Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1954-10-21 / 43. szám
Mindennapi kenyerünkről Számos panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe. A levélírók azt sérelmezik, hogy egyes péküzemekben rossz kenyeret sütnek. A jó kenyérke — írja például égyük olvasónk — nem hagyja „letenni" magát. Az megenni valóan jó és meg is lehet enni. De nem minden kenyér ilyen. Gyakran tapasztalom, hogy üzemi étkezdénk asztalán egész három kenyér gyűlik össze, mert sületlen vagy keletien. Az is gyakori, hogy a szállításnál nyomorítják meg úgy a kenyeret, hogy formáját és ízét egycsapásra elveszíti. Ez a kenyér mind külsejével, mind belsejével egyenesen tiltakozik az ellen, hogy megegyük. Az egész dologban mégis az a legrejtélyesebb, hogy egy időben egy sütőüzemből származó kenyérszállítmány között van jó és van teljesen ehetetlen kenyér is. Hogyan történhet ez meg? Miért nem egyformán jó minden kenyér, ami a kemencéből kikerül. Bár kenyerem javát megettem, de erre a miértre nem tudtam megadni a választ. Kénytelen voltam utánanézni egynek is, meg másnak is. El is jutottam egy olyan, sütőüzembe, amely arról híres, hogy évek óta egyformán jó és ízletes kenyeret készít. Ennek eredményeképpen a kis üzlethelyiségben rengeteg a kenyérvásárló. Sokat közülük más kerületekből csal ide a jó kenyér. Megkérdeztem az eladási részleg vezetőjét, hogy mi a jó kenyér titka. Röviden válaszolt: „Nekünk kiváló «mischerünk» van“. Ez a kiváló „mischer", vagyis dagasztó: a sztahanovista Naszályi elvtárs. Az üzem a Thököly út 34-ben van. Vezetője Lendvai elvtárs végigkalauzolt az üzemen, megmutatta a jókarban levő kemencéket, a jól működő szitálógépet, a ropogósra sült kenyeret és elmondotta, hogy nemcsak a jó dagasztó, hanem az egész kollektíva jó munkája teszi lehetővé, hogy a kenyér minősége üzemükben egyenletes legyen. Következő utam az eladóhoz vezetett. Az Erzsébet királyné-út 1419-es Közértben a XIV—XVI. kerületi sütőipari vállalat 1401-es üzemének kenyerét árusították. Itt bizony már jócskán akadt sütetlen és keletien kenyér. Az üzlet vezetője szerint: „Előfordult már olyan eset is, hogy 70 kiló selejtkenyeret adtam vissza a szállítónak". A Lenin körúti 7409-es Közért vezetője a VII. kerületi sütőipar Síp utcai üzemének készítményéből mutatott több keletien és sütetlen kenyeret. Rövid „tapogatózás“ alaposan meggyőzött arról, hogy a kenyér minőségével valóban baj van. Ezek után a Landler Jenő út 12-ben lévő 708-as sütőüzemben próbáltam megtalálni a miértre a választ. Ebben az üzemben a kenyér minősége jó, de nem szitálják a lisztet, csak sütnek rendületlenül. Pedig van szitálógépük, csak éppen beépítése óta még nem használták, mert a tanács nem ad engedélyt a szitálótorony megépítéséhez. A Wesselényi utca 74-ben működő 711-es sütöde vezetője a szállítás nehézségeiben látja a hibát. Megemlítette a lisztféleségek folytonos váltakozását és a kenyér pihenési idejét, amit nem tudnak betartani. A szitálógéppel itt is baj van, mert a rozslisztet még a „pékistennek" sem hajlandó átengedni magán. Ezek a szitamasinák, amint később tapasztaltam, az üzemek nagy részében rosszak. Tovább kutattam a jó kenyérsütés titkait. Megtudtam még azt is, hogy sok kiváló pékiparos elhagyja a szakmát, máshová megy dolgozni, mert — mint mondják — „máshol jobban lehet keresni“. Nem szerencsés dolog, hogy a sütőipart a IV. kategóriába sorolták, míg például a kevésbbé fontos szakvízipar a III. kategóriába került. A szakmai utánpótlás nem kielégítő. A szállításnál a korszerűtlen, rozoga kocsikban és triciklikben gyakran összezsúfolják, megnyomorítják a meleg kenyeret. Mindez erősen rontja a kenyér minőségét. Hogy valóban csak ez volna az oka a kenyér minőségi romlásának, nem tudom. De egy biztos: nem az ilyen minőségű kenyér tette híressé a budapesti sütőipart. Hasson oda az Élelmiszeripari minisztérium, hogy mindennapi kenyerünk visszakapja régi jó hírnevét, adjon több támogatást a sütőiparnak és követelje meg a sütőipar dolgozóitól a lelkiismeretes és jó minőségűmunkát. Akkor a miértre választ fog adni maga a kenyér, a jó kenyér, amely olyan megennivalóan jó lesz, hogy majd nem hagyja „letenni“ magát. Bernáth Ede köszönetemet fejezem ki a szerkesztőségnek a paksi révjárat és a vonat érkezésének helyes összekapcsolásáért. Ez számunkra sok értékes időt takarít meg. Horváth József alhadnagy Táborhely A selejtkerékpárgumival kapcsolatos ügyem elintéződött. A földművesszövetkezeti bolt — ahol a kerékpárgumit vásároltam — a gumi teljes árát visszafizette. Veres Zoltán ált. isk. tanár Nyírvasvári WNTÉIJB Közbenjárásukra a fuvardíjat én és társaim megkaptuk. M. Szűcs Jenő Tunyogmatolcs « Ez úton mondok köszönetet, hogy panaszomat az illetékeseknél elintézték. Nyugdíjamat már meg is kaptam. Nagy Ernő kádársegéd Mád a Kedves Ludas! Féléve húzódó túlóra-ügyem eredményesen elintéződött. A kifizetés megtörtént. Lóki István Veszprém Dramaturg? Nem dramaturg? Harmadik fiam születése után tűkön ülve vártam, hogy a XIV. kerületi Tanács elküldje a gyerek születési értesítőjét, amelynek segítségével felvehetem a születési segélyt. Tíz nap telt el idegölő várakozásban. Végül is felhívtam telefonon a XIV. kerületi Tanács illetékes osztályát. Egy férfi vette fel a kagylót, amelyet azonban átadott egy Ibolya nevű kolléganőjének (hallottam, hogy így szólította) akinek aztán előadtam a panaszomat. Ibolya jól ismerte az ügyet és közölte velem, hogy a születési értesítő elküldését azért tartottál vissza, mert az én foglalkozásom megjelöléséül „dramaturg“ van beírva. Márpedig, Ibolya szerint, ez idegen szó és idegen szó a mittudoménmilyen rendelet értelmében születési értesítőben nem szerepelhet. A dolog azért is bonyolult, mert a kórházi okmányon „író-dramaturg“ van feltüntetve (felesleges előrelátás!), tehát még az is vitás, hogy mi vagyok tulajdonképpen: író, vagy ez izé.. .?* Hiába próbáltam megmagyarázni, hogy a dramaturgot csak dramaturgnak lehet nevezni, Ibolya hajthatatlan maradt. Természetesen azzal már nem is kísérleteztem, hogy írói mivoltomról is meggyőzzem, mert ha annak idején Ascher Oszkárról nem hitte el a III. kerületi Tanács, hogy dramaturg, akkor miért higyje el rólam a XIV. kerületi, hogy író vagyok? Azonban Ibolya ez esetben rugalmasnak bizonyult. Kijelentette, hogy írót hajlandó beírni. Boldogan beleegyeztem, ő pedig vállalta, hogy azonnal feladja címemre a születési értesítőt. Így is történt. Mindenesetre, amíg a tanácsok dolgozói megtanulják, hogy dramaturgok is vannak a világon, a fenti kis történetet közkinccsé teszem, hogy ezáltal is hozzájáruljak az apaság örömei előtt álló kollégáim és a tanácsok közti kapcsolat, megszilárdításához. Remélem, hogy Ibolya kartársnő is hozzájárul... Igen?... Köszönöm .. . SZILÁGYI GYÖRGY is azért is dramaturg) A díjkiavatkozik Ascher Oszkár esetére. Akkor (1953 július 9-én) a bügyminisztérium illetékes főosztálya a következő választ adta: A „Dramaturgellenes a tanács” közleménnyel kapcsolatban vizsgálatot indítottunk s megállapítottuk, hogy a XI. kerületi anyakönyvvezető hibát követett el, amikor a „dramaturg” megjelölést nem fogadta el és „színész” foglalkozást írt az anyakönyvije. Csodáljuk, hogy a XIV. kerületi tanácshoz tizennégy hónap alatt sem ért el a belügyminisztérium utasítása. A Jogtudományi Közlöny legutóbbi számában egy tanulmányom jelent meg. Terjedelme hat teljes nyomtatott oldalt tesz ki és többheti szakirodalmi és gyakorlati búvárkodást végeztem, amíg az anyagot megírásra érettnek éreztem. Tizenöt oldalas kéziratomat a lap szerkesztőbizottsága véleményezés céljából a magánjogi tanszék professzorának, dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanárnak adta ki. A tőle kapott kedvező vélemény után került cikkem a nyomdába. A múlt héten, amikor értesültem cikkem megjelenéséről — mert a pénz is fontos — felhívtam telefonon a kiadóhivatalt, ahol közölték velem, hogy 240 forintot kapok. Igen meglepődve hallgattam e közlést, mert ez a végzett tudományos munkával sehogy arányba nem hozható nyomtatott oldalankénti 40 forintos írói honoráriumnak felel meg, s ez messze alatta van a nálunk általában szokásos újságírói, vagy írói honoráriumoknak. Másnap, amikora 'pestzespostás megjelent nálam és a JAKF (Jogi és Államigazgatási Könyves Folyóirat kiadó) pénzküldeményét számolta le íróasztalomra, nagyon csodálkoztam azon, hogy 145 forint leolvasása után már csak 60 fillért tett az asztalra. A szelvényi hátlapján a JAKF a következőket közölte velem: Jogtudományi Közlöny 1954. 7—8. szám utáni szerzői honorárium 240.— forint, szerzői vált.-ért 80.— forint, 6 százalék adóért 14.40 , 94.40 forint, összesen: 145.60 forint. Ez a kimutatás egészen világos. De nem egészen helyes. Ha a 240 forintos honoráriumból levontak szerzői változtatásért 80 forintot, akkor a szerzői honorárium valójában 160 forint lett. Ennek a 6 százalékos adója pedig nem 14.40, hanem csak 9.60. De azt is kérdezhetném, miért vont le 80 forintot ..szerzői vált.ért“, amikor én, a szerző, nemcsak, hogy nem változtattam a cikk szedésének szövegén, de még csak nem is láttam azt. Dér Pál Jönnek a bikák! Szeptember 19-én a következő táviratot kaptam Nyíregyházáról: „20 BIKAAT DELI GYORSSAL VARRJATOK ÉVIKÉT" Hiába törtem a fejem, nem tudtam a szöveget megérteni. Bikát ugyanis nem rendeltem. Egyet sem, nemhogy húszat! Viszont lehetséges, hogy a szöveg titkos és a valóságban mást jelent, de akkor ki az az Évike? Égi Évikét ismertünk a házban, de kijelentette, hogy semmit sem tud a bikákról. -Egyik barátom azt tanácsolta, hogy forduljak a Mezőgazdasági Kiállítás vezetőségéhez, mert a bikákat biztosan odaküldik. Szerinte valószínűleg Évikének hívják a kísérők vezetőjét. Másnap a Mezőgazdasági Kiállítás gulyásaival és egy állatorvossal kimentünk a déli gyorshoz. Vártuk a bikákat és Évikét... A déli gyors megérkezett, de bikák és Évike nélkül. Már-már távozni készültem a mérges gulyásokkal, amikor megpillantottam Erzsébetet, feleségem húgát. Ő küldte a táviratot — de a következő szöveggel: „20-dikán déli gyorsnál várjatok, Erzsébet“. Ezt a táviratot szövegezték át a postán bikákra és Évikére. Még jó hogy nem oroszlánokat írt a posta, mert akkor az Állatkert vezetőségét kellett volna mozgósítanom .. . Kovács Jenő Bp., Havas utca 7. Még egy távirat-ügy Három hónapja várok egy táviratot. Elkallódott. A posta „magyarázata" nem elégít ki. Talán a Ludas útján megtudhatom a rejtélyes táviratkézbesítés történetét. Július 1-én kitűnő érettségi eredményemhez pesti nagynéném gratulálni akart és dísztáviratot küldött számomra Kecskemétre, a táviratot a 62. számú postahivatalnál adta fel. Két hét múlva, mikor meglátogatott bennünket, szóba került a távirat és kiderült, hogy az nem érkezett meg. Nagynéném hazautazása után a távirat ügyében írt a postahivatalnak, ahonnan a következőket írták vissza: ,,A kérdéses távirat beérkezett és a címzettnek szabályszerűen kézbesítve lett, s a Kecskeméti Konzervgyár Horváth nevű kazánfűtője vette át.“ Miért kézbesítették a táviratot a címzett helyett Horváth nevű kazánfűtőnek? És hogyan kézbesítették a táviratot Horváth nevű kazánfűtőnek a Kecskeméti Konzervgyárban, amikor ott nincs is ilyen nevű kazánfűtő? Náczi Erzsébet Kecskemét, Szolnoki hegy 13. Milyen hosszú legyen a tűzpiszkáló? A Járműfelszerelések Gyára háztartási tűzpiszkálókat készít, egyszerű fémrúdból, melynek egyik végét nyélnek, másik végét tűzpiszkálásra alkalmasnak hajlították meg. Ha a tűzpiszkáló három centiméterrel hosszabbra sikerül a „szabványnál“, a belkereskedelmi minisztérium nem veszi át a gyártmányt. Helyes dolog a pontosság. Helyes az, hogy egyes cikkek méretezését a szabvány meghatározza. De várjon melyik háziasszony ellenőrzi szabvány szerint a tűzpiszkáló hosszát? Mennyivel alkalmatlanabb egy három centiméterrel hosszabb tűzpiszkálóval a tűz piszkálására, mint a szabványos? Halász Lea Rudas László utca 45. A kiadásért felel: r . ■ MATYI. Főszerkesztő: GÁDOR BÉLA. - Felelős szerkesztő: FÖLDES GYÖRGY. - Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VH., Lenin-körút 9—11. Telefon: 222—271, 221—293. — Kiadóhivatal: VII., Lenin-körút 9-11. terjeszti: Posta Központi Hírlapiroda II. V. Lapterjesztési ügyek: V., József nádor tér . Telefon: 183—022, 180—850. Szikra Lapnyomda, Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 6. — Felelős vezető: Kulcsár Mihá ty — Példáuyszám: 370.030 KÉZIRATOT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. Telefon: 221-285.