Ludas Matyi, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-01 / 48. szám

­ Ez aztán indokolás! Két újítótársammal tavaly szeptemberben sok kísérletezés és tanulmányozás után feltaláltuk egy rendkívül fontos gyógyszer alkotórészének, az amilnit­­rinnek hazai gyártástechnikáját. Feltaláltuk és be­nyújtottuk, mint újítást. Az újítás elbírálása meglepő gyorsan ment, s mi nemsokára megtudtuk, hogy egyet­len év alatt jelentős összegű deviza­forintot takarítunk meg a népgazdaságnak. Természetesen joggal számíthattunk újítási juta­lomra. Legalább is azt hittük, hogy joggal. A Külkeres­kedelmi Minisztériumnak azonban más volt a véle­ménye, amint az alábbi levélből is látszik: .......újításukat külön jutalomban nem részesít­hetjük, miután abszolút deviza-megtakarítást a külkereskedelemnek nem eredményezett javasla­tuk, mert az ipari tárca devizakeretét nem csök­kentette, hanem a felszabaduló összeget más cikkek importjára fordították.” A válasz önmagáért beszél. Újításunk devizameg­takarítást jelentett. De egyrészt nem értjük, miért szűnne meg a mi újításunkért járó igényünk, ha az általunk eredményezett valutamegtakarítást más cik­kek behozatalára fordították, másrészt nem látjuk be, mi a rossz abban, hogy a felszabaduló összegen más cikkeket lehet importálni. Ha pedig rendelet írja elő azt, hogy csak abban az esetben fizethető ki az újí­tásért járó jutalom, ha a devizamegtakarítás közvet­lenül a külkereskedelmi tárcánál mutatkozik, akkor módosítani kell a rendeletet úgy, hogy az ne sértse az újító érdekeit, illetve ne gátolja az újítómozgalom fejlődését. Végül meg szeretném jegyezni, hogy a jutalomra továbbra is igényt tartunk, s bár a Ludas Matyiban írtam meg történetünket, jó volna, ha a Külkereske­delmi Minisztérium nem tartaná viccnek. SZÉKELY ISTVÁN Budapest, VI., Izabella u. 74. KÉT OFOTÉRT VgY Képtelen pályázati feltételek Körülbelül két hónapja megjelent Por plakát, ame­lyen az OFOTÉRT foto­ pá­lyázatot hirdet a moty élő részére. A pályázat egyik feltétele az volt, hogy a ké­peket csak „Mímosa”-pa­­píron fogadják el, a másik pedig, hogy a képek mérete 18x24-esnél nagyobb r­em lehet. Mag­am is amatőrködöm. Van egynéhány alkalmas ne­ga­ti­vom is, így betértem a sztál­in városi OFOTÉP.T-be éis kértem ,,Mimosa”-papírt. Van — mondottok —de csak 30x­0 cm-es méretben és csak lágy fokozatban. Először arra gondoltam, hogy csak a mi OFOTÉRT- ünk ellátása nem megfelelő, de később kiderült, hogy „Mimosa”-papírt Budapes­ten is csak lágyfokozatú, és csak 24x30 cm-esnél na­gyobb méretben lehet kap­ni.Ezzel kapcsolatban két kérdést szeretnék feltenni: 1. Miért írnak ki olyan pályázatot, — illetve miért szabnak olyan feltételt a pályázaton való részvételre — amit nem lehet teljesíte­ni? Mert ezek szerint a pá­lyázat nem a­ fényképésze­ti, hanem a nyomozói rá** termettséget akarja díjazni. 2. Mi szükség egy kül­földi — és sok amatőr vé­leménye szerint — magyar­nál gyengébb minőségű — foto­ cik­k népszerűsítésére akkor, amikor e cikk meg­felelő méretben nem is kapható? A pályázat határideje de­cember 10. Tehát még van egy kis idő, hogy ezeket a feltételeket megváltoztas­­sák, vagy lássák el a bolto­kat megfelelő mennyiségű, fokozatú és felületű 18x24 cm-es ,.Mamosa”-papírral! Bereczky István Sztálinváros. Május 1. út 5. Szemüveget az orvosnak! A debreceni II. számú Sebészeti Klinikán vagyok tanársegéd. Naponta végzek rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó műtéteket. Elő­fordul, hogy fél napokat töl­tök a műtőasztal mellett. Ez természetes, hiszen ez a hi­vatásom. Azonban a debreceni OFOTÉRT-vállalat hanyag­sága miatt nem tudom a munkám­ból elvégezni, mert ez év májusában leadott re­ceptemre még mindig nem készítették el a szemüveget. Enélkül pedig egyre nehe­zebben tudok dolgozni. Nem tudom, mit szólnának a debreceni OFOTÉRT veze­tői, ha sürgős műtétet kel­lene végrehajtani, én azon­ban azt mondanám nekik: „Na haragudjanak, nem tu­dotm operálni, mert nincs szemüvegem”. Ezt azonban nem mondhatom, ezért kér­lek. Ludas Matyi, légy se­gítségem-e, hogy megkap­jam végre a szem'''végem. Dr. Mán­dl István tanársegéd Debrecen, II. sz. Sebészeti Klinika Honnan tudja f­ ef- Úgy látom, hogy már vége felé tart az értekezlete „Nem diák-kocsi!'' A Hidasnémeti és Miskolc között közlekedő vonattal­igyünk munkahelyünkre és­­ bosszankodnunk. Azért bosszankodunk, mert ezen a vonalon az utóbbi időben negyedszer szállítanak ki bennünket az egyik kocsi­ból és hajszolnak át a má­sik kocsiba azzal a felkiál­tással, hogy ez „diák-ko­csi”. Amikor többen meg­kérdeztük a kalauztól, hogy akkor miért nem tesznek a kocsira táblát, azt mondta, hogy ne vitatkozzunk azon, hogy ki van-e írva, vagy nincs, ő mondja, és akkor úgy van! Mi egyetértünk a MÁV intézkedésével, hogy a diákoknak külön kocsit jut­tat a kényelmesebb utazás érdekében, de azzal nem tu­­dunk egyetérteni, még kalauz kedvéért sem, hogy naponként a különböző ko­csikból, amelyekre ráfogj­­ák, hogy „diá­k-kocsi”, ki­űznek bennünket. Javasol­juk a MÁV-nak, hogyha már azt nem írja ki, hogy „diák­kocsi”, legalább azt írassa ki, hogy „Nem diák-kocsi”. És mi tudni fogjuk, hogy hol helyezkedjünk el anél­kül, hogy kilakoltassanak. Gazda Albert Hidasnémeti Panaszunk látszatra olyan, mint a többi. Ingat­lankezelő Vállalattal kap­csolatos panasz, de azért mégis más. Abban, hogy több he­lyen beázik munkahe­lyünkön a mennyezet, nyakunkba csurog az eső, hogy több ízeig is ered­ménytelenül sürgettük a javítási munkák elvégzé­sét a VIII. kerületi In­gatlankezelő Vállalatnál, nincs semmi különös. De az, hogy mi, nyár eleje óta, tucatnyi levél­ben, táviratban kértük a kerületi Ingatlankezelő Vállalatot, hogy a hibát szüntessék meg és hogy az Ingatlankezelő Válla­lat­ válaszra sem méltat­ta leveleinket, az teljesen újszerű. Az IKV nem válaszol, és ebből mi arra követ­keztethetünk, amire aka­runk. Hihetjük azt, hogy haragszanak ránk, hogy azért nem veszik tudomá­sul létezésünket, mert akkor tudomásul kellene venniök panaszunkat is stb. Egy ízben ugyan kap­tunk választ. Egyik dol­gozónkkal személyesen küldtünk át egy levelet — Jól tudja már, hányadi­kat! — melyben megír­tuk, hogy azonnali intéz­kedést­ kérünk, miért el­lenkező esetben felettes szervünkhöz fordulunk segítségért. Az IKV-tól a következő üzenetet küld­ték: írtunk egy hivatalos levelet, melyben kérjük a tető sürgős megjavítá­sát, aztán majd intézked­nek. Természetesen nem ír­tunk újabb levelet, hiszen ezt már számtalanszor megtettük — eredmény nélkül, hanem a Vili. ke­rületi Tanácshoz fordul­tunk segítségért. Ki is jött egy bizottság, amely megállapította, hogy a te­tő valóban rossz és köte­lezték a Vili. kerületi Ingatlankezelő Vállala­tot, hogy a beázást mi­előbb szüntessék meg. Azt is megjegyezték, hogy a bizottság határo­zata ellen csak „birto­­kon kívü­li fellebbezésnek van helye”. Ezt mi úgy értelmezzük, hogy ha az IKV megjavította a tetőt, akkor fellebbezhet. Az IKV azonban bizonyára úgy gondolkozik, hogy nem javítja meg a tetőt és nem is fellebbez. Tudjuk azt, hogy az in­gatlankezelő vállalatok­nak most ősszel nagyon sok munkájuk van. De azért annyit megtehetnek még ebben a nagy évvégi hajrában is, hogy pár sor­ban megírják, mi lesz a sorsunk. Megszünt­etik-e végre a beázást, vagy áz­zunk türelemmel, egészen a nyár beálltáig? Fekete Sándor, a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsért, Szövetkezeti Közp. igazgatója Példázat a túlméretezett adminisztrációról Bevétel: Kettő negyven! Felvillanyozott utas Munkába indulok, s az őszi esővel permetezett ut­cán várom a trolibuszt. Amint odagördül elénk, én is odafurakodom a tö­megbe és ha már nem is a magam lábán, de vala­hogy szeretnék feljutni rá. Feljutni! — ez itt most a tét, és megmarkolom a kapaszkodót, hogy el ne sodorjanak. De a fogantyú egy cseppet sem méltá­nyolta igyekezetemet és úgy belémeresztette rej­tett áramkörét, hogy majdnem lefordultam a lépcsőről. Szerencsém volt: a tömeg nem engedett le­fordulni. Ilyen és ehhez hasonló megrázkódtatá­soknak már több esetben voltam szenvedő alanya. Jó lenne, ha az illetékesek valamiképpen áramtalaní­­tanák ezeket a fogantyú­kat, hogy ne kelljen az utasnak felvillanyozva lépnie a trolira. Gulyás Éva Bp., XIV., Thököly út 119. A pipások és a dohányipar (Pipalógia) Minket, a pipa kedvelőit, sok mindennel vádolhat­nak a finnyás orrú emberek, de azzal aligha, hogy izgágák, összeférhetetlenek vagy türelmetlenek vol­nánk. Közmondásos a mi türelmünk, ódákat zengenek a költők a mi rendíthetetlen nyugalmunkról. (Kár, hogy a hatoson — legalább a csúcsforgalom idején —­ nem szabad pipázni. Bizonyára kiderülne pedig, hogy a pipás ember még a villamoson is homo sapiens marad.) Az­ért, hogy mégis van olyan varázsszó, melynél, hallatára a legpipásabb pipásokat is elkapja az indu­lat sodrása? Vérágas szemekkel bizonygatják igazukat, s fenyegető pipaszárral verik hozzá a nyomatékot. Ez a varázsszó pedig a következő: „MAGYAR DOHÁNYIPAR.” A pipalógiában — azaz: a pipabeli tudományokban­­— járatlan olvasó talán nem érti, mi összefüggés van a pipások s a magyar dohányipar között. Nos, egy­szerű a magyarázat. A pipa ugyanis — sajnos — csak­ a dohánnyal töltve működik, dohányt viszont nem kifize­tődő virágcserépben termelni, s ezenfelül tilalmas is. Ilyesformán a pipások rá vannak utalva a dohányipar termékeire. Ha tehát a Pipa barátja nem akar fel­­szecákázott dohány csutkát szívni — vagy vékonyra vágott cigarettadohányt, mellyel több a bosszúság, mint az élvezet —­, akkor választhat a Hortobágy és a Club között. Nem nagy választék! Cigaretta-nyelven­­kife­jezve olyan ez, mintha a dohányipar évek óta csak­ kétféle cigarettát gyártana: az erős, olcsó Munkást és a szagos, drága Tulipánt. Egyszóval: "középminőségű pipadohányt kérünk! Olyat, mint a tavaszi vásáron árusított 4 forintos len­gyel dohány volt, vagy — még inkább — olyat, mint a­ régi magyar Verpeléti! Ilyenkor, december táján a magyar dohányipar ajándékokkal szokta meglepni a füstölő nagyközönsé­get. Mi, türelmes pipások, a dohányipar mostohagye­rekei, évről évre hiába várjuk, hogy majd csak jut ne­künk is az ajándékból. Attól tartunk, kihagytak ben­nünket a számításból az idén is. Pedig jó volna már véget vetni a háborúskodásnak a dohányipar és a pipások népes tábora­­között, s el­szívni a békepipát. Valamilyen zamatos, jó, új magyar pipadohánnyal! Egy türelmében megrendült pipalógus. Egyoldalú szerződés? A Szolnok és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet méhész-szakcsoportja 1955. évre 20 mázsa mézre szer­ződött az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalattal.­­A szerződés szerint március 31-ig 60 kilogramm műlé­­pet, június 30-ig pedig újabb 60 kg műlépet kell leszállí­tani a méhészek részére. Az első műlép-szállítmányt a méhészek megkapták, azon­ban a második küldemény, a méhészeti vállalat gyako­­ri ígérgetése ellenére nem akar megérkezni. Méhész-szakcsoportunk a szerződött 20 mázsán jóval felül teljesítette vállalt kö­telezettségét, s ezért felhá­borodva veszik tudomásul, hogy az OMSZV a szerző­désben vállalt kötelezettsé­gének még jóva­ a határ­idő után sem óhajt eleget tenni. Szép István, szakcsop­­er­, Szolnok és Vidéke Kört. FMSZ, Szolnok Mi lesz az égőkkel ? Vásároltam a KERAVILL 2. sz. boltjában 4 villany­körtét 20 perc alatt. Az izzókat otthon be­helyeztem öt perc alatt, és égtek, illetve kiégtek a tíz perc alatt. Visszavittem az üzletbe a rossz égőket, ahol 15 perces adminisztráció után nyugtát kaptam róluk. 15 hétig érdeklődtem az Egyesült Izzó reklamációs osztályánál és vártam a választ — hiába! Belefá­radtam! Nem lenne érdektelen utánanézni a dolgoknak, mert szerintem baj van a panaszok elintézése körüli DOBNER GYŐZŐ Bp., XVIII., Vörösmarty u. 23. LUDAS MATYI. Szerkeszti a szerkesztőbizottság GÁDOR BÉLA (főszerkesztő), FÖLDES GYÖRGY (felelős szerkesztő). GÁSPÁR ANTAL, TABI LÁSZLÓ (szerkesztő) TONCZ TIBOR (művészeti szerkesztő). A kiadásért­­elei a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VII.. Lenin körút 9—11. Telefon­ 222—271. 221—299 — Kiadóhivatal VII. Lenin körút 9—11. Telefon: 221—289. Terjesztik: Budapesten a Fitposta Hírlapterjesztő Üzeme, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok. Előfizetés: a Posta Központi Hírlap Iroda Vállalatnál. Budapest, V . József nádor tér­­ távb.: 150—850. Negyedévi előfizetési díj: 8.40 Ft. Csekkszámlaszám: 5.170. Szikra Lapnyomda, Budapest, VIII. Rökk Szilárd utca 6. — Felelős vezető­ Kulcsár Mihály. — Példányszám: 405 000. KÉZIRATOT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA.

Next