Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1954-01-01 / 1. szám
Stella Adorján A KÖNYÖKVÉDŐ A ,,Vajmiért" vállalatnál minden új embert bizalmatlanul fogadtak. Vagy azt mondták rá, hogy reakciós, vagy ilyesmiket suttogtak, hogy „jó lesz vigyázni" „ne szólj szám, nem fáj fejem” esetleg, hogy „a falnak is füle van" Amikor Szeredai elfoglalta a helyét a könyvelőségen, ebben a kérdésben két pártra oszlott a kartársak testülete. De a viszállykodás csak addig tartott, amíg Szeredai fel nem öltött egy fekete klottból készült könyökvédőt. — Igazi maradi emberi — jelentette ki Adél, egy bőbeszédű vénkisasszony, akinek már nem akadtak saját ügyei és így más ügyeivel szeretett foglalkozni A könyökvédő, — hogy a hivatali argó tolvajnyelvével éljünk. — „lebuktatta" Szeredait. Még a legszelídebb nyelvek is úgy nyilatkoztak róla, hogy bizony megcsontosodott régivágású bürokrata az öreg. Veronka, az osztály szókimondó asszonysága, aki jószívvel viseltetett Szeredai iránt, nyíltan meg is kérdezte: — Miért viseli ezt a könyökvédőt? A vádlottat meghökkentette a kérdés, de aztán gyorsan összeszedte magát és így válaszolt: — Kímélem a kabátomat. Ez a cinikus válasz Adél fülébe is eljutott. Fölényes mosollyal fogadta: — Ez csak olyan kifogást Álcázza az igazi okot. Higyétek el, hogy nála a könyökvédő — szimbólum. A pletyka dagálya egyre terebélyesedett és egy szép napon Szeredai kopaszodásnak indult feje felett összecsaptak a hullámok. A nevezetes napot azért nevezzük szép napnak, mert ezen a napon értekezletet tartottak a Vasmiért-nél. Már kora délelőtt elterjedt a híre, hogy Adél ki fogja teregetni a könyökvédő ügyet. Fojtott légkörben emelkedett szólásra az élesnyelvű leányzó. — Nézzünk a mélyére ennek a könyökvédő-ügynek, — mondotta szenvedélyes hangon. — Mi ez a könyökvédő? Szerintem néma és gyászos tüntetés egy letűnt beamterkorszak mellett. Felkérem Szeredai ■ kartársat, itt a kollektíva előtt gyakoroljon önkritikát és vallja be töredelmesen, mit jelent a könyökvédő. Szeredai fásultan gubbasztott a helyén. Fel akart állni, hogy elmondja az egyetlen, sokszor hangoztatott érvét: kímélni akarta a kabátját, de belátta, hogy ez a kijelentés elkoptatott frázisnak hangzik. Tehát megsemmisülten hallgatott. És ekkor váratlan szövetségest kapott. Frissen, a fiatalság lendületével felpattant Veronka és beleharsogta a gyülekezetbe: — Én megmondom, hogy mi a könyökvédő Szeredai kortárs karján! Haladó hagyomány!! Nem kellett bővebben magyarázni. Mindenki tudta ebben a teremben, hogy mit jelent a bűvös két szó: haladó hagyomány. Szeredai, amikor emelt fővel elhagyta az értekezletet, meg se lepődött, hogy Adél kortársnő utána sompolygott és mézédes hangon kérdezte: — Ne haragudjon, szeretnék valamit kérdezni: hol csináltatta a könyökvédőt ...? ITALBOLTKÖLTÉSZET A _ Kiss József utcai „Poharazó" bejáratánál népi motívumokkal díszített tábla hirdeti: BILLEGJÜNK BALLAGJUNK ITT MEGÁLLJUNK ITASSUNK! EGÉSZSÉGES TESTE, LELKE KI ITT ISZIK MINDEN ESTE A lenyűgöző erejű rímbeszedett felhívás hatása alatt benyitottam a „Poharazóba“ és ott szerzett tapasztalataimról az alábbiakat vagyok kénytelen közölni az Ismeretlen rigmusköltővel: ELBILLEGTEM. BEBALLAGTAM FRÖCCSÖT KÉRTEM FRÖCCSÖT KAPTAM MEGÁLLTAM ÉS MEGITATTAM.. DE NAGY RÉMÜLETBE ESTEM. HA NEM ISZOM MINDEN ESTEN MI LESZ VELED LELKEM, TESTEM? . .. Legközelebb, de arra megyek, erre szeretnék választ kapni „. Ahogy egyes szakszervezet funkcionáriusok elképzelik ify. Bachnot ! Szilveszteréji ballada Az óév búcsúzik ma éjjel. Ma van a halotti túra. Megtelt kedélyes vendégnéppel A neves író otthona. Az asztal körül írók, költők. Mindenki iszik, jól mulat. Repdesnek éltek, felköszöntök És egyre jobb a hangulat. Vidám kuplékat zongorázik Az operák nagy mestere. A kritikus is dudorászik. De jaj — mi történt egyszerre?! De jaj — mi történt egyszerre?! Halálos csend lesz a szobában, A kézből kihull a pohár. Az ajtóban hatott halványan Egy ismeretlen férfi áll. De észre tér a házigazda S megkérdi: ki vagy jövevény? — Egy regényhős — szól, s bús a hangja — .42 ön szülötte vagyok én. Az ön szülötte vagyok én. — No lám, ez kedves, hogy betévedt! A hősöm végre eleven. Fiúk, gyorsan ide egy széket! — Kiált az író lelkesen. — Egy üveg ótokajit bontok. Tessék, egy finom jó szivart Ma sutba dobunk minden gondot. Újévbe ringat az ital. Újévbe ringat az ital. — De kérem, elvtárs, hová gondol? Nem érdekelnek italok. Én tartózkodom sörtől, bortól, Mert én pozitív hős vagyok. — Akkor talán egy táncot járna? Öt hölgyünk van, mind angyalok. — Nem kell nekem a léhák tánca, Hisz én pozitív hős vagyok. — No sebaj, daloljon, zenéljen, Vagy kurjongasson egy nagyot. — Ne sértse meg a büszkeségem, Hisz én pozitív hős vagyok. Hisz én pozitív hős vagyok! A társaság ült elnémulva, Elszállt a derűs hangulat. Néhányan megjegyezték súgva: — Mily szörnyű unalmas alak! Rosszkedvű lett a házigazda, Lehorgasztotta ősz fejét. Most látta csak, hogy elhibázta A főhős fenkölt jellemét. A főhős fenkölt jellemét. (Fordította: Gerényi Tibor) A gépesített csasztuska-író. A tatai gyógyszertár bál után A bálon heves jelenetek játszódtak le a lekérések körül. „Sportoló“ fiatalok a múltban (A „Győzelmes Magyar Sport“-kiállítás alkalmából.) Futás Távgyaloglás Értekezleten vagyok A Szellem A lovag kalandja A lovag tündér kíséretében belépett a barlangba. Megdöbbentő látvány tárult a szeme is: a barlang tele volt óriásokkal és törpékkel. De milyen óriásokkal és milyen törpékkel! Az egyiknek két feje volt, a másiknak egy szeme, a harmadiknak három füle. Volt ott egy százkarú óriás, de volt egy egyfülű törpe is. Csodálatos látvány volt, de a lovagnak egy arcizma sem rezdült meg. — Nem is csodálkozol? — csodálkozott a tündér. — Miért csodálkoznék? — felelte rendíthetetlen nyugalommal a lovag. — Úgy látszik, itt is rossz az áruelosztás... 1 Gergely Miksót . SZILVESZTERI MESEKÖNYV Megígértem a kislányomnak, hogy újévre mesekönyvet kap tőlem és Szilveszter este abból fogok neki mesélni. A mesekönyveket azonban elkapkodták előlem. Illyés Gyula hetvenhét meséjét hetvennyolc boltban kerestem hiába. — Nincs mesekönyv? — biggyedt le Margitka szája. — Ne búsulj kislányom — vigasztaltam. — Majd én írok neked meséket. S egy óra múlva már készek voltak az alábbi mesék: Jótett helyébe jót várj Az öreg király a meghatottságtól remegő szakálla, könnyes szemmel veregette vállon az ifjú hőst: — Olyan hőstetteket vittél véghez, amikre minden emberi szó kevés! Egymagad legyőztél egy százezres ármádiát, elfoglaltad a kacsalábon forgó várat az üveghegy tetején, levágtad a hétfejű sárkánynak mind a hét fejét... — Hát igyekszik az ember... — sodorta meg a bajuszát szerényen az ifjú lovag. — Én mindezért dúsan megjutalmazlak téged fiam — mondta az öreg király — Neked adom egyetlen leányom kezét és a fél országomat! Az ifjú hős elsápadva ugrott hátra: — Társbérlet az apóssal?! Még mit nem... Aladdin és a csodalámpa Ez akkor történt, amikor Aladdint boldoggá és gazdaggá tette már .a Szellem, 3 lámpa'1 szelleme. Aladdinnak csak meg kellett dörgölnie a lámpát és máris megjelent a Szellem, hozta, amit csak kívánt Aladdin, aranyat, ezüstöt, drágaköveket, szebbnél-szebb ruhákat, pillanatok alatt csodálatos palotákat épített Aladdinnak. Egy sugárzóan napfényes reggelen Aladdin megint elővette a Lámpát, könnyedén megdörgölte és várta a Szellemet. A Szellem azonban nem jelent meg. Aladdin erősebben kezdte dörgölni a lámpát, a Szellem azonban erre nem jelent meg. Elkezdte még jobban dörgölni a Lámpát, úgy hogy belefájdult a keze; semmi eredmény. Egy óra múlva már a vér serkedt ki az ujjai hegyén és még mindig nem történt semmi. Akkor jött be a felesége. — Mit csináltál ezzel a lámpával, te asszony?! — förmedt rá Aladdin. — Semmit — felelte ártatlan tekintettel az asszony. — Akkor miért nem jelentkezik a Szellem? — csattant fel Aladdin. — Igazi férfifelületesség! — bigygyesztette le a száját Aladdinná. — Nézd meg jobban azt a lámpát! Aladdin letekintett a lámpára. Amuló szeme egy táblácskát pillantott meg a lámpa oldalán: