Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-22 / 4. szám

6 mmoímcismi Lefoglalták a község bikáját 1951 őszétől kezdve Naszály község szolgálatában állottam, mint mozigé­pész. 1952 március 16-án megszűnt munkaviszonyom a tanáccsal. 900 fo­rintnyi munkabéremmel tartozik a ta­nács. Március óta harcolok a pénzért. Március 16-tól április 16-ig végigkilin­cseltem ügyem elintézése érdekében az­ összes hivatalokat, amelyektől orvos­lást vártam. Feleségem is bekapcsoló­dott a pénz utáni hajszába. Felke­reste a Mokép megyei kirendeltségét Esztergomban is — de hiába. Elment a megyei kultúrfelelős csoport vezető­jéhez is. Nem történt semmi. Meg kell említenem, hogy felmondási időm alatt is­­lelkiismeretesen dolgoztam. Esőben, hóban, sárban jártam ki Ta­táról kerékpáron, hogy a vetítésben ne legyen zavar. Sőt felmondásom után is három ízben segítettem ki őket az üzemzavarból, írásban vázoltam esetemet a megyei kultúrfelelős szá­mára, de csak néma csend volt a „fe­lelet". Április 16-án megjelentem a bírósági panasznapon és Nagy Miklós já­rásbíró elnök hivatali szobájában, ahol kérésemre jegyzőkönyvet vettek fel. Ebből a jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Naszály község­­tanácsa a meg­szolgált és megdolgozott munkabért ismételt felhívás ellenére sem volt hajlandó megfizetni. Ezért kénytelen voltam pert indítani és keresettel fel­lépni. Kértem, hogy a járásbíróság fizetési meghagyást bocsásson ki s ab­ban kötelezze Naszály község taná­csát, mint munkaadót, hogy a 900 fo­rintot s annak kamatait, valamint költségeit 15 nap alatt fizesse meg. A panasznapi jegyzőkönyvet a járás­­bírósági elnök aláírta és bírósági pe­cséttel is ellátták. A tanács a fizetési meghagyást meg­kapta, de most sem válaszolt. Ezzel hivatalosan elismerte követelésemet — de nem fizetett. Ezért a törvény értel­mében kértem a végrehajtás fogana­tosítását. Ez május 28-án megtörtént. Itt a végrehajtó hibát követett el, mert lefoglalta a községi tanács író­gépét és a község hibáját. A végre­hajtó tudhatta volna, hogy a község bikáját nem lehet elárverezni. A si­kertelen végrehajtás után az én szám­lámat terhelte a végrehajtási költség is. Júliusban feleségem elkeseredett levelet írt a Komárom megyei Dolgozók Lapjának. A lap közölte esetünket. A naszályi tanács nem válaszolt és nem fizetett. A Komárom megyei újság azonban nem hagyta annyiban a dol­got és részleteket kért esetünkről. A lap egyik munkatársa megjelent Naszályon, nyomozni kezdett az ügy­ben Igyekeztek befeketíteni en­gem, de ez nem sikerült. Az új­ságírónő értekezletet hívott össze, amelyen a Mokép is megjelent. A je­lenlevők belátták, hogy az ügyet el kell intézni. A Mokép vezetője meg­ígérte, hogy intézkedik. Ismét nem történt semmi, írtam a megyei ta­nács elnökének, kiküldtek valakit vizsgálatra, megint­ ígéretet kaptam, de más semmit. Erre újra írtam az ügyemmel foglalkozó újságnak. Érint­kezésbe léptek a megyei tanáccsal s azt a választ kapták, hogy most már sürgősen kivizsgálják az ügyet. Újból eltelt egy hónap, nem történt semmi. Követelésem már meghaladja az 1000 forintot. Egy év óta hiába várom az elintézést. Szeretnék végre megdolgo­zott munkabéremhez jutni. Bízom abban, hogy a Ludas Matyi talán felébreszti a naszályi tanácsot és in­tézkedni fognak. Egy év alatt rájö­hettek volna arra, hogy a becsületesen megdolgozott munkáért fizetni kell. Menich Tibor mozigépész Tata Aminek nem szabadna lennie (Sok helyen építés közben változtatják a terveket.) — Főmérnök elvtárs, a kazán nem fér be az új épületbe! — Sebaj, akkor tegyük az épületet a kazánba ... Késő bánat­b ebgondolat Ha ez a gépállomásvezető az őszi mélyszántást már elvégezte volna nem a homlokát szántanák a mély barázdák... Hol az igazgató, hol az oktató? A debreceni Járóműjavító Ü. V. vas­esztergályos tanulói vagyunk. Baj van szakmai kiképzésünkkel. Július óta nincs iskolánknak vezető­ igazgatója. Üzemünk, mint bázis­vállalat, az is­kolával kötött szerződés értelmében két szakmai oktatót biztosít kiképzé­sünkre. A terv szerint a kiképzés két műszakban történne, mert hat eszter­gapadunk van és tizenketten vagyunk. Sajnos, csak tíz napig tudtunk dol­gozni két műszakban két oktatóval, mert az egyik oktató elvtársat vissza­adták a nagyüzemnek, azzal az indo­kolással, hogy nincsen rá béralap. Az oktatás 1952 augusztusában kezdő­dött, azóta intézkedhettek volna a bér­alap ügyében. Többször fordultunk illetékesekhez, de eddig eredmény nél­kül. A Járóműjavító II. éves ipari tanulói A Budapesten járt­sehszlovák filmdelegáció EZ NEM EGYÜTTMŰKÖDÉS! — Elvtársak, a termelőszövetkezet arra kéri a gépállomást, hogy küldjenek... —­­­ Nem küldünk! — Hadd mondjam végig .. Küldjenek egy kis pipadohányt, mert ha már traktor nélkül nem tudunk dolgozni, hát legalább pipázni szeretnénk Barátságos mérkőzésekkel megkezdődött a futballévad Ez a barátságtalan játékos mindenkibe belerúg a „barátságos“ mérkőzésen, mert nem lehet tudni, hogy kinél van a labda. Borivoj Zeman filmrendező Jiri Marek író Milyen minisztérium a Helyiipari Minisztérium? A Központi Adóhivatal (V. József nádor­ tér 2—4.) végzést küldött cí­münkre, a Helyiipari Minisztérium la­boratóriumába. A végzés szószerinti tartalma a következő volt: „Felhívja a Központi Adóhivatal, hogy ennek a végzésnek a kézhezvételétől számított 3 napon belül közölje, hogy a vállalat felügyelőszerve melyik minisztérium?” Kétszer is elolvastuk a levelet, de nem volt semmi kétség, a Helyiipari Mi­nisztériumtól megkérdezték, hogy me­lyik minisztériumhoz tartozik. Felhív­tuk telefonon Németh Kálmán elő­adót, aki a levelet aláírta, de nem volt a szobájában. Házon kívül volt. Mi viszont magunkon kívül voltunk, de azért nyugodtan megkérdeztük a szobájában lévő kartárstól, hogy mi értelme volt a levélnek. Az illető kö­zölte, hogy a levél szövegével ellentét­ben nem arra kiváncsiak, hogy a Helyiipari Minisztérium melyik mi­nisztériumhoz­­ tartozik, hanem arra, hogy hányféle adót fizet a laborató­rium. Ezek után felmerült a kérdés, hogy ha a Központi Adóhivatal arra kíván­csi, hogy a Helyiipari Minisztérium egyik szerve hányféle adót fizet, akkor miért nem ezt kérdezi? És miért kül­denek végzést, amelyben arra kíván­csiak, hogy milyen minisztérium a Helyiipari Minisztérium? , A Helyiipari Minisztérium laboratóriumának dolgozói Kassáné csökönyös Az SZTK Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alközpontja 1952 augusztusá­ban levélben felszólította a hernád­­vécsei földművesszövetkezetet, hogy jelentse be Rozmann Györgyné volt ügyvezető munkaviszonyának megszű­nését. A földművesszövetkezet vála­szában közölte az alközponttal, hogy Rozmannét már régen kijelentette. Az alközpont ezt 1952 május 8-i kelettel vissza is igazolta. A visszaigazolás, me­lyen az alközpont elismeri a munka­­viszony megszűnésének bejelentését, a földművesszövetkezet birtokában van. Azt hittük, hogy ezzel az ügy most már végleg elintéződött. De nem szá­­­mítottunk az SZTK alközpontjának bi­okráciájára. Október 16-án újabb levelet kaptunk tőlük, amelyben — mintha nem is történt volna köztünk levélváltás — ismét Rozmann György­né kijelentését követelték. Gulyás Jenő, szövetkezetünk ügy­vezetője még mindig nem vesztette el türelmét és újból megírta a Roz­­manné-ügyet. Az alközpont azonban, úgy látszik, gyűjti, még­pedig felbontatlanul gyűjti szövetkezetünk leveleit, mert november 26-án újra felszólítottak minket, hogy jelentsük be Rozmann Györgyné munkaviszonyának megszű­nését. Most már negyedszer írtuk meg, hogy Rozmanné kilépését már 1952 áprilisában bejelentettük. Foga­dásokat kötöttünk, hogy az alközpont megint kérni fogja a Rozmanné-féle bejelentést. Akik erre fogadtak, nyer­tek. December 19-én az alközpont is­mét levelesdit játszott és felszólított bennünket, stb. Erre már nem vála­szoltunk. Viszont levelet írtunk a szövetkezetünk felettes szervének, a Megyei Szövetkezetek Szövetségének Miskolcra. Ebben a levelünkben kifej­tettük, hogy már több izben bejelen­tettük Rozmanné kilépését és semmi reményünk nincs arra, hogy az SZTK alközpontja ezt a kijelentést elismerje. Erre a levélre kedvező választ kap­tunk. Közölték, hogy eljárnak az al­központban a hanyagságot elkövető dolgozó, felelősségrevonása ügyében. Boldogan sóhajtottunk fel. No vég­re! Az öröm azonban korai volt, mert néhány perccel később a postás úr levelet hozott az alközponttól, amely­ben szóról-szóra a következő állt: „Az alközpont tudomása szerint a her­­nádvécsei F. m. sz. által bejelentett Rozmann Györgyné munkaviszonya már régebben megszűnt, de a szövet­kezet négyszeri sürgetés ellenére a mai napig sem jelentette ki. Szíves­kedjék megállapítani, hogy nevezett munkaviszonya valóban mikor szűnt meg s kérem azt az alközponttal mi­előbb közölni. Kassáné s. k. előadó ” Ez volt az a pillanat, amikor a Lu­das Matyi jutott az eszünkbe . . . Koós Pál MESzÖV-ellenőr, Encs Fürödjön Veszprémben! Nem hiszem, hogy sikere lenne egy ilyen feliratú falragasznak. De nem akarok elébevágni panaszomnak. Elöl­ről kezdem. Vakmerő elhatározással a veszprémi városi fürdőbe indultam. Nagy nehezen megtaláltam a fürdő aj­taját, amely legalább olyan kicsi volt, mint egy falusi ház kamrájának ajtaja. A pénztárnál nem volt senki. Hosszú várakozás után előkerült a pénztárosnő, akiről a későbbiek folya­mán kiderült, hogy idejét főként ka­zánfűtés és jegykiadás között osztja meg. Ő a fürdő egyetlen alkalma­zottja. A tisztítás munkáját is neki kell végeznie. Megtudtam tőle, hogy csak egy 300 literes kazánjuk van, amely nehezen tudja a fürdő öt kádját melegvízzel ellátni. Ezért sokáig kell várakozni. Megkért, hogy menjek fel a fürdőbe , és várjak. A fürdő keskeny folyosóból áll, amelyből öt ajtó nyílik a kádakhoz. A folyosó zsúfolva volt várakozókkal. Azok a „szerencsések", akik már a fürdőkádhoz jutottak, dühösen köve­telték a melegvizet. A szidalmakból könnyű volt megállapítani, hogy már három órája várnak a fürdőzésre. Mire sorra kerültek, elfogyott a me­legvíz. Egy helyzettel ismerős fürdőző azt tanácsolta, menjek be a városba, in­tézzem el ügyeimet és jöjjek vissza egy-két óra múlva — még akkor is várnom kell. Másfél óra múlva vissza­jöttem, a helyzet változatlan volt. Még egy óra hosszát vártam, amíg a kádhoz jutottam. Veszprémnek több mint tízezer la­kosa van. A veszprémi Tanács gon­doskodhatna jobb fürdési lehetőségről. Paksi József Veszprém Ludas Matyi elintézte A „Talpas cséve" című cikkel kapcsolatban közöljük, hogy a ke­resett küldeményt megtaláltuk. In­tézkedésünkre a küldeményt azon­nal Kispest rendeltetési helyre to­vábbították, ahol a címzett átvette. A mulasztás elkövetői ellen eljár­­tunk. Közlekedésügyi Minisztérium vasúti főosztálya . A ,,Tegnap vettem“ című közle­mény alapján megindult vizsgálat megállapította, hogy a cikkben ki­fogásolt giccses lapokat az eladó még magánszektor korában árusí­totta. Időközben a Dohányzók Boltja az árudát átvette és azóta ilyen lapokat nem árusítanak. Budapest Városi Tanács V. B.

Next