Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-22 / 4. szám

Vastagtalpú bakancsban, delejmentes iránytűvel, három napra elegendő tartós ennivalóval (sózott hús, kétszersült, lencse szalonnával-készétel) és szívünkben a bátrak erejével léptünk be a Fővárosi Tanács Ger­­lóczy­ utcai kapuján. Megálltunk az előcsar­nokban és ámuló szemünk előtt kibontako­zott a feladat nagysága. Számtalan fő és melléképület, nyolc fő és kilenc mellék­­lépcsőház, új és régi keresztszárny, fő és mellékpavillon, hét udvar, titokzatos benyí­lók, csapóajtók, kiírások, felirattal ellátott és feliratnélküli ajtók meredtek ránk, és mindezek tetejébe.. .-ott ült a üdére, tiszt­viselők lázálma és ügyfelek elfojtott nyö­szörgése, az ÉRTEKEZLET. Nem riadtunk meg. Egymásra néztünk és a folyosókon járó-kelő ügyfelekre, akik szemmel láthatólag egészen nyugod­an köz­lekedtek, és nekivágtunk a folyosóknak. Az IGAZGATÁSI OSZTÁLY egyik ajtaján megláttuk, hogy az anyakönyvi ügyek is idetartoznak. Beléptünk. Magas, bajuszos férfi fogadott: Simányi elvtárs. Amikor be­mutatkoztunk, érezhető ellenszenvvel né­zett rokonszenves vonásainkra. Nem értet­tük a dolgot. Hiszen mi csak azt szeret­nénk megtudni, teljesítik-e az anyakönyv­vezetők havi tervüket és általában mivel foglalkozik az Igazgatási Osztály? — Majd az osztályvezető elvtárs — mondta és végigkalauzolt a folyosón. „Ér­tekezleten van" — mondta a kedves moso­­lyú titkárnő. A helyettese is értekezleten van. A csoportvezető elvtárs is értekezle­ten van. „Hát...." — akartuk mondani, de szerencsénk volt. Kiss György osztály­vezető elvtárs és helyettese éppen most jöttek vissza. Igaz, hogy tíz perc múlva kezdődik a következő értekezlet, de „tíz perc az nagy idő, Elemér...” Szóval tíz perc alatt sokat tudtunk meg. Ez az osz­tály többek között a kolduskérdéssel is fog­lalkozik. Jól emlékszünk még a régi vi­­lág álkoldusára. Nyomorék kezét nyújtotta feléd és amikor adtál — ha részegségében elfeledkezett magáról — a lecsüngő kabát­ujj alól kibukkant a teljesen ép, egészséges kéz, amellyel átvette az adományt. A mun­kaképtelen, beteg nyomorékokat az utcára űzte a régi rendszer. Most Zircen, szépen berendezett otthonban élnek, a Tanács gon­doskodik róluk és vasárnaponként a volt koldusok saját zenekara szórakoztatja az otthon lakóit. Az elhagyott gyermekekkel is nagy­ sze­retettel foglalkozik a Tanács igazgatási osztálya, úgyszólván tejben-vajban fürde­tik őket a korszerű, modern otthonokban. A gyámügyi, jogi, szociális kérdések mel­lett ide tartoznak az anyakönyvvezetők is. Most megtudjuk, miért nem kedvelt ben­nünket Simonyi elvtárs. Azt hitte, hogy a régi vicclapok mintájára mi is gúnyt aka­runk űzni és kehesnek, göthösnek, komi­kusnak ábrázoljuk az anyakönyvvezetőket. Életünkben legalább kétszer (születés, ha­lál), de általában harmadszor is (házassági találkozunk az anyakönyvek vezetőjével, tehát csinos, jóképű fiatalembert rajzoltunk a nemzetiszínű szalag mögé. A menyasz­­szony kénytelen szendén lesütni szemét, hogy az utolsó pillanatban ne az anya­könyvvezetőt válassza. De indulunk tovább. A folyosón két asz­­szony megy előttünk, , az egyik azt mondja: „Nem hittem volna. Tegnap adtam be, mára visszakaptam elintézve ... Szavunkra, biz­tató beszélgetés. Ilyet régen nem nagyon hallottak ezek a vastag falak. Átvágtunk néhány folyosón, az első eme­leti középszárnyon, lépcsőn le, lépcsőn fel, s máris itt a KERESKEDELMI OSZTÁLY. Ide tartozik a főváros egész kereskedelme. Jókor jöttünk, valami félreértés folytán nem volt értekezlet. Az osztályvezető elv­­társ éppen az Atex, Röltex, Keravill és a többi bolt tervét tanulmányozta. A Közért­ek is idetartoznak már. A jobb és gyorsabb kiszolgálás érdekében