Ludas Matyi, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-01 / 48. szám
Ez aztán indokolás! Két újítótársammal tavaly szeptemberben sok kísérletezés és tanulmányozás után feltaláltuk egy rendkívül fontos gyógyszer alkotórészének, az amilnitrinnek hazai gyártástechnikáját. Feltaláltuk és benyújtottuk, mint újítást. Az újítás elbírálása meglepő gyorsan ment, s mi nemsokára megtudtuk, hogy egyetlen év alatt jelentős összegű devizaforintot takarítunk meg a népgazdaságnak. Természetesen joggal számíthattunk újítási jutalomra. Legalább is azt hittük, hogy joggal. A Külkereskedelmi Minisztériumnak azonban más volt a véleménye, amint az alábbi levélből is látszik: .......újításukat külön jutalomban nem részesíthetjük, miután abszolút deviza-megtakarítást a külkereskedelemnek nem eredményezett javaslatuk, mert az ipari tárca devizakeretét nem csökkentette, hanem a felszabaduló összeget más cikkek importjára fordították.” A válasz önmagáért beszél. Újításunk devizamegtakarítást jelentett. De egyrészt nem értjük, miért szűnne meg a mi újításunkért járó igényünk, ha az általunk eredményezett valutamegtakarítást más cikkek behozatalára fordították, másrészt nem látjuk be, mi a rossz abban, hogy a felszabaduló összegen más cikkeket lehet importálni. Ha pedig rendelet írja elő azt, hogy csak abban az esetben fizethető ki az újításért járó jutalom, ha a devizamegtakarítás közvetlenül a külkereskedelmi tárcánál mutatkozik, akkor módosítani kell a rendeletet úgy, hogy az ne sértse az újító érdekeit, illetve ne gátolja az újítómozgalom fejlődését. Végül meg szeretném jegyezni, hogy a jutalomra továbbra is igényt tartunk, s bár a Ludas Matyiban írtam meg történetünket, jó volna, ha a Külkereskedelmi Minisztérium nem tartaná viccnek. SZÉKELY ISTVÁN Budapest, VI., Izabella u. 74. KÉT OFOTÉRT VgY Képtelen pályázati feltételek Körülbelül két hónapja megjelent Por plakát, amelyen az OFOTÉRT foto pályázatot hirdet a moty élő részére. A pályázat egyik feltétele az volt, hogy a képeket csak „Mímosa”-papíron fogadják el, a másik pedig, hogy a képek mérete 18x24-esnél nagyobb rem lehet. Magam is amatőrködöm. Van egynéhány alkalmas negativom is, így betértem a sztálin városi OFOTÉP.T-be éis kértem ,,Mimosa”-papírt. Van — mondottok —de csak 30x0 cm-es méretben és csak lágy fokozatban. Először arra gondoltam, hogy csak a mi OFOTÉRT- ünk ellátása nem megfelelő, de később kiderült, hogy „Mimosa”-papírt Budapesten is csak lágyfokozatú, és csak 24x30 cm-esnél nagyobb méretben lehet kapni.Ezzel kapcsolatban két kérdést szeretnék feltenni: 1. Miért írnak ki olyan pályázatot, — illetve miért szabnak olyan feltételt a pályázaton való részvételre — amit nem lehet teljesíteni? Mert ezek szerint a pályázat nem a fényképészeti, hanem a nyomozói rá** termettséget akarja díjazni. 2. Mi szükség egy külföldi — és sok amatőr véleménye szerint — magyarnál gyengébb minőségű — foto cikk népszerűsítésére akkor, amikor e cikk megfelelő méretben nem is kapható? A pályázat határideje december 10. Tehát még van egy kis idő, hogy ezeket a feltételeket megváltoztassák, vagy lássák el a boltokat megfelelő mennyiségű, fokozatú és felületű 18x24 cm-es ,.Mamosa”-papírral! Bereczky István Sztálinváros. Május 1. út 5. Szemüveget az orvosnak! A debreceni II. számú Sebészeti Klinikán vagyok tanársegéd. Naponta végzek rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó műtéteket. Előfordul, hogy fél napokat töltök a műtőasztal mellett. Ez természetes, hiszen ez a hivatásom. Azonban a debreceni OFOTÉRT-vállalat hanyagsága miatt nem tudom a munkámból elvégezni, mert ez év májusában leadott receptemre még mindig nem készítették el a szemüveget. Enélkül pedig egyre nehezebben tudok dolgozni. Nem tudom, mit szólnának a debreceni OFOTÉRT vezetői, ha sürgős műtétet kellene végrehajtani, én azonban azt mondanám nekik: „Na haragudjanak, nem tudotm operálni, mert nincs szemüvegem”. Ezt azonban nem mondhatom, ezért kérlek. Ludas Matyi, légy segítségem-e, hogy megkapjam végre a szem'''végem. Dr. Mándl István tanársegéd Debrecen, II. sz. Sebészeti Klinika Honnan tudja f ef- Úgy látom, hogy már vége felé tart az értekezlete „Nem diák-kocsi!'' A Hidasnémeti és Miskolc között közlekedő vonattaligyünk munkahelyünkre és bosszankodnunk. Azért bosszankodunk, mert ezen a vonalon az utóbbi időben negyedszer szállítanak ki bennünket az egyik kocsiból és hajszolnak át a másik kocsiba azzal a felkiáltással, hogy ez „diák-kocsi”. Amikor többen megkérdeztük a kalauztól, hogy akkor miért nem tesznek a kocsira táblát, azt mondta, hogy ne vitatkozzunk azon, hogy ki van-e írva, vagy nincs, ő mondja, és akkor úgy van! Mi egyetértünk a MÁV intézkedésével, hogy a diákoknak külön kocsit juttat a kényelmesebb utazás érdekében, de azzal nem tudunk egyetérteni, még kalauz kedvéért sem, hogy naponként a különböző kocsikból, amelyekre ráfogják, hogy „diák-kocsi”, kiűznek bennünket. Javasoljuk a MÁV-nak, hogyha már azt nem írja ki, hogy „diákkocsi”, legalább azt írassa ki, hogy „Nem diák-kocsi”. És mi tudni fogjuk, hogy hol helyezkedjünk el anélkül, hogy kilakoltassanak. Gazda Albert Hidasnémeti Panaszunk látszatra olyan, mint a többi. Ingatlankezelő Vállalattal kapcsolatos panasz, de azért mégis más. Abban, hogy több helyen beázik munkahelyünkön a mennyezet, nyakunkba csurog az eső, hogy több ízeig is eredménytelenül sürgettük a javítási munkák elvégzését a VIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál, nincs semmi különös. De az, hogy mi, nyár eleje óta, tucatnyi levélben, táviratban kértük a kerületi Ingatlankezelő Vállalatot, hogy a hibát szüntessék meg és hogy az Ingatlankezelő Vállalat válaszra sem méltatta leveleinket, az teljesen újszerű. Az IKV nem válaszol, és ebből mi arra következtethetünk, amire akarunk. Hihetjük azt, hogy haragszanak ránk, hogy azért nem veszik tudomásul létezésünket, mert akkor tudomásul kellene venniök panaszunkat is stb. Egy ízben ugyan kaptunk választ. Egyik dolgozónkkal személyesen küldtünk át egy levelet — Jól tudja már, hányadikat! — melyben megírtuk, hogy azonnali intézkedést kérünk, miért ellenkező esetben felettes szervünkhöz fordulunk segítségért. Az IKV-tól a következő üzenetet küldték: írtunk egy hivatalos levelet, melyben kérjük a tető sürgős megjavítását, aztán majd intézkednek. Természetesen nem írtunk újabb levelet, hiszen ezt már számtalanszor megtettük — eredmény nélkül, hanem a Vili. kerületi Tanácshoz fordultunk segítségért. Ki is jött egy bizottság, amely megállapította, hogy a tető valóban rossz és kötelezték a Vili. kerületi Ingatlankezelő Vállalatot, hogy a beázást mielőbb szüntessék meg. Azt is megjegyezték, hogy a bizottság határozata ellen csak „birtokon kívüli fellebbezésnek van helye”. Ezt mi úgy értelmezzük, hogy ha az IKV megjavította a tetőt, akkor fellebbezhet. Az IKV azonban bizonyára úgy gondolkozik, hogy nem javítja meg a tetőt és nem is fellebbez. Tudjuk azt, hogy az ingatlankezelő vállalatoknak most ősszel nagyon sok munkájuk van. De azért annyit megtehetnek még ebben a nagy évvégi hajrában is, hogy pár sorban megírják, mi lesz a sorsunk. Megszüntetik-e végre a beázást, vagy ázzunk türelemmel, egészen a nyár beálltáig? Fekete Sándor, a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsért, Szövetkezeti Közp. igazgatója Példázat a túlméretezett adminisztrációról Bevétel: Kettő negyven! Felvillanyozott utas Munkába indulok, s az őszi esővel permetezett utcán várom a trolibuszt. Amint odagördül elénk, én is odafurakodom a tömegbe és ha már nem is a magam lábán, de valahogy szeretnék feljutni rá. Feljutni! — ez itt most a tét, és megmarkolom a kapaszkodót, hogy el ne sodorjanak. De a fogantyú egy cseppet sem méltányolta igyekezetemet és úgy belémeresztette rejtett áramkörét, hogy majdnem lefordultam a lépcsőről. Szerencsém volt: a tömeg nem engedett lefordulni. Ilyen és ehhez hasonló megrázkódtatásoknak már több esetben voltam szenvedő alanya. Jó lenne, ha az illetékesek valamiképpen áramtalanítanák ezeket a fogantyúkat, hogy ne kelljen az utasnak felvillanyozva lépnie a trolira. Gulyás Éva Bp., XIV., Thököly út 119. A pipások és a dohányipar (Pipalógia) Minket, a pipa kedvelőit, sok mindennel vádolhatnak a finnyás orrú emberek, de azzal aligha, hogy izgágák, összeférhetetlenek vagy türelmetlenek volnánk. Közmondásos a mi türelmünk, ódákat zengenek a költők a mi rendíthetetlen nyugalmunkról. (Kár, hogy a hatoson — legalább a csúcsforgalom idején — nem szabad pipázni. Bizonyára kiderülne pedig, hogy a pipás ember még a villamoson is homo sapiens marad.) Azért, hogy mégis van olyan varázsszó, melynél, hallatára a legpipásabb pipásokat is elkapja az indulat sodrása? Vérágas szemekkel bizonygatják igazukat, s fenyegető pipaszárral verik hozzá a nyomatékot. Ez a varázsszó pedig a következő: „MAGYAR DOHÁNYIPAR.” A pipalógiában — azaz: a pipabeli tudományokban— járatlan olvasó talán nem érti, mi összefüggés van a pipások s a magyar dohányipar között. Nos, egyszerű a magyarázat. A pipa ugyanis — sajnos — csak a dohánnyal töltve működik, dohányt viszont nem kifizetődő virágcserépben termelni, s ezenfelül tilalmas is. Ilyesformán a pipások rá vannak utalva a dohányipar termékeire. Ha tehát a Pipa barátja nem akar felszecákázott dohány csutkát szívni — vagy vékonyra vágott cigarettadohányt, mellyel több a bosszúság, mint az élvezet —, akkor választhat a Hortobágy és a Club között. Nem nagy választék! Cigaretta-nyelvenkifejezve olyan ez, mintha a dohányipar évek óta csak kétféle cigarettát gyártana: az erős, olcsó Munkást és a szagos, drága Tulipánt. Egyszóval: "középminőségű pipadohányt kérünk! Olyat, mint a tavaszi vásáron árusított 4 forintos lengyel dohány volt, vagy — még inkább — olyat, mint a régi magyar Verpeléti! Ilyenkor, december táján a magyar dohányipar ajándékokkal szokta meglepni a füstölő nagyközönséget. Mi, türelmes pipások, a dohányipar mostohagyerekei, évről évre hiába várjuk, hogy majd csak jut nekünk is az ajándékból. Attól tartunk, kihagytak bennünket a számításból az idén is. Pedig jó volna már véget vetni a háborúskodásnak a dohányipar és a pipások népes táboraközött, s elszívni a békepipát. Valamilyen zamatos, jó, új magyar pipadohánnyal! Egy türelmében megrendült pipalógus. Egyoldalú szerződés? A Szolnok és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet méhész-szakcsoportja 1955. évre 20 mázsa mézre szerződött az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalattal.A szerződés szerint március 31-ig 60 kilogramm műlépet, június 30-ig pedig újabb 60 kg műlépet kell leszállítani a méhészek részére. Az első műlép-szállítmányt a méhészek megkapták, azonban a második küldemény, a méhészeti vállalat gyakori ígérgetése ellenére nem akar megérkezni. Méhész-szakcsoportunk a szerződött 20 mázsán jóval felül teljesítette vállalt kötelezettségét, s ezért felháborodva veszik tudomásul, hogy az OMSZV a szerződésben vállalt kötelezettségének még jóva a határidő után sem óhajt eleget tenni. Szép István, szakcsoper, Szolnok és Vidéke Kört. FMSZ, Szolnok Mi lesz az égőkkel ? Vásároltam a KERAVILL 2. sz. boltjában 4 villanykörtét 20 perc alatt. Az izzókat otthon behelyeztem öt perc alatt, és égtek, illetve kiégtek a tíz perc alatt. Visszavittem az üzletbe a rossz égőket, ahol 15 perces adminisztráció után nyugtát kaptam róluk. 15 hétig érdeklődtem az Egyesült Izzó reklamációs osztályánál és vártam a választ — hiába! Belefáradtam! Nem lenne érdektelen utánanézni a dolgoknak, mert szerintem baj van a panaszok elintézése körüli DOBNER GYŐZŐ Bp., XVIII., Vörösmarty u. 23. LUDAS MATYI. Szerkeszti a szerkesztőbizottság GÁDOR BÉLA (főszerkesztő), FÖLDES GYÖRGY (felelős szerkesztő). GÁSPÁR ANTAL, TABI LÁSZLÓ (szerkesztő) TONCZ TIBOR (művészeti szerkesztő). A kiadásértelei a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VII.. Lenin körút 9—11. Telefon 222—271. 221—299 — Kiadóhivatal VII. Lenin körút 9—11. Telefon: 221—289. Terjesztik: Budapesten a Fitposta Hírlapterjesztő Üzeme, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok. Előfizetés: a Posta Központi Hírlap Iroda Vállalatnál. Budapest, V . József nádor tér távb.: 150—850. Negyedévi előfizetési díj: 8.40 Ft. Csekkszámlaszám: 5.170. Szikra Lapnyomda, Budapest, VIII. Rökk Szilárd utca 6. — Felelős vezető Kulcsár Mihály. — Példányszám: 405 000. KÉZIRATOT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA.