Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1954-01-01 / 1. szám
Vajda Albert t Evégi mérleg Ma, az esztendő utolsó napján elhatároztam, hogy belenézek önmagamba, s önkritikát gyakorolunk. Félreértés ne essék, a „gyakorolunk“ szó nem királyi többest jelent, hanem ránk vonatkozik: rám és önmagamra. Tudom, hogy ez a mondat zavarosnak hat, hadd árulom el tehát, hogy én tulajdonképpen nem egy ember vagyok, hanem kettő. Erre a tényre talán három hónappal ezelőtt jöttem rá, amikor egy barátom felhívott telefonon és a következőket mondta: — Kérlek, alig találok szavakat... elromlott a lakásunkban a W. C. és hat hete nem találok szerelőt, aki megjavítsa! — Nagyszerű! Remek! — vágtam rá lelkesen és csak akkor kaptam észbe, amikor megdöbbent hangját hallottam: — Ez neked nagyszerű? Köszönöm szépen! Azzal levágta a kagylót. És ezzel egyidőbenkígyóit bennem egy élesfényű reflektor, amely rávilágított a bensőmben írógép mellett ülő alakra, aki széles vigyorral ismételte: „Nagyszerű!.... De még menynyire nagyszerű! Micsoda remek humoreszket fogok ebből írni...“ Még mondott volna mindenfélét, de ekkor fejcsóválva rászóltam: „Szégyeld magad! Annak örülsz, hogy rosszul dolgoznak a javítószövetkezetek?" És ez a bennem lezajlott párbeszéd, magam és ön- magam között, egycsapás-ra bebizonyította, hogy tu- ■ lajdonképpen ketten vagyunk bennem. Egyikünk a humorista, aki csillogó szemmel veszi tudomásul, hogy a Patyolat nem tisztít időre, hogy a füttyös előbb kürtöl, hogy rossz a pelenka-elosztás, egyszóval örül a hibáknak és visszásságoknak, mert ezekből aztán humorosabbnál humorosabb humoreszkeket kanyaríthat. Ugyanakkor azonban fel és alá sétál magamban, hátratett kézzel, fejcsóválva a derék állampolgár, aki összeráncolja a homlokát, ha azt hallja, hogy a készétel inkább kész, mint étel, hogy a közértben letapossák egymás veséjét és velőjét, hogy a borotvapenge és a szakáll között nem elég éles a konfliktus ... egyszóval, aki nem örül a hibáknak, hanem minél előbb ki akarja azokat javítani. Most, az óesztendő utolsó napján itt állok és belenézek mindkét önmagamba. Mit kívánjak magunknak: a humoristának hibákat, vagy az állampolgárnak minden jót? Eddig jutottam gondolatban, amikor megszólalt bennem valaki. Nem a humorista és nem az állampol- - gár. Egy harmadik. Azt mondta: — Mit hencegsz? Most végre remek kifogásod van, hogy mért írsz humoreszk címen humortalan írásokat. Minden esetben ráfoghatod, hogy a derék állampolgár legyőzte benned a humoristát. Ezzel elhallgatott. Én pedig igazat adtam harmadik magamnak. Amit ezzel a humoreszkkel is bizonyítani kívánok. Palásti Láza tér BALESET Leejtettem a nyakkendőmet és amikor lehajoltam, nem vettem észre, hogy a szekrényajtó közben kinyílt, úgy bevertem a fejemet, hogy ömlött a vérem. De a seb volt a kisebbik baj. A nagyobbik akkor kezdődött, amikor az első ismerősöm megpillantotta a bepólyázott fejemet. Moct sem tagadta meg önmagát. A kötésre mutatott és megjegyezte: — Biztosan sokat gondolkoztál/ Min törted a fejedet? Délután négyig tizenhétszer kellett vázolnom sebesülésem történetét. A tizennyolcaiknál már ki sem vártam a kérdést, röviden csak ennyit mondtam: — Beütöttem a fejemet a szekrénybe! A legközelebbi érdeklődő csak ennyit kapott tőlem: — Szekrény! Ez a módszer azonban nem mindig vált be, mert voltak, akik karonfogtak és részvéttel kérdezték: — Mesélj el részletesen, hogy történt... És ez így ment tovább... Talán az ötvenedik ismerős támadott meg, amikor mentőötletem támadt. Leírtam a baleset történetét, azután bementem egy sokszorosító szövetkezetbe és száz példányban megrendeltem. Másnap már bátran jártam a városban. Ha egy ismerős megpillantotta a kötést a fejemen, — mielőtt kérdésre nyithatta volna a száját, — már meg is kapta a cédulát. Harmadnap elfogytak a nyomtatványok. És pont akkor jött szembe velem Kovásznál Na, ez agyon fog kérdezni, — gondoltam és vártam a kérdésözönt. Kovásznál ránézett a pályára, azután