca 5., II. emelet 1. számú La­kásban, alulírott György Fe­renc feleségével, Talon An­tal gépkocsivezető, felesé­gével és kislányával és Bu­­csai Erzsébet takarítónő. A lakásért havi­ 220 forintot fizettünk, pontosan. Két év­vel ezelőtt a konyhában lévő vízcsapot valósággal kilőtte a falból a víznyomás. Ebből könnyű következtetni arra, hogy a vízcsap a falban volt hiszen onnan lökte ki a víznyomás. Félórákg tar­tott amig a házi Niagarát betömtük. Az alattunk lévő lakás mennyezete teljesen beázott. Ha nem tartózkod­tunk volna otthon, az át­ázott mennyezet nem bírta volna ki a méteres vízréte­­get és leszakadt volna. Mi azonban otthon voltunk és így az alattunk lakók élet­ben maradtak. Az esetet nyomban jelen­tettük a KIK-nek, amely csak pár hét múlva jelentkezett. A „szakértő“ megállapította, hogy a csap a falon kívül volt és tekintve, hogy kívül volt, a lakóknak kell meg­csináltatni a vízcsapot és a falat. Hiába magyaráztuk, hogy a vízvezetéknek az a része rossz, amely a falban van, mégis egy évig tartott, amíg­­ezt elismerték. Mint­egy fél évvel ezelőtt a fürdő­szobacsapot is kilőtte a víz­­nyomás. Talán Antal Lakó­társam szerencsére otthon volt és egy ruha szárí­tódrót­tal sikerült összedrótoznia a visszadugott csapot. Sza­ladtunk a KIK-hez. Az ügyész kijelentette, hogy az egész házban vacakok a csapok, rm­ind ki kell cse­rélni, már megszavazták a költségvetést. Néhány nap türelmet kér. Ismét elmúlt két hónap... Közben meg­lazult a konyhai csapunk dugója is. A KIK végre hi­vatásos szerelőt küldött, aki betömte a csap helyét. A fürdőszobában bedrótozott csap azonban már inog,­a alig várja, hogy ismét kire­pülhessen a falból és vízbe fojtsa a KIK gondviselése alatt szenvedő lakókat Pe­dig a lakás összes lakói be­érik annyi vízzel, amennyi ivásra, mosdásra kell. Nem kell nekik víz „fulladásig“. Amikor közöltem a KIH ügyészével, hogy életveszé­lyes a helyzet sajnálkozva kijelentette, hogy a munkát megszavazták, de nincs pénz. A KIK talán arra gon­dol, hogy most már keve­sebb­ a veszély, mert a Ta­lon-gyerek két évvel ezelőtt az első balesetnél simán be­let­ült volna a vízbe, azóta nőtt egy kicsit és most majd ha ismét kilövi a víz­­nyomás a csapot a feje majd kilátszik a vízből. S. O. S.I György Ferenc II., Baka­ka­ utca 5. Lehet valamivel több? — kérdezi minduntalan a KÖZÉRT-kiszolgáló a vevő­től. Ha valaki tíz dekát kért, legtöbbször tizen­két­­tizenhárom dekát visz haza. A vevők már régen meg­szokták a „tehet valamivel­­több“ kérdést és rendszerint igennel válaszolnak. Van­nak óvatosak, akik kilenc deka panzert kérnek, mert akkor a „valamivel több“ és a kilenc deka együtte­sen pont annyi lesz, mint amennyit az illető vásárolni akart. Ez jutott eszünkbe, ami­kor a­­debreceni Kossuth­­utcában egyik ismerősünk a Debreceni Temetkezési Vállalatra panaszkodott. Elmondotta, hogy nagy­bácsija meghalt és amikor a temetést megrendelte, megkérdezték tőle: — Lehet valamivel drá­gább? A Temetkezési Vállalat ugyanis utasítást kapott ar­ra, hogy emelje pénzüg­yi tervét. Ezt úgy akarja el­érni, hogy igyekszik minél kevesebb olcsó és minél több drága temetést ren­dezni. Persze, Debrecenben ha­mar híre terjedt annak, hogy Rácz igazgatónak emelnie kell a bevételt. Nem mindenki tud arról, hogy ezt drágább temeté­sekkel akarják elérni. Nem volna csoda, ha a debrece­niek kerülnék az igazgatót. A gyengébb idegzetítek idegesen, zavartan üdvöz­­lik. Van, aki elsápad, ha meglátja. Debrecenben mindenki lel­kesen igyekszik hozzájárul­ni a város felemelt pénz­ügyi tervének sikeréhez, csak éppen a Temetkezési Vállalat felemelt tervét nem helyeslik. Ha ugyanis Rácz­­cal találkoznak, akaratlanul is arra gondolnak, hogy az igazgató, aki egyébként ki­tűnő ember, tehetséges igazgató, mindenáron telje­síteni akarja a tervet — és rájuk is számít. Hallatlan! (Az erdőtelki állami gazdaságban szakácsnőnek osztották be a tanfolyamot végzett kultúrvezetőt.) — Odaégette? Hát ezért küldtük magát kultúrtan­­folyamra? WMTerre A „Jegyzetek egy panasz­­könyvhöz“ című közleményt kivizsgáltuk és megállapítot­tuk, hogy a kritika jogos. A Marx-tért Népdőffá veze­tője ismertette az üzem dol­gozóival a cikk tartalmát és kioktatta őket az ilyen is hasonló hibák elkerülésére. VI. kerületi Vendéglátó- ipari Vállalat A Ferencvárosi­ pályaud­varról Soroksár felé utazó dolgozók panaszával kap­csolatban utasítottuk a MÁV- igazgatóságot a megfelelő intézkedések megtételére. Közlekedési és Postaügyi Minisztérium „..Tudja ön, mi a Supra­­tan?“ című panaszoslevéssel kapcsolatban vizsgálatot in­dítottunk és megállapítot­tuk, hogy a patkányirtásra vonatkozó rendel­kezés való­ban kiegészítésre szorul. A Gyógyszerértékesítő Vállalat is hibát követett el, amikor a Supratan felhasználási módjáról nem adott az ér­deklődőknek kielégítő felvi­lágosítást. Városi Tanács Kereskedelmi Osztály A Balázs Béla­ utca és Szvetenay­ utca sarkán lévő FŰZÉRT üzletet áthelyeztük az Üllői­ út 117. számú házba és ezzel megszüntettük az említett utcarész eltorlaszo­lását. Városi Tanács Kereskedelmi Osztály A Kiss József­ utca sarkán lévő ház­ emeletén működő közlekedési bemondó rossz példamutatásáról szóló köz­leményre közöljük, hogy augusztus 24-én a hangos közlekedési bemondó-szol­gálatot megszüntettük és csak rendkívüli esetekben használjuk. Városi Tanács Közlekedési Igazgatóság Elsősegély Budán egy elhagyott kis utcában mindkét lábamon összemart egy kutya. Se­bem vérzett és a Frankel Leó­ utcai Orff-kórházba, a volt Inga­lmasok­hoz mentem. Irgalmatlanul közölték ve­lem, hogy nincs ambulan­cia, az orvosok a műtőben vannak. Délelőtt 10-kor­­ mentem oda. Sebeimből pa­takzott a vér. Azt tanácsol­ták, hogy délután 2-kor jöj­jek vissza. Be akartam menni a kórházban lévő fő­orvos­i ismerősömhöz, de a várakozó betegek nem en­­gedtek be soron kívül. Fél­­ájultan vánszorogtam le a lépcsőn. A kapuban egy ide­gen azt tanácsolta, hogy menjek a IV. kerületi Ta­nács Dózsa György­ út 30. szám alatti rendelőjébe. Bár nagy fájdalmam volt, ki­utaztam Újpestre, ahol Pa­­lócz igazgatófőorvos és tit­kárnője, Göncz­ Irén intéz­kedésére a sebészeten első­segélyben részesítettek. Egy percig sem kellett várnom! Ilyen különbség van az ORFI és a IV. kerületi szak­rendelő között. Szemző Elemérné Szigorúan titkos Azt mondom a barátom­nak, Csiky Pistának, a nép­szerű színművésznek: — Hát akkor mondd meg a telefonszámodat, majd fel­hívlak. — Azt nem mondhatom meg, — feleli ő és sajnál­kozó kétségbeesés tükröző­dik az arcán. — Nem mondhatod meg nekem, a barátodnak? *— Nem mondják meg ne­kem, a barátodnak — feleli. Értelmetlenül bámulok rá, mire hosszú mesébe kezd. — A dolog úgy kezdődött, — meséli —, hogy hat hó­nappal ezelőtt kérvényt ad­tam be a Távbeszélő Igaz­gatóságához, hogy telefono­mat cseréljék ki titkos állo­másra, ami nem szerepel a telefonkönyvben és változ­tassák meg a számot is. Fő­leg az ostoba telefontréfák miatt kértem. Hat hónapig se hang, se hír. — A múlt héten aztán egymás után panaszkodnak nekem, hogy hiába hívják fel a lakáso­mat, senki sem jelentkezik. A filmgyár is hívott, a szín­ház sem kapott összekötte­tést. Pedig biztosan tudom, hogy abban az időben ott­hon voltam, sőt néhányszor fel is hívtam telefonszámo­kat és azok rendesen felel­tek. Itt valami baj van. Kértem a hibabejelentőt. A hibabejelentő pontos volt és előzékeny. Már félóra múlva közölték velem, hogy a te­lefonomban semmiféle hibát nem találtak. De másnap újra megismétlődtek a pa­naszok. Mit tehettem volna egyebet, megint a hibabeje­lentőhöz fordultam. — Ne válaszolják azt, hogy a telefonomnak semmi baja sincs — mondtam a hibabejelentőnek. — Én ma­g­­am az utcáról kétszer is elhívtam a 121—593-at és nem felelt. — De hiszen az elvtárs száma megváltozott. — Na, ne mondja! Dehát akkor miért nem értesítenek erről? Mondják meg a szá­momat. — Sajnálom, — csicsergi a hibabejelentő — nem mondhatom meg, mert a te­lefonja titkos. . Ebből a válaszból megér­tettem, hogy végre teljesí­tették a kérésemet, csak ép­pen engem nem értesítettek. Felhívtam az osztályvezetőt, aki borzasztóan sajnálta, hogy­ az értesítést nem kap­tam meg. Elnézést kért. Szépeket és kedveseket mondott... Mindent mon­dott, csak egyet nem, a szá­momat. — Nem szabad megmon­danom — sajnálkozott. —­ Dehát ez mégis csak furcsás — szakítottam fél­be barátom elbeszélését, — hát sohasem fogod meg­tudni a telefonszámodat? Csiky arca felderült: 1­0, az osztályvezető nagyon kedves volt. Kitűnő módot talált rá, hogy meg­tudjam a számot. Levelet kell írnom a Távbeszélő Központnak. Két tanú alá­írásával felhatalmazom őket, hogy Csiky Istvánnal (va­gyis velem) közöljék Csiky István telefonszámát. Így aztán majd felhívhatom sa­ját lakásomat. Bálint Lajos

Next