Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1954-03-25 / 13. szám
Talán az majd meghajtja Egyes gépállomásokon felületesen végezték el a traktorok javítását. — Szaladj gyerek a patikába, hozz egy ötösért ricinust! • # O+efifCinp&f 'bMtx p&t Néhány héttel ezelőtt ünnepeltük Sabra bácsi nyolcvanötödik születésnapját, amelyet friss egészségben, mondhatom, viruló jókedvben ért meg A társaságban ő volt a leghangosabb Nagyokat nevetett. A menyecskéknek ő mondta a legszebb, orcapirító malacságokat. Az étvágya olyan volt, hogy bárki megirigyelhette volna. Mikor túl voltunk az evés-ivás gyönyörűségén. Sabra bácsi bizalmasan félrehívott. — Te, gyerek! Elég tapasztalt köröknek ismerlek! Nékem már spadoz a szemem világa. Ugyan nézd r meg ezt a két matériát!! Ruhát akarok szabatni! Ezért — mutatott az egyik szövetre, — nyolcszáz forintot kér a mester. De inkább azt a másikat csináltatom meg, mert azt mondja a varró, hogy az legalább húsz esztendőn át ruha lesz! Nem sajnálom, hogy kétszáz forinttal többet kóstál. Én is arra vetettem, hogy okosabb lesz a drágább ruha mellett dönteni. Sabra bácsi vállveregetéssel becsülte meg a tanácsot. A születésnap annak rendje és módja szerint eltelt. Sok boldog, reményteljes esztendőt kívántunk az ünnepeknek, aki egy kicsit elérzékenyülten, de örömmel fogadta a meleg köszöntést. El ne felejtsem, hogy Sabra bácsinak csak egyetlen rokona volt, legkisebb fiának az özvegye: Julis néni Az ötven körüli, fiatalos, fürge menyecske megsokallotta a pesti zajt, bizonyosan volt benne része épen elég, hazavonult hát Ceglédre nyugalomba. Ha ugyan nyugalmat jelentett az, hogy Sabra bácsi háztartását vezette. Minden az ő gondja, dolga volt. De az öregnek nem lehetett panasza a menyecskére. Rend volt az udvaron, tisztaság a házban. A jószágot, malacokat, aprójószágot becsülettel ellátta. Amellett még konyhát is vezetett olyant, aminek híre volt az összes ismerősök között. Mégpedig igen jó híre. Gyakori vendég vagyok az öregnél. Szívesen hallgatom emlékezéseit, elbeszéléseit s ő nem takarékoskodik a szóval. Sajátos öreg hangján, aranyos ceglédi hanghordozással mesél, mesél, s mivel az idejéből bőven futja, mindig széles kiöntésekkel csipkézi körül az elbeszélés méltóságteljesen hömpölygő folyóját. Néha azzal fejezi be az elbeszélést, hogy: hallod-e, édes gyerekem,elég baj, hogy tehemeg nem rekedt meg egy olyan íróemberféle. Mert ha egy csepp eszed lenne, lekörmölnéd, amit mondok, még utóbb valami hozzáértő könyvet is csinálhatna belőle. Tegnap este nagy gondban találtam az öreget. A szokásos jókedve, mintha megecetesedett volna. A meséje is a magányos ember elhagyatottsága körül keringett. Néha nagy sóhajtásokkal szegte be az elbeszélést Utóbb aztán egy mély sóhajtással végét is vetette a szónak. Ez bizony szokatlan dolog volt a számomra. Ennek végére kellett járni. Faggatni kezdtem az öreget. — Beteg? — Nincs énnékem olyan különös bajom! — No! Talán megcsalódott valamiben ? — Van énnékem annál több eszem!— Hát akkor mi baja van, Sabra bácsi ? A plafon felé csapott a jobbkezével. — Mit ér a magányos ember élete? — De hiszen maga nincsen magányosan. Juli nénje itt van maga mellett. Úgy ellátja, hogy attól jobban nem lehet. Az öreg felkapta a fejét. Úgy látszik megtüskéztem a gyengéjét, mert csendesen, a foga közt morogta: — Bizony, édes fiam! Addig meg is vagyok én, amíg a Julis él. Hanem aztán mi lesz velem? Rossi Károly 30 A kíváncsi strucc — Ott tegyetek le fiúk, ott még van hó! Síelő —• mindhalálig CTD -Tóházi is csak egy ember Tóházi osztályvezető kezdeményezte a Bámexbumformát