megszólalt: — Ma néztem meg negyedszer a 6 :3-as filmet. — Én eddig csak kétszer néztem meg. Megint a fejemre nézett és folytatta: — Szerintem Bozsik a világ legjobb játékosa. Nem válaszoltam, mert szerettem volna túl lenni a baleset ügyén. Gondoltam, most végre rátér a pályára. — Bozsik után Hidegkúti és Puskás a sorrend, — állapította meg. Kis szünet. Na most! — Te ismerted a kis Ilonkát, az unokahúgomat, — kérdezte. — Már tíz éves. Enyhe kanyarója volt. Nem válaszoltam. — De már jobban van... Feltoltam a kalapomat és ravaszul megigazítottam a kötést a fejemen, de ez sem használt. — Tudod, van jóindulatú kanyaró is... Megsértődtem. Másokat kegyetlenül megfosztottam a történettől, neki részletesen elmondtam volna a balesetet és nem kérdez! Nem bírtam tovább. Én kezdtem el. — Képzeld, tegnapelőtt úgy bevágtam a fejemet a szekrényajtóba, hogy... Félbeszakított: — Nem érdekel. Különben is már mennem kell! Szervusz! Mérgesen néztem utána. Olyan dühös voltam rá, hogy legszívesebben bevertem volna a fejét. Van üzleti érzéke a gyereknek — Egy kis csokiért elviszlek az iskoláig... Ez aztán a szerencsemalac! SE A BÜROKRÁCIÁVAL! Jelszavunk az újévben is ez marad, s ha ehet! számunkban nem is közöljük bürokráciaellenes rovatunkat, csak a rovat maradt el, a bürokrácia, sajnos, megmaradt.! S hogy ebbe ezután sem nyugszunk bele, annak legközelebbi számunkban bőséges bizonyítékát nyújtjuk, tovább irtva a lélektelen hivatalnokosdi csökevényeit. Addig is a bürokratákat kivéve, mindenkinek boldog új évet kívánunk! Orzmágh György ! Segítség, felkarolnak! (Egy megtisztelt Azelőtt nem voltam ilyen búvalbélelt, szomorú ember. Szememet nem árnyékolták lila karikák, sosem fájt a fejem, sőt néha még minden ok nélkül nevettem is. Alaposan megöregedtem. Azóta öregedtem meg, amióta felfedezték, hogy fiatal vagyok. úgy kezdődött, hogy a fiatalokról való gondoskodás jegyében megtiszteltetésért. Három funkciót kaptam, ami — mellékes körülmény — heti három értekezlettel járt. ' Elhatároztam, hogy csak minden másnap borotválkozom!" és így megtakarítom az értekezletekre szánt idő egy részét. Hanem, amikor a fiatalokról való fokozott gondoskodás jegyében még két tanfolyamra is beírattak, akkor már hetente csak kétszer borotválkoztam, s ennek következtében feleségem szerint szerda és szombat kivételével profilból egészen úgy néztem ki, mint Illés próféta. Sebajt Egyébként az alvásra szánt időből is el kellett lopnom nemesebb célokra, és ez okozta azt a fejfájást, amelynek alapján élesenlátó főnökeim felfedezték, hogy lelkiéletet élek. Fejlett lelkiéletet. Elhatározták tehát, hogy feltárják ezt a rejtett lelkiéletet és alaposan elemezni fogják. Ez is igénybe vett hetenként két-három órát Hiába mondtam, hogy kialvatlanság ellen nem használ a lelkiklinika, hogy aludni szeretnék, azt felelték, hogy még sokat ál-fiatal önvallomása hatom életemben, hiszen fiatal vagyok. Háromnapos szakállam a fiatalokról való fokozott hathatós és cseppet sem liberális, ellenben rendkívül energikus gondoskodás jegyében kifogás tárgyává tétetett, s ezért az eddigieken kívül az éppen megüresedett „csínfelelősi" funkcióval is megtiszteltek. Ugyanis főnökeim véleménye szerint rablóból lesz a legjobb pandúr és nekem, a fiatalnak hetenként egy értekezlettel több már igazán nem számít. Ezután alvásra és evésre már csak ritkán gondolhattam, annál többet az értekezletek terminusaira, a jelentések határidőire és a tanulásra. De itt a megtiszteltetésnek még korántsem volt vége. A fiatalokról való fokozott, hathatós, energikus, satöbbi gondoskodás jegyében korra idősebb, de testileg és szellemileg nálam már jóval fiatalabb kartársaim egy ötödik funkció formájában jelképesen ismét belém helyezték bizalmukat. Jelképesen helyezték belém, de nekem a valóságban kellett végighallgatnom hetenként még egy értekezletet. A belém helyezett bizalomnak azonban percre beosztott elfoglaltságaim és kezdődő idegbajom miatt nem tudtam