Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1954-10-21 / 43. szám

jKspy nmy főni olt ont hoar —• Édesapám, azt kérdi édesanyám, hogy mikor akar már szüretelni? — Ne sürgessetek annyira, hisz’ még a tavalyit sem ittuk meg... Ezt a tanácselnököt sem fogják újra megválasztani! Csupa­­­ ember! Jön az ügyfél. A legelső szobában Szól szerényen — Tudom, hogy még korán van. De, szeretném tudni, hogy áll az ügyem. Mi a döntés? Az „igen"-e vagy a „nem"? A döntést a kérdezett már ismeri Kedvezőtlen S épp ő mondja meg neki? (Mért legyek én a rossz ember? Legyen más!)Szól — Menjen át X-kartárshoz az elvtárs!.. . Megy az ügyfél X-*kartársra várni kell S nem is lehet zavarni őt bán­ivel. Órák telnek, míg az ügyfél bemehet. De, — X+kartárs se mondja meg a „nem"-et Sőt X-kartárs, mint pártfogó tetszeleg Szereti, ha szeretik az emberek Ezért így szól: — Oh, az ügyet ismerem! Bevallom, hogy nagyon tetszik is nekem De a döntés — ugyebár — nem rajtam áll Felvilágosítást -itt hát nem talál — Ipszilonhoz" fáradjon át az elvtárs! Mért én legyek « rossz ember? Legyen más!) „Ipszilonnak" zokon esik szerfelett: Még, hogy• éppen ő mondja meg a „nem"-et! Ő szerezzen ellenséget magának? Benne ilyen jó balekot találnak? Épp ezért — bősz buzgalommal — Ipszilon Egy papíron hol összead, hol kivon. Meglapul mint tóparton a nefelejcs. Kezével int: — Z-kartárs a referens!... — Z-kar­társnak szöget üt a fejébe: Az igazat nem mondják a szemébe? Úgy látszik, hogy vérmes ember az ipse. Robbanásig most éppen ő hevítse? Dehogy teszi! A megoldás legyen más. Szól­ó-kartárs — Menjen haza az elvtárs! Minálunk az ügyintézés módszere Tökéletes Jobb, ha nem is szól bele. A döntést, — mely kedvező lesz remélem, Majd megkapja odahaza — levélben!... K. Tóth Lenke '«’©(©Sa Szalavec Laci soha nem fért a bőrében. Tizen­öt éves fejjel, vándorcirkuszt akart alapítani hat­száz akrobatával, vadsakálokkal, oroszlánokkal és szelídebb keselyűkkel, máskor meg annyira el­ragadta a gombozási szenvedély, hogy apja— anyja télikabátjáról levagdosta a gombokat. Nemrégiben yogázni kezdett. A harmincas évek­ben Selva Raja Yesudián könyvet írt a hinduk sportjáról, a yogáról, a szerző szerint csupán kü­lönleges légzési gyakorlatokat kell végezni, s máris hosszú életet, derűt és bölcseséget nyer minden yogázó halandó. Ez a könyv került a mindenre kapható Szalavee kezébe Azóta nem lehet ráismerni. „A yoga a rettenetes energiák sportja" — mon­dotta gyakran és büszkén Szalavee. Osztálytársai tátott szájjal hallgatták a töméntelen újdonságot Rejtélyes és irtóztató szakértelmet kívánó torna­gyakorlatokról beszélt, melyek nemsokára any­­nyira acélossá teszik az izmait, hogy rettegni fog tőle ország-világ, gyökerestől tízméteres tölgy­fákat fog kitépdesni s ha úgy tetszik, puszta vállával kidönti az emeletes házakat A többiek­ben ilyenkor elhűlt a vér, ő pedig csattogtatni kezdte fogait, melyekkel néhány héten belül min­den bizonnyal kettéharapja még a vasszöget is Szalavec tízpercekben lement az udvarra, s mint egy szöcske, pillanatonként felszökkent a levegőbe, mert mint mondta, ő a bacillusmentes, ózondús, magasabb gogaszféra levegőjét kedveli, sőt mi több, odahaza gyakran felmegy a padlásra, leemel néhány cserepet, a résen kidugja a fe­jét, s úgy elégíti ki különleges igényeit. Órák alatt hörgött, yoga-szakkifejezéseket használt, szuszo­gott, erőlködött, néha pedig elkékült krákogott. Még az utolsó padban is hallani lehetett a légző­szervébe beáramló levegő hangos sercegését. „Ez­zel az életmóddal — súgta oda Kazár Vilinek — legkevesebb százötven évig fogok élni, mind­halálig egészséges fogakkal, mert éjjel nyitott ablaknál és takaró nélkül alszom, s a fogvacogás csodálatosan megedzi fogaimat.“ Aztán hosszú másodpercekig nem vett lélegzetet. A jövőjét is gyakran ecsetelte: rémítő testi ereje, mellkasa előbb-utóbb olyan csodálatos mé­retűre növekedik, hogy híre bejárja a földkerek­séget, szerződtetik úszóbajnoknak vagy opera­énekesnek, s mint mondta, jól meg fogja gondolni, hogy melyiknek menjen. A nők természetesen szerelmesek lesznek belé. Minden utcasarkon randevúzni fog, amerre csak jár, szerelmes lá­nyok hamiskásan kacsingatva, karjukat nyújto­gatják feléje majd kérve, hogy azonnal menje­nek az anyakönyvvezetőhöz, de ő csak odavet egy csalárd mosolyt, s magabiztos mozdulattal el­hárítja a kérelmezők hadát. S egy napon távira­tot fog kapni a szépségesen szép olasz filmszí­­nész­tőtől, Gina Lollobrigidától, amelyben néhány szívettépő szó olvasható: „Drágám! Erőd és ala­kod híre hozzám is eljutott. Úgy érzem, es­v pillanatig sem tudok élni nélküled. Az esti gyorssal érkezem. Kérlek, gondoskodj az éjjeli szállásunkról. A te Lollobrigidád.“ Miközben robusztus termetről és rettenetes energiákról álmodozott, szegény Szalavec állan­dóan fogyott. Hiába ette kilószámra a vörös­hagymát és a vadkörtét. Uzsonnapénzét nem köl­tötte el, hanem gondosan félretette, s úgy ter­vezte, farkaskutyát fog vásárolni rajta, melyet majd szintén yogára tanít. Tegnap egy hetedikes nyitott be a nyolcadik bébe, hogy néhány percre kölcsönkérje a sziva­csot. Szalavec éppen elemében volt és úgy gon­­­dolta, épp itt az ideje, hogy erejét és birkózó talentumát megcsillogtassa osztálytársai előtt, odakiáltott a vendégnek: „Na mi van, kisapám?!“ Aztán hozzávágta a nedves szivacsot. A hetedi­kes nem sejtette, hogy a rettenetes energiák yoga-bajnokával van dolga, elkapta a kötekedő derekát s pillanatok alatt a földhöz teremtette Szalavec nagynehezen feltápászkodott, leporolta ruháját, egy pillanatra végighordozta tekintetét vigyorgó osztálytársain, aztán szemmel látható­lag elérzékenyü­lve odafordult a hetedikeshez „Mondhatom, cimbora, ügyes volt! Hátha még yogáznál!“ ~ Csanádi Ákos VETÉS HELYETT — Éppen most azt álmodtam, komám, hogy tizenöt mázsás búzatermésem lesz .. — Az azt jelenti, hogy nem lesz tizenöt mázsás búzatermésed' — Miért? — Mert délelőtt tíz órakor álmodtad, komám

Next