Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1954-10-21 / 43. szám

Mindennapi kenyerünkről Számos panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe. A levélírók azt sérelmezik, hogy egyes péküzemekben rossz kenyeret sütnek. A jó kenyérke — írja például égyük olvasónk — nem hagy­ja „letenni" magát. Az megenni valóan jó és meg is lehet enni. De nem minden kenyér ilyen. Gyak­ran tapasztalom, hogy üzemi étkezdénk asztalán egész három kenyér gyűlik össze, mert sületlen vagy kelet­ien. Az is gyakori, hogy a szállításnál nyomorítják meg úgy a kenyeret, hogy formáját és ízét egycsapás­ra elveszíti. Ez a kenyér mind külsejével, mind belse­jével egyenesen tiltakozik az ellen, hogy megegyük. Az egész dologban mégis az a legrejtélyesebb, hogy egy időben egy sütőüzemből származó kenyérszállít­mány között van jó és van teljesen ehetetlen kenyér is. Hogyan történhet ez meg? Miért nem egyformán jó minden kenyér, ami a kemencéből kikerül. Bár kenyerem javát megettem, de erre a miértre nem tudtam megadni a választ. Kénytelen voltam utá­nanézni egynek is, meg másnak is. El is jutottam egy­­ olyan, sütő­üzembe, amely arról híres, hogy évek óta egyformán jó és ízletes kenyeret készít. Ennek ered­­mény­eképpen a kis üzlethelyiségben rengeteg a ke­nyérvásárló. Sokat közülük más kerületekből csal ide a jó keny­ér. Megkérdeztem az eladási részleg vezető­jét, hogy mi a jó kenyér titka. Röviden válaszolt: „Ne­künk kiváló «mischerünk» van“. Ez a kiváló „mischer", vagyis dagasztó: a sztahanovista Naszályi elvtárs. Az üzem a Thököly­ út 34-ben van. Vezetője Lendvai elv­társ végigkalauzolt az üzemen, megmutatta a jókar­ban levő kemencéket, a jól működő szitálógépet, a ro­pogósra sült kenyeret és elmondotta, hogy nemcsak a jó dagasztó, hanem az egész kollektíva jó munkája te­szi lehetővé, hogy a kenyér minősége üzemükben egyenletes legyen. Következő utam az eladóhoz vezetett. Az Erzsé­bet királyné-út 1419-es Közért­ben a XIV—XVI. ke­rületi sütőipari vállalat 1401-es üzemének kenyerét árusították. Itt bizony már jócskán akadt sütetlen és keletien kenyér. Az üzlet vezetője szerint: „Előfor­dult már olyan eset­ is, hogy­ 70 kiló selejtkenyeret adtam vissza a szállítónak". A Lenin­ körúti 7409-es Közért vezetője a VII. ke­rületi sütőipar Síp­ utcai üzemének készítményéből mu­tatott több keletien­ és sütetlen kenyeret. Rövid „ta­pogatózás“ alaposan meggyőzött arról, hogy a keny­ér minőségével valóban baj van. Ezek után a Landler Jenő­ út 12-ben lévő 708-as sütőüzemben próbáltam megtalálni a miértre a vá­laszt. Ebben az üzemben a kenyér minősége jó, de nem szitálják a lisztet, csak sütnek rendületlenül. Pedig van szitálógépük, csak éppen beépítése óta még nem használták, mert a tanács nem ad engedélyt a szitáló­torony megépítéséhez. A Wesselényi­ utca 74-ben működő 711-es sütöde vezetője a szállítás nehézségeiben látja a hibát. Meg­említette a lisztféleségek folytonos váltakozását és a kenyér pihenési idejét, amit nem tudnak betartani. A szitálógéppel itt is baj van, mert a rozslisztet még a „­pékistennek" sem hajlandó átengedni magán. Ezek a szitamasinák, amint később tapasztaltam, az üzemek nagy részében rosszak. Tovább kutattam a jó kenyérsütés titkait. Meg­tudtam még azt is, hogy sok kiváló pékiparos elhagyja a szakmát, máshová megy dolgozni, mert — mint mondják — „máshol jobban lehet keresni“. Nem sze­rencsés dolog, hogy a sütőipart a IV. kategóriába so­rolták, míg például a kevésbbé fontos szakvízipar a III. kategóriába került. A szakmai utánpótlás nem kielé­gítő. A szállításnál a korszerűtlen, rozoga kocsikban és triciklikben gyakran összezsúfolják, megnyomorítják a meleg kenyeret. Mindez erősen rontja a kenyér minő­ségét. Hogy valóban csak ez volna az oka a kenyér mi­nőségi romlásának, nem tudom. De egy biztos: nem az ily­en minőségű kenyér tette híressé a budapesti sütő­ipart. Hasson oda az Élelmiszeripari minisztérium, hogy mindennapi kenyerünk visszakapja régi jó hírnevét, adjon több támogatást a sütőiparnak és követelje meg a sütőipar dolgozóitól a lelkiismeretes és jó minőségű­­munkát. Akkor a miértre választ fog adni maga a ke­­nyér, a jó kenyér, amely olyan megennivalóan jó lesz, hogy majd nem hagyja „letenni“ magát. Bernáth Ede kö­szönetemet fejezem ki a szerkesztőségnek a paksi révjárat és a vonat érkezé­sének helyes összekapcsolá­sáért. Ez számunkra sok ér­tékes időt takarít meg. Horváth József alhadnagy Táborhely A selejtkerékpárgumival kapcsolatos ügyem elinté­ződött. A földművesszövet­­kezeti bolt­ — ahol a ke­rékpárgumit vásároltam — a gumi teljes árát vissza­fizette. Veres Zoltán ált. isk. tanár Nyírvasvári WNTÉIJB Közbenjárásukra a fuvar­díjat én és társaim megkap­tuk. M. Szűcs Jenő Tunyogmatolcs « Ez úton mondok köszöne­tet, hogy panaszomat az illetékeseknél elintézték. Nyugdíjamat már meg is kaptam. Nagy Ernő kádársegéd Mád a Kedves Ludas! Féléve hú­zódó túlóra-ügyem eredmé­nyesen elintéződött. A kifi­zetés megtörtént. Lóki Ist­ván Veszprém Dramaturg? Nem dramaturg? Harmadik fiam születé­se után tűkön ülve vár­tam, hogy a XIV. kerüle­ti Tanács elküldje a gyerek születési értesítő­jét, amelynek segítségé­vel felvehetem a születési segélyt. Tíz nap telt el idegölő várakozásban. Végül is felhívtam telefonon a XIV. kerületi Tanács il­letékes osztályát. Egy fér­fi vette fel a kagylót, a­mely­et azonban átadott egy Ibolya nevű kolléga­nőjének (hallottam, hogy így szólította) akinek az­tán előadtam a panaszo­mat. Ibolya jól ismerte az ügyet és közölte velem, hogy a születési értesítő elküldését azért tartot­tál­ vissza, mert az én fog­lalkozásom megjelöléséül „dramaturg“ van beírva. Márpedig, Ibolya szerint, ez idegen szó és idegen szó a mittudoménmilyen rendelet értelmében szüle­tési értesítőben nem sze­repelhet. A dolog azért is bonyolult, mert a kórházi okmán­yon „író-drama­turg“ van feltüntetve (fe­lesleges előrelátás!), te­hát még az is vitás, hogy mi vagyok tulajdonkép­­pen: író, vagy ez izé.. .?* Hiába próbáltam meg­magyarázni, hogy a dra­maturgot csak drama­turgnak lehet nevezni, Ibolya hajthatatlan ma­radt. Természetesen az­zal már nem is kísérle­teztem, hogy írói mivol­­tomról is meggyőzzem, mert ha annak idején Ascher Oszkárról nem hit­te el a III. kerületi Ta­nács, hogy dramaturg, ak­kor miért higyje el ró­lam a XIV. kerületi, hogy író vagyok? Azonban Ibol­ya ez esetben rugalmasnak bi­zonyult. Kijelentette, hogy írót hajlandó beírni. Bol­dogan beleegy­eztem, ő pe­dig vállalta, hogy azon­nal feladja címemre a születési értesítőt. Így is történt. Mindenesetre, amíg a tanácsok dolgozói megta­nulják, hogy dramaturgok is vannak a világon, a fenti kis történetet köz­kinccsé teszem, hogy ez­által is hozzájáruljak az apaság örömei előtt álló kollégáim és a tanácsok közti kapcsolat, megszi­lárdításához. Remélem, hogy Ibolya kartársnő is hozzájá­rul... Igen?... Köszö­nöm .. . SZILÁGYI GYÖRGY is azért is dramaturg) A d­íjk­iavatkozik Ascher Osz­kár esetére. Akkor (1953 július 9-én) a bü­­gyminisztérium il­letékes főosztálya a következő választ adta: A „Dramatur­gellenes a ta­nács” közleménnyel kapcsolat­ban vizsgálatot indítottunk s megállapítottuk, hogy a XI. kerületi anyakönyvvezető hibát követett el, amikor a „drama­turg” megjelölést nem fogadta el és „színész” foglalkozást írt az anyakönyvije. Csodáljuk, hogy a XIV. ke­rületi tanácshoz tizennégy hónap alatt sem ért el a belügymi­nisztérium utasítása. A Jogtudományi Köz­löny legutóbbi számában egy­ tanulmányom jelent meg. Terjedelme hat tel­jes nyomtatott oldalt tesz ki és többheti szak­­irodalmi és gyakorlati búvárkodást végeztem, amíg az anyagot megírás­ra érettnek éreztem. Ti­zenöt oldalas kéziratomat a lap szerkesztőbizottsága véleményezés céljából a magánjogi tanszék pro­fesszorának, dr. Nizsalov­­szky Endre egyetemi ta­nárnak adta ki. A tőle kapott kedvező vélemény után került cikkem a nyomdába. A múlt héten, amikor értesültem cikkem meg­jelenéséről — mert a pénz is fontos — felhív­tam telefonon a kiadóhi­vatalt, ahol közölték ve­lem, hogy 240 forintot kapok. Igen meglepődve hallgattam e közlést, mert ez a végzett tudo­mányos munkával sehogy arányba nem hozható nyomtatott oldalankénti 40 forintos írói honorári­­umnak felel meg, s ez messze alatta van a ná­lunk általában szokásos újságírói, vagy írói hono­ráriumoknak. Másnap, amikor­­a 'pest­­zespostás megjelent ná­lam és a JAKF (Jogi és Államigazgatási Könyv­es Folyóirat kiadó) pénz­­küldeményét számolta le íróasztalomra, nagyon csodálkoztam azon, hogy 145 forint leolvasása után már csak 60 fillért tett az asztalra. A szelvényi hát­lapján a JAKF a követ­kezőket közölte velem: Jogtudományi Közlöny 1954. 7—8. szám utáni szerzői honorárium 240.— forint, szerzői vált.-ért 80.— forint, 6 százalék adóért 14.40 , 94.40 fo­rint, összesen: 145.60 fo­rint. Ez a kimutatás egészen világos. De nem egészen helyes. Ha a 240 forintos honoráriumból levontak szerzői változtatásért 80 forintot, akkor a szerzői honorárium valójában 160 forint lett. Ennek a 6 szá­zalékos adója pedig nem 14.40, hanem csak 9.60. De azt is kérdezhetném, miért vont le 80 forintot ..szerzői vált.­ért“, amikor én, a szerző, nemcsak, hogy nem változtattam a cikk szedésének szövegén, de még csak nem is lát­tam azt. Dér Pál Jönnek a bikák! Szeptember 19-én a következő táviratot kaptam Nyíregyházáról: „20 BIKAAT DELI GYORSSAL VARRJATOK ÉVIKÉT" Hiába törtem a fejem, nem tudtam a szöveget meg­érteni. Bikát ugy­anis nem rendeltem. Egyet sem, nem­hogy húszat! Viszont lehetséges, hogy a szöveg titkos és a valóságban mást jelent, de akkor ki az az Évike? Égi­ Évikét ismertünk a házban, de kijelentette, hogy semmit sem tud a bikákról. -Egyik barátom azt tanácsolta, hogy forduljak a Mezőgazdasági Kiállítás vezetőségéhez, mert a biká­kat biztosan odaküldik. Szerinte valószínűleg Évikének hívják a kísérők vezetőjét. Másnap a Mezőgazdasági Kiállítás gulyásaival és egy állatorvossal kimentünk a déli gyorshoz. Vártuk a bikákat és Évikét... A déli gyors megérkezett, de bikák és Évike nél­kül. Már-már távozni készültem a mérges gulyásokkal, amikor megpillantottam Erzsébetet, feleségem húgát. Ő küldte a táviratot — de a következő szöveggel: „20-dikán déli gyorsnál várjatok, Erzsébet“. Ezt a táviratot szövegezték át a postán bikákra és Évikére. Még jó hogy­ nem oroszlánokat írt a posta, mert akkor az Állatkert vezetőségét kellett volna moz­gósítanom .. . Kovács Jenő Bp., Havas­ utca 7. Még egy távirat-ügy Három hónapja várok egy táviratot. Elkallódott. A posta „magyarázata" nem elégít ki. Talán a Ludas útján megtudhatom a rejtélyes táviratkézbesítés törté­netét. Július 1-én kitűnő érettségi eredményemhez pesti nagynéném gratulálni akart és dísztáviratot küldött számomra Kecskemétre, a táviratot a 62. számú posta­hivatalnál adta fel. Két hét múlva, mikor meglátoga­tott bennünket, szóba került a távirat és kiderült, hogy az nem érkezett meg. Nagynéném hazautazása után a távirat ügyében írt a postahivatalnak, ahonnan a kö­vetkezőket írták vissza: ,,A kérdéses távirat beérke­zett és a címzettnek szabályszerűen kézbesítve lett, s a Kecskeméti Konzervgyár Horváth nevű kazánfűtője vette át.“ Miért kézbesítették a táviratot a címzett helyett Horváth nevű kazánfűtőnek? És hogyan kézbesítették a táviratot Horváth nevű kazánfűtőnek a Kecskeméti Konzervgyárban, amikor ott nincs is ilyen nevű kazán­fűtő? Náczi Erzsébet Kecskemét, Szolnoki hegy 13. Milyen hosszú legyen a tűzpiszkáló? A Járműfelszerelések Gyára háztartási tűzpiszkáló­­kat készít, egyszerű fémrúdból, melynek egyik végét nyélnek, másik végét tűzpiszkálásra alkalmasnak hajlí­tották meg. Ha a tűzpiszkáló három centiméterrel hosszabbra sikerül a „szabványnál“, a belkereskedelmi minisztérium nem veszi át a gyártmányt. Helyes dolog a pontosság. Helyes az, hogy egyes cikkek méretezését a szabvány meghatározza. De vár­jon melyik háziasszony ellenőrzi szabvány szerint a tűzpiszkáló hosszát? Mennyivel alkalmatlanabb egy három centiméterrel hosszabb tűzpiszk­álóval a tűz piszkálására, mint a szabványos? Halász Lea Rudas László­ utca 45. A kiadásért felel: r . ■ MATYI. Főszerkesztő: GÁDOR BÉLA. - Felelős szerkesztő: FÖLDES GYÖRGY. - Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VH., Lenin-körút 9—11. Telefon: 222—271, 221—293. — Kiadóhivatal: VII., Lenin-körút 9-11. terjeszti: Posta Központi Hírlapiroda II. V. Lapterjesztési ügyek: V., József nádor­ tér . Telefon: 183—022, 180—850. Szikra Lapnyomda, Budapest, VIII., Rökk Szilárd­ utca 6. — Felelős vezető: Kulcsár Mih­á ty — Példáu­yszám: 370.030 KÉZIRATOT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. Telefon: 221-285.

Next