Ludas Matyi, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-20 / 42. szám
Egy amerikai nagytőkés Velencében ! *— Mondd, darling, mire gondolsz ebben a mámoros éjszakában? *— Az olasz-kínai kereskedelmi tárgyalásra!. . (Szűr-Szabó József rajza) A sors néha oly kegyes, hogy " a jót jóra halmozza, mint Szíva Gedeon esetében is, kit mely napon abban a kegyben részesített, hogy Malvin lányát férjül adja, egyúttal még egy medvét is lőhetett. No, csak sorjában. A járási székhely egyébként is forgalmas, de ezen a napon a jóból is sok jutott a járókelőknek. Hol jobbra, hol balra csavargatták a fejüket, mivel jobbról nagy kurjongatással közeledett a hazafelé tartó násznép, balról meg éppen akkor fordult be a Nyári Cirkusz kocsikaravánja. A nagy forgalom megakasztotta a násznépet is, s hogy a jó kedvből egy pillanat se maradjon kihasználatlanul, piskótával, kaláccsal célozgatták a ketreceket. A medve leeresztett ajtóval utazott, így neki jutott legtöbb a röpülő nyalánkságokból, amit sorra el is nyelt. Egyedül az ifjú férj őrizte meg komolyságát, amiben nyilván segítette a kocsin ülő Márkus Vendel, aki nem átallotta a fülébe súgni: „na, öcsém már te is bent vagy a ketrecben.” Aztán megint hajrá: a lovak sebesen röpítették a lakodalmas népet hazafelé. Ezalatt odahaza is folyt a készülődés. Az esős augusztus a házba szorította a lakodalmas népet. Evégből a szomszédba kerültek a szekrények, a kamrába az ágyak, az udvari diófa alá a roggyant Gezlen, dülöngélő lábaival. Be a házba meg a szomszédok asztalai, körül kevés székkel, de rajtuk elegendő pallóval, ülőhelyként. Nagy az összefogás ilyenkor a szomszédsággal. A lakodalom annak rendje módja szerint eljutott egészenabba a fokozatába, hogy Szíva Gedeon is csáléra vágta kalapját s nagy kurjangatással derékon kapta élete párját egy csárdásra. A hangászok a frissnél ugyancsak ügyeskedtek, hogy megadják a módját a lábaknak, amikor kivágódott a szobaajtó s rémületes sikongással egymás hegyénhátán bukdácsoltak be az udvaron szellőzködő koszorúslányok. — Ott... ott van a kerítés mellett . . — így az egyik. — A szoknyám után kapott. .. — szólt a másik. — Befeküdt a kert alá ... onnan leskelődik — lihegi a harmadik. — Na, én majd adok neki — gyürőzködött Gedeon s indul az ajtó felé. Orzse néni, a komaasszony sebtiben keresztet vet s már lefetyel is: — A cirkuszból szökött meg! Az, amek a láncon táncul. — Csend legyék! mint Gedeon s a zárt ajtón át az udvarra figyel. Lehet, a lányok, rémet láttak, dehát egy medve nagy dolog. Próbát tesznek. Rést nyitanak az ajtón. Gedeon fél fülét tisztes távolra tartva a nyilástól, lélegzetfojtva fülel. Semmi nesz. Aztán nekiereszti a hangját: — Burkus, te! No! A medve nem válaszol. Gedeon bátor ember hírében él a faluban. A hír csorbát ne szenvedjen, hát átpréseli magát a nyíláson s megpróbálja jobb belátásra bírni a medvét. — Adjatok egy falat fasorozottat — szól hátra. Odadobja, ahol a medve van. — Ne,egyél, ha éhes vagy ... A medve nem moccan, — Azt csak benyalja — állapítja meg Sánta Gizi néni. — Többet vessen oda neki, Gedeon szomszéd. Már nyújtják is a sültet, egy egész tányérral., Gedeon nagy garral elönti a húst a sötétségbe. Lehet, a medve csak a nyerset eszi, ehhez nincsen ínye. — Eszik már? — Akkor csámcsogna — fordul vissza Gedeon. — Szomjas a medve! — fogja fel valaki könnyebben a dolgot. — Dobj neki egy pint bort is, Gedeon. Gedeont elönti a méreg. •— Marokra emberek! Akiben vér van, az jöjjön mögöttem. Nem megy senki, pedig vér van most mindenkiben, csak úgy pezsgett a zsíros étel, a nehéz bor, Gedeon is marad. — A veszett kutyát is szabad agyonlőni, lőjjön hát, Gedeon szomszéd —sipít Sánta Giziméni. Gedeon lőné. Csakhogy a puska a kamrában lóg a szegen. Oda meg az udvaron át vezet az út. Ha nem lövi le a medvét, a hetedik határban is azt nevetik majd . Gedeon egyszer lőhetett volna medvét, azt is elszalasztotta. Hát nem olyan vadász ő! Nyitják az ajtót. Gedeon átbújik és oson a fal mellett. Keze a kamraajtót keresi, füle,a medvére figyel. Itt a kilincs! Beugrik a kamrába. Golyóra XT.1. Nagy vadnak az való. A fegyver csövét az ablakon dugja ki és gondosan céloz. Az ám! Medve van a diófa alatt! Innen, ha, sötét is van, egészen jól látni. Fekszik a döher bestia és akkora feje van, mint egy sajtár. A ház egy nagy fül. Mindenki a lövésre vár. Durry! A lövést követő süket csöndben csak a medve mozgása hallatszik: — Mrmmm ... zumm ... — Eressz bele sógor még párat! — kiáltanak a szobából. Gedeon lő most már biztatás nélkül is. A golyós töltény hamar elfogy, ráadásként egy-két sörétest sem sajnál a medvétől. A nagy lövöldözéstől süket már Gedeon, de a lakodalmasok, is. Nem hallani morgást a medve felől. Gyűlik a mersz az emberekben, öten markolássszák a téglát a fal alól és sorban megcélozzák az ormótlan sötétséget. És a medve rendre válaszol minden dobásra: Megzörrenik a szobaablak. — Szomszéd! Hé! Nyissák ki! Mi az istent csinálnak maguk a lakodalomban? Az ablak alatt vagy tizen állnak az utcából. Hamar szót értenek. Nosza, vasvellát, fejszét kap a környék s elállanak kaput, kiskertajtót, kertalját. A lakodalmasak meg sorra másznak ki az ablakon, ételt, italt hátrahagyva. Nincs olyankor étvágy, amikor az ember saját bőre is hasonló veszedelemben forog. .. A szobában nem marad más csak Gedeon és Malvin, a maguk élete párjával. Az ajtó be van riglizve, biztosítékul asztalokkal, pallóval megtámasztva. Ültökben nyomja el őket a keserű álom. Virradatkor Gedeon kapja fel először a fejét. Tisztán hallja, valaki hangosan nevet, kacag, aztán torkaszakadtából röhög az udvaron. Aztán még egy hang, még egy. Egy nevetés az egész udvar, az utca. És hangok: — Na, ezt Gedeon alaposan eltréfálta! Hahaha ... — Rapityára lőtte a hasát neki! Hihihi... * — Még a fejét is eltalálta! Hehehe... — Na, a Gedeon mezítláb is leszállhat éjjel az edényre! Medvebőrön finom járás esik ... Gedeont elönti a forróság. Az ő medvéjét gúnyolják. Az anyja ne sirassa! Ő lőtte, punktum! Hogy ő mit tesz a bőrével, ahhoz kinek mi köze? Fölborítja az asztalokat, félrerántja a right és sarkig tárja az ajtót. Szemével a medvét keresi. S hogy meglátja, már tudja, miért a könnycsordító nevetés. A sezlon ott áll a diófa alatt. Szétlőtt vászna alól kíváncsian, kandikálnak ki öreg rugói a a rájuk akadt kócot cibálja a hajnali szél. — Gedeon, oda a vadászbecsület — vihognak a körülállók. Gedeonnak nem jön hang a torkán. Lám, az asszonynépnek kell megmenteni azt, ami még menthető. — Kendtekről se mossa le a keresztvíz, hogy hajnalig strázsálták vasvellával a sezlont. Ez már szentigaz. S az összefogás újra olyan egységes lesz mint az éjjel volt: tizen nyúlnak egyszerre a sezlon után s viszik a szénáspadlás legrejtetteb zugába. Úgy hírlik, hogy Szíva Gedeon falujából az augusztus végi állatvásárra csak ketten mentek el. Mert ki szereti azt, ha az egész járás rajta nevet... Benkő Károly /C&t'Atraritifue/f . , SUMMIT/ /VATSZERGYÁR (Jr. (Nem mindig kifogástalanok a csecsemőápoló szerek) — Kedves csecsemőkartáis, tessék a panaszt konkrétebben megfogalmazni! (Kozmetikai cikkeket exportálunk az arab államokba) — Kérek egy Durdillyt, de ciklámen színű legyen . .