az „Ügyfél is ember!" — mozgalmat és éjt nappallá téve fáradozott a „Kökörcsint minden ablakba“ kampány idején. A minap éppen egy határidős munkán könyökölt, a tőle megszokott fáradhatatlankönyökléssel és elmélázva szemügyre vette kartársait. Megfigyelte, hogy Pokor kartárs olyan szomorúan néz maga elé, mint egy búskomorságba esett gyászhuszár és akkorákat sóhajtozik, hogy az embernek a szíve szakad belé, ha van. — Hűha! — döbbent meg Tóházi. — Törődnöm kellene az emberekkel! Hát nem elfelejtettem? Mert sohasem nézem meg a noteszomat.. Azonnal odasietett Pokolhoz, hogy pótolja a mulasztottakat és aggódva megkérdezte: — Csak nincs valami baj? — Majd megkínálta Pokort egy ragacsos kandiscukorral és aztán kitapogatta a pulzusát. — Nincs énnekem semmi bajom! — sóhajtott Pokor kortárs, de egykét szerető keresztkérdés után töredelmesen bevallotta, hogy reggel összeveszett feleségével. — No, majd rendbehozzuk a szénáját! — vigasztalta Tóházi és aztán félretéve minden ügyét-barátértekezletét, töviről-hegyire kifaggatta Pokort, hogyan történt az eset, mikor és miért történt, miért éppen a feleségét vette el feleségül, továbbá meddig, hová, honnan, kitől és miből? Tóházi elemében volt. Ilyenkor a szeme idegesen rebbent, s a haja csapzott lett. Csak úgy ömlött belőle a sok kérdés, rázúdította őket Pokol remegő fejére, aki a beszélgetés végén már azt sem tudta, fiú-e, lány-e, vagy kisharang. Tóházi aztán megbeszélte az ügyet özvegy Pattantyúsaiéval, mert az mégis csak jó, ha egy asszony is hozzászól a kérdéshez. Az özvegy korát meghazudtoló fürgeséggel vetette bele magát Pokor kortárs magánéletébe. Munkaidő után elkapta Pokort azzal a felkiáltással, hogy segíteni akar, mert ez nem mehet így tovább és szívós munkával belefúrta magát a lelkébe, mint szú a fába. Pokor kortárs egészen összetört, magánélete úgy szellőzött a Bámexhumfortnál, mint egy agyonmosott fehérnemű. Tulajdonképpen már azt sem tudta, hogy kivel veszett öszsze, a feleségével-e, vagy a celldömölki nagybácsival. Az egész vállalat "Pokor magánéletén kérődzött és a kisegítő takarítóasszony jobban tudta, mikor csókolta meg először Pokor a hitvesét, mint ő maga. Általában mindenki mindent tudott. Amikor aztán Pokor megelégelte a helyzetet, mert már az a veszély fenyegette, hogy áthelyezik, nyöszörögve megkérdezte Tóházit: — Most mi lesz velem, tessék mondani? — Hagyjon békén a lelki nyavalyáival! — dörögte Tóházi .— Azt hiszi, ráérek ilyesmikre, amikor nyakig benne vagyok a „Csukd be magad után az ajtót!" kampányban?! Mikes György Bátori Pál bátorsága Egyik este megcsodáltuk Bátori Pál bátorságát. Többek előtt megbírálta Nagy Péternek a munkáját. Lelketlenség, pontatlanság mutatkozik gyakran nála” — csak az a kár, nem hallotta, aznap vitték ép kórházba. Másik este csoportgyűlés ... Bátori Pál bírál fennen: „Kis Juliska nem tudja, mi a kollektív munkaszellem” — cirkalmazza sok „de*’, „hanem** teregeti bátor hangon, csak az a kár, Kis Juliska nyaralt ép a Duna strandon. Termelési értekezlet... Bátori Pál bírál bátran: „Kovács János ellenség, mert mindig hallgat a vitákban** Nagy hiba a hallgatás és Kovács biztos megváltozna, csakhogy éppen otthon fekszik, a köhögés rázza, fojtja. Tegnap senki sem hiányzott az üzemből a gyűlésen s Bátori Pál tátogott csak, nem tudta, hogy mit beszéljen. Főnökét vagy szaktársait szembe dehogyis bírálja, így hallgatott el hirtelen Bátori Pál kritikája. Hajnal Gábor Az új munkaidő bevezetése után is Pestet! itt nyílt egy Közért és még * nyílon egy — Na apu, most megismerheted nappal sétálói is fecseölt, AU«»