Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1953-01-22 / 4. szám
Vastagtalpú bakancsban, delejmentes iránytűvel, három napra elegendő tartós ennivalóval (sózott hús, kétszersült, lencse szalonnával-készétel) és szívünkben a bátrak erejével léptünk be a Fővárosi Tanács Gerlóczy utcai kapuján. Megálltunk az előcsarnokban és ámuló szemünk előtt kibontakozott a feladat nagysága. Számtalan fő és melléképület, nyolc fő és kilenc melléklépcsőház, új és régi keresztszárny, fő és mellékpavillon, hét udvar, titokzatos benyílók, csapóajtók, kiírások, felirattal ellátott és feliratnélküli ajtók meredtek ránk, és mindezek tetejébe.. .-ott ült a üdére, tisztviselők lázálma és ügyfelek elfojtott nyöszörgése, az ÉRTEKEZLET. Nem riadtunk meg. Egymásra néztünk és a folyosókon járó-kelő ügyfelekre, akik szemmel láthatólag egészen nyugodan közlekedtek, és nekivágtunk a folyosóknak. Az IGAZGATÁSI OSZTÁLY egyik ajtaján megláttuk, hogy az anyakönyvi ügyek is idetartoznak. Beléptünk. Magas, bajuszos férfi fogadott: Simányi elvtárs. Amikor bemutatkoztunk, érezhető ellenszenvvel nézett rokonszenves vonásainkra. Nem értettük a dolgot. Hiszen mi csak azt szeretnénk megtudni, teljesítik-e az anyakönyvvezetők havi tervüket és általában mivel foglalkozik az Igazgatási Osztály? — Majd az osztályvezető elvtárs — mondta és végigkalauzolt a folyosón. „Értekezleten van" — mondta a kedves mosolyú titkárnő. A helyettese is értekezleten van. A csoportvezető elvtárs is értekezleten van. „Hát...." — akartuk mondani, de szerencsénk volt. Kiss György osztályvezető elvtárs és helyettese éppen most jöttek vissza. Igaz, hogy tíz perc múlva kezdődik a következő értekezlet, de „tíz perc az nagy idő, Elemér...” Szóval tíz perc alatt sokat tudtunk meg. Ez az osztály többek között a kolduskérdéssel is foglalkozik. Jól emlékszünk még a régi világ álkoldusára. Nyomorék kezét nyújtotta feléd és amikor adtál — ha részegségében elfeledkezett magáról — a lecsüngő kabátujj alól kibukkant a teljesen ép, egészséges kéz, amellyel átvette az adományt. A munkaképtelen, beteg nyomorékokat az utcára űzte a régi rendszer. Most Zircen, szépen berendezett otthonban élnek, a Tanács gondoskodik róluk és vasárnaponként a volt koldusok saját zenekara szórakoztatja az otthon lakóit. Az elhagyott gyermekekkel is nagy szeretettel foglalkozik a Tanács igazgatási osztálya, úgyszólván tejben-vajban fürdetik őket a korszerű, modern otthonokban. A gyámügyi, jogi, szociális kérdések mellett ide tartoznak az anyakönyvvezetők is. Most megtudjuk, miért nem kedvelt bennünket Simonyi elvtárs. Azt hitte, hogy a régi vicclapok mintájára mi is gúnyt akarunk űzni és kehesnek, göthösnek, komikusnak ábrázoljuk az anyakönyvvezetőket. Életünkben legalább kétszer (születés, halál), de általában harmadszor is (házassági találkozunk az anyakönyvek vezetőjével, tehát csinos, jóképű fiatalembert rajzoltunk a nemzetiszínű szalag mögé. A menyaszszony kénytelen szendén lesütni szemét, hogy az utolsó pillanatban ne az anyakönyvvezetőt válassza. De indulunk tovább. A folyosón két aszszony megy előttünk, , az egyik azt mondja: „Nem hittem volna. Tegnap adtam be, mára visszakaptam elintézve ... Szavunkra, biztató beszélgetés. Ilyet régen nem nagyon hallottak ezek a vastag falak. Átvágtunk néhány folyosón, az első emeleti középszárnyon, lépcsőn le, lépcsőn fel, s máris itt a KERESKEDELMI OSZTÁLY. Ide tartozik a főváros egész kereskedelme. Jókor jöttünk, valami félreértés folytán nem volt értekezlet. Az osztályvezető elvtárs éppen az Atex, Röltex, Keravill és a többi bolt tervét tanulmányozta. A Közértek is idetartoznak már. A jobb és gyorsabb kiszolgálás érdekében hamarosan eltávoznak a közértből a zöldségfélék, édességek, hús- és dohányáruk, hiszen mindegyiknek van már a saját képére termett boltja. A Kereskedelmi Osztály különben harcos osztály, harcol a vállalatok sovinizmusa ellen. Egyes Röltex üzletekből például a boltvezetők száműzték a népszerű Röltex Rózsit, mert a rövidárukra — gomb, csat, tű stb. — hívja fel a vevők figyelmét. Az ilyen apró, filléres tételekből pedig nem könnyű összehozni a havi forgalmat. Tegyenek inkább paplant, függönyt a kirakatba, mondják a boltvezetők, akik elszakadtak a rövidáruktól és a tömegektől. Az osztályvezető elvtárs Imesúzásnál megesküszik, fogadalmat tesz, szavát adja, hogy a Fényutcai piac még ez év februárjában megnyílik. Sok boltból száműzték a népszerű Röltex Rózsit... A NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLY-on értekezlet van, átmegyünk tehát a KÖZLEKEDÉSI OSZTÁLY-ra. Osztályvezető? Értekezleten. Helyettese? Értekezleten. De szerencsénkre itt van Bognár István elvtárs, csoportvezető, akinek fejében ott van Budapest minden közlekedési vonala. Olyan jól éreztük magunkat csoportjánál, hogy szinte el sem kívánkoztunk. Megismertük az utcai táblák és lánckorlátok anyját, a villamosok apját, a közlekedési balesetek őrét, vagyis az egyes kérdések előadóit, akik vidáman, lelkeset dolgoznak azon, hogy Budapest közlekedése egyre jobban fejlődjék. Készülnek már a tervek, hogy ha megindul a földalatti, milyen lesz a felszíni közlekedés. Persze, a panaszokról is tudnak itt. A tél a legnehezebb közlekedési időszak, nemcsak a rossz idő miatt, hanem a télikabátok miatt is. Az emberek kétszer akkora helyet foglalnak el télen, mint nyáron. Ez természetesen a kalauzokra is vonatkozik. Legideálisabb közlekedési alkalmazott a csinos, sovány kalauznő, nyáron. Legnehezebb eset a csinos, kövér kalauznő, téli bundában. Sok gondot okoz a járókelők fegyelmezetlensége. A balesetelhárítási propaganda sokat segít és a közlekedési „müezzinek" jól beváltak. Persze nem könnyű a közlekedési bemondók kiválasztása, hiszen tíz közül nyolc mikrofon lázat kap az első próbán. A legjobb bemondó Cserniczky József ellenőr. Ha ő „van műsoron“, sok járókelő hosszú ideig várakozik az erkély alatt és a „műsor" végén meg is tapsolják a szellemes közlekedési konferansziét A Közlekedési Osztály mindent megtesz a dolgozók jobb közlekedéséért. „Higgyék el — mondja Bognár elvtárs — ha valaki azt mondja az utcán, hogy: fene egye meg a Beszkárt, mi idefent, a hivatalban felkapjuk a fejünket. Pedig a Beszkárt már régen nem Beszkárt, hanem FVV." Tekintve, hogy közlekedési szakemberekkel állunk szemben, megérdeklődjük, hogyan jutunk a legrövidebben az EGÉSZs eGüGYI OSZTÁLYra. És ott ahol betéve tudják a 61-es villamos valamennyi megállóját és a 11-es autóbusz útvonalát keresztező mellékutcákat, összenéznek és hoszszas körmondatokban próbálják megmagyarázni az útirányt. Sehogy sem megy. Végül iránytűnk s több ügyfél megkérdezése után rátalálunk. Ide tartozik Budapest egészségügye — mondja Dr. Nagy Sára osztályvezető helyettes —, az összes orvosi rendelők, körzeti orvosok a Tanács rendelői, illetve orvosai. Mit tagadjuk, olyan rohamosan fejlődik a város, és nő a biztosított dolgozók tömege, hogy orvosaink nem tudják követni ezt a fejlődést. Ennek következtében túl vannak terhelve munkával. A túlterhelésben azonban szerepe van annak is, hogy sokan veszik igénybe az orvost — minden ok nélkül. Por megy az orrába, tüsszent egyet? Nosza, gyerünk a körzeti orvoshoz. Beütötte a könyökét a kilincsbe és ez alaposan „megvillanyozta"? Hűha, hamar orvoshoz! A IX. kerületben történt, hogy egyik reggel fiatal nő sietett be a körzeti orvoshoz. Egy cédulát nyújtott át. „Legyen szíves délután kijönni erre a címre!“ — mondta. Az orvos átvette a cédulát és megkérdezte: „Ki a beteg?” Legnagyobb meglepetésére a fiatal nő azt felelte: „Én." Az orvos nem értette a dolgot. Ha a beteg el tudja hozni személyesen a cédulát, miért nem jön el a délutáni rendelésre A fiatal nő elbájoló mosollyal magyarázta meg, hogy náthás, de délután vendégei vannak, már nem tudta őket lemondani és ezért kérte az orvost, hogy jöjjön a lakására. No, és a gyógyszerhalmozó? Mert ilyen is van. Ezek néhány hónappal ezelőtt még betegesen gyűjtötték a gyógyszert. Más bélyeget gyűjt vagy hulladékot, ők tubust, fiolát üveget, természetesen gyógyszerrel tele. Ha meghallották, hogy forgalomba került valami új gyógyszer, futottak orvosukhoz és addig makacskodtak, amíg felíratták vele. A patikából azután egyenesen hazarohantak az Üveggel, vagy dobozzal és üdvözölt mosollyal ajkukon helyezték gyógyszerekkel zsúfolt szekrényükbe. Még néhány szót váltottunk a táppénzcsalókról, akiket a gyakorlott orvos szinte Röntgenszemmel világít át, azután búcsút vettünk az egészségügyi osztálytól és tovább folytattuk barangolásunkat a Tanácsháza labirintusában. Jól tudjuk, hogy nem mehetünk be minden osztályra, hiszen ahhoz hónapok munkája és egy szakavatott sarkkutató rutinja kellene. A LAKÁSGAZDÁLKODÁS! OSZTÁLYra azonban eljutottunk s megkérdeztük mi az oka annak, hogy különben oly szép és épülő fővárosunk arculatát sok betört üvegű, piszkoskirakatú, üres üzlethelyiség ékteleniti el? A válasz: ennek a kérdésnek nincs gazdája! Ha az osztálytól igénylik az üzlethelyiséget, az osztály kiutalja. Azt a szerény javaslatunkat, hogy az üres üzlethelyiségeket legalább takarítsa ki a KIK, az osztályvezető-helyettes elvtárs meghallgatta, de végül is közölte, hogy a főváros külső szépsége tulajdonképpen az építési osztályra tartozik. Építési osztály? Helyes, gyerünk az ÉPÍTÉSI OSZTÁLYra. Milyen jó viselet egy ilyen bakancs hosszú hegyitúrákon! Most is nagyszerűen kitart, csak a talpa kopott le egy kicsit. De itt az Építési. Prezich elvtárs, az osztályvezető nagyon kedvesen fogad bennünket, megnyugtat, hogy már megkezdték a város képének szépítését, pl. a József Attila utca egyik felén szépek, tiszták, rendesek a házak és ez folyik tovább minden főútvonalon. S készülnek a tervek, Budapest szebb lesz mint valaha. Új Tanácsháza is épül majd, korszerű, ahol könnyen kiismerik magukat afelek. Hát ez ránk is férne. Ment megint itt állunk a folyosón, rengeteg a tábla, az ember szinte szédül bele. Következő állomásunk, a NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLY szinte önmagától sétál karjainkba, találkozunk a folyosón Hajnal Gábor elvtárssal, aki kalauzol bennünket. Sok fontos feladata van az osztálynak. Budapest tömegművészeti munkája, kultúrcsoportok működése, a főváros színházainak, varietéinek, cirkuszainak irányítása mellett valami rejtélyes oknál fogva az utcák elnevezése is az ő feladatuk. Megtudtuk, hogy harminckét Petőfi- és 26 Adyutca van a fővárosban, ami a posta szempontjából nem kis munkatöbbletet jelent. A Lajosok különben joggal lehetnek megsértve, mert összesen csak hat Lajos-utca van, míg Gézából tizenhármat tartanak nyilván. Hát mennyivel szebb név a Géza, mint a Lajos? No, de kár az izgalomért, folyik az utcanév-revízió, először a reakciós utcanevektől szabadítják meg a fővárost, azután pedig a semmitmondó, „üres" utcanevektől. És ha mindez kész, remélhetőleg kiadnak majd egy részletes, végleges, áttekinthető utcanévjegyzéket, mert ez már nagyon ránk férne. A könyvtárosok nevelése is ennek az osztálynak a feladata. Tudnunk kell, hogy egy ember