hamarosan eltávoz­nak a közértből a zöldségfélék, édességek, hús- és dohányáruk, hiszen mindegyiknek van már a saját képére termett boltja. A Kereskedelmi Osztály különben harcos osz­tály, harcol a vállalatok sovinizmusa ellen. Egyes Röltex üzletekből például a boltveze­tők száműzték a népszerű Röltex Rózsit, mert a rövidárukra — gomb, csat, tű stb. — hívja fel a vevők figyelmét. Az ilyen apró, filléres tételekből pedig nem könnyű összehozni a havi forgalmat. Tegyenek in­kább paplant, függönyt a kirakatba, mond­ják a boltvezetők, akik elszakadtak a rö­vidáruktól és a tömegektől. Az osztályve­zető elvtárs Imesúzásnál megesküszik, fo­gadalmat tesz, szavát adja, hogy a Fény­utcai piac még ez év februárjában meg­­nyílik. Sok boltból száműzték a népszerű Röl­tex Rózsit... A NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLY-on­ értekezlet van, átmegyünk tehát a KÖZLEKEDÉSI OSZTÁLY-ra. Osztályvezető? Értekezleten. Helyettese? Értekezleten. De szerencsénkre itt van Bognár István elvtárs, csoportve­zető, akinek fejében ott van Budapest min­den közlekedési vonala. Olyan jól éreztük magunkat csoportjánál, hogy szinte el sem kívánkoztunk. Megismertük az utcai táb­lák és lánckorlátok anyját, a villamosok apját, a közlekedési balesetek őrét, vagyis az egyes kérdések előadóit, akik vidáman, lelkeset­ dolgoznak azon, hogy Budapest közlekedése egyre jobban fejlődjék. Készül­nek már a tervek, hogy ha megindul a földalatti, milyen lesz a felszíni közleke­dés. Persze, a panaszokról is tudnak itt. A tél a legnehezebb közlekedési időszak, nemcsak a rossz idő miatt, hanem a télika­bátok miatt is. Az emberek kétszer akkora helyet foglalnak el télen, mint nyáron. Ez természetesen a kalauzokra is vonatkozik. Legideálisabb közlekedési alkalmazott a csinos, sovány kalauznő, nyáron. Legnehe­zebb eset a csinos, kövér kalauznő, téli bundában. Sok gondot okoz a járókelők fegyelme­zetlensége. A balesetelhárítási propaganda sokat segít és a közlekedési „müezzinek" jól beváltak. Persze nem könnyű a közleke­dési bemondók kiválasztása, hiszen tíz kö­zül nyolc mikrofon lázat kap az első pró­bán. A legjobb bemondó Cserniczky József ellenőr. Ha ő „van műsoron“, sok járókelő hosszú ideig várakozik az erkély alatt és a „műsor" végén meg is tapsolják a szelle­mes közlekedési konferansziét A Közlekedési Osztály mindent megtesz a dolgozók jobb közlekedéséért. „Higgyék el — mondja Bognár elvtárs — ha valaki azt mondja az utcán, hogy: fene egye meg a Beszkárt, mi idefent, a hivatalban fel­kapjuk a fejünket. Pedig a Beszkárt már régen nem Beszkárt, hanem FVV." Tekintve, hogy közlekedési szakemberek­kel­ állunk szemben, megérdeklődjük, ho­gyan jutunk a legrövidebben az EGÉSZs eGüGYI OSZTÁLY­ra. És ott ahol betéve tudják a 61-es villamos valamennyi meg­állóját és a 11-es autóbusz útvonalát ke­resztező mellékutcákat, összenéznek és hosz­­szas körmondatokban próbálják megma­gyarázni az útirányt. Sehogy sem megy. Végül iránytűnk s több ügyfél megkérde­zése után rátalálunk. Ide tartozik Buda­pest egészségügye — mondja Dr. Nagy Sára osztályvezető helyettes —, az összes orvosi rendelők, körzeti orvosok a Tanács rende­lői, illetve orvosai. Mit tagadjuk, olyan ro­hamosan fejlődik a város, és nő a biztosí­tott dolgozók tömege, hogy orvosaink nem tudják követni ezt a fejlődést. Ennek kö­vetkeztében túl vannak terhelve munkával. A túlterhelésben azonban szerepe van an­nak is, hogy sokan veszik igénybe az or­vost — minden ok nélkül. Por megy az or­rába, tüsszent egyet? Nosza, gyerünk a kör­zeti orvoshoz. Beütötte a könyökét a ki­lincsbe és ez alaposan „megvillanyozta"? Hűha, hamar orvoshoz! A IX. kerületben történt, hogy egyik reggel fiatal nő sietett be a körzeti orvoshoz. Egy cédulát nyújtott át. „Legyen szíves délután kijönni erre a címre!“ — mondta. Az orvos átvette a cé­dulát és megkérdezte: „Ki a beteg?” Leg­nagyobb meglepetésére a fiatal nő azt fe­lelte: „Én." Az orvos nem értette a dol­got. Ha a beteg el tudja hozni személyesen a cédulát, miért nem jön el a délutáni ren­delésre A fiatal nő elbájoló mosollyal ma­gyarázta meg, hogy náthás, de délután vendégei vannak, már nem tudta őket le­mondani és ezért kérte az orvost, hogy jöjjön a lakására. No, és a gyógyszerhalmozó? Mert ilyen is van. Ezek néhány hónappal ezelőtt még betegesen gyűjtötték a gyógyszert. Más bélyeget gyűjt vagy hulladékot, ők tubust, fiolát üveget, természetesen gyógyszerrel tele. Ha meghallották, hogy forgalomba ke­rült valami új gyógyszer, futottak orvo­sukhoz és addig makacskodtak, amíg fel­íratták vele. A patikából azután egyenesen hazarohantak az Üveggel, vagy dobozzal és üdvözölt mosollyal ajkukon helyezték gyógyszerekkel zsúfolt szekrényükbe. Még néhány szót váltottunk a táppénz­csalókról, akiket a gyakorlott orvos szinte Röntgen­szemmel világít át, azután búcsút vettünk az egészségügyi osztálytól és to­vább folytattuk barangolásunkat a Tanács­háza labirintusában. Jól tudjuk, hogy nem mehetünk be minden osztályra, hiszen ah­hoz hónapok munkája és egy szakavatott sarkkutató rutinja kellene. A LAKÁSGAZ­DÁLKODÁS! OSZTÁLY­ra azonban eljutot­tunk s megkérdeztük mi az oka annak, hogy különben oly szép és épülő főváro­sunk arculatát sok betört üvegű, piszkos­­kirakatú, üres üzlethelyiség ékteleniti el? A válasz: ennek a kérdésnek nincs gaz­­dája! Ha az osztálytól igénylik az üzlet­­helyiséget, az osztály kiutalja. Azt a sze­rény javaslatunkat, hogy az üres üzlethelyi­ségeket legalább takarítsa ki a KIK, az osztályvezető-helyettes elvtárs meghallgatta, de végül is közölte, hogy a főváros külső szépsége tulajdonképpen az építési osztály­ra tartozik. Építési osztály? Helyes, gyerünk az ÉPÍTÉSI OSZTÁLY­ra. Milyen jó viselet egy ilyen bakancs hosszú hegyitúrákon! Most is nagyszerűen kitart, csak a talpa kopott le egy kicsit. De itt az Építési. Prezich elv­társ, az osztályvezető nagyon kedvesen fo­­gad bennünket, megnyugtat, hogy már megkezdték a város képének szépítését, pl. a József Attila­ utca egyik felén szépek, tisz­ták, rendesek a házak és ez folyik tovább minden főútvonalon. S készülnek a tervek, Budapest szebb lesz mint valaha. Új Ta­nácsháza is épül majd, korszerű, ahol könnyen kiismerik magukat a­­felek. Hát ez ránk is férne. Ment megint itt állunk a folyosón, rengeteg a tábla, az ember szinte szédül bele. Következő állo­másunk, a NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLY szinte önmagától sétál karjainkba, találkozunk a folyosón Hajnal Gábor elvtárssal, aki kalau­zol bennünket. Sok fontos feladata van az osztálynak. Budapest tömegművészeti mun­kája, kultúrcsoportok működése, a főváros színházainak, varietéinek, cirkuszainak irá­nyítása mellett valami rejtélyes oknál fogva az utcák elnevezése is az ő feladatuk. Meg­tudtuk, hogy harminckét Petőfi- és 26 Ady­­utca van a fővárosban, ami a posta szem­pontjából nem kis munkatöbbletet jelent. A Lajosok különben joggal lehetnek meg­sértve, mert összesen csak hat Lajos-utca van, míg Gézából tizenhármat tartanak nyilván. Hát mennyivel szebb név a Géza, mint a Lajos? No, de kár az izgalomért, folyik az utcanév-revízió, először a reakciós utcanevektől szabadítják meg a fővárost, azután pedig a semmitmondó, „üres" utca­nevektől. És ha mindez kész, remélhető­leg kiadnak majd egy részletes, végleges, áttekinthető utcanévjegyzéket, mert ez már nagyon ránk férne. A könyvtárosok nevelése is ennek az osz­tálynak a feladata. Tudnunk kell, hogy egy ember magatartását, világnézetét, jellemét kitűnően elárulja az, hogy mit olvas. Szinte úgy mondhatnánk: az olvasmányok tükör­képei az olvasónak. A jó könyvtáros pedig alaposan belenéz ebbe a tükörbe és ha úgy látja, hogy nem szépet mutat, akkor jó népnevelő munkával megszépítheti a tükör­képet. Azt is elárulták a Népművelési Osztá­lyon, hogy a közeljövőben nyitják meg a volt Kamara Mozi helyén a főváros új va­rietéjét. Az építkezés során kiderült, hogy a színpad alatt nagy medence van. Krausz Simi, a régi idők hírhedt fezér­je akart itt vízi­bárt nyitni úszó sellőkkel kombinálva. a Miután ez a terve még akkoriban dugába dőlt és most, hogy az új népszórakoztató üzem rövidesen készen áll, az azóta már alaposan kiöregedett sellők utolsó reménye is vízbe esett. Lassan alkonyodik odakint. De a munka nagy lendülettel folyik még minden osztá­lyon. Az osztályok munkáját a VB Irányítja és a kétszázötven egy tanácstag a dolgozók­kal való szoros kapcsolat alapján érvénye­síti a főváros lakosságának kívánságait, javaslatait, ötleteit. Harcolnak a bürokrácia ellen is,­­ bár, amint láttuk, sok még az értekezlet. Utóbbi időben elszaporodtak a SZIGORÚAN BIZALMAS, CSAK SAJÁTKEZŰ FELBONTÁSRA bélyegzővel ellátott boríté­kok. Megnéztük, mit rejt egy ilyen borí­ték. A következő levél állt benne: „Tegye közhírré sajtó, rádió, hangos bemondás és dobszó útján, hogy az utcákon és tereken található hulladékanyagokat... stb.. stb... Úgy látszik még­sem lehetett olyan „Szi­gorúan bizalmas" ez a közlendő, ha még dobszó útján is nyilvánosságra kell hozni! Betájoltuk magunkat a szélrózsa minden irányába és keresni kezdtük a kijáratot. Egyik faliújságon menetközben észrevettünk egy rajzot, amely Illyefalvi urat ábrázolta, aki 1941-ben hivatalvezető volt a főváros­nál. A kép alatti cikk az akkori statisztikai adatok alapján elmondja, hogy 1941-ben annyi taxiköltséget kapott, amennyi két sta­tisztikai tisztviselő két évi fizetése volt. Szerencsére, ma már csak egy-egy ilyen faliújságcikk emlékeztet az akkori időkre. A folyosók labirintusa ugyan még a régi s a bürokrácia is felüti itt-ott a fejét, de a Tanácsháza levegője mégis egészen más. Olyan, mint amikor sarkig tárnak egy épü­letben minden ablakot és betódul kintről a friss, egészséges, szabad levegő ... Azt írtuk: ablak? Igen, végül már arra gondoltunk, hogy az egyik földszinti abla­kon mászunk ki. Mert a kijáratot nem ta­láltuk. A Somogyi Béla­ úti kapun akartunk kijutni, de végül is két és félórás nehéz küzdelem árán megérkeztünk a Városház­utcai II. kapuhoz. Kimentünk. A portást nem láttuk sehol. Bizonyára kulcsforgatási és kapukilincsle­­nyomási értekezleten volt. KASSO—VAJDA ludas Matyi a Fovám Jól emlékszünk még a régi világ át­koldusára... Csinos, jóképű, fiatalember a nemzeti­színű szalag mögött. Eltávozik a közértből a zöldségféle, édesség, hús és dohányáru. Legnehezebb eset a csinos kövér ka­lauznő, téli bundában. Tíz közül nyolc közlekedési konferan­szié mikrofonlázat kap. „Ki a beteg­?“ — kérdezte az orvos. .. gyógyszerhalmozó. Sok a betört üvegű, piszkos­ kirakatú üres üzlethelyiség. Az olvasmány tükörképe az olvasónak. LUDAS MATYI. — Főszerkesztő. GÁBOR ANDOR. — Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA. — Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ. — A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VII., Lenin-krt. 9—11. Telefon: 222-271, 221-293. — Kiadóhivatal: VII., Lenin-krt. 9—11. Telefon: 221-281­. — Terjeszti Posta Központi Hírlap Iroda 0. V. Előfizetés, személyes ügyfélszolgálat: V. József, nádor­ tér 1. Telefon: 183-022, 130-850. — Budapesti Szikra Nyomda, V., Honvéd­ utca 10. — Felelős vezető Lengyel Lajos igazgató. — Példányszám: 257.000.

Next