megelelni, ami komoly kritikát és két újabb nevelőcélzatú, megtisztelő funkciót eredményezett... Tegnap megbíráltak, amiért a termelőmunkából újabban nem veszem ki megfelelő mértékben a részemet, holott nekem, a fiatalnak jó példával kellene előljárnom. Nem is válaszoltam. Értekezleten sem voltam. Tanfolyamon sem. Ma munkába se mentem. Határozati javaslaton dolgozom, amely azt célozza, hogy karolják fel végre az öregeket is. Brnsáth Edét A dohánytermelés mesterei Estő találkozásom a dohánytermelőkkel nagyon régikeletű. Alig múltam még tízéves, amikor a dohánytermelés egyik szakaszával, a palántázással megismerkedtem. A szomszédunkban lakó dohánykertész kommendált el a karcai Szlamka -pusztára, ahol abban az időben nagy divat volt a dohánytermelés, amikor elfoglaltam életem első fizetett állását, már vagy harminc gyerek gyúrta az ipart az urasági dohányföldeken. Én azt a feladatot kaptam, hogy egy vödörrel a földbedugott palántákat nyakon öntözzem. De ez a munkálkodásom nem volt hoszszú életű, mert mielőtt még egészen kitanultam volna ezt a mesterséget, egy kora hajnali kiadós záporeső pillanatok alatt elmosta állásomat. Az is dereng még valahogy az emlékezetemben, hogy az életem első, szűz dohányból készült cigarettájáért akkora pofont kaptam apámtól, hogy még ma is cseng a fülem, ha rágondolok. Ennek a pofonnak a reakciójaként egy életre eljegyeztem magam a cigarettával. Második találkozásom a dohány kertészeivel már sokkal vidámabb volt és sokkal nagyszerűbb. Nagy József, a Budapesti Dohánybeváltó Vállalat vb-elnöke az elmúlt héten meghívta a Ludas Matyit a csécsei kiváló dohánytermelők jutalomkiosztási ünnepségére. Ez a rögtönzött ünnepség emberien szép volt és falusiasan egyszerű. Megpróbálom elmondani. Mikor ebbe a nógrádmegyei kis falucskába megérkeztünk, este volt és köddel bélelt hideg. A régi tanácsháza előtt gyülekeztek a dohánytermelők. A kisebb-nagyobb csoportokból már előre meg lehetett állapítani, hogy a helyiség kicsi lesz. Mire túl ünnepélyes aktus megkezdődött, már annyi hely sem akadt, hogy a jutalomtárgyakat elhelyezzék. A rádió, a ruhaanyag, a cigaretta még csak elfért az asztalon, de a kerékpár, amit Hényel Sándor kapott a kiváló minőségű dohány termeléséért, az kint rekedt. A régi m. kir. szokásoktól eltérően, ott a helyszínen vették át a termelőktől a dohányt. És a Csécsire erre az alkalomra kiszállt könyvelőbrigád azonnal számfejtett, osztott, szorzott. Kiszámították a prémiumot, borítékozták a pénzt és így a dohányosok a jutalomkiosztáskor a jól megérdemelt pénzüket is megkapták. Brávó, Dohánybeváltó/ Csak így további Ment itt minden, mint a karikacsapás. Hat órakor már ünnepeltünk, miközben megszületett egy egész csomó párosverseny, amit a csécsei dohányosok egymásközött kötöttek. Hényel elvtárs pedig versenyre hívta ki az ország valamennyi dohánytermelőjét a tízmázsás menynyiségi és minőségi hozam elérésére. Felszínre került egy egész rakomány hiba is, amit az ott tartózkodó Dohánybeváltó Vállalat rohambrigádja részben azonnal orvosolt, részben pedig ígéretet tett a hibák megszüntetésére. Felejthetetlenül kedves jelenetek játszódtak le vacsora közben, egymásután álltak fel az emberek, koccintottak, jót kívántak egymásnak és valamennyien felajánlották, hogy növelik a jövő évi vetésterületet. Vacsora után táncolt mindenki mindenkivel és vidáman elszórakoztunk hajnalig. Viszontlátásra a legközelebbi jutalomkiosztáskori LUDAS MATYI. — Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA. — Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ. — A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VII., Lenin-kr. 9—11. Telefon: 222-271. 221-293. — Kiadóhivatal: VII., Lenin-krt. 9—11. Telefon: 221-285. — Terjeszti: Posta Központi Hírlap Iroda 0. V. Előfizetés, személyes ügyfélszolgálat: V„ Italai nádor-tár 1. Telefon: 183-022, 180-850. — Budapesti Szikra Nyomda, V„ Honvéd u. 10. — Felelős vezető: Lengyel Lajos igazgató. — Példányszám: 287,900