magatartását, világnézetét, jellemét kitűnően elárulja az, hogy mit olvas. Szinte úgy mondhatnánk: az olvasmányok tükörképei az olvasónak. A jó könyvtáros pedig alaposan belenéz ebbe a tükörbe és ha úgy látja, hogy nem szépet mutat, akkor jó népnevelő munkával megszépítheti a tükörképet. Azt is elárulták a Népművelési Osztályon, hogy a közeljövőben nyitják meg a volt Kamara Mozi helyén a főváros új varietéjét. Az építkezés során kiderült, hogy a színpad alatt nagy medence van. Krausz Simi, a régi idők hírhedt fezérje akart itt vízibárt nyitni úszó sellőkkel kombinálva. a Miután ez a terve még akkoriban dugába dőlt és most, hogy az új népszórakoztató üzem rövidesen készen áll, az azóta már alaposan kiöregedett sellők utolsó reménye is vízbe esett. Lassan alkonyodik odakint. De a munka nagy lendülettel folyik még minden osztályon. Az osztályok munkáját a VB Irányítja és a kétszázötven egy tanácstag a dolgozókkal való szoros kapcsolat alapján érvényesíti a főváros lakosságának kívánságait, javaslatait, ötleteit. Harcolnak a bürokrácia ellen is, bár, amint láttuk, sok még az értekezlet. Utóbbi időben elszaporodtak a SZIGORÚAN BIZALMAS, CSAK SAJÁTKEZŰ FELBONTÁSRA bélyegzővel ellátott borítékok. Megnéztük, mit rejt egy ilyen boríték. A következő levél állt benne: „Tegye közhírré sajtó, rádió, hangos bemondás és dobszó útján, hogy az utcákon és tereken található hulladékanyagokat... stb.. stb... Úgy látszik mégsem lehetett olyan „Szigorúan bizalmas" ez a közlendő, ha még dobszó útján is nyilvánosságra kell hozni! Betájoltuk magunkat a szélrózsa minden irányába és keresni kezdtük a kijáratot. Egyik faliújságon menetközben észrevettünk egy rajzot, amely Illyefalvi urat ábrázolta, aki 1941-ben hivatalvezető volt a fővárosnál. A kép alatti cikk az akkori statisztikai adatok alapján elmondja, hogy 1941-ben annyi taxiköltséget kapott, amennyi két statisztikai tisztviselő két évi fizetése volt. Szerencsére, ma már csak egy-egy ilyen faliújságcikk emlékeztet az akkori időkre. A folyosók labirintusa ugyan még a régi s a bürokrácia is felüti itt-ott a fejét, de a Tanácsháza levegője mégis egészen más. Olyan, mint amikor sarkig tárnak egy épületben minden ablakot és betódul kintről a friss, egészséges, szabad levegő ... Azt írtuk: ablak? Igen, végül már arra gondoltunk, hogy az egyik földszinti ablakon mászunk ki. Mert a kijáratot nem találtuk. A Somogyi Béla úti kapun akartunk kijutni, de végül is két és félórás nehéz küzdelem árán megérkeztünk a Városházutcai II. kapuhoz. Kimentünk. A portást nem láttuk sehol. Bizonyára kulcsforgatási és kapukilincslenyomási értekezleten volt. KASSO—VAJDA ludas Matyi a Fovám Jól emlékszünk még a régi világ átkoldusára... Csinos, jóképű, fiatalember a nemzetiszínű szalag mögött. Eltávozik a közértből a zöldségféle, édesség, hús és dohányáru. Legnehezebb eset a csinos kövér kalauznő, téli bundában. Tíz közül nyolc közlekedési konferanszié mikrofonlázat kap. „Ki a beteg?“ — kérdezte az orvos. .. gyógyszerhalmozó. Sok a betört üvegű, piszkos kirakatú üres üzlethelyiség. Az olvasmány tükörképe az olvasónak. LUDAS MATYI. — Főszerkesztő. GÁBOR ANDOR. — Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA. — Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ. — A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VII., Lenin-krt. 9—11. Telefon: 222-271, 221-293. — Kiadóhivatal: VII., Lenin-krt. 9—11. Telefon: 221-281. — Terjeszti Posta Központi Hírlap Iroda 0. V. Előfizetés, személyes ügyfélszolgálat: V. József, nádor tér 1. Telefon: 183-022, 130-850. — Budapesti Szikra Nyomda, V., Honvéd utca 10. — Felelős vezető Lengyel Lajos igazgató. — Példányszám: